1.
Kővályú lett a márványcsipke-tálból, |
repedések közt látszik ezer év, |
magyarokra zúduló Európa árnya. |
A faragott angyalok tenyerén |
|
2.
Mihez kezdjek e feketére kopott |
miféle szemétből kaparjam ki |
a legendáról hiányzó födelet? |
a mozdíthatatlan kőlapot elsodorta a szél! |
|
3.
Éheztél, földön-futottál? |
Kívül-belül hajléktalan ezért voltál, |
|
4.
félredűlve, iszapba fúródva |
az élő nemzedékek áramlatai alatt. |
|
5.
Hol vagy, István király? A legegyszerűbb nép |
porfelhőt kavarsz a Hortobágyon, |
s a nehéz, sárga jegenyéken |
szakad szét minden aranyad. |
|
|