A Fidesz – Magyar Polgári Párt újabban nagy empátiával figyeli a rendszerváltó országok gazdasági próbálkozásait. Nyilván ezért gratulált a román vezetésnek is, amiért – a magyar tapasztalatokra alapozva – bátran belevágott a gazdaság stabilizálásába. Ám mivel itthon akadt néhány közgazdász, aki lecsapta a magas labdát, és azt firtatta: miért lelkesedik annyira azért a Fidesz Romániában, amit itthon egyenesen az ördögtől valónak tart, a tapasztalatokban is korosodó fiatal demokraták korrigáltak. Ehhez a Klaus-féle szigorító csomag teremtett jó alkalmat. Ez ugyan megszólalásig hasonló a Bokros-csomaghoz, ám a Fidesz – MPP mégis sietett kijelenteni: a csehek törekvései utólag sem igazolhatják a magyar szocialista-liberális koalíció „nemzetrontó” gazdaságpolitikáját.
Persze, nem lehet könnyű következetesen állást foglalnia egy olyan szilárd értékrenddel, jövőképpel és programmal rendelkező politikai erőnek, mint amilyennek legutóbbi kongresszusán is láttatni kívánta magát a Fidesz. Különösen a Bokros-csomagot nehéz megemészteni, hiszen nagyjából-egészéből azt a gazdaságpolitikai félfordulatot valósította meg, amit a fiatal demokraták az 1994-es választás idején olyannyira szorgalmaztak. Emlékeztetőül: a Fidesz választási programja közelebb állt a szocialistákéhoz, mint a szabad demokratákéhoz. Téziseik a neves közgazdász, Kornai János elemzéseiből merítkeztek, és az egyoldalú visszafogással szemben az egyensúly és a növekedés jó összhangjára, az ehhez szükséges kiigazításra hívták fel a figyelmet.
A Horn-kormány első hónapjaiban éppen azért kapott – a Fidesz-től is – jogos kritikát, mert habozott arra a stabilizációs útra lépni, amelyre felesküdött. Az 1995-ös kiigazító politika éppen a Fidesz által is sürgetett félfordulatot valósította meg, úgy, hogy egyszerre kívánta megszilárdítani a gazdaság külső-belső egyensúlyát és egyben megteremteni a tartós növekedés alapjait. A programot ezért – első meglepetésében – a Fidesz üdvözölte, majd a józan politikai mérlegelést elsodorta a kötelezőnek vélt teljes ellenzéki oppozíció. A szilárd értékrenddel rendelkező párt leginkább azokat a stabilizációs lépéseket támadta, amelyeket korábban maga is javasolt. Holott például szemére vethette volna a Horn-kormánynak kapkodó, végiggondolatlan fél-államháztartási reformjait. Ez a bírálat ült volna. Ám a Fidesz – ahogy az idő telt – inkább látványos ideológiai és gazdasági bakugrásokat tett. Ennek a legszemléletesebb példája a privatizáció leállításának követelése volt, ami egy polgári Magyarországot ígérő párttól elég különösen hangzik.
Hét végi kongresszusán a Fidesz ismét élesen támadta a stabilizációs gazdaságpolitikát. Szemére vetették a kabinetnek, hogy idén – az előrejelzések szerint – az áhított egyensúly ismét megbomlóban van, de úgy, hogy közben a gazdasági növekedés sem indult meg. Mindez – állítja a Fidesz – újólag feleslegesnek minősíti a Bokros-csomag lakosságot érő megszorításait. Az ítélet jól hangzik, csak van két apró hibája. Ha ugyanis így volna, akkor a folyamatok visszamenőlegesen azt bizonyítanák, hogy nem volt elég erőteljes a félfordulat, s ezért határozottabb kiigazításra van szükség. (Amiért rövid távon mindig a lakosság fizet.) Ám szerencsére – nincs így. Idén minden mértékadó prognózis szerint gyorsulhat a növekedés, és ez a tavalyinál valamelyest nagyobb hiánnyal együtt következik be. Ám ez a hiány finanszírozható. Ezért is szokás modernizációs deficitnek nevezni.
A vele való együttélést a Fidesz 1994-es programja is tartalmazta, és tartalmazza A polgári Magyarországért című legújabb vitairata is. A Fidesz – Magyar Polgári Pártnak ugyanis jó közgazdászai vannak, akik tudják, hogy mit kell(ene) csinálni. De ellenzékben – nem mondják.
1997. április 22.