– Nővérem hároméves betegsége és halála után –
|
| a föld nedvei közt várták |
| selymük nem takarja a létet, |
| az izzó élet-serpenyő aljáról, |
nekem a fölfoghatatlanról. |
kikerült fémtárcsa-szemekkel |
| a semmiben tovább-suhanva. |
tekinteted meggyökerezik, lombosodik |
| láthatatlan sugár-zuhanyokban. |
| az isten vadrózsa-tombolása: |
| tűz hömpölygése rohanta le, |
| a házat beillatozó, éjszakai halálfej-szirmok |
| tekergőzése az ágyam felé, |
| üres rettegés mozdul lassan |
| Kapaszkodok a fájdalom ablakába, |
| sarkig, évszakokig te nyitottad; |
| földön-átgyömöszkölődő villaágak |
| „döglődök itt, mint a féreg.” |
| vadrózsák fekete-vörös fejjel |
|
|