Tegnap a kormány megküldte a parlamentnek az 1995-ös költségvetést. A jövő évi büdzsé terve az elmúlt évek legszigorúbb „adok-kapok” mérlege. Maga a számokba öntött restrikció. Mindazok, akik kételyeiket fejezték ki a kormány elmúlt három hónapjának „oldalazó” gazdaságpolitikája miatt, most megnyugodhatnak. Amit a Horn-kabinet eddig elhalasztott, azt most megpróbálja behozni. Rajtunk? Máson nemigen lehet.
Ez következik a gazdaság állapotából. De vajon csupán ez következhet a gazdaság állapotából? Az elmúlt hónapok gazdaságpolitikai vitái, a gazdaságkutatók prognózisai, az ellenzék vádjai, a koalíciós partnerek belső huzakodása, az érdekképviseletek nyomáspróbái mind-mind ezt a kérdést feszegették. Hiszen a gazdaság súlyos pénzügyi egyensúlyi gondjai mellett az idén már látványos növekedést is tapasztalhattunk. Ezt is visszafogja most a Békesi-féle fűnyíró? Az igazi dilemma éppen ennek a kettősségnek a feloldásában rejlett. Ezzel (is) magyarázható az eddigi kormányzati tétovaság, ami már-már a döntésképtelenség veszélyét vetítette előre. De a költségvetés benyújtásával valami gyökeresen megváltozott. Úgy tetszik: a koalíciós kormány a programjában meghirdetett úton kíván haladni. Nem retten vissza a népszerűtlen intézkedésektől sem.
Voltak ennek előjelei. Például az, ahogyan Horn Gyula az Érdekegyeztető Tanács múlt heti ülésén elmondta „churchilli” beszédét. (Amit sokan korábban a parlamentben szerettek volna tőle hallani.) Egyértelműen jelezte a szociális partnereknek, hogy a kormány jövőre belekezd a radikális rendcsinálásba. Nyomatékul mondott néhány „sarokszámot” is. Az államháztartás hiánya a nemzeti össztermékhez (GDP) képest nem lehet több 5,5 százaléknál, a folyó fizetési mérleg hiánya pedig nem haladhatja meg a kétmilliárd dollárt. Ezeknek a cölöpöknek a leverése jelezte: ennyi a mozgástér, ezen belül lehet alkudni. De mást is mondott. Például azt, hogy tévedés szembeállítani egymással a stabilizálást segítő, illetve a tartós növekedés feltételeit megteremtő intézkedéseket. A kettő csak együtt alkalmas a mostani válság kezelésére.
Ez lehet a kormányzati hangsúlyváltás kulcsa. Mert való igaz: az 1995-ös költségvetés alapvetően megszorító-elvonó jellegű. Ez hivatott visszabillenteni a vészesen felborult pénzügyi egyensúlyt, megteremteni a költségvetési szektor jobb belső arányait. De nemcsak elvesznek, hanem adnak is. A múlt heti kormányülésen nemcsak a jövő évi költségvetésről döntöttek, hanem határoztak az adórendszer módosításáról és a privatizáció felgyorsításáról is. A kilátásba helyezett változások alapvetően a vállalkozókat, a középosztályt – a polgárosodó Magyarországot – kívánják megnyerni. Az exportösztönzés új módszerei, a beruházások támogatása, a megtakarítás inspirálása a tőke érdekeit szolgálja, és lehetőleg nem a munka rovására. Az ösztönzőket akkor vehetik csak igénybe a vállalkozók, ha új munkahelyeket teremtenek.
Az adórendszer módosításai nem csupán a befektetőket ösztönzik, de értelmessé teszik (a mérsékeltebb adókulcsok révén) a legális gazdálkodást. Márpedig a feketegazdaság visszaszorítása ugyanúgy érdeke a szakszervezeteknek is, mint a markáns munkaadói csoportoknak. Ezekkel a változtatásokkal a kormány igyekszik bizalmat kelteni az érdekegyeztetésben egyre nagyobb súllyal megjelenő tőkéscsoportok képviselőiben. A felbillent egyensúly miatt nem mondott le a kereslet korlátozásáról, de ezt – a korábbi deklarációkkal szemben – már nem a reálbérek „központi” visszafogásától reméli, hanem a szociális partnerek alkufolyamatára hagyja. Ez a gesztus egyben lehetőség a versenyszektorban tevékenykedő szakszervezeteknek ahhoz, hogy arcuk feladása nélkül továbbra is a tárgyalóasztal mellett maradjanak. Nem tud azonban jövőre még jó ajánlatot tenni a kabinet az állam szolgáinak. A költségvetési megszorítások éppen a költségvetési szektorban a legkeményebbek. S az itt dolgozók terheit nem enyhíti az, ami az ország egészének érdeke: valóban belekezdenek a sokszor ígért és mindig halogatott államháztartási reformba. Ez a legérzékenyebb pontja a jövő évi költségvetésnek. Itt várható a legnagyobb ellenállás a szakszervezetek és a végrehajtó apparátus részéről. Olyan nagy, hogy ki is kezdheti a formálódó társadalmi-gazdasági megállapodás megkötését.
A megállapodás hiánya megnehezítheti a kormányzat modernizációs törekvéseit. De ettől még a 95-ös pálya nem lesz járhatatlan. Csak sikamlósabb.
1994. november 1.