Ha én kormány lennék, legszívesebben leköszönő kormány szeretnék lenni.
Elvégre igazán úri módon adják át az ügyeket. Le a kalappal. A miniszterelnök csupa mosoly, a miniszterek is igen-igen készségesek. S ráadásul mindent tudnak. Mármint: jobban tudnak, mint mondjuk pár héttel ezelőtt. Amikor még nagy tiltakozást váltott ki a gazdaságkutatók által az első negyedév adatai alapján az év végére előre jelzett hárommilliárd dolláros folyó fizetésimérleg-hiány (rém)képe. Ehhez képest a múlt heti kormányülésen már maguk hozakodtak elő ezzel a prognózissal, hivatkozva az eddig összegyűjtött több mint egymilliárd dolláros hiányra. Ráadásul a pénzügyminiszter erősen aggódik. Óvatosságot ajánl az új kormánynak a pénzügyekben: nehogy már véletlenül túlköltekezzék.
Azért ebben van valami utánozhatatlan báj.
Az utódok – feltehetően – kellőképpen el is érzékenyülnek ennyi odaadás láttán. Ám amilyen szőrösszívűek, hamar túlteszik magukat az első meghatottságon, és – a hivatalos átadás-átvételen túl – nem átallanak majd rákérdezni néhány ez idáig nem publikált adatra. Például arra, hogy végül is pontosan mennyi államkötvényt (és főként: milyen feltételekkel) bocsátottak ki az elmúlt évek során a központi büdzsé lyukait befoltozandó, s ezeknek – valamint a konszolidációs állampapíroknak – mennyi a kamatuk. Hasonlóan faggatózni fognak a külföldi elkötelezettségekről, az állami garanciavállalásokról. Szeretnék majd tudni, hogy mégis mennyi – mobilizálható – állami vagyon maradt a nagy tömegben piacra nyomott kárpótlási jegyek fedezetéül. Vélhetően nem elégszenek meg az ÁVÜ és az ÁV Rt. által közölt diadaljelentésekkel, és feltesznek majd néhány kellemetlen kérdést a privatizációs bevételek és kiadások, az állami pénzmozgások hátteréről.
Mondhatja bárki: ezek fontos, de mégiscsak részletkérdések a gazdaság nagy összefüggéseihez képest. Egyébként is kár előre gyanakodni, hiszen a Boross-kabinet nagy műgonddal készül a kormányzat – és a szaktárcák – elszámolására. Ezért amit tudnak, azt tisztességgel el is fogják mondani utódaiknak. Tartok tőle, hogy nem is annyira a tisztesség, mint inkább a képesség fog hibádzani. A leköszönő kabinet ugyanis hosszabb ideje bizonytalan abban: mit is mutatnak a tények, mi következik belőlük. Hiszen az elmúlt négy évben folyamatosan rosszul mérték be a világgazdasági hatásokat, a növekedési esélyeket vagy a költségvetési hiány alakulását. A helyzetértékelés gyengesége most persze halmozottan visszaüt. De érzékelhetően már rég nem igazodik ki a tisztétől most megváló kabinet a kaotikussá vált államháztartási helyzetben sem. Ezt erősítik azok az adatok, amelyek a tavalyi év készülő zárszámadása kapcsán kiszivárognak. Ami növeli a kétségeket: a kusza viszonyok közepette valójában lehet-e korrekt elszámolást készíteni? Ezért is mondják a szocialisták és a szabad demokraták vezető közgazdászai, hogy egy átfogó leltárral kell majd kezdeni, amely – egyebek között – az eddig rejtve maradt adatokat, folyamatokat is tisztázhatja. S csak ezt követheti a válságkezelés pontos ütemtervének kidolgozása. Mert a gazdaság nagyon rossz helyzetben van, s továbbra sem ismert pontosan a terhek köre és mértéke.
A szépen tálalt átadás-átvételi ceremónia közben erről is szólhatnának a leköszönők. Ha az aggodalmuk valós.
1994. június 7.