Klasszikus ipari táj

Víz éled, szomjas vagyok,
leköröz a nap és előúszik;
odalenn a gyárkémények énekkara
zeng.
Füst, füst sálat köt a hegy
nyakára,
hosszú vonatok csikorognak,
szigorú vasdaruk zsiráfnyaka
dereng.
Piros rongy-farokkal röpül egy teherautó
csupasz ecetfák között,
olajtartályok között.
Víz éled, szomjas vagyok,
drótkerítésen átlesnek a szén-, vaskúpok:
klasszikus ipari táj.
Villamoskocsi-hullám hömpölyög.
Leköröz a nap és előúszik,
lent-fönt csillagok,
csíkos sorompó nyitva áll.
Billent kövön fiatal asszony ballag,
ezer férfi és ezer nő
kopog utána,
kanyarog a kabát-folyó.
Újság, füst, göcsörtös ököl.
Besuhan a busz és tovább fújtat.
Repedt-vas-arcok meredeznek
az üvege mögül.
Víz éled, szomjas vagyok.
Szél és korom. Egy ház állán a
moziplakát sárga nyelve lóg.



Hátra Kezdőlap Előre