Hát mi szegények, ujoncai |
a történelemnek és országnak, |
terhesasszonyai a jövőnek: |
nem mi győzünk? kérdezed tőlem. |
Van ilyen győzelem? kérdezem tőled, |
hogy a mát kivajúdjuk holnapnak, |
és ha nem olyan az arca, mint a mienk, |
és ha irtózatosan sír a megszületett? |
Végtelen út ez, végtelen az ember |
közeledése a győzelemhez? kérdezed tőlem. |
Hát nem te viszed a lángoló zászlót, |
nem te kopogsz a csizmádban |
egyre messzebb előttünk? kérdezem tőled. |
|
|