Kétoldalt fehér lombok
Virágzik már a gömbakác is,
nem is tudtam, milyen jó lenni,
mikor villám s gerlék röpülnek,
mikor leszáll a zivatar.
A menyasszony-utcán gondolok rád,
kétoldalt fehér lombok csüggnek;
az égen csattog egy vonat.
Sár és virágfürt keveredik,
felhő és sugár keveredik;
sorsunk ablaka tiszta.
