Július 9.
Tisztelt elnök úr! Tisztelt Ház! Előttem már többen többféleképpen szóltak az önkormányzati rendszer elveiről. Például Kövér László, a Fidesz képviselője meggyőzően érvelt amellett, hogy az önkormányzatot mint politikai, gazdasági, szervezeti közeget felvilágosult, polgárosult társadalmak alkalmazzák. A kereszténydemokrata Füzessy Tibor pedig ihletetten érvelt amellett, hogy az ókortól napjainkig önkormányzati közösségek milyen fontos szociális értékeket hordoztak, és ideológiájuk hogyan következik a keresztény gondolkozásmódból. Azt hiszem, a történelmi példák sokaságát lehetne arra is idézni, hogy az önkormányzat és az önigazgatás filozófiája és értékrendszere milyen szervesen kötődik a baloldali gondolkozásmódhoz. (Zaj. A teremben egy galamb röpköd.) Itt van a békegalamb.
Tisztelt Ház! Úgy hiszem, kár lenne, ha bárki is világnézeti vagy netán pártpolitikai alapokon megpróbálná kisajátítani magának az önkormányzatot mint társadalmi szervezési modellt. Nekünk most olyan önkormányzati rendszer jogi alapjain kellene munkálkodnunk, amelyek a magyar társadalom modernizációjának az alapsejtjeit teremtik meg. Én a lehetséges változatok közül Bibó István közigazgatási és önkormányzati koncepcióját tekintem ilyen mérvadónak. Hiszek abban, hogy a civil társadalom képes önmagát megszervezni, ha megadják számára a jogi kereteket, a gazdálkodási lehetőségeket és a politikai szabadságot. Hiszek abban, hogy a helyi önkormányzatok szabad társulásából egészséges és működőképes önkormányzati rendszer épülhet fel.
Tisztelt Ház! Sajnos az a koncepció, amelyről most vitatkozunk, ennek a modellnek csak egy-egy elemét foglalja magában. Én a legnagyobb hibának - mint ezt előttem már többen más frakciókból is hangsúlyozták - a megyerendszerben lévő hatalmi koncentrációt tartom. Ezen a szinten - de alacsonyabb szinteken is - a törvénytervezet összemossa az önkormányzati és az államigazgatási munka megosztását és felelősségét. Főként a megyei szinten feltételezett önkormányzat nem alkalmas arra, hogy a végrehajtási hatalommal szemben önálló hatalmi ágként működjék, inkább a kormányzati hatalom meghosszabbításának tetszik.
Hölgyeim és uraim! Ennek a legjellegzetesebb példája, hogy a főispánt a miniszterelnök nevezi ki. Emellett nagyon jól érvelt és szemléletes példákat hozott fel Kóródi Mária képviselőtársam. Ugyanakkor Mizsei Béla képviselőtársam megvédte ezt az intézményrendszert. Legfőbb érve az volt, hogy az emberek tisztelték a főispánt. Szeretném ehhez hozzátenni, hogy lehet, hogy tisztelték, de más lehetőségük nem is igen volt. Mindenesetre magukénak nehezen érezhették. Lehet, hogy szerették, de legfeljebb annyira szerették, mint amennyire szerették a csendőrséget, a cselédsorsot és a bérmunkát. (Nagy zaj.)
A főispáni jogkört szerintem is jobban kifejezné a kormánymegbízott kifejezés. Hatalma egyszerre megfoghatatlannak tetszik, ugyanakkor korlátlan is. Elnézést a példáért! Tudom, hogy van benne némi túlzás, de logikája a következő. Az is mondható, hogy az első éjszaka jogán kívül minden jogi hatáskörrel rendelkezik. (Derültség - zaj.)
Tisztelt Ház! Nem véletlenül említem ezt a feudális példát, ugyanis az előttem szólóval ellentétesen egyaránt aggályosnak tartom a vármegye, a fő- és alispán, a polgármester és jegyző elnevezések felelevenítését. A fő- és az alszolgabírók nyilván azért maradtak ki a törvénytervezetből, mert a járásokat korábban már megszüntették.
Tisztában vagyok a tradicionális értékekkel és azzal, hogy milyen fontos a szerepük egy-egy nemzet gondolkozásmódjának és magatartásformájának az alakításában, de azt hiszem, hogy a fent említett elnevezések - és ennél még sokkal lényegesebb, amit ezek a fogalmak történelmileg hordoznak - egy meghaladott közigazgatási struktúrát jellemeznek. Lehet, hogy ülnek itt a teremben olyanok, akikben ezek az elnevezések nosztalgiát váltanak ki, de akadhatnak olyanok is - engedjék meg ezt a feltételezést -, akikben inkább félelmet. Viszont az én nemzedékem, a negyvenévesek számára ezek a fogalmak egyszerűen anakronisztikusak, sőt abszurdak is, hiszen ha abszurdnak kell minősítenem - és én annak minősítem -, hogy 1945 után szolgai módon átvették a szovjet közigazgatási rendszert, akkor ugyanolyan abszurdnak tetszik az is, ha most, 1990-ben automatikusan a Horthy-korszak, sőt az azt megelőző félfeudális időszak közigazgatási és helyhatósági intézményrendszereit vezetnénk be. (Zaj a jobb oldalon.)
Tisztelt Ház! Én abból szeretnék az új önkormányzati törvény megalkotásánál kiindulni, hogy az őszi helyhatósági választásokon tovább fogunk jutni, felzárkózni Európához. Nem értem, hogy akkor viszont miért ragaszkodnánk olyan fogalmakhoz és főleg tartalmakhoz, amelyek történelmileg visszafelé mutatnak.
Végül engedjenek meg egy személyes, kifejezetten magánvéleményt, amely azonban némileg összecseng azzal, amit Szabó Erika képviselőtársam itt mondott. Hallgatva az SZDSZ háromlépcsős javaslatát, valamint azt, amit Áder János jogi érvelésekkel alátámasztott, tehát hogy ha úgy haladunk, ahogy most haladunk, akkor nagyon nehezen fogunk eljutni az őszi helyhatósági választásokig.
Én megfontolásra ajánlanám a tisztelt Háznak, hogy itt a különböző frakciókban nyilván egy csomó kérdésben nincs - nem is lehet - összhang, de úgy gondolom, hogy egy dologban egyet tudunk érteni, ez pedig az, hogy a helyhatósági választások megtartása fontos mérföldköve a rendszer megváltoztatásának. Ha viszont ebben egyetértünk, akkor erre a választásra kellene koncentrálnunk.
Éppen ezért megfontolandó, hogy nem kellene-e felfüggeszteni a mostani vitát, és a parlamentnek a helyhatósági választásokat lehetővé tevő választójogi törvényre összpontosítani a figyelmet. A választások megtartása után pedig egy nyugodtabb légkörben lehetne majd az önkormányzati törvényt kidolgozni. (Taps a bal oldalról.)