Gyökerek kifordultak és megrepedt az arcod, |
bömbölni kezdtek a toronyba-zárt harangok. |
|
Ágyuk dübörögtek: a tornyokat szétlőtték, |
de a gyerekkorod csak tolongott előrébb. |
|
Hátráltam volna meg, ugrottam volna oldalt! |
De évek és karok tovább és tovább toltak. |
|
S vadított a remény, a kertet is fölástam |
s tök sárga tölcsérei vakítottak másnap. |
|
Dél tombolt, zöld lepkék ereszkedtek a földre, |
álltam e ragyogásba falazva mindörökre. |
|
Egyszerre megfordultam az észveszejtő fényben: |
Így kezdődött el a száműzettetésem. |
|
|