Kakukkok, ébresszetek

Nem mehetek, erdők,
nyár-lángoltató puszták, nem mehetek,
érzem a víz forgását,
homok süppedését,
cserje alatt bagolytoll bársony-tapadását,
éjszaka kerülgettek, boldog-csöndű fenyők,
hajnalban búbosbankák, sárgarigók,
nem mehetek, csiga-meszes ösvények,
sárgabuckás rókalukak,
mikor fák közé bújik a nap:
hívtok, csérrogató fácánkakasok,
magasról síró vércsék: kőnyíl-fejűek,
őzbőgéses bozótosok, nem mehetek,
birkák kolompolása a ledúrt vízpartról,
agyagporos síkságról, nem mehetek,
holdas-zöld jegenyefa,
a szobámba hiába csörögsz,
ágyamig hiába hullámoztok-keringtek, kocsiutak,
itt táncoltat az idő az összebukó
góliát-házak, autó-tengerek között,
hívtok fölcsapó halnak, nádgyökérnek,
sárnak, nem mehetek,
kiáltásotoktól a homokbánya lerobajlik,
nem mehetek,
itt állnak körém az égbetolakodó falak,
a falakból arcok és szemek villogása,
itt dolgoztat a harag és a halál,
de húzzatok, csillagok,
gyalogbodzák, várjatok,
pipacs-tüzek, égjetek,
kakukkok, ébresszetek.



Hátra Kezdőlap Előre