Azt a reccsenést hallani kell |
A csöveket sorra kettétöri, |
hogy beleférjenek a fazékba, |
a fehér villanytűzhely fölött a vízbe. |
A víz forr, zubog, a tészta |
Mr. Eliot egy pillantást vet |
a konyhaablakon át a parkba: |
a fák oldalán jócskán csurog a víz, |
a pázsit borzas, méregzöld |
Erről jut eszébe a fazék. |
Ennyi elcsodálkozás elég volt, |
Amerikai tésztaszűrővel szedi ki |
a csapból hideg vizet ereszt rá. |
különben összeragad” – írja este felé |
„A legérdekesebb mégis az, |
mikor a száraz tészta-csövek |
|
|