Tüskebokor

Boldog vagyok mint egy magányos barom
szerelmesem fekszik valakivel
csak ittam ittam
egyedül ittam ki a zöld cukrot a fákból
a gyökerek recsegtek
nem maradt tejfehér üvöltés a számban
nem keltek csillagok
fogaim helyén
fölfeszített torkú vadállata
földnek asszonynak
most nem magamat énekelem
most nem ölelem szegény istent ki nemzett
zavaros habú recsegések dobogások
éjszakáján
most nem a sár
óbégat bennem piszkából-sötétségéből
most csak feküdj le
te rühös kutya
lógjon a nyelved
izzadjon a nyelved
izzadjon férfi-ágyékod
új földnyelveket és új viharokat
boldogságot
ami minden elrothadó baromnak kijár
itt az éjszakák szárny-suhintásában
boldog vagyok
mint egy kettévágott anyaméh
boldogan mutogatom égre
csonkjaimat csonkaságomat
micsoda üresség
micsoda hús-szomjas zihálás
vigyorogni kell most
ráesni az első tüskebokorra
te piros papírsárkány
nád és madzag üzekedése
hát gondoltad ezt
így röpülsz így hasadsz szét
és örülsz a szétfoszlásnak
mikor két vonagló test
összeéget



Hátra Kezdőlap Előre