A „szőke csoda”, amint Márkus Emíliát írói és művészi körökben a rajongó szeretet elnevezte, tegnap Dumas fényes szellemességű Francillonjában remekelt. Művészi remek minden alakítása, melyet graciózus ízlésével, színes fantáziájával és talentumával Márkus Emília varázsol elénk a színpadon, s ha a hatás tegnap mégsem volt oly intenzív, mint A kaméliás hölgy előadásán, úgy ezt az összjáték fogyatékosságának s a többi szereplők ingatagságának tudjuk be. Olyan volt ezúttal a Márkus Emília káprázatos művészete, mint egy zseniális mesteri festmény egy rozoga, kopott keretben.
Amiért azonban nem akarjuk megróni a többi szereplőket, akiktől kívánni sem lehet, hogy egy próbára precíz[en] és összefogóan tudjanak eljátszani ilyen nehéz koncepciójú színművet. Sőt ily körülmények között még elismeréssel is adózhatunk a mi színészeink igyekezetének. Szarvasi Sándor Henrije egészen akceptábilis volt, Peterdy Sándor és Pataky is egészen jók voltak. Somogyi Károly, aki Nyárai betegsége miatt hirtelen ugrott be nehéz szerepébe, eléggé megfelelt a nem könnyű feladatnak. Szohner Olga kedves volt, mint mindig, de a jégpályáról mégse kellett volna talán szalmakalapban bejönnie a színpadra.
A zsúfolásig megtelt nézőtér ma is lelkes ovációkkal ünnepelte a kitűnő vendégművésznőt, aki estéről-estére fokozza a rajongást és csodálatot az ő bűbájos művész-egyénisége iránt.
NN 1901. június 9.
235. Francillon. NN 1901. jún. 9. 6. – Színház
A kis színibírálat szerzőségét a Márkus iránti rajongáson kívül (Pálmay és Márkus. jún. 5.; Márkus Emília estéi. jún. 8.; Folt, amely tisztít. jún. 6.; Strófák Márkusról és egyebekről. jún. 9.) az olyan, ekkoriban gyakran használt kifejezések, mint „graciózus”, „talentum”, és az ilyen hasonlat: „mint egy zseniális mesteri festmény egy rozoga, kopott keretben” valószínűsítik.