|
Meddig lát el sötétben a szem? A két suhogó hársfáig a kapud előtt, a domb mögé bújó házadig, az asztal lapján fehérlő kezedig. Hány hidon kopog át, ki hozzám jön? A csalódás szeles hídján, a vakmerőség hídján, a két térded közti hídon. Meddig emlékszel rám, ha más fogja párnáim? Meddig emlékszel rám a gyönyör tornyában? |