Ha Pobjedonoszcev, az orosz pápa, kihirdetné Husz János szentté avatását, az semmivel sem kelthetne több csodálkozást, mint hogy habsburgi felség készíttet szobrot Bethlen Gábornak, s a puritán Debrecen emelt volt a korhely Vitéz Mihálynak, ki Csokonai néven ismeretes.
Nincsen ebben semmi új, semmi rendkívüli. Az idő elégtétele igazság, s csak arra nézve frázis, akinek az idő ad elégtételt, mert ennek már az ítélet harsonájáig elégtételt nem ad semmi. Olyanformán lehet hát ezt az elégtételt definiálni, hogy az emberiség minden tragikus alakjáról a jövendő idő leszedi a tragikum gyászát, s beragyogja fénnyel.
Az idő az ilyen igazságszolgáltatást nemcsak azoknak adja meg, kiknek nevük van. Megadja minden tragikus alaknak, ha még ötszörte névtelenebb is. Tragikus alak pedig rengeteg sokaság volt és lesz mindig. Minden alak tragikus és tragikum hőse többé-kevésbé. De főképp azok a tragikus alakok, akik a megszokással és sablonnal összeütköznek. Nem csak a Bánk bánok voltak ilyenek. A tragikuma talán nagyobb annak a gyár-rabszolgának, aki érzi és meg akarja változtatni a rabszolgaságát, s aki munkájáért megérdemelt viszonzást mer követelni.
Tragikus hős a pap, ha belé csak egy-egy Savonarola is szorult. Tragikum hőse a kis varróleány is, ki férjhez nem mehet, de jussát meri kérni a szerelemből, s így szokás és sablon szerint elbukik. Légiója él körülöttünk a tragikus alakoknak. Alig-alig van ember, kinek a lelke alá a sablon és megszokás zsarnoksága máglyát vagy egyszer nem gyújtott, s ki Husz Jánossal egyszer ne sóhajtott volna már így:
– O sancta simplicitas!…
Akiknek tragikuma súlyosabb a könnyen elviselhetőnél, valami gyönge elégtételhez juthatnak a hír által, hogy az oroszok pápája szentté készül avatni egy máglyán hamvadt hajdani való eretneket.
Minden tragikus hős eljut ilyen elégtételhez, csak hogy a nevesebbek elégtételéből üt lármát a világ… De megkapni megkapja az elégtételt mindenki. Még Győri István is meg fogja kapni azért, hogy ő csak olyan lelkiismeretes mert lenni szolga létére, mint a nagyságos tanácsnok úr, vagy elüljáró úr. Megkapja az elégtételt mindenki, habár a legtöbben azt mondhatják rá, hogy akkor, s az ilyen elégtételt süssék meg.
Szentekké ugyan nem avatják az összes tragikus alakokat. De a szenttéavatás is csak kovász egy még későbbi elégtételre. Ez majd az, és akkor lesz, mikor a szenteket is besorozzák – mert be fogják sorozni az emberek közé. Mikor majd mind emberek leszünk, s az emberi dolgokat mindenki megérti és megbocsájtja: nem lesz egyetlen tragikus alak sem. Ez kérem, majd a holdban lesz így…
(ae.)
NN 1901. november 22.
130. Új szent. NN 1901. nov. 22. 4. – Hírek – (ae.)
Ha Pobjedonoszceu az orosz pápa, kihirdetné Husz János szentté avatását: a PH nov. 21-i számában Husz János szentté avatása c. hírben olvashatjuk a következőket: „A prágai Narodni Listy-nek jelentik Pétervárról, hogy az ott élő ortodox csehek aláírásokat gyűjtenek egy kérvényre, amellyel a szent zsinatot kérni akarják, hogy Husz Jánost szentté avassák. Eddig 200 aláírást gyűjtöttek. Hír szerint Pobjedonoszcev támogatja ezt a tervet.” – Pobjedonoszcev Konstantin Petrovics (1827–1907): fanatikus szlavofil és türelmetlen ortodox főpap, a Szent Szinódus főprokurátusa, reakciós politikai nézetei miatt többször kíséreltek meg ellene merényletet. – Habsburgi felség készített szobrot Bethlen Gábornak: a millenium alkalmából Ferenc József adományozta tíz szobor egyike Bethlen Gábort ábrázolja. – Győri István: l. Kecskeméthyék c. nov. 16-i cikket és jegyzetét.