E világ⁹⁶ viszontagságainak tolongása, Romát, oly sorsra vetette hogy örökké háborogjon: mindenkor emberségrül⁹⁷ beszéllyen, és szüntelen embertelenkedgyen.⁹⁸ Egy alkalmatossággal a Római tanáts a Liguriai Népnek ügyében, elméjét, irásban következő képpen magyarázza: A gyözedelem ditsösséges, ha a gyözedelmes rész hazájának ellenségét haladgya meg általa: ellenben gyülölséges, és utállatos is, ha ártatlan szerentsétleneknek szolgál el nyomattatásokra! Illyen emberséggel igassággal kel a hatalom szájának hangzani, hogy az édes beszédén⁹⁹ el aludt Nemzetekre, orozva tünö menykövei, annál bátrabban üthessenek. Minden hazának ugy köszön mint védelmezö angyala; szivéhez [1v] lelkéhez forrot baráttya, és minden népet maga alá tapod. Eröszak tételei nyilván való példával, tapasztalással, hijába verik ki tsak nem a Világnak szemeit, mert nem szabad látni, ezt mondván a hatalmasoknak:¹⁰⁰ Uraim! igazak, szentek vagytok! Ugy van! felel Róma, ti is derék emberek vagytok tsupán ennél fogva, hogy érdemünket isméritek. Azomban mindenik jól¹⁰¹ érzi szivében hogy költsön hazudik egymásnak. A Theatrumon, ki ki mértékletes tsendességet mutat, és külsö formájával beszédének¹⁰² igasságárul való belsö meg gyözettetését szineli, de mihent a függö mellé jut, bosszu keservében vagy fohászkodik, vagy méreggel nevet és¹⁰³ veszedelmét rettegi: ellenben más oldalrul, a gyözö hatalomnak hitetése, önnön¹⁰⁴ gonosságával, szem közt mosolyog. Lássa, belsö mivemet, mond,¹⁰⁵ gondollya szivében, tsak mondani ne merje, és hajoljon [2r] meg¹⁰⁶ hatalma elöt!

Filep, a Matzedoniai király, meg halálozot, ki életének folytával¹⁰⁷ Róma ellen vet mérgében fuldoklot,¹⁰⁸ kényszerittetvén dühösségét szívére alá¹⁰⁹ nyeldesni.¹¹⁰ Azok iránt kellet szeretetet mutatni, kiket halálos utálattal nézet; szolgálván őket minden tehettségével azért, hogy személlyét¹¹¹ rabságokban meg tartani jutalom fejében méltóztattak.¹¹² Hóltig azt szolgálni, ki utállatodnak tárgya, annak hizelkedni, kinek vesztében hiszed meg boldogulásodat, eröddel nevelvén hatalmát, mely reád nehézkedik, és gyalázattal borit bé, Vald meg, hogy nem tsak királyi karnak, de közönséges embernek is siralmas állapot.¹¹³ Életében Filep, soha magát meg nem bosszulhatván, keservét gyalázattyát, testével együt sirjába temette. A Fiát, Demetriust, más Fiának Perszeusnak vádgyára meg őlette; ezen bolond [2v] kegyetlenséggel koronázván meg életét¹¹⁴ halála elöt. Perszeus vólt ez utállatos bünnek inditó eszköze, hogy uralkodásra ö jöhessen, ne hogy a Rómaiak Demetriust kedvelvén, hatalmok által attyának székire helyheztessék. Az alatsony,¹¹⁵ fertelmes, és vad bün,¹¹⁶ mindég fél bolondra mutat, ki egyéb tetteit is oly lábra állittya. Perszeus ahoz fog hogy a Római hatalmat magárul le rázza és fejét fel emelhesse, mellyet a felette való hatalom, széki alá dugot. Othon mozogni, és¹¹⁷ görög országban sugdosni kezd. Lázaztya az elméket; inti,¹¹⁸ titkon huzza magához; készül, dünnyögö haraggal hányván vetvén szerszámait, eszközeit mellyeket rakásra hord. Rettegések közt biztattya magát, és kéttségbe eséssel küszködve épiti szerentséjéhez való reménységét. Eumenes király mint a Romaiaknak hív szolgájok és frigyesek, öket ezen titkos készületekrül tudósittya.

[3r] Róma fel lázzad; fegyvert fog; és¹¹⁹ a Macedoniai Uralkodónak hadat üzen, ki tsak ennek meg értésével is, szívében le verettetve reszket, reménykedik, és minden meg kivánható elégtételre magát kötelezi. Követeket küld kik¹²⁰ érte, a király tanáts elöt esedeznének. De igy felelnek, hogy Consul fog ott helyben, meg jelenni, a kivel osztán a királynak lesz ideje alkudozni. Konzul Licinius érkezik el táborával, ki ellen Perszeus akár mint eset, ütközetet nyér, de¹²¹ semmit se változtat.¹²² Licinius ugy teszen mintha ő nyerte vólna a leg tökélleteseb, és leg nagyub gyözedelmet. Megkaphattya a király a békességet mond, illyen áron, hogy ha országát magát, a Romaiaknak tettzésére botsattya által minden fel tétel és ki fogás nélkül. Ennél fogva kéntelen let Perszeus a hadat folytatni.

Ne mulassuk el az Uralkodónak erköltsi tulajdonságairul emlitést tenni. Semmire sem érzek bennem nagyob [3v] vágyódást mint az ember eseteinek, és sorsának okát erköltseiben keresni. Perszeusnak egyik tulajdonsága¹²³ fösvénység, a másik rettegö félelmesség, a harmadik ostoba kegyetlenség vólt.¹²⁴ Fukar emberben erköltsi méltósággal fel emelkedet lélek nem lehet; nem is vólt soha: A félelmes sziv alatsonyságot, gyermeki gyengeséget visel;¹²⁵ a kegyetlen pedig mindenektül utáltatik, és gyakorta veszet képet¹²⁶ mútat. Ezen tulajdonságoknál fogva Perszeus sem a maga népét, sem a szomszédokat baráttsággal hivséggel magához nem köthette. Meg van már ezerszer mondva, 's próbálva e világon, hogy a mely Uralkodó Népétül utáltatik ritkán lehet külsö ellenségein gyözedelmes; de ha olykor ellenségének hibája által nyér is (mert tsak ebbül esik meg)¹²⁷ végre, mindég el nyomattatik. A tellyes hatalmú Uralkodó bottal mindent parantsolhat, és tellyesithet [4r] valamit a természet el türhet, tsak ezt nem, hogy szeressék, és hiven szolgállyanak néki ha kegyetlen is. Haszontalan hánnyák vetik elméjeket a Fejedelmek Uralkodásoknak módgyán, és hatalmaknak eszközein, mert ez, tsak ellene álhatatlan örök igasság¹²⁸ marad, hogy minden királyt jóság, és¹²⁹ igasság ért szeretnek.¹³⁰ A hivség szeretetben tenyészik; a szeretet, irgalmasság, jó tétemény, igasság teremtik szivünkben azok iránt, kik sorsunkat némely tekintetben kezek közt tartyák. Bolond a¹³¹ ki hiszi, hogy a kegyetlenség, az embereket¹³² bizonyosab, és állandób hasznára fordithattya, mint a jóság, és igasság. Perszeus megpróbálta ha népétül magát méltán utáltatva, általok gyözedelmeskedhetik é szinte ugy, mintha ki ki ditsösségének örömének tartaná, iránta való hivségétül el ragattatva vérét személlyéért ontani. De illyen ösztönt, tsak az országnak, királlyában meg testesült bóldogsága tsinál. Perszeus ettül távóly esvén, háboruját a maga [4v] módgyán folytatni nem szünhetik, mivel sem fogantatásában kapot erköltsi tulajdonságait nem változtathattya, sem magárul ellenségeit nem hárithattya. Mi ugyan a kegyetlen, és annak ellenébe tétetet gyámoltalan királyokra szivbül szoktunk neheztelni, mintha tehettségében állana szegénynek hogy a természet által¹³³ örökre meg határozot¹³⁴ gyengeségét vérében velejében változtassa. Kinek vólna a Világon gyenge elméje és teste ha magátul ki telhetne, hogy egybe akár másba, erötlenségét eröre vihesse?¹³⁵ De még is, a gonoszra haragszunk, azért is mivel hisszük, hogy benne jó, rosz tetre, szabad akarat lakozik; azért is, mert láttya¹³⁶ hogy mi gyötri; és¹³⁷ vigasztallya az embereket, mivel kegyetlenségének hóhérló szolgáit tudgya jutalmazni, kik által az ártatlanokat gyötri. Érzi, mi¹³⁸ esik jól az embernek, és mi¹³⁹ fáj néki, mert maga is ember, érzékenységeivel¹⁴⁰ birva, és kivánságait önnön magában ismérve, mely miat méltán utáltathatik.

[5r] A farkas, mentheti magát ezzel midön barmaidnak ragadozásán kapot hogy nem oka, mivel ötet természete szülte¹⁴¹ a ragadozásra; és¹⁴² igy van alkotva. Ezt feleled: Engem pedig magam természeti ugy alkotot hogy tégedet agyon verjelek, és minden állatot, mely élelmemet számbul ragadozza ki, hogy verejtékembül szerzet jól lakásával éheztessen.¹⁴³ A kigyó sem tehet rólla hogy mérges állat; én se, hogy ha ágyomban tanálom fejét öszve töröm¹⁴⁴ eléb, mint mérgét testemmel közöllye, és életem veszedelmébe süllyesszen alá.

Nem lehet tehát állitani, hogy Perszeus gyözedelmet érdemlet, mivel annak eszközeivel nem élt. Emilius a háborunak negyedik esztendejében tökélletesen el pusztittya minden hatalmát. De ugy esik meg hogy népe mellöle el áll; és addig is érte gyözedelmeskedni nem kiván. Mikor az erönek szemközt kellene forogni, ellenségére hátat [5v] vét; és küszködésének idején, ásit. Perszeus utólsó le verettetésében minden szolgáitul el hagyatva ara sem elégséges, hogy nemes el tökéllést mutasson,¹⁴⁵ melyböl bátorság, fel emelkedés, és királyi kevélység tessen ki. Magát öszve huzva, szivében sirva fakadva köpni való meg aláztatással megyen ellenségének vezéréhez, hogy akár fel akasztassa, akár fel vágassa mint a gonosz tévöt, ki büntetésnél egyebet nem érdemel. El vitték tudod; és Romában, a gyözedelemnek pompa szekere után¹⁴⁶ gyászba, gyalázatba öltöztetve, kezét hátra kötve vontzolta semmivé let királyi valóságát. Ezen tul rabságra vettetet, hol meg is hólt; országa pedig Római tartománnyá¹⁴⁷ változot.

A Romaiak ellen terhelődünk hogy ha vólt is hatalmok e Világot el foglalni, miért nem hagyták békével. De ki hatta hát ha békével el vehette? Melyik hatalomnak van elég e földön ha láttya hogy még [6r] önnön veszte nélkül többet tehet magához. Valamennyi gyözedelmes vólt e Világon mind addig ment a meddig lehetet. Tsak az, hogy az ember, minden idöben,¹⁴⁸ sorsának siralmára tanállya az okot. A gyenge, mindég az erösset vádolta mig ö is meg nem erössödöt, de mikor eröre kapot,¹⁴⁹ tsak ugy tet, mint más. Kevés, nyereségre törekedö ember függeszti fel miveit szerentséjének karjai közt tsak azért, hogy meg elégedet 's nem kel töb. Az uralkodó hatalomnak mikor van elég?

Paulus Emilius szerzette Perszeus ellen¹⁵⁰ hazájának gyözedelmeit. Scipio Nazika ütközetre ösztönözvén ötet minek elötte annak idejét maga ki nézhette vólna ez ifiu vezérnek igy szóllot: Én is ugy tennék a te idödben; az enyimben ugy fogsz tenni, mint én. E' nagy ember hazáját meg gazdagitván¹⁵¹ élete módgyával maga a középszer tehettségen alól állot, éppen a gyomrozó szegénység szélinél telepedvén le kenyerével. A ragyogo beszédü, és [6v] pompás mondásu Cicero, Paulus Emiliusrul következendö képpen hozza itélletit: Nem szerzett magának egyebet a halhatatlan ditsösségnél.

Romának nagy emberei, látván hogy a gazdagság, kints, jövedelem fejekre omlik, annak veszedelmétül rettegtek. A szenyvedés, és meg alázo viszontagság az emberi kevélységnek annyira szükséges, hogy egy ember különösön,¹⁵² akár egész Nemzet legyen, de ha mindenben mindég szerentsés, el kerülhetetlenül meg vész magában, mely szerint szerentséje átkozza szerentsétlenségre. A bóldogság mindég a bóldogtalanság mellet áll, .. tsak egy botlás!… 's ennek esel lába alá. A sok szerentsével való élés szinte ugy meg árt, mint a bor. El részegit, és végre nagy szegénységre juttat vagy belölled addig is tsufot üz. Mind ezen elmélkedéseket azért teszem elöre hogy Emiliust [7r] beszédében még inkáb meg érthesd, ki meg halálozot gyermekei felet papolván,¹⁵³ nem annyira azokat, mint hazáját láttatik siratni. Örömest el veszti Fiait, mond, meg nyugodván; halálokra nézve az Isteneknek örök végezésén tsak hazáját méltóztassanak szüntelen való szerentsejének és gyözedelmeinek siralmas következésétül meg óltalmazni, mely már sorsát távolyrul fenyegetni láttatik. Emilius ugy szól, mintha Romának vólna Istensége! Én is azt mondom, szavainak érdemére mutatván, hogy nintsen ollyan szerentse melyben szerentsétlenség ne foganszon. Nintsen oly¹⁵⁴ piros rósa szinnel mosolygó egésség¹⁵⁵ mely alat nyavalya ne lappangjon. Minden elevenségbe halál van temetve mely az életet lassan lassan emésztvén, magáévá teszi. Igy lakozik Rómának szerentséjében is¹⁵⁶ halálos veszedelme, mely szomoru kép, Emiliusnak fohászkodásait okozza. Mi szükség a nagy kintsnek [7v] ditsösségnek keresése, mikor látod, hogy büntetö ostorát magával horgya, és azzal együt kel reá szert tenned? Mint a szép test, mely külsö kellemetességét gyomrának belsö sundasága nélkül fen nem tarthattya? Mint a szerelem mely magával ragadó gyönyörüségei közt fájdalmával korbátsol, 's tüvel szurkál óldalrul. Ó, ki vólt az az asszony, ki férfiával közlöt gyönyörüségei alá keserves fohászkodásokat ne ültetet vólna! Junó é, mint Isten asszony, vagy Helena, mint világi szépség! Mi hát a világi ditsösség is egyéb, mint hires vagy¹⁵⁷ pompás szenyvedés! nyöszörgö fájdalom, és sokszor, véres halál. De az ember nem bánnya ha Menyköveknek zápora omlik is reá, tsak oda nézzen a Világ, és kiáltva szóllyon, hogy– A hol né! Né! mi történik e nevezetes halandóval, kinek veszte örök emlékezetre méltó!

[8r] Már most Görög Országot vesszük elénkbe. Néki a gyözedelmes hatalom szabadságot igért, de ollyat mely függésbül állyon. Az Etoliaiak hogy törvényeket, szokásokat, szabadsákokat bátorkottak a mindent magának foglaló hatalom ellen oltalmazni,¹⁵⁸ járomba¹⁵⁹ estek.¹⁶⁰ Mindenkor Római vezér alat kellet nékik fegyverbe öltözni, nem lévén szabad a tanáts engedelme nélkül tsak mottzanást is tenni a végre, hogy akár kivel akár mely tekintetbül is¹⁶¹ hadakozhassanak. Ezen kivül véghetetlen summának fizetésére köteleztettek.¹⁶²

Vólt még az öszve töredezet szabadságnak valamely juggalt oszlopa Görög Országban, mely a maga terhén,¹⁶³ omlásai közzül, fejét¹⁶⁴ fel tartotta várván a reá rohanó szelet mely tövébül ki düttse. Romárul támad a zivatar. Filopemen¹⁶⁵ kit a görög szabadság utólsó lehelletinek mondhatunk öszve szerkesztette vólt hazájának tartományait hogy minyájan frigyesek lévén együt, az ország szabadságát közönségesen oltalmaznák. [8v] Ez vala az Akhei kötés, mely által a görög nemzetek, várasok egymásba¹⁶⁶ fogóztak, hogy magokat a reájok rohanó eröszak ellen fen tarthassák. Filopemen sok eröszakos tselekedetekkel törölvén el Spartában Lykurgusnak törvénnyeit, azt az Akhei kötésbe bé állani kényszeritette. Mind ara való let vólna hogy Görög Ország szabadsággal élhessen. Haszontalan erölködés. Mikor az épületnek kötéseit az idö meg emészti 's rohanása meg indul, többé fen nem tarthatod. Mi töb, a Messzeniaiak Filopemen jöl tévö ellen pártot ütvén, el vesztették, igy szokta a nép védelmező Angyalának jó téteményeit hálálni. Valaki tudatlan községnek vállalja ügyét magára, magát, minden háládatlanságra és veszedelmes esetre el tökéllye. Az Ahei¹⁶⁷ kötés, fejét el vesztvén [9r] halálos nyavalyába eset. Róma emeli fel hatalmát, és birájává tévén magát a Görög Országi vetélkedéseknek, azoknak tárgyát a szabadságot, tanáts béli sas körmei közzé szorittya. Egy uttal más felé is szemet vetvén, a Syriai Uralkodónak Anthiokus Epiphanesnek meg üzeni hogy Egyiptomban gyözedelmeket tenni ne merészellyen. A Római ember; a király körül egy szoros katikát keritet bottyával, ezt mondván e hatalmas Uralkodónak, hogy Minek elötte e kis pétzébül ki lépsz, felelj a Római tanátsnak. Mintha mondaná: addig innen nem mozdulsz. Antiokus vállat vont és gyalázattyát meg aláztatását fuldoklások közt nyeldesvén alá, enged, Követek által jelenti Romában hogy mozdulást továb nem teszen; a tanáts pedig szerentséltette hogy engedelmeskedet. Igy tesznek az Emberek király nevezet nélkül [9v] szabadságoknak törvénnyével, és¹⁶⁸ igasságával ha gyözö eröre kaphatnak. Nem láttyák hatalmoknak kevélységében eröszak tételeket, sem igasságtalanságokat mivel a bennek reménylet haszon reájok néz. A királyokban vétkül teszik ki. Legyen! de magadat se had el.¹⁶⁹ Király, vagy tanáts, de ha eröszakot üz, egyelöül hibáz. Embert, akar Embereket áldoz fel a¹⁷⁰ törvénynek¹⁷¹ kötése alól, mind egyformán rug vág, üt, 's vét. Söt, a temérdek emberbül álló tanáts, az¹⁷² embertelenségben gyalázatban, eröszakban, könnyebben¹⁷³ el igazittya magát, mert közönségesen haramiáskodván a tselekedetnek gyalázattyát magára külön egyik se veszi. El oszlik rajtok a sundaság, mely magát¹⁷⁴ tsomóba senkin se mútatván, ugy láttzik,¹⁷⁵ mintha nem is vólna.

Antiokusnak halála után törvény szerint helyére menendö¹⁷⁶ [10r] maradékát Demetriust,¹⁷⁷ sorjárul el ütik. A gyermek Antiokus Eupatort tészik¹⁷⁸ helyébe, Romábul küldvén számára tutorokat, kik ezen könyörületesség béli¹⁷⁹ foglalatosságnak¹⁸⁰ leple alat az Országon, kegyetlen képpen uralkodhassanak; meg vólt¹⁸¹ nékik a tanátstul hagyva hogy azt pusztitani gyengiteni minden módok szerint igyekezzenek. Lásd,? elébbi szavamra térvén millyen ortzátlan a királyi hatalom sok ember közt ha szomszédján¹⁸² eröt vehet. Senki se szégyenli magát akkor, mikor gyöz, akar hogy esik, hanem akkor, mikor ötet verik földhöz.

Róma, minden lépését ugy teszi valahová el juthat hogy a Világ fejére hághasson fel. Kettös eset ez a¹⁸³ földön: az elsöt Nagy Sándorban láttyuk, tsak hogy ö mint hatalommal szerentsével¹⁸⁴ korhelykedö,¹⁸⁵ garázda ember, magát ugy mútattya; Róma pedig bünének közepette is érdemet, és ditsösséget visel.

[10v] MÁSODIK SZAKASZ
Harmadik siralmas háboru, Kárthágo ellen 604

Romának rettentö hatalma garázda kevélységet szült azokban is, kik elötte magokat meg alázván Uralkodásokat tölle porban mászó hizelkedésen és majd nem rabi szolgálaton vették meg. Kevés frigyes szolgálta Romát jó kedvébül. Látod mely keserves az Embereknek ha dolgaikban valakitül függeni kel, hát a korona keresné e szerentséjét abban hogy szomszéd hatalomban legyen szolgája ily szem fény vesztö nevezet alat hogy frigyes? Ezen titkos fájdalmátul belsö részei közt szorongattatva, némelyik szomszédokba veszet, hogy it való gyalázattyát amot bosszulhassa máson, kit magánál gyengébnek tanált. Mikor valamely fene állatot a nállánál fenéb meg szaggat: üzöbe [11r] veszen: ez gyengét keres, hogy meg marattatásabul vet¹ dühösségét a nállánál erötleneb állatnak szaggatásával fujhassa ki magábul. A Numidiai Király Maszinissza, ily állapotban támatta meg Karthágót; rómának² védelmére támaszkodván³ reménységével, ha hogy erejében tsalatkozna. Karthagónak határain eröszakos foglalásokat tet, és el vet jószágaikat, e mellet használta. Panasz⁴ támad mindkét részrül, és a dolognak fel fedezésére, Romábul birákat küldenek, kik a Romai tanátsnak fel adhassák, mely felöl ál a hiba. A ki küldöt Római biráknak egyik személlye vala Kátó. Ez a bölts, haza jövetelével minden erejét ostromnak vitte a tanátsba;⁵ hogy Karthágót pusztittsa el. Egész Romát lázasztotta e várasnak el törlésére szüntelen papolván szerteszéllyel mindenüt, hogy ereje hatalma mindent felül halad, mellyel Roma ellen fegyvert [11v] fog. Scipio, mint Kavallér születésü fö ember, Kátónak e kegyetlen értelmével nagyon ellenkezet, látván hogy a tselekedet leg nagyub fertelmességet mútat⁶ az eröszak tételben. Meg lehet jegyezni hogy a durva vérü,⁷ születésü ember, ha egész világ tudományára szert teszen is, soha érdemmel, emberséggel magát a nemes születésü férfiuig fel nem emelheti. A születés hibáját soha a tudomány helyre nem hozza.⁸ A hirnek névnek, valamint a szerentsének, van vaksága, makatsága. Némely ember ki hireltetik, nem tudod, hogy és⁹ miért. Mást érdemével együt az emlékezet, feledékenységre átkoz. Kátó nevezetes dolgot Romának fel emelkedésére majd semmit se tsinál. Élete módjában mindég parasztos, emberségében durvát, manérjában embertelent mutatva, és a fö emberekre szüntelen morogva, megyen¹⁰ nagy tekintetre tsak [12r] azért, hogy vadságával a köz nép elöt tutta, magát kedvességbe tenni melynek sokasága tsak azt¹¹ betsülli a ki ollyat mutat mint ö. És akár mely nagyon öszve rántzollya is¹² Kátónak szemöldökét Stoikai filozofiája de tsak ki láttzik alólla a hitetés, mely által a népet élete modjában vakitotta. Had járjon ha bölts vólt, de minden Római Kavallért és nagy érdemü haza fit üldözöt, büntetet, kit hirével érdemével, maga felet állani látot.¹³ Én Katót, azon tselekedeteibül ismérem mellyeket e Világnak emlékezete neve alat meg hagyot, következés képpen erköltsét érdemét is a szerint itéllem.

Végre a lesz, hogy a Numidiai király Kárthágonak tartománnyaiba bé ront hol mindent fegyverrel, hatalommal eröltet, kényszerit, foglal. Lehetetlen vólt amazoknak [12v] méltatlansagokat pusztulásokat gyalázattyokat öszve tet kezekkel, száraz sohajtások közt el nézni. Életednek élelmednek óltalma a természet törvénnyébe van bé irva. Kárthágó haddal áll ellent, mert¹⁴ a Római tanáts igasság szeretö embersége el nézi, hogy rajta rontson¹⁵ oly frigyese, ki egy átallyában tettzésétül, akarattyátul füg.¹⁶ Mihent a Karthágó beliek mozdulást tesznek Kátónak értelme, gyözedelmeskedik. Reájok kenik hogy Rómának vesztére törekednek, hogy ellene ütnek pártot, meg szegvén a kötést mely a két ország közt tétetet. Eleitül fogva szokás vólt a hatalmasab feleknél hogy, ha a gyengéb rész, ellenek szabadságát, törvénnyét védelmezte,¹⁷ párt ütésnek nevezzék, és ezen igasságtalanságban keressenek magoknak ara igasságot¹⁸ hogy ártatlan ügyében el fojtsák. Bosszuságodban kel nevetve fakadnod, mikor látod hogy az emberek tselekedeteket tsak azon [13r] oknál fogva tartyák igaznak, hogy azt hatalomba¹⁹ ültették. Romának frigyesse Kárthágo ellen ki kél minden egyéb inditó és méltó ok nélkül ezen kivül, hogy ki kél. Vagy maga meg hit kevélysége ösztönzi vagy Romábul ösztönöztetik hogy az igasságnak ezer féle szine közt Karthágónak romlására ez által, ut nyittasson. Mert az igasságnak tsak ugyan meg van az a Mennyei méltósága mely szerint egyenesen szemébe szökni az ördög is átallya, de fél is, mivel sérelmét eléb utób,²⁰ mindég bosszulni szokta. Igy, a gonosság ódal ősvényeken kerüli meg, és háta mellöl fedezi bé ortzáját más szint adván képének mely artzal, ö felé állyon. E szerint kiált Róma hogy igassága van Karthágót el pusztitani, mivel fegyvert fogot, minden módon kényszeritvén eléb reá, hogy fogjon.

A Numidia király önnön²¹ [13v] erejénél fogva is elöl jároban ütközet nyér. Ötven nyoltz ezer Karthágó beli katona esik rabul, kik fegyvereket mind le teszik: és a kiket mint magokat meg adot hadi foglyokat a Numidiai királynak fia,²² utólso lehelletig²³ fel kontzoltat. Hogy tettzik, mikor te is ember lévén emberektül hallasz e féléket? Róma, a Karthagó belieknek ezen veszedelmeket meg értvén maga is azonnal háborut üzen nékik mivel ezt a bosszuságot ejtették rajta, látod,²⁴ hogy frigyesse ötven nyoltz ezer embereiket fel kontzoltatta, mely rémitö esetben Roma ily emberséggel, igassággal él irántok hogy ellenek ö is fegyvert fogjon, mely szerint ditsössége abban nevekedjen, hogy a más által földre²⁵ vert ellenséget ő is lábával²⁶ rugdoshassa, 's mivel még pislog,²⁷ utólsó vonokodásában²⁸ agyon üthesse.

[14r] Karthágó, halálos ijjedésében porig alázza meg magát, látván hogy a veszedelemnek utólsó fergetegétül borittatik²⁹ el, mely által sirjába kellene néki temettetni. Mindent fogad, igér, jobbágyságra ajánlja³⁰ magát. Róma fogadást igéretet teszen néki, hogy törvénnyében életében meg hadgya tsak a hozzájok küldöt Konzulok kívánságának tennének mindenekben eleget. Marcius és Manilius Konzulok érkeznek egy rettenetes ármádával, kik akarattyokat igy jelentik, hogy mivel már a Karthágó beliek Romának védelme alá estek minden fegyvereket adgyák által, mint számokra szükségtelen eszközöket. Ha ellenségetek lesz, meg óltalmaz Roma, mond a Konzul.

Minek utánna e szerint Karthágó minden önnön óltalmára való eszközeitül meg fosztatik, akkor jelentik a tanáts béli [14v] méltóságnak palástya alat ki küldöt Konzul pusztitók,³¹ hogy Karthagó várassanak el kel töröltetni: mennyenek³² lakossai, és keressenek magoknak helyet távoly tiz mért földnyire a Tenger partoktul. Soha még a viszontagságnak dörgö Ege ily rémitö tsattanással Karthágóra egy Menykövét se³³ lötte ki. A keserüség dühösséggé válik, minden lakosban: a kéttségben esés vakmeröséget szül, és a félelem halálra való el tökéllést ád. A Nép, mérgétül meg vakittatva elöl járóit, kik a Konzulok szavára állottak meg öldösi. Eszközöket készitenek, mely foglalatosságok közt a halálra való el tökéllés kétségbe esés, és dühösség mérgesitet minden lakost. Minden ezüst arany edényeket rakásra hánynak; törik olvasztyák, öntik verik, mibül mitsoda fegyver telhetik. Az asszonyok hajoknak fürtyeit vagdalták le fejekrül hogy belöllök hajóra való [15r] kötelek verettessenek. A Rómaiaknak magával bé tölt tsendes dühössége, bátorsággal nyugodot minden óltalmábul ki vetkeztetet prédája körül,³⁴ tudván, hogy már torkátul nem menekedhetik. Ha fegyverek lévén véllek nem birhattak, mit is tegyenek már³⁵ a nélkül?

A Kárthágó beliek rettenetes ellent állásra tökélvén el magokat, szörnyü erölködést mutatnak: Égő eszközöket³⁶ hánynak a Romaiakra mely által hajóikat füsté tsinállyák 's hamvakba ejtik: annyira hogy Azdrubál széllyel vagdallya vala a Konzuli seregeket; de Emilius Scipio óltalmazza a meg vert népet³⁷ három száz³⁸ vitézekkel tsak, kiknek fedezö szárnyok alat Romának meg vert hadi népe, a gyözedelmes ellenségnek szeme elöt gázolt által egy fojo vizen minden sérelem és akadály nélkül. Kátót, e vitézi tet, ditséretre fakasztotta ki, noha mint rólla meg jegyzették, soha még életében senkit se ditsért. Hát, nem tanált Romában magán kivül tselekedetet, sem erköltsöt [15v] mely helyébe hagyására érdemes lehetet vólna? Ö vólt egyedül érdem, és Ember a Világon? Ha soha senkiben semmit helybe nem hagyot, magában is kevés helybe hagyni való vólt. De vitézi miveket kel vala hát a hadi seregek veszedelme közt el követni, ha oda ment, mellyekkel³⁹ hazájának segedelmére szolgáljon. Meg éri vélle, hogy Scipionak⁴⁰ ditsérje azon érdemét melyre maga elégtelen vólt, és a kinek attyait utólsó fohászkodásokig üldözte, hogy hazafiui hivségét mutassa azon tselekedet által, mellyel hazája gyözedelmes vitézinek vesztekre törekedet. Ezen kivül a seregeknek elöl jároit fö tisztyeit véghetetlen zsimbelödéssel motskolta, alatsonyitotta, hogy meg verettettek, mintha önként kivántak vólna hazájoknak kárt és magoknak gyalázatot okozni. Epe sárját, durvaságát, embertelenséggel szórta a hadi tiszteknek szeme közzé, igy [16r] kivánván ezuttal ditsösségre emelkedni ez az⁴¹ egy felöl motskolódni⁴² más felöl oly érdemet ditsérni⁴³ mely magának⁴⁴ nem vólt.

Könnyen ki nézheted hogy Róma Karthágonak minden igassággal meg eggyezö önnön óltalmát a leg véresseb párt ütésnek vévén meg verettetésére egész erejével fog dolgozni. Mintha mondaná, hogy mertek ti is közt tartani a természetnek igasságához mivel ezen szabadságot néma Isteneink tsak nékünk Rómaiaknak engették? Emilius Scipio, az Afrikai ez elöt hires Scipionak fogadot⁴⁵ öttse, Paulus Emiliusnak fia választatik a hadakozásnak vezérévé. Ezen hivatala következésül huzta maga után hogy Konzul legyen, de a rangot a haza törvénnye negyven három esztendö elöt valakinek adni, és viselni meg tiltotta. Scipio harmintz hét esztendös lévén,⁴⁶ az országnak törvénnye, annak⁴⁷ szükségével szemközt ütközik meg. [16v] Már, mivel minden törvényt oly tzélbul tsinálnak hogy azon Nemzetnek elö menetelire javára ditsösségére szolgállyon mely magának szerzi, itt is kérdésbe jön ha engedjenek é a törvénynek mely most az ország tárgyára nézve akadály, vagy kezeket ortzájokon le huzva mennyenek el ásitozás közben mellette. Azt végzik, hogy Scipio Konzul, és az Afrikai részeknek Feje. Egy országnak sintsenek oly minden idöre esetre ki gondolt, 's le irot törvénnyei, mellyeknek némely tzikkelye idörül idöre ne kényszerittetne álomba merülni, melynek méjségébül tsak akkor ébreztik fel mikor a hazának állapottya meg engedi, és veszedelme alol fel szabadul.

Scipio, ez a nagy Ember, Romának erejével⁴⁸ a⁴⁹ maga⁵⁰ érdemével Karthágót körül fogja. E' szerint minden gyözelemre való eszközeit [17r] öszve kaptsollya.⁵¹ A bé keritet váras élelmet nem kaphatván éhségre jut. Szivén, el alszik reménysége; nem lát menedék hejet: minden felül le verettetés éri, hol végsö veszedelmének halálos fohászkodásait érzi életéhez⁵² közzelgetni. A világ egy másra omlot viszontagságainak pusztito Menyköve kezd felette dörögni: Minden élö lélek hajlik, retteg, földre borul. Nints már kéttségbe esés által való el ragattatás, sem vitézi dühösség. Azt sem engedi meg továbbá⁵³ a sors, hogy halálra való el tökélléssel is óltalmakra próbát tehessenek. Az édes Anyák, gyermekeiket ölekre szedve és⁵⁴ magokat szobákra rejtve sirnak; keserveknek záporával ásztatván kisded származásaiknak zokogo, 's reájok esdeklö⁵⁵ tekinteteket, kik öket, gyenge kezeikkel nyakokon által szoritva sirattyák. [17v] Az atyák fiaikkal egybe ölelkezve zokognak, hazájoknak,⁵⁶ életeknek siratván örökös el vesztét, 's végsö pusztulását. Minden tekinteten veszedelem, halál, sir koporsó van le rajzolva. A szomoru nézés minden felé tévelyeg, mindenüt állong, és kapuktul falaktul, tornyoktul, szobáktul láttatik butsuzni, hol életének vigságai közt atyafiakkal barátokkal múlatot. Minden élet fohászkodik sir, reménykedik, de a Tigris Rómának vér szomju dühösségét a Világnak keserve sem enyhitheti. Egy kapun bé rohannak: a várason eléb nyomulnak; valaki ellent ál fel kontzollyák: a házaknak tüzet vetnek. A másszor gyözedelmes Karthágóbéli vezér Azdrubál Scipiotul, életének kegyelmet kér, kinek felesége, látván alatsony reménykedését,⁵⁷ bátorságot mutat felette:,– Eléb gyermekeit mind meg késeli, osztán ugy ugrik [18r] a tüzbe.⁵⁸ Egész váras prédára botsáttatik a katonáknak, hol az eröszak gyilkosság, rablás, ártatlan szüzeknek tsak nem halálig való meg fertéztetések– utolsó veszedelembe öltöztetik fel⁵⁹ magokat, Egekig halmozván egymásra az oly⁶⁰ fertelmes bünöket, mellyeknek sokaságátul a természet tsömörbe esik és a Napnak világa meg setétül. Tizen hét napokig tartot az égés, mig e fényes népes, és gazdag váras a tűztül meg emésztethetet.⁶¹ Scipionak szivét keserves fájdalom szorongatta, hogy vélle születet embersége és a természet kiáltása ellen, e rémitö veszedelemnek el követésére a Római tanátstul kényszerittetet.

Keressük⁶² az okot, melly⁶³ Rómát, e természetet irtóztató tselekedetre ösztönözhette. [18v] Félthette é nyereségét hatalmát ditsösségét Kárthágotul minek utánna azt öszve törte, és rabjává tette? Minek utánna minden eszközetül tehettségetül meg fosztotta mellyel magának óltalmára lehetet vólna. A porban vontzollya már torkára hágván, és mikor amaz lábait meg ölelve kegyelmet kér, döföli kargyát szivén keresztül. Ezen fene tett a Római ki hirelt nagy erköltsökre tartozik. Nem emberségeseb ditsösségeseb tselekedet let vólna a meg gyözettetet Kartágón atyai módon uralkodni, minek utánna földre fektette mint oly ok nélkül való bolond dühösséggel el veszteni? Nem szeb dolog let volna a Világtul ditsértetni, mint átkoztatni, utáltatni? Jobbak voltak e hát⁶⁴ a régi erköltsök a maiaknál? De mindezek még kitsiny esetek, most közzelitek hozzá hogy elédbe terjesszem a min álmélkodásod közben meg némuly. Scipio [19r] vallásának pompás buzgóságával⁶⁵ kivánván élni, hazájának törvényes szokása, 's hit béli⁶⁶ töredelmessége szerint a meg öldöklöt, 's égetet hóltakra mongya ki átkát, következendö képpen. Ó rettenetes Plutó, rémittsed és emésszed a Kartágó belieket bosszu állásoddal. Hogy a mennyi Nép, Nemzettség Váras ellenünk fegyvert fog jöjjön mind ily utólsó veszedelemre és pusztulásra. Tinéktek, Ó, a⁶⁷ pokolbéli minden féle kinoknak dühös Istenei, tinéktek átkozza el áldozatul a haza, szájam által minden ellenségeit⁶⁸ s a t.

Nézd! hogy mulattyák magokat az emberek álmodot Isteneikkel, kiket el láthatatlan fertelmességekre tetézet bünökön tul ara kényszeritenek még, hogy baráttságokért az ártatlanokat halálokon tul reménylet bóldogságoktul is fosszák meg: hogy meg égettetések, fel kontzoltatások ne legyen elég bosszu állás rajtok, hanem véghetetlen [19v] örökké való kinokkal is gyötrettessenek.⁶⁹ Akkor,⁷⁰ a vallásokkal el tévedet emberek agyvelejekbül tsinált Isteneikkel igy alkuttak: „Uraim! Istenek, mondanak nékik, mikor mi vérengzünk ti is vérengezzetek, mikor öldöklünk, öldököllyetek, mikor vendégeskedünk vendégeskedjetek, mikor átkozunk átkozzatok, hogy minden gonosságunkban bolondságunkban részt vévén vélletek tzimborába vétkezve büntetéseteket el kerülhessük!” De ne hid még is hogy Scipio ezeket ugy vette⁷¹ vólna, a mint vallotta. Vallani mindent!, de hinni, tsak azt lehet a mivel Lelked, józan okosságod meg egyez. A tudatlan községre tartoztak az illyen egy felöl irtóztató más felöl nevettséges fel szentelt bolondságok. Tudod, hogy a tudatlanok miat, kéntelenek az okosok e Világban, magokat sokszor, mint eszetlenek [20r] mútatni. Igy kellet az ostoba népet szerentsés vakságában fen tartani hogy az Istenek tsak Rómát tekintik;⁷² abban gyönyörködnek, abban láttyák ditsösségeket; hogy meg átalkodással, és gyözedelmeknek bizonyos reménségével hartzollyanak. Minden Nemzet, vallás magának foglalta e Világ Istenét a többire rá mondván, hogy legyen Ördögé. Igy a Világ magát költsönben Ördögnek atta. Ez a Mennyet Földet gunyoló, és természetet gyalázó részeg értelem sokáig fertőztette az emberi értelmet, mig az igaz böltsesség a Földrül el törölhette, de⁷³ a bolondoknál, minden szembe szökö tapasztalás ellen, még is it, ot a Világon,⁷⁴ virágában van.

El töröltetet hát Kártágó a leg kegyetleneb veszedelem közt. Sajnállod,! De olvastad már Száguntumnak éppen [20v] ezen esetit, melybe Annibál által el⁷⁵ temettetet. Kartágó költsönét kapja vissza. De, ki, 's mi bünteti hát? Álmodot Istene? Mert a Jehovát nem isméri, sem az, ö reája nem figyelmez? Vak esetek által verettetik? hol hogy legyen ezeknek itéllő székek, és büntetö igasságok? Hogy élt az Igaz Isten azokkal, kik isméretin kivül vóltak? Minek ezeknek az ostor, és áldás ha⁷⁶ mindenhogy kárhoztatnak fiai akár jók akár rosszak? Legyen igy vagy ugy de tsak látod hogy Kártágoval az esik, a mit ö Szágúntumon ejtet. Fejtegesd e dolgon való elmélkedésednek fonalát: kinlódgy vélle mig szövevényébül utra kapsz ki. Én fojtában fáradok, nyomorogj te is néha Olvasó! Ugy láttzik, mint ha az Emberi Nemzet vakon is örökké az Igaz Istent ismérte vólna, tsak hogy mindent reá fogot osztán, a mire magának szüksége vólt. [21r] Lehetetlen nevetve nem fakadnod mikor látod hogy majd nem minden Nemzet más, 's⁷⁷ más tettzésbe akaratba teszi⁷⁸ e Világnak,⁷⁹ akarattyában örökre változhatatlan Istenét. De az Emberi hivalkodás⁸⁰ változó szokását, és idörül idöre magával ellenkezö módiát, szinte ugy fel vitte az Egekbe oly⁸¹ szüntelen való változások alá vetvén Isteneit is,⁸² mint önnön eszetlenségét! De e nem baj! Soha se törödöt vélle hogy Istenét teremti Emberré, ki ötet teremtette.⁸³ És ugy hitte, hogy nagyob ditsösséget tulajdonit néki ha ollyá teszi mint maga, mint ha Isteni természetiben meg hagygya. Minek legyenek mond, az ollyan Istenek kik soha sem verekednek nem szerelmeskednek, nem haragusznak, indulatokrul, szenyvedésekrül nem tudnak s a t.

[21v] HARMADIK SZAKASZ
613.

Emlékezetbe vólt már, hogy Görög Országot, a szabadsággal, Róma mennyire meg örvendeztette. De ezt addig tselekedte mig Kartágóval küszködésben vólt. Ezzel dolgát végezvén lárváját ortzájárul le vette, és a loposkodásbul fel állot; ugy mint az oly puskás ki a vad állathoz sokáig hason mász de mikor osztán lövésre éri fel ál, és akár mely sebes repüléshez fogjon,¹ el lövi. Nagy keservére szolgál az együgyü sokaságnak hogy az Uralkodásra vált ravasz okosság tapasztalása után is, ujra meg ujra mindég meg tsalhattya. De itt bár hogy okoskottak vólna is² már a Görögök menedék helyek többé nem vólt. Le verte Romának marha ereje. [22r] Addig kel vala ellene hadakozni mig ö is Kártágóval küszködöt, De³ Roma, a Görögöket mindég szabadnak kiabálta addig, mig ideje el nem jöt, hogy félelem szemérem nélkül szemekbe⁴ köpködjön, és oroknál⁵ fogva huzza maga után. Azt mondod, hogy nem szégyenlette Roma? Jaj! édes halandó barátom tudod é hogy tsak Ember szégyenel, de Emberek soha se. Mit szégyenel⁶ egy gyözedelmes, Uralkodó nagy tanáts. A pirittsa meg ortzáját, ki hatalma alat nyög? Vagy a benne élö Lélek isméret hozza ortza pirulásba? Tanátsnak soha se volt Lélek ismérete soha se is lesz, tsak nyeresége ditsössége, és oly törvénnye mellyet maga szab magának hogy⁷ tárgyait el érhesse. Valamennyi [22v] Ember van e Világon Lelki isméretire nézve mind külömböz szomszédjátul; Innen van, hogy három, négy 's öt száz különös értelmü Lélekbül⁸ öszve tet tanáts egy Lelki ismeretté nem lehetvén, e nélkül marad, és⁹ tsak nyereségét, hasznát veszi¹⁰ annak.

Haszontalan idö töltés vólna az apró eseteket környül állásaival it elö beszélleni. A mely eseten vélled nem okoskodhatom, el hagyom; tsak azt szeretem, a mi oktat. Én oly¹¹ iró nem vagyok hogy minden történetet szentség törés béli félelemmel irjak meg mások után, hanem gondolkozni tanúlni kivánok. Tsak az, hogy Görög Országnak szabadságát is a Rómaiak alájok tapották. Az Ahéi kötést Confederatiot semmivé tették. [23r] Tsak ide tekintsünk hogy a nagy Lelkü Rómaiak Korintus várassát mely az elöt már kilentz száz ötven esztendövel épült; a leg fényesseb, és¹² drágaságokkal leg¹³ rakottab¹⁴ helyet, fegyverrel, tüzzel törlötték el mint Kártágót. Hogy tehette vólna ezeket Róma ha pallérozot erköltsel és tudománnyal birt vólna. Az a régi együgyüség mindenüt feneség. Mennyi háboru, foglalás esik most Európában, de egy falut se hány kardra egyik fél ellenség is. Nem tsak, de élelmére sem teszen a föld népen ragadozást. Tsak job hát manérral változni az erköltsnek és tudománnyal szelédülni, mint tudatlanságában duló haramiát, és vér szopó Tigrist mútatni. Nyála tsorgó bolond mondhattya hogy a Római vitézek a miéinknél kűlőmbek¹⁵ vóltak [23v] Bónaparténak által ellenébe Romának minden vitézze füstöt vét; mivel tudod, hogy¹⁶ a ki¹⁷ nem emberséges, nem ember.¹⁸

Igaz, hogy a tudománynak, mesterségnek fel emelkedése, pompát, vesztegetést¹⁹ bujaságot huz maga után mely dolog a társaságnak egy részét jól lakásában ökrendezövé, más részét sokszor éhel halóvá teszi. De ez ingyen sem oly részeg veszedelem, és természetet gyalázó veszetség. Mikor hoz a természet szárasság, akár ár vizek által, vagy gazdálkodás beli hibával, sorsunk külömböztetésével valamely országra oly rettentö veszedelmet, mint az emberbül meg veszet állatok. Korintust kilentz száz esztendeig minden zürzavara és viszontagsága meg szenyvedi a természetnek mig az ostoba²⁰ Konzul Mummius porrá nem téteti, [24r] ki midön annak hozzá foghatatlan drága festéseit, egész világon fel nem tanáltatható képeit ostobák által küldené Rómába, embereihez igy szól. El ne rontsátok, vagy törjétek valamelyiket, mert kötelesek lesztek éppen ollyat állitani a magatok költségén. Mintha a Korintusi képeket tekenö tsináló Tzigányok is ki tudnák faragni. Boldog együgyüség!, ezt mongyák némellyek mely az erköltsnek tudomány által való ragyogását meg haladgya? Igen! ha ez a boldognak mondot együgyüség vérszopo feneséggel, világ rablásával nem vólna öszve köttetve. Had járjon, ha a Kunyhóban, vágyodások nélkül élö embert együgyüsége bóldoggá teszi, de vezérlésben, országlásban, minden ostoba, Isten ostora. A kevélység bosszu állás [24v] dühösség, kegyetlenség meg maradnak a vezérben mint az állatokban a mi mérsékellye, az²¹ emberség, tudomány, böltsesség, ki maradnak, mely szerint az illyen emberek, formájok alat, mindég tsak fene vadakat mutatnak. Inkáb szerelmeskedgyenek az emberek néha néha meg ittasodva, mint egy mást öllyék, égessék, rabollyák illy²² bóldog tudatlanságnak közepette.

De nem is igaz hogy a tudományok erköltseinket vesztenék. Mihent az Emberi Nemzet ebben fel tanállya magát,²³ hogy sok²⁴ vagyona közt mértékletesen éllyen nagy²⁵ evéssel, ivással egésségét; pompájával jövedelmét ne vesztegesse, minden lehetö világi bóldogságát utól éri. Már pedig ehez igen sokan közzelitenek, és az idönek erköltse is ara mutat. Hány részeg [25r] Grofot, Herteget, nagy Urat látz de a bóldog tudatlanság költsönbe veri magát agyon a tsapszékekben 's máig is ragadoz, mellyet okosság tudomány büntet. Tsak a készületekben, öltözetben, fényes épületekben eszetlenkednek nagyon, de azok sem valósággal böltsek,²⁶ ha jól beléjek nézel, mihent fekvő jószágok vesztével épitenek. Minden házat tudatlanság veszt el, ha külömben el kerülhetetlen szerentsétlenség által nem pusztul,²⁷ de melyik az a szerentsétlenség erköltsének hibáján kivül? Mi az oka hogy egyik embernek nints elég; a másik pedig kevésbül is bóldogul él? Az, hogy amaz tudatlan, ostoba; e pedig okos, és tanúlt. Job hát tudni, mint eszetlenkedni. [25v] A felsö rangokban, 's hivatalokban is sok halandónak tsillagzik fényes értelme 's pompás beszéde de még sints valóságos tudománnya sem helyes okossága. És ha romlik, pusztul, ne az Európai tudományoknak tulajdonittsa mellyeket nem ért, hanem tudatlanságának és eszetlenségének. Ved, magyarázd, fontold, és tekerjed fatsarjad akár hogy, de valaki magának önnön romlására dolgozik, legyen egyben, akar másban mind elme hibábul tselekszi, és egynek sem oka a mesterség sem tudomány. Mit tehet rólla a tudomány ha nem tudod, és az okosság, ha meg nem szerezheted. De valaki igazán tanult férfi, magát romlásra nem viszi.

Fordullyunk vissza utunkba Viriát Spanyol Országi fő Kapitány [26r] Luzitaniában, a Romaiak ellen midön máshol is hadakba foglalatoskodnának fel támad, ütközik, és erejeket széllyel szórván, végre velek meg egyez. Birodalmat tsinál magának; azzal le ül. Békesség kötésén nyugodot, mellyet Romával,²⁸ fogadások közt, hit alat szerzet. Ki ki önnön Isteneire²⁹ Lelke isméretire nevére betsülletire³⁰ ajánlotta fogadásának meg állását.

De a Római Nép nem szünhetet meg szívében fohászkodni titkon, hogy Viriáttul meg verettetet, és az által meg aláztatására mutató békességre kényszerittetet. Istenekre³¹ tette fogadását, De soha se tudnád hogy az Uralkodó hatalmak Isteneiket mitsoda móddal ismérték és félték, mivel ugy láttzik hogy az Istenek tsak³² tsalásra szolgáltak eszközül.³³ [26v] Hitire tett Róma fogadást hogy hitetlen lehessen, Isteneit hivta bizonyságul, hogy Istentelenségét annál szerentsésebben el követhesse. Viriát, Romának minden önnön szentségeire meg tet fogadásán, Istenein, vallásán, betsülletin, emberségén, Elizeumán, Tartarussán, tsendesen nyugodot; el nem hitetvén magával, hogy az emberek mind ezen nagy tárgyakat tsak hitetésbül állitanák fel e Világon tiszteletre, szivekben pedig rajtok³⁴ nevetve.³⁵ Hogy hatalmakat szentségeket tsak azért terjesztenék ki vallással törvénnyel, hogy szárnyaik alat annál bátrabban ragadozhatnának, minden bünöket a végezés nyakába tolván.

A lesz; hogy Konzul Servilius Cépion Romának Isteneivel, hitivel, betsülletivel, fogadásival semmit se gondolván, Viriáton³⁶ tsendességében, békességében, titkos [27r] készülettel,³⁷ reá üt.³⁸ Ezen alatsony tsalással,³⁹ Cépion nem bóldogulhatván, gonosz tévöket, az az gyalázatos büneik által már betsülletekben örökre el kárhozot fertelmeseket fogad meg pénzel, hogy Viriátot álmában ölnék meg. Hogy egyezteted ezt a Római nagy Vitézi erköltsöknek méltóságával? Merül ragaszthatna rá Livius ditsösséget? El vesztik a vezért, és azon tul minden szemérem emberség nélkül való⁴⁰ hitetlenségre, kegyetlenségre vetemednek. Numántziára rohannak a gazdag népes várasra, mellyel kettös frigy kötésben állottak, és Emilius Scipiot küldvén ellene, vélle, mint Kartágóval, Korintussal ugy tesznek. Tüzzel öldöklö fegyverrel törlik el e Földrül. [27v] Ezt szeretnéd már tudni, mint a dologbul ki nézted, hogy a felsö hatalmak az Isteneknek és természetnek szentségét, igasságát mitsoda Mennyei tudomány, az az vallás által ismérték? Jupiternek büntetésérül, Plutónak komor országárul mit álmottak? Mind ezen szentséges vázak Romának oltáraira függesztettek fel azért, hogy az Uralkodásnak bünei szárnyoknak árnyékába, idvezitö eszközökké változzanak a⁴¹ jövendölö, áldozó, magyarázó papok szájok vallása szerint, kik mindég Római Patriciusokbul választattak a fel szentelt hitetésre. Valamit a Tanáts tselekedet, akarták nem, az Isteneknek is meg kellet benne egyezni. Könnyen meg lehetet, mert az Istenek sehol se vóltak, tsak az emberek papoltak, kiket tsetsemö koroktul fogva⁴² arul el hitettetk, hogy valamit az Ország tselekszik mind Jupiter nevében tselekszi,⁴³ annak sugarlásábul. Szoktassad gyermekedet kitsinységétül fogva hogy Ördögöket tisztellyen; más Istenei nem lesznek.

[28r] E szerint gyözedelmeskedik Róma, e szerint gyüjti magába a fel dult Világnak és ki rablot Nemzeteknek prédáját mind addig mig dögletes kövérségeknek sokaságátul szivére kelevény nem fakad. A sok gyözedelem, nyereség tsak oda dült ki, hogy a gazdagok gazdagodjanak általa, temérdek vagyonok közt uszkálván vágyodásaikkal; és a szegények szegényedjenek kik tsak szolgáltak és semmit se kaptak azon kenyértül üres kevélységen kivül, hogy gyözedelmesek. A gazdagok, fö Rendek oly rémitö messzeségre el távoztak a köz néptül hogy az elsö tsoport ki dagadt kövérségnek, a második pedig éh halálában mozgó meg hidegedet tetemnek láttatot. A várasnak vezérlö és Fejedelmi része eléb telvén meg⁴⁴ torking kintsel gazdagsággal hatalommal, mint tudománnyal, böltsességgel; vagyodásaitul, indulataitul, kevélységétül ragattatva, veszni tért. Minden nagy ház királyi udvarnak nézvén magát egész Rómának tiszteletit, álmélkodását⁴⁵ kivánta magára⁴⁶ huzni. A gazdagok és szegények közt [28v] fen álló háborunak tüze mely a külsö ellenségeknek tsatájok idején hamvába pislogot, már most ujra gerjedezni kezd. Haszontalan tétettek paraszt nemes Konzult, mert a nép tsak éhezet, és királyi méltóságának aszaló füsti közt inségének terhe alat nyöszörgöt. Véreknek ontásával Kartágot el törlötték, és a gyözedelembül szegénységeket vitték haza nyereségül, oly kintses házait töltvén meg⁴⁷ a Nemzeteknek, honnan enni nem kaptak. Az ország gazdag vólt, a Nép kóldus.

A nagy házak közt halomra omlot sok kints minden emberi vágyodást tárgyára uszitot. Valamennyi vólt, ki magában eröt, értelmet érezhetet mind hirre, elsöségre törekedet. A vólt ditsösséges ember, a kinek a Nép tapsolt, mivel rangal szabadsággal egyenlök lévén más móddal magokat egymástul nem külömböztethették. Minden fö embert meg részegitet a ditsösségnek kivánása. Ezen veszedelmet némely haza fiak ki nézvén akadályra gondoltak. De mikor már az ostrom meg indul, valamit ellene vetnek tsak törésnek és⁴⁸ [29r] szakadásnak teszik ki.⁴⁹ A hosszas gyözedelem és nyereség által, lassan lassan áradt a veszedelem, mellyet az országok foglalásával való fen hagyás gátolhatot vólna meg egyedül. A Világnak el foglalása nem segitö eszköz a birtokosok közt való egyenlö szabadságnak⁵⁰ rangnak fen tartására. Róma örökké foglalván tzéllyával dolgozot ellenkezö képpen. Mihent mindent el foglaltak, a király polgárok vágyódásának, tsak Róma let egyedül ki tétetet prédája. Öszve gyült a sok nyereség: haza jöttünk, mindent meg gyöztünk: hogy osztozzunk már magunk közt?

Két ismeretes érdemü nagy ember Kájusz és Tibérius Grakhus állanak ki a Római Theatrumra. Az Afrikai Scipio Leányának, a betses Korneliának vóltak fiai, oly anyának,⁵¹ kinek neve, minden asszonyi érdemet láttatik egytzerre ki mondani. Tudomány, okosság: az ékesen szóllásnak fel emelt méltósága egy felöl, más felöl a beszédnek méjsége, ereje rajzolták e két Grakhusnak érdemeit Világ elibe.⁵² [29v] Nemes indulat, emberség, igasság szeretet, a Nemzeti ditsösség, bóldogság állandoságának kivánása; a szegények el vettetet éhezö sorsán való emberi szánakozás, vitézi bátorság; nagy dolgokra való maga el tökéllés sugarlották⁵³ öket lelkekben.

Már a várasnak vidéke tsak a gazdag polgárok által biratot, hol a rabok széllyel el terülve mivelték a földet. Embertelenségül vétetik a fejedelmi hazafiaknak⁵⁴ életek módgyában, hogy értelmekkel szabadságba bálványozván, ők, magok rabokat tartottak. De nagy vólt a szorulás. Az országnak minden lakossa szabad embernek ismértetvén akarmely hivatallal rangal fénylet is ez, amazt ur dolgára nem hajthatta. Magának kellet Pretornak, Censornak, Consulnak ásni⁵⁵ vésni, kapálni ha rabokat nem tartot, mert a hazának törvényes fekvése jobbágyot, taksást, magában nem szenyvedet. A földet egy része a Nemzetnek mind meg vette rabokkal dolgoztatta, a sokaság semmiségre [30r] maradt. A két Grakhus e rémitö külömbséget számos hazafiakkal látván együt⁵⁶ belölle Nemzetére nézve veszedelmet jövendölt. Soha a számlálhatatlan sokaságu éhezök, a⁵⁷ kisseb számú gazdagoknak rend kivül való vagyonukat, a magok⁵⁸ siggato inségével egy sorban el nem fognák nézni minden idökre; mely szerint, ha ezen pusztito külömbség törvényesen, tsendesen nem változtatna, fegyverrel vérrel boritná el az országot és utólsó veszedelembe meritené el, hol a Nemzet változna magának ellenségévé. Ezek lehettek a Grakhusoknak inditó okaik, noha az emlékezet más módon teszi fel, de én ezt Romának akkori állapottyábul huzom ki, mely okokat a Tribunusok következendö beszéde is meg erössit, midön a földeknek uj el osztását sürgetik, és az atyáknak a tanátsban igy szollanak:

„A vadaknak, barmoknak van barlangok aklok, de a Római polgároknak, kiket külömben e Föld királlyinak neveznek nints hajlékok melyben nyughassanak, nints birtokokban [30v] annyi fölgyök hol halottaikat el temethessék.”

Ezen beszédek Romát oly felleggel boritották bé, melynek villámlásai minden ember szemébe tsapkottak, és dörgéssei minden szivet rettegtettek. A tanáts ki nézte hogy a régi Licinia törvényt kivánnák uj lábra állitani mely szerint egy Római polgárnak öt száz hasáp földnél többel birni szabad nem vólt. De tudod, hogy a fényességhez, gazdagsághoz böv éléshez szokot embereknek alku szerint,⁵⁹ szegénnyé lenni nehezeb dolog a halálnál is.⁶⁰ Késő már e változáshoz fogni minek utánna Róma vagyonnal, elmével két egymással ellenkezö Nemzetté és⁶¹ Országgá let, hol egyiknek fel emelkedése a másiknak el sijjedése.

Tiberius Grakhus, minden reá⁶² rohanó akadályok ellen ostromnak ment. Hijában kiáltot a tanáts, hogy újitást tenni nem lehet; minden⁶³ meg vetet mesterkedést [31r] lába alá tapodot, mivel az ország népe, számtalan voksát néki atta szájába. Tsak meg állittatik hogy a Licinia törvény fel éledjen,⁶⁴ és a nagy birtokok oszollyanak széllyel. Mit tegyenek a nagy házak, és⁶⁵ a tanáts. Minden módokhoz kapkodnak, mindenüt üres kézzel maradnak. Valamihez nyulnak, mind ki tünik kezekbül. Vállat vonitva, nagyot sohajtva, végre, tsak engedni, és nézni kel. Tibérius Grakhus maga nyujt nékik⁶⁶ módot.

Kevés nagy erkölts van ollyan e Világon mellyet gyözedelmének ditsösségének nagysága; és⁶⁷ szerentséje, a⁶⁸ mértékletességnek határán kivül ne ragadjon, mellyen tul, minden világi hatalom, emberi okosság és erő, veszedelembe merül. Nints oly emberi dolog mely kisseb, és nagyob határok közzé ne vólna véve honnan odéb nem.⁶⁹ Tiberius odéb megyen. Nem elég néki hogy⁷⁰ e soha már nem reméllet földek osztállyát végbe viszi, ha nem tul ezen az ország tárházába le tet kintset is ki osztattya a népnek, mellyet [31v] a Pergamoi király Eumenes testált vólt Rómának. Mint közönséges vagyont, kintset a tanáts, ország szükségére tette el, Grakhus pedig annál fogva hogy a Római népnek van testálva a lakosok közt el osztotta. A kints el oszolván,⁷¹ az országnak semmi sem maratt. Már, itéld meg, mitsoda móddal vólt a testált vagyon inkáb, 's helyesebben a Római Népé, ugy é, ha tárházába zárja hazájának közönséges szükségeire vagy hogy ki ki kezéhez vévén⁷² részét, köztök el enyésszen, és lévén, ne legyen? Továb megyen Grakhus: a törvénynek természete ellen kéri a Néptül hogy Tribunusi hivatalában választás nélkül tartsa fen, oltalmazza, mivel ellenségei halálára törekednek. Ez egy kevéssé sujjos, 's gyanús is.

Ezeket látván a tanáts gyanuságba jön, hogy Tibérius magának hivatalánál fogva állandó Uralkodást kiván,⁷³ hogy a fö Rendet a nép által hatalma alá zárhassa. [32r] Ennél fogva a tanáts béli férfiak lármába jövén a Kapitoliumba fel indulnak, mert ot tartatot a Nép gyülése. Scipio Nazika, ki Tiberiussal onoka gyermek vólt fel kiált a tanátsban, hogy a ki igaz hazafi mennyen utánna. Ki rohannak, mennek. Tuttára esik Grakhusnak a veszedelem. Valamely jelen egyezet meg barátival mellyet ha mutat segedelmére tennének. Most a jel meg ismértetik. A vólt, hogy ha szorul, két kezét fején tartsa fen. Amazok ezt látván el hitték hogy Tiberius az által koronáztatni kiván. Jönnek mennek vetélkednek, de a dolog ot üt ki, hogy Tiberiust három száz pártos baráttyaival egyetemben agyon verik.

Tsendesedgyünk Olvaso! Nem fordult még elö ily eset. Hallik már a véres fergetegnek szomoru dörgése távolyrul, mely Rómához közelget, és a melynek minden erejével sem álhat ellent, mivel üzö szele kebelébül támad. Majd el kezdi már Roma magábul⁷⁴ szopni a vért, mellyet a Föld minden nemzettségeinek testébül szit oda.⁷⁵ [32v] Scipio Nazikát, hogy valamiképpen a nép dühösségének ne tétessen ki áldozatul Asiába küldik követnek hol meg is hal. Emilius Scipio maga helybe hagyta öttsének Tiberiusnak halálát, mely miat a sokaságtul gunyoltatván jószágára Romábul ki ment.

De az osztály⁷⁶ felet való vetélkedés Tibériusnak agyon verettetésével meg nem szünt, ki, ha tsak ebben állapodot vólna meg, hazájának szolgálva tzéllyát el érhette vólna. De nem vólt osztán elég gyözedelme után azon nyeresége is, mellyet az elöt lehetetlennek tsak nem állitottak, és maga is kívánságát tul rajta ki terjeszteni nem vágyakodot, ki nézvén mely nagy ez is. Végre ezer alkalmatosság és esetbül ki láthatod hogy valaki Romában a tanáts és fö Rendek ellen a községhez állot annak veszni kellet akár mely szerentséeknek láttattak is kezdetiben környül állásai. A nép hol meg dühödik, hol meg hidegszik: szája tátva ezt, majd azt halgattya: okosság nélkül düllöng [33r] hol ide hol oda. Szolgálattyáért agyon vernek, 's⁷⁷ vállat vonit. Mindenüt áldozattyává tészen lehetetlensége, és eszetlensége; vagy ellenségednek tanáttsábul felül reá,⁷⁸ hogy szolgálod téged támad meg. Egy szóval valaki az ország sepreje közt fenekre ül, mind beléfúl. Nem azt láttatom ez által mondani hogy a szegénység ügyét minden képpen, minden idöre meg vessed, tsak ezt akarom értésedre adni hogy ugy segits igazságán a mint néki állapottya és sorsod meg szenyvedik: az az szembe szökve ügyét ki kiáltva soha se, hanem terhét, törvényeiddel tsendesen mérsékelve.

Az osztályon való veszekedés annyira ment hogy Diktátorra kellet szorulni. Scipio Emiliust vették tárgyul, a fö Rendek, tudván hajlandóságát e részre. A község meg ijjedt,⁷⁹ melybül a let, hogy e nagy Embert más nap reggel, ágyában halva tanálták. Nintsen ollyan érdem melynek ellensége⁸⁰ ne legyen! Scipiót, parasztok, Tiberiust Nemesek ölik meg. [33v] Mihent a Világi méltóság, nyereség, haszonvétel, a magában meg oszolhatatlan személlyekre nézve egymás ellenében vannak tétetve, mely szerint, ennek veszteni kel hogy amaz⁸¹ nyerjen, soha többé az emberek egymáshoz⁸² igazak nem lehetnek. Tsak azok állanak öszve, kik ugyan azon dologban nyerekednek, mig ezek is az osztályon öszve nem vesznek. Mint az⁸³, atyafiak, kik közt örökös háboru van uj meg uj frigy kötéssel, és verekedéssel valamikor valamelyik közzülök meg hal.

Scipionak ágyában való halála eset 624 ^ben.^* Szabad Nemzet közt, a fel emelkedet, és⁸⁴ tündöklö⁸⁵ érdemek eleitül fogva örökké halálos veszedelmek közt hányattattak. Valahol valaki a többinek felibe halad, azt, a hogy üthetik, szurhattyák, a⁸⁶ körülte lévök, el követik. Ha apro osztályos földes Ur társaid közt vagyonosab,⁸⁷ leg tekinteteseb, és⁸⁸ nevezeteseb vagy [34r] a sok szegény,⁸⁹ és Világtul isméretlen⁹⁰ osztályosod, mind, reád támad, ugy agyarkodván tsevegén körülted, mint a tsendes állásában nyugovo szeléndek mellet az apró pudlik.⁹¹ Tsalárdnak kevélynek kiáltanak, rágalmaznak, azért hogy valamikor szüksége, valamelyiket torkon fogja mindég hozzád folyamodik érezvén érdemedet irigysége közben;⁹² és te szabaditsd meg. Nints oly kitsiny⁹³ tehettség mellyet az annál kissebbek titkos méreggel ne nézzenek. Tsak nem kóldusnak kel lenni sorsoddal, és természet tsufjának termeteddel, hogy⁹⁴ ellenséged ne legyen egy is.

Metellus, majd nem második⁹⁵ Scipio ezen baráttyának halálát meg értvén gyermekeihez igy szól: „Mennyetek el temetésére a leg nagyub embernek, kit Róma valaha szülhetet, és a millyet látni többé soha se fogtok.”

Azomban Scipiot nem irigység ölte meg hanem attul félt a nép, hogy ha Dictatorrá tétetik, a földnek osztállyát el törli. Más [34v] tekintetben meg lehet, hogy e veszedelmes dologban mely már annyinak okozta romlását Emilius Scipio nem kivánván mint Dictator,⁹⁶ a Nép, sem a tanáts elöt utállatnak, veszedelemnek tárgyául ki tétetni, inkáb kivánt mérget innya, mint akár a fö Rendeket magára támasztani a Népnek kedvezve, vagy magát számki vettetni, a gazdagokhoz hajolva.

A hazának ezen hányattatása közben emelkedik fel Kájus Grakhus a látásnak határára, ki testvérjének meg ölettetésétül fogva, magánosságában lappangot, várván a szerentsés nyilásra, mely néki a szövevények közt⁹⁷ tzéllyának el érésére utat mutatna. Ara törekedet, hogy Tribunus lehessen, és azon veszedelemnek álhasson végére mely testvérjét, sirjába temette. A tévelygö szegény sokaság tsak azt várta, hol üti⁹⁸ fel fejét⁹⁹ valami Nagy Ember, ki ügyét fel vegye és magát érte¹⁰⁰ agyon veresse; a népet, a hol van, ot hadgya, halállal fizetvén nevének esztendös hirét, mellyet zene bona által szerzet. [35r] Haszontalanul kérte édes Annya Kornelia, hogy magát ne szerentséltesse; semmi féle veszedelemnek meg gondolása el nem ijjeszthette elibe ki tet tárgyátul. A Romaiak magokban, a ditsösségnek hirnek kivánását a bolondulásig vitték. Nem vólt Nemzet e Világon¹⁰¹ mely nevével annyira igyekezet vólna hivalkodni de egy sem is fizette oly drágán.

A község Tiberius Grakhusra emlékezvén, ere, öszve bödült lármával rohant. Választásra tétetet ki Tribunusnak. Minden szegény örökös kárhozat alá eset szentség törésnek tartatta reá nem voksolni. A sokaság a földön nem férvén a házak fedeleit boritotta el orditással kiabálván onnan Kájus Grakhust. Meg lesz. El indul Tiberiusnak nyomdokán, hol az osztályt meg nyervén, ezen felül minden ki gondolható módokat törvénnyé tet a Nép által mellyeknél fogva a tanátsnak, és fö embereknek hatalmát tekintetit kissebbithesse. Mihent mindent akar valaki [35v] azon szomoru esetnek teszi ki magát, hogy semmit se kapjon; vagy ha nyert, mindent el veszittsen. Grakhus vezérlése alá Népet adnak, hogy menne el véllek Kartágónak meg épitésére, melynél fogva Romátul el távoztattyák. Tudod a távoly levö emberrel mely könnyen bánnak hatalmas ellenségei othon. Hogy mitsoda áltatásokkal, módokkal dolgoztak ellene mellyekkel nevét unalomban hozták el hagyom. Kevés tudományul szolgál, mivel mi ollyan esetben nem jövünk hogy azokat használhassuk. Tsak ot ütöt ki a dolog hogy Kájus zürzavarra, belsö támadásokra érkezik haza. Minden míve fel van forgatva. Ő, Grakhus a lármában házábul nagy bátorsággal ki sétál mikor Konzul Opinius halálos ellensége a Kapitoliumban¹⁰² a¹⁰³ népen gyözedelmeskedik. Felesége esedezik néki, mint ez elöt édes Annya hogy ne mennyen. Nem! Agyon is verik, meg ölvén vélle majd [36r] három ezer pólgárt kik részire hajlottak, vagy vélle tartottak. Ezt szülte a község védelme.

Már legyen!, ha a Romaiak nagy emberek vóltak de alig találtatik köztök tsak egy is kiben eszetlenség, bolondság, vagy kegyetlenség ne let¹⁰⁴ vólna. Ugy láttatnak sokszor veszedelmeknek nemei, mint a barmok, mellyeket égö¹⁰⁵ ólokbul ki vernek, és a tüznek bögve futnak vissza, ot vesztvén el magokat.

A Grakhusok törvénnye el töröltetet, de mivel még is e dolognak terhe nagyon az országra nehézkedet, a fö Rendek adót vetnek önként birtokaikra oly végbül hogy azon jövedelem esztendönként osztasson ki a semmivel biro királyi Nép számára. It, ismét ez a rendetlenség támad hogy a fejedelmi fö emberek lesznek uraságokkal szabadságokkal a szegénységnek taksássai. Nem tutta Róma hogy igazittsa magát.

[36v] Botsás meg Olvasó; már it megént kéntelen vagyok az esetek sorátul meg szünni hogy Rómának nyavalyáját e részben is ki tapogathassuk. Nézzünk az ö tükörébe és lássuk meg magunkat. Gyere, okoskodgyunk.

Miért nem szünhetik meg e hazában a belsö öldöklés, zenebona, vissza vonás, polgári eretnekség, mikor egész ország népe egyenlö szabadsággal él– és mind Ur? Nints¹⁰⁶ taksás, se rabota? Éppen e miat nem lehet tsendességben hogy mind Ur. Mivel paraszt népe nem vólt,¹⁰⁷ a fö Rendek¹⁰⁸ kéntelenittettek földeiket rabok¹⁰⁹ által miveltetni, kiket barmaikkal állattak egy sorra. Ez osztán a természet igasságának¹¹⁰ sokkal nagyob gunyolására vólt mint a jobbágyság melynek még is, van tulajdon birtoka, törvénytül fügvén életével és vagyonával. Lehetetlen egy Országot is [37r] tsendes meg állapodásra hozni, ugy hogy lakossa mind Ur legyen. Rómának szükség felet való szabadsága vólt, mely rendetlenség egy felöl rabokat, más felöl uralkodó kóldusokat szült. Ted Urrá Magyar Országon mind a parasztot, akar az Urat parasztá, fenekkel forditod fel. Most, egész ország fölgye a parasztság dolgozó kezében van. Szabadon keresi élelmét, adója törvényes határok közzé van véve; mellyeken tul, nem. Földes Ura, keresetit nem¹¹¹ veheti tul a tartozásán: élete, vagyona hatalmátul nem füg, mely szerint a Magyar paraszt is, mint a többi Europában, mondhattya hogy Ember. Söt sok, uránál gazdagab, és pénzt ád néki költsön. Mihent a parasztság királyi Néppé változna it is mint Romában, rabokat kellene föld mivelésre tartani, mint ot, mert a Konzulok, hadi vezérek, papok s a t. tsak nem használhatnának. Melyik rutab, és igazságtalanab dolog az emberiség ellen? Nem job let vólna a Római szegénységnek taksásságban¹¹² birtokkal, [37v] gazdasággal élni a Nemesek alat, mint királyi szabadságban méltóságban éhezni, kóldulni, és adóssága miat lántzait tsörgetni. Ted Urrá a Magyar parasztságot, oly fel tétellel hogy semmije se legyen ot hagy vélle, és fölgyéhez kenyeréhez ragaszkodik inkáb, mint Tekintetes nevezetéhez. A bóldogságnak valósága, élelembe terem, és soha e nélkül, semmi féle nevezet nem szülheti, mellyeken kivül¹¹³ ö ellenben el lehet. Igy, valaki nevezetit, kenyerén veszi,¹¹⁴ szembe tünö bolond. A Római Nép igy járt. Királyi méltóságában függesztette fel magát, talpa alat pedig nem vólt föld a min meg állyon, és a melynek termésébül kenyerét szájába tegye. Ezen rendetlenségnek szomoru következése az éhezö szabad sokasággal ezt mondatta: Vegyük el a birtokosoktul: amazok igy szóllottak. Ne agyuk a tzudaraknak. Szerezzenek ök is magoknak mint mi. Ha szabad vagyok, nem birhatom [38r] azt, a mit szerzek, 's keresek magamnak. Mi tartsuk egy nehányan az egész országnak henye népét? A nép ennek ellenében ugy okoskodik hogy az ország fölgye az ország népére tartozván, egy nehányan el nem nyelhetik. Mindenik résznek igassága van. Az országnak törvényes fekvése volt rosz, nem az ügy. Lehetetlen országnak fen állani ha paraszt népe nints a vezérlö nemességtül meg külömböztetve, mely a hazának fölgyét kézi múnkája által birja a nemességtül árendában mint egy. E' közönséges keresztyéni mondás hogy minnyájan egyformák vagyunk Isten elöt, it akadályul nem szolgál, mivel más világra tartozik. Legyen, ha a más világon a Tsászár¹¹⁵ kementze fütöjének lelke, az ö lelke mellé álhat,¹¹⁶ de ezen a világon nints oly erös meg határozással idvezülendö¹¹⁷ kotsis, ki magát Baldakinúm alá¹¹⁸ huzhassa, Fejedelme mellé.

[38v] Tsak eddig elöl hordot okaimbul is meg láthattad már magadat Romának tükörében, hogy Nemzetednek sokkal job törvényes¹¹⁹ fekvése van mint a Római Népnek vólt. Ted egyenlő szabadságba a parasztságot az Urasággal, azonnal vérrel, fegyverrel tüzzel boritod el a hazát. Inkáb parasztá lennék Nemességembül, hogy ök legyenek azokká felettem mint abban állapodhatnám meg hogy mind Urak, vagy parasztok legyünk. Igy, valaki állittja hogy egyenlö szabadsággal ranggal lehet ország, tsak arul hitet el hogy a társaság fundamentom oszlopainak isméretiben, tudatlan.

Már, mivel a Római Nép mind királyi szabadságban kivánt élni, vélle, ennél fogva történt,¹²⁰ hogy mind rabbá let.

Lásd végre hogy hazádnak törvényes fekvése oly, melybül ki nem mehetz, ha külömben veszedelemre nem kivánsz jutni.

[39r] Térjünk vissza már, és határozzuk meg hogy a Grakhusok a¹²¹ mértékletes okosságon kivül, valósággal derék emberek,¹²² mely érdem a Romaiaknak mint egy¹²³ természetek ellen vólt.

Egy személyben vagy egész hazában mindég vakmeröséget, meg átalkodást feneséget mútattak. Nagy veszedelmére szolgál az embernek hogy ha valamihez szerentséje van, soha abban meg nem állapodik, hanem mind addig erölteti mig kezébe nem szakad, 's onnan,¹²⁴ nyeresége ki nem tünik. Hijába elötte ezer a példa, bele bukik¹²⁵ fövel veszedelmébe, mint az¹²⁶ oktalan állat.

Emlitettük fellyeb hogy az Urak az ehezö,¹²⁷ király nép számára fekvö jószágokat önként való adó alá vettették. De ennek hamar eleit veszik; a mint látni fogod.¹²⁸

[39v] A fö Rendek, és birtokosok a népnek truttzára törvénybe veszik¹²⁹ hogy ezentul tellyes hatalma legyen minden további kérdésen kivül magának a Konzulnak a zenebonás polgárt el törölni. Ki bátorkodgyon már mozdulni? Az uri adó lassan lassan el enyészet, és a szegénység oda jöt vissza a hol vólt hogy királyi módra éhezzen.

A köz nép birtok nélkül való élése idövel azt szülte hogy valamikor valamely kevély a többin felül akart emelkedni, tsak az éhezö Népet hizlalta, mulattatta, és voksok¹³⁰ által hatalmakat hátalva ült hazája törvénnyének fejére. Éheztették a Népet azért, hogy valaki ennei ád, engedelmébül a kit akar, mindent fel pofozhasson.

A Romai Nép, el nézvén hogy szabaditójokat agyon verjék, ezzel tették meg irántok szolgálattyokat, hogy a két Grakhusnak halálok után oszlopot emelt, mely oszlopokat a tanáts el nézet, mivel az illyen halgató pólgárok és kö rakások, [40r] hazájokban soha támadást, egy, sem más részrül tsinálni nem szoktak.

Mért nem törlötték el a tanátsot és birtokosokat, Urakat,? ezt tanálod mondani. Nem lehetet. Ismét tanátsot kellet vólna magok közzül tsinálni, mely tsak ugy tet¹³¹ vólna, mi az elsö. Igy let mostani tanáttsa is a sokaságbul uralkodóvá. Az uraság ellen, tsak a háborog,¹³² ki nem Ur, és hogy a legyen, uttyára módgyára nem tanál; de valaki sorjába bé tsuszhat, mihent teheti el nem mulattya, örökös háborut esküdvén a szegény¹³³ sors ellen.

Az alat mig Róma belsö veszéllyén¹³⁴ igy hányatot,¹³⁵ Szitziliában a rabok pártot ütnek és¹³⁶ magok közzül királyt tesznek. Fegyvert fogtak vólna ha birtokkal, vagyonnal szabad menetellel, az az törvényes szabadsággal¹³⁷ lettek vólna mint a mi taksássaink? De a Római Polgár a rabját idö töltésbül is agyon verhette, külömben¹³⁸ sem hagyván nálla¹³⁹ egyebet lelkénél és testénél, ezt is tsak annyiba a mennyibe [40v] azokon uralkodhasson. Nem külömb a Magyar szabadság a Rómainál? Királyt, hazát tsendességben nyugodalomban tart fen. És én ugy látom akárki mint hidgye hogy a Magyar Nemzetnek törvényes szabadsága a királyi ház uralkodása állandóságának fundamentom oszlopa, mert nemesnek nemtelennek kenyeret, nyugodalmat ád, mely a királyi széknek szüli erejét, és tsendességét. Nem akarok magyarázatba botsátkozni, sem okaimat ujjal ki mútogatni hagyni kel az olvasónak is elmélkedésre valót.

A pártot ütöt rabok ellen Romának ereje ki kél; szokás¹⁴⁰ szerint, meg veszik a várast melybe magokat bé vették; oly természetet irtóztató kontzolást, öldöklést visznek végbe ot rajtok¹⁴¹ melynek rettenetességét, a leg forrób, és¹⁴² leg világosab kébzelödés se tudná le rajzolni. Azért kegyetlenkettek hát rabjaikon a Rómaiak hogy módot¹⁴³ szolgáltassanak magoknak ennél fogva gyilkosokká is lenni rajtok. Amazok pedig [41r] haláloson vétkeznek azért, hogy a¹⁴⁴ kegyetlenség alól kivánván szabadulni, a természetnek igasságához ragaszkodnak. Valamely embernek önnön magára nézve szava, akarattya szabadsága tettzése semmi sints, a barmoknál sokkal aláb való sorsa vettetik; és magát társaság béli létére nézve emberi teremtésnek egy átallyában nem valhattya. Tsak testi állapottya: formája, termete, s a t. mutatnak rajta embert. Mitsoda okosság¹⁴⁵ nem kiván a baromi állapot alól szabadulni? Vagy vétkül lehet é tulajdonitani néki¹⁴⁶ ha ollyan állat akar¹⁴⁷ lenni, mint a millyenné teremtetet? Nem szabad az ember vélle, hogy ember legyen? Ó, Római szabadság, mely különös törvény vagy? Ugyan azon igasságot állitod más ember társaidban szentség törésnek ellened, mellyet te¹⁴⁸, részedre, egész világ vérének ki ontásával kivánsz meg szerezni, 's fen tartani? Tsak¹⁴⁹ az ember leg bolondab, és leg¹⁵⁰ veszetteb állat e Világon!.. ha téved.

[41v] Ez idö tájban gyözedelmeskettek a Rómaiak az Allobrogeseken, Overnákokon. Két várast épitettek, egyik Narbonna,¹⁵¹ a másik É,– soha várasnak bolondab nevet nem attak– É, vagy Aix.¹⁵² A meg nevezet Avernikusok ellen, minden ki gondolható árulást hitetlenséget, tsalárdságot, orozva való marást eszközül vettek magoknak a Romaiak. Istenek isméreti, lélek, szemérem, sehol¹⁵³ nem láttzot tselekedetekben. Dalmátziát is meg hódoltatták. Mind ezek történtek 638 körül, 's benne.

A Grakhusok sorsára néz még it egy különös eset. Az ifiu Krasszusz nagy eröben vádolta Konzul Papirius Korbont, egy 's más hitetlenséggel, ki a Grakhusoknak kegyetlen ellenségek vólt. A Konzul magát mentvén abban esik, hogy valamely rabja leveles ládátskáját el lopja¹⁵⁴ Krasszushoz viszi [illyen a rabi hivség] hol ez, a sok nevet árulást fel fedezvén¹⁵⁵ a Konzulnak papirossit,¹⁵⁶ irásait, rab szolgájával együt [42r] vissza küldi ily üzenettel. Inkáb szeretem hogy egy gonosz tévö bünéböl menekedgyen, mint el vesztét, alatsony módok által okozzam. Ezen eset Krasszusban, tündöklö érdemet mútat, de nem annyira hiszem hogy Korbonra nézve gyakorolhatta vólna, mint azon számos Római fő embereknek véreket akarta kémélleni kik, Korbonnak árulásával egyesülvén, meg ölettettek vólna. Az illyen árulás mind uralkodásra let öszve esküvés, vagy törekedés vólt. Mitsoda szabadság szeretet! mellyel a Romaiak mindég a szabadságnak¹⁵⁷ törekednek vesztére? De Korbonnak,¹⁵⁸ tsak ugyan bünét¹⁵⁹ el nem fedezhetvén, önnön magának kellet életét el¹⁶⁰ veszteni, hogy mások által ne jusson vérbe kevert¹⁶¹ gyalázatos halálra.

[42v] NEGYEDIK SZAKASZ
Az erköltsnek hanyatlása

Igen erös fundamentom oszlopokon kel állani az ollyan erköltsnek, mellyet a szüntelen való szerentse, a nagy kints és hatalom meg nem vesztegethet. A Római tanáts mindég gyözedelmeskedve, annak gyömöltse, a kints után fohászkodot. Nem igen keresték már a nagy rendü polgárok ditsösségeket abban, hogy szegények legyenek.¹ A vágyodás, testi kivánság mindent magával ragadot; annyira, hogy a Római tanátsnak ki hirelt királyi erköltse pénzé, hitetlenséggé, és gyalázattá vált. Az el rablot országoknak kintse busszut állot érettek. Lehetetlen vólt a Romaiaknak annyi aranyat ezüstöt mely által a testi szükség el töröltetik² szükölködések közzül hosszason hideg vérrel nézni. Addig rablottak hogy a prédát meg kivánták. Ekkor osztán nem a nyereség let többé az erköltsnek következése hanem a pénz huzta maga után az erköltsöket, mely szerint a tanáts [43r] alatsonná is let töb el fajulásai közöt. Példákra botsátkozzunk hogy ezt világosittsuk.

A Numidiai király, Romának leg hiveb frigyese halálával hágy két fiat; és el fogadgya közzéjek osztályra³ egyik meg hólt férfi testvérének⁴ fattyu gyermekét, Jugurtát. Ugy hitte az öreg király Mitzipsza hogy ez által⁵ Jugurtának kevélységét szomju vágyódását meg elégitvén, tölle gyermeki név szerint Adherbál, Hiemszál háborgattatni nem fognak, kiknél Jugurta, vitézséggel, értelemmel, bátor szivel, sokkal külömb vólt. A férfiui nagy tulajdonságok a gyengéb erköltsü emberen minden idöben gyözedelmeskedni szoktak.⁶ Illyen ok szerint féltette Mitzipsza királyi árváit Jugurtátul, és azért emelte ötet is amazokkal egyenlö hatalomra. Különös mód? Azt akarja hogy Jugurta gyermekein ne gyözedelmeskedhessen, mely tzélra dolgozván, ezt, egyenlö eröbe teszi amazokkal. Majd meg elégszik mond, 's meg nyugszik. Rendes értelem. Mitsoda Uralkodóban vólt valaha meg elégedés ha uttyát ki nézhette hogy nagyobra mehet? De királyi széken kivül is, ki elégszik meg azzal amivel bir, hogy töbre ne törekedjen?

[43v] Mivel az⁷ Uralkodók akkor, oly értelemmel⁸ neveltettek, hogy nekik az emberek számolnak; ök pedig tsak⁹ az Isteneknek, tehát ezen¹⁰ királyi értelmet büneikre is ki terjesztették, keveset gondolván vélle hogy az¹¹ emberek tetteiket¹² mint itéllik. Néma Isteneiknek ők, számadásaikat könnyen tették, kik¹³ szóval, sem személlyekben, vagy szembe tünö büntetésben magokat soha sehol sem ismértették. A szegények tudatlanok Isteneiket félték; az okosok hatalmasok szóval mondották, szivekben nevették. Majd meg bizonyittya a tselekedet.

Jugurta alig várja hogy a meg halálozot királynak tetemei meg hidegedjenek, és árváinak öldökléséhez fog. Egyiket el vesztvén a másikhoz nyúl,¹⁴ de ez el szalad,¹⁵ Romának esedezvén a segedelemért. A háládatlan gonosz tévö, és gyilkos Jugurta embereket küld Romába kintsel meg terhelve, kik a tanátsnak erösseb részit meg veszik. A kik még jó lélekkel birtak és az el adot lelkekkel vetélkettek szokás szerint keveseb [44r] számmal lévén, a gonosság részire eset voksnak többségétül el nyomattattak, és igy Jugurtának büne Romának erköltsi méltóságán gyözedelmeskedet. Ortzájára vette a király tanáts pénzért e' kárhozat szinre festet gyalázatot hogy Jugurtának, rablásában gyilkosságában igassága legyen. Igy ólt el a pénz érdemet, lelki isméretet, igasságot az alatsony lelkekben, hol az erkölts fundamentomon nem épül.

De tiz birákat küld még is a tanáts oda helyre, kik a villongásokat¹⁶ világosságra hoznák. A követtségnek feje, a rühes lelki isméretü Opinius, meg fizetteti magát, és Jugurtát ártallanak vallya. Még is Adherbálnak egy rész országot meg hagynak, mivel örökségétül ötet¹⁷ a gyilkosért meg fosztani, a bün maga is szégyenlette. Adherbál,¹⁸ ügyének ártatlanságához bizván aranyát nem szórta ugy mint amaz. De tudni kel, hogy a bujdoso igazság valamikor kintsel tanálkozik,¹⁹ elölle mindég ki tér, vagy föld alá rejtezik. Ki nem ismeri igasságának ha gazdagodhatik bár merül jöjjön vagyona?

[44v] A²⁰ lelkében meg vet követség haza jön. Jugurta Adherbál ellen hadat indit, üldözi. Róma ez által bosszuságra láttatik ki fakadni; hihetö tsak a nép. Uj követség megyen, mely Jugurtát dörgö szavakkal fenyegeti. Jugurta nem okoskodik sem szóval ügyét igazitani nem kivánnya hanem egy rakás arannyal felel. A hatalmas követség száját meg törli, nagyot ásit, 's Romába vissza indul. Jugurta Adherbált el fogja és meg öli. Ezen természet tsudája Jugurta, attyafiainak vérekben feredvén gonosságának szerentséjét a leg nagyub kevélységgel, 's meg elégedéssel használta. Semmit se gondol azzal a gonosz hogy az Isten büntet. Beszéllyenek mások,²¹ mond; én szerentsémet használom.

A Római község e' Mennyet Földet tsufoló, és természetet, emberséget gyalázo igasságtalanságon lármába jön. Kényszeriti a pénzes tanátsot, hogy ezen lelketlenséget hazájárul hárittsa. Hadi seregeket kellet Numidiába [45r] küldeni, mellyek által Jugurta zaboláztasson minek utánna mind a két törvényes királyt meg ölte. Jugurta a hadi seregek elöl járóit Skaurust, és Pizót meg veszi. békességet köt véllek, 's ezek haza jönnek ot hagyván amazt szerentsés uralkodásában.

A tanáts el halgat. Hihetö ezeknek is jöt pénz osztályba. De Menimius Tribunus a fertelmességek ellen Egekre kiáltván,²² ara birja a népet hogy Jugurtát Rómába idézze alázatos hivségének meg mutatásával való mentségére. Jugurta el jön Romába: Meg veszi az egész tanátsot, ki bánat, botsánat kérés fejébe ujra meg ölet egy attyafiát kinek a koronához közi vólt. Haza megyen bátorsággal. A Római tanáts annyira romlottá, lélek és szemérem nélkül valóvá let, hogy Jugurtha maga, ez a pokolbéli gonosságnak²³ ijjesztö tsudája meg tsömörlik töllök, és igy szól uttyában: Ó,²⁴ áruba vetet váras,? rab lennél. tsak tudnád magadat kinek el adni.

Ezek igy lévén osztály birákat rendelnek Deputátusokat, [45v] kik a tanáts pénzel meg vesztegettetet tagjait, keresnék ki, hogy bünhödgyenek. Skaurus tétetik fejévé az osztály tanátsnak, ki meg vesztegettetve lévén most, bünét a büntetö igasságnak méltóságával kivánnya fedezni, és a töb vétkes társai ellen kiket fel fedezet, nagy keménységgel viseltetik. Isteneivel semmit se gondol. Lássák undok tettét; tsak az emberek elöt fedezhesse. Bünének nyilván való közös baráttyát Kalpurniust szám ki vetésre küldi, töb tanáts béli polgárokkal együt, és büntetésének keménységét igasság szeretetit oly messze terjeszti ki, hogy egy fö papot is szám ki vetésre itél amire soha még a haza semmi féle esetben ki nem fakat. Igy kivánta önnön bünét meg igazitani mások nyakába vetvén annak méltó büntetését. Igy szoktak némellyek Istenséggel, igassággal jádzani.

De uj hadat inditanak Jugurta ellen a Népnek lármájára. Metellus vezérli a Római [46r] seregeket ellene, ki minden titkos árulásokat el követ, jutalmat igér, ha valaki Jugurtát hólton akár elevenen kezébe adhattya. Mitsoda rut alatsonysággal keresi gyözedelmét tolvajul, és orozva. Az illyen gyözedelem ditsösség helyet gyalázatot szerez, de tul vólt már azon Róma, hogy betsülletre emberségre igasságra gondollyon a mit még eddig leg aláb tettetet, de már azt sem teszi. Metellus Jugurtát el nem kaphatván kéntelenittetet vélle ütközetekre menni. A Római vezér gyözedelmes²⁵ ellene; igy²⁶ meg határozza ö is²⁷ magát hogy alkuszik és hódol. De Metellus annyit kiván a Numidiai Uralkodótul személlyét is maga elibe kérve²⁸ hogy ez, kéttségbe esik, és noha már ekkor az alku, hatalmának nagyob részébül ki vetkeztette által adván Elefántyait kintsét, lovagosit, de²⁹ magát tsak további hadakozásra tökélli el. Ez esetben ismét uj ember emelkedik fel Romának Theatrumára, Márius ki parasztságábul fejedelemségre; méltóságra emelkedik fel és örökre emlékezetessé lesz. Nem nélkül való vérbül, születve paraszt módra minden emberség és tudomány során kivül neveltetve, tsak vad erköltse vakmerö bátorsága, vitézsége szolgáltak segedelmére. [46v] Scipio vette tekintetbe,³⁰ mikor Numantzia várassát ostromlotta, mellyet tüzzel fegyverrel tet porrá mint Kártágót. Ő általa vétetet fel az elsö tisztségekre. Már most Metellus maga mellé emeli fel második személynek. Mivel természetben van hogy az ember a magánál méltóságosab, gazdagab ember társára, szegénységébül tekintet nélkül valóságábul mindég morogjon agyarkodjon; Marius is az Uri karnak fö Nemességnek halálos gyülölöje vólt. Meg átalkodot durva kegyetlen, paraszt módra kevély erköltsel birt, melynek méltóságát embertelenséggel kivánta ragyogová tenni. Testében, a szakadhatatlan éjjeli nappali törödés edzette meg, mely szerint értzé vált tagjai lankadást, el fáradást, nem érezhettek. Mord humora szüntelen való dorgálódzást mútatot el szomoritó tekintetin. Élete módjában mértékletességet, szolgálattyában fáradhatatlan serénységet, félelem nélkül lévö vitézi bátorságot mutatván, köz katonaságrul [47r] lépésrül lépésre ment fel Romának uralkodó székéig. Amely dolognak néki dült, mérges dühösséggel eröltette, üzte hogy benne tzéllyát el érhesse, semmi ellen vetésre változásra nem kivánván ki térni³¹ uttyábul. Egy szóval, Marius ollyan³² faju emberek közzül valo volt, ki idö alkalmatosság szerint hazájoknak védelmezö Angyalai, és pusztitö ördögei tudnak lenni, a mint tárgyok magát elö adgya, és az idönek ostromátul ragattatnak.

Mivel némely³³ paraszt vér, ha rangra kap, embertelenséget, tzigány kényességet, ditsekedést és jól tévöi iránt háládatlanságot mútat Marius is vélle semmit se gondol hogy a Nemes Afrikai Scipio, Metellus emelik fel, hanem ez utólsót kissebbiteni vádolni kezdi,³⁴ hogy a hadakozásban idétlenséget, gyermeki félelmet mutat: hogy ö, ha reá bizattatnak felényi idöre, fél annyi emberrel a hadakozásnak, gyözedelemnek végét vetne. Lássuk hát, mond a Nép, melyre Marius Rómába megyen hogy az elsö vezérséget és a Konzulságot mely nélkül amaz nem lehetet egytzerre meg kapja. Ere a Népnek sokaságát [47v] kellet meg nyerni, mivel ot vólt a voks temérdeksége. Már, szokásba jöt, hogy valaki a tanátsnak kivánta szeretetit meg nyerni a községnek baráttságárul le mondot: ellenben a ki a Nép által akart fel emelkedni a Nemességgel, néki³⁵ ellenkezni kelletet. Márius különös eszközhöz nyul. Nem fizeti a Népet:³⁶ nints mibül: nem fog törvény szerzésekhez részire: nem érti. Tehát abba határozza meg magát hogy gorombaságát, a Nemesek szeme közzé parasztsággal motsokkal köpködje; öket minden féle bünnek nemével rágalmazza, vádollya, tsak ennél fogva állitván magát mindenben igaznak, hogy paraszt vérbül születet, mintha a szegénység, tudatlanság vadság minden bünbül ki tisztitanák a természet szüksége, és ösztöne alá zárt Embert. Az egész tanátsot. Metellust a leg nemeseb erköltsü születésü férfit önnön jól tevöjét hóltra motskollya, mely fonákul fordult érdemért a durva, és ostoba Nép Konzullá teszi, és a Numidia hadat rá bizza. [48r] Hijában atta által a tanáts Numidiát Metellusnak hogy mint All Konzul vezérellye birja, mert Mariusnak durvasága, embertelensége érdemül állatták magokat felibe mely szerint³⁷ érdemen nemességen gyözedelmeskedet.

Marius, a midön már indulásához készült a Néphez butsuzó beszédet intézet, melyben paraszt mérgének, irigységének epe sárját ökrendezvén fel torkára azt, a Nemességre, fertelmes motskokkal okátta ki.³⁸ Tsak a szabadság kivánásátul meg dühödt emberek állithattyák hogy a parasztság uralkodhatik. Marius paraszt király, de mutattya is. Minden hibát meg enged az emberiség betsülletesen³⁹ ki mondani, de valaki ily nagy tárgyak közt, mérges,⁴⁰ és részeg katona módjára motskol,⁴¹ tisztességes rangnak viselésére⁴² érdemtelen. Marius⁴³ kevélységétül fel pöffedve, magát mindenek felibe tette; egyedül valóságát ditsérvén a világ felet. Gúnyoló meg vetéssel nézte a Nemesi Rendet melynek szerentséjét köszönhette. [48v] A tanáts, vállat vonitot, a parasztság nevetet, örvendet, hogy Mariusban a Nemességen gyözedelmeskedik.

Azomban, mivel nints ollyan hely, ház, sors e Világon sem társaság hol vissza élés, bün, hiba, ne tanáltatna. Marius is sok keserü igasságot vetet a nemességnek szemére, de az illyen vetélkedések ugyan azon hazában azért haszontalanok, hogy⁴⁴ a más fél szinte annyit adhat vissza.⁴⁵

Marius, érkezik és Metellust rangjának szülö attyát hatalmábul ki vetkezteti mikor már⁴⁶ amaz gyözedelmének végéhez közzelitet. De még is haza érkezése után⁴⁷ a Nép, gyözedelmi pompával betsülte meg, és Numidiainak nevezte. Illyen eszetlen a község.

[49r] Azomban valamely Tribunus vádat indit az emberséges, és Nemes Metellus ellen hogy huzot vont a tartomány Népén. Ő, maga mentségére számadását elö veszi, bé mútattya, de a Római Kavallérok belé⁴⁸ sem tekintettek, ezt mondván. Egész életének folyása elég bizonyság ártatlanságának meg⁴⁹ állitására. Érzékeny jutalom,⁵⁰ az igaz érdemnek.⁵¹ Többet tett a gyözedelmi pompánál mellyel kegyetleneket, dühös bolondokat is koronáztak. A Romai Uraknak⁵² nemes indulattyokat és⁵³ Metellusnak igaz érdemét emelte fel nap fényre ezen eset e Világnak Örök Emlékezetiben.

Mariusnak minden dölyfössége, és⁵⁴ gyalázatos,⁵⁵ ortzát piritó ditsekvése tsak ot üt⁵⁶ ki, hogy a Numidiai háboru ne végeztethessen, és továb továb tartson. Sok gyomor béli korgások közt kellet nézni a paraszt vitéznek hogy Jugurta, királyi⁵⁷ vérbül lévén durva erejét sokkal felül haladgya. Rendes, [49v] mikor a paraszt származás tsak annál fogva beszélli magát minden Nemes születésnek felibe. Mivel hogy ö paraszt,? Marius,⁵⁸ kéntelen let érdemeit, tökélletlenséggel⁵⁹ segiteni. A Moritaniai királyt Bokhust, Jugurtának attya fiát tsallyák el mellöle: ezt veszik meg vér árulásra. Bokkhus magához hivja Jugurtát, az Ipát; hol ö⁶⁰ meg fogatik, és Mariusnak által adatván Romának uttzáin kelletet annak gyözedelmes szekere után le verettetet életét, gyalázattyát vontzolni. Ezen tul setét tömlötzre vettetik hol rémitö gonosságának keserves büntetései közt, gyötrelmében meg hal. Nem job let vólna Numidiában attyafiait életben hagyni 's magának is bóldogul uralkodni mint Meny Föld ellen oly bünbe merülni mely magára illyen bűntetést huzot. Én ugy tartom, hogy minden gonosz tévö bolond is egyszersmind némely tekintetben ha nem éppen a lántzokig is. A józan itéllet tételnek hibája téveszti el a tselekedetben.

[50r] Hány izben fizette meg Romát Jugurtha, hogy szabadon bünhödhessen, még is meg vérzet igasságnak bosszu állását el nem kerülhette, mely Romának bünét kényszeritette mint egy hogy Jugurthát bünéért büntesse, ki tölle⁶¹ gonosságát⁶² annyiszor meg⁶³ vette. Ugy láttzik mintha a természetnek gyönyörüségére szolgálna⁶⁴ a gonoszt meg ostorozni.

Numidiának kintsét Romába rablották bé. Ezer hét száz font darab aranyak hat ezer font ezüst rudak, ezeken kivül a mind kettöbül vert folyo pénz vala⁶⁵ melynek száma nem tudatik. Halomra rakták a Nemzetek kintsét Romába. Ot állot a préda, melyre a fö polgároknak kivánsága esdeklet. Ezen egybe gyüjtöt kintsekbül fogják a tanáts béli Uraknak életeket⁶⁶ áruban vetni: ebbül fizetik meg testekrül le kontzolt fejeket. Igy fogja Róma igasságtalan tselekedeteinek büntetését a maga bünében fel tanálni hogy gonosságát önnön⁶⁷ gonosságával ostorozza.⁶⁸

[50v] A'⁶⁹ ditsösségben irigy, és kintsel fösvén polgárok, mint prédájokon veszekedö farkasok szaggattyák hazájoknak kebelét és önnön magokat, hogy Romának kintseit kezébül ki ragadhassák. Ehhez járul még a vad, és kegyetlen Nemzetek özönének ki zudulása. Tzimbresek Teutonok Europának Északi részerül Roma ellen ki rohannak. Eleikbe szállanak ki a Konzulok, de négyet ötöt egymás után minden seregével együt széllyel vernek; fel kontzolnak: nyoltzvan ezer Római katonát is meg öldösnek egy ütközetben.

A haza, e rettentö veszedelemben Mariusra veti szemeit. Marius Afrikában vólt, ki távoly létében, 's másat is, a törvény, Konzullá választani tiltot. Továbbá Konzulságának ideje el folyván⁷⁰ tiz esztendönek kellet el telni, hogy ujra választhassák.⁷¹ De [51r] mivel a szükség minden törvénynek⁷² tehát most ezt it el törli, és Máriust⁷³ Konzullá teszi. Most gyözedelmeskedik már⁷⁴ érdemével a Római nagyok felet, kik durvaságát nem tekintvén hódolnak vitézségének. Nem lehet érdem ollyan valakiben sem gyengeség⁷⁵ mely magát ki ne mutassa. Nintsen is haszontalanab eröltetés⁷⁶ az emberekben, mint erköltsöknek fedezése.⁷⁷ Tsak mutasd ugy a hogy vagy, mert természeti tulajdonságaiddal a Világot meg nem tsalod. Szándékodat tzélodat titkolhatod⁷⁸ ideig, de erköltsödet nem.

Marius, ütközeteihez⁷⁹ fog. Minden módot el követ, hogy gyözedelmeire uttyát meg tsinálhassa. A' katonákat egy felöl szoros függés alá zárja, más felöl nagy tekintetben veszi. Valamely korhel, attyafiát egy katona agyon verte hogy rajta embertelenkedet,⁸⁰ mely tselekedetit Marius helyben hagyta, söt jutalmazta. De még is töb eszközökre terjeszkedet ki. Az Istenek nevébe való⁸¹ [51v] bóldog vakságot, és szent eszetlenséget veszi segedelmére. Egy leányt sugarol profétziai lélekkel, kit mindenüt magával hordoz, hogy tetteit, akarattyát az Isteneknek ki hirdetet örök végezésekkel nyomkodgya a tudatlan népnek elméjébe, mely semmi féle vallást meg nem szenyved, ha tsudái nintsenek. Igy segitet it érdemén Marius, az Istenek által sugarlot proféta asszonnyal. Jugurta ellen árulással is⁸² élt.⁸³ Minden hogy, tsak használlyon.

Az akkori vad németek, más szóval Teutonok vóltak leg retteneteseb ellenségei.⁸⁴ De Márius⁸⁵ 651. körül, széllyel veri az ember fene vadakat É, vagy Aix, tsufos nevü várasnál, hol száz ezeret öl meg közzülök. Ennek felét jó lesz hazugságra hagyni, még is elég marad a mitül iszonyodgy. Más esztendöre kelve [52r] széllyel veri az Tzimbreseket,^a kik olasz országot pusztitották. E' Nemzet mindenestül fogva ment hadakozni. Feleségeik gyermekeik, barmaik szekereik véllek vóltak. Ha ütközetet vesztettek minden oda let. A kéttségbe esésnek dühössége miat emberek asszonyok fel aggyatták magokat, honnan ki tettzik hogy mentül barmab az ember, életével annál kevesebbet gondol, mivel annak méltóságát, tzéllyát, és némely részben való Isteniségét nem láttya. Ez ember vadak ha élö fákat nem tanáltak mellyeknek ágain szerentsétlenségekben döggel virágozzanak magokat lovaik farkára, ökreiknek szarvára aggatták, hogy⁸⁹ ugy vontzoltatva fullyanak meg.

De ezen gyözedelmek még se Máriusnak mivei vóltak, hanem fö vezér lévén⁹⁰ nevét viseli. All Konzul Katulus, Szylla, többet tettek mint Marius;⁹¹ [52v] Marius, alatson születésébül fel emelkedve minden erölködését ara forditotta hogy paraszt sorsát truttzolva, méltóságban uralkodásban lehessen. Nem hazája bóldogságát hanem a maga nagyságát viselte szivén. Valamennyi paraszt származásu ember ismeretlen vérének⁹² setétségébül, fejét a Világra ki dughattya, annak⁹³ minden tzéllya tsak ez, hogy a fö embereknek parantsolhasson, kik mindég parasztnak nézik titkon ha tekintik is érdemét nyilván.⁹⁴ Marius is minden lehetö alatsonyságot el követet hogy ujra Konzul lehessen, a minek már továb tenni nem akarták. Nehéz a paraszt^* vérnek a Nemes vérrel meg egyezni mivel amaz, mentül nagyobra megyen annál töb durvaságot mutat, ez által kivánván⁹⁶ alatsony ágybul let származását a Nemes vérben születet embereken bosszulni. Ezek azért nehezednek reá hogy paraszt amaz, azért ezekre, hogy Nemesek.

[53r] Hogy Márius uttyát maga elöt annál inkáb törhesse,⁹⁷ vázat tétetet maga mellé Konzul társnak, ki reá nézve⁹⁸ tekintetbe ne jöhessen, sem miveinek akadállyára ne lehessen. Metellus ot vólt, de az illyen Konzul mellet nehéz let vólna a Máriusnak érdemet mútatni. El háritotta. Két vad tulajdonságu, embertelen, és durva férfiakkal áll szoros kötésben, Pretor Glautziával és Szaturninus Tribunussal, oly mártásu, 's faju emberek, kik ditsösségeket abban keresték, hogy minden Nemes érdemeknek, köz jónak ellenségei legyenek mihent bolondságokkal nem egyez: Kik e Világnak sorsát igasságát, agyok velejében határozzák meg; ostobaságoknak ganéjjábul fel halmozot birói székek alá kivánván vetni minden élö léleknek igasságát. Marius isztikél, biztat, igér titkon, mely által a Tribunus Saturninus, oly törvényt hoz, melynek ereje mellet tartozzon a tanáts mindenben meg egyezni valamit a község akar;⁹⁹ [53v] ha valamelyik ellenkezik rangjábul születésébül vettessen ki. Ere meg¹⁰⁰ kellet a tanátsnak esküdni, melynél fogva a fö Rend a törvény szerzö hatalombul ki rekesztetet. Tsak annak engedet a mit a község végzet. Metellus ezen hiteltetést meg vetette, mely miat hazájábul szám ki vettetet. Nézd a¹⁰¹ durva embertelent¹⁰² hogy gázollya hazáját ha hatalomra mehet? A tudatlannak, embertelennek, uralkodása alat a nemes érdemek és tudomány böltsesség mind bujdosóban vannak. Oda van az érdemnek szerentséje ha fel adgya magát a sokaságnak szinére, 's meg láttyák.

A vad bolondot, ha vak szerentséje hatalomra viszi, onnan, töbnyire önnön dühössége veti le. Saturninus azon lévén hogy Glautzia Konzullá tétessen, Memmiust, ki vetélkedésben állot ellenébe [54r] minden egyéb maga meg gondolása nélkül nap fényen, mintha törvényes végezés nélkül kel vala néki meg esni, meg¹⁰³ öleti. A tanáts kap rajta, 's parantsol a Konzulnak hogy veszedelem lévén a nép közt éllyen hatalmával, 's bátorságot szerezzen. Kiáltás esik, fegyverre kapnak; Saturninus a Kapitoliumba szalad, e közönséges menedék helyére. Utánna rohannak, hol Glautziával egyetemben agyon verik. Marius minden lehetö képpen leledzet, nyöszörgöt, hogy amazok ellen a zabolázás éppen a halálig ne menne, de vóltak kik már élni kivántak az alkalmatossággal. E' változás után torkára fel böfögö mérgének keservével kellet Mariusnak nézni, hogy Metellust számki vetésébül hazájában vissza hivják. Gyözedelmes haza jövetelét meg aláztatot¹⁰⁴ kényessége nem türhetvén haszontalan okot keres magának Asiába menni. Erköltsének sundaságát rejtette el hogy Metellus érdemének tükörben¹⁰⁵ [54v] a Nép, utállattal ne nézhesse.

Már, Rómának erköltse minden felöl pusztult, romlot, hanyatlot. Nem keresték már a ditsösséget szegény szinben hanem ragyogo pompában, és fényben. A polgárok gazdagsággal is kivánván magokat magoktul¹⁰⁶ külömböztetni annak meg szerzéséért, erköltsöket pénzért el atták. A hivatalt viselö emberek, tartományoknak vezéri, a hatalmakra bizatot Nemzeteknek javait éhségében ordito oroszlány torokkal nyeldesték alá, emésztö gyomrokba. Valakik egyszer pénzes hivatalra mehettek, és a Nép adóját kezekre kaphatták, magokrul, minden büntetést el hántak, meg fizetvén bünökért azoknak, kik öket¹⁰⁷ vádolhatták vólna. Ha az igaz emberek fel támattak ellenek, azt nyerték hogy ök küldettek számki vetésre, hogy esetin a bünösök nevessenek. Igy változot Romának erköltse pénzé, a sok pénz gyüjtéssel. [55r] Minden ember pompához fogot, hol a maga mútatást költségben kereste. Ollyan ritkaságokat¹⁰⁸ kellet venni, a millyeneket mások nem vehettek: készületet, ebédet költségével, fénnyével a bámulásig kellet vinni. Végre nem ezt kérdették, ki a nagy lelkü ember, hanem, kinél van töb pénze. E' szerint változot az arany ezüst, és földnek birtoka Világnak Istenévé a Romaiak felet.

A fö ember, ditsösségét abban helyheztette hogy többet költhessen másnál, mely szerint, jövedelmének tenger sokasága közt tette magát szükölködövé. Semminek sints pedig kegyetleneb szüksége mint a¹⁰⁹ pompának. Áruba veti Istenét tsak adgyanak néki, hogy fényében a Világ láttára aláb ne essen.

Nagy Urak! kik ollyak vagytok!¹¹⁰ Miért vesztegetitek magatokat annyi¹¹¹ fojtogató költséggel azért, hogy jobban meg nézzék benneteket a Világ? Abban keresitek bóldogságotokat, [55v] hogy mi szegények, sorsotokat irigyellyük, és¹¹² tapsollyunk körültetek költségeiteken álmélkodva, és eszetlenségeteken nevetve? Azért pusztitod el házad¹¹³ magadat adósságba vesztve, hogy annak¹¹⁴ falait, lovadat, képeidet tsudállyák? A legyen erköltsödnek méltósága, érdemednek próba köve hogy szolgáidat ezüstbe öltöztesd, mikor más szegény gazdáknak sinórjok sints? Miért tartasz inasokbul¹¹⁵ egész kompánia gyalogságot hátad mellet mikor eszel, hogy házadat pusztittsák; személlyedet tsufollyák, familiádat rágalmazzák, és a mennyire tehetik mindenfelé károsittsanak. Mennél töb a tseléd, annál töb, házadnak ellensége. Élelmekre ruházattyokra oly szorgos gondodnak kel lenni, mintha gyermekeid vólnának. Ha gongyát hibázod hóltra gyaláz. Belsö nyugodalmadat külsö szinednek áldozod fel. Nem érzésben hanem holmidnak mutatásában keresed boldogságodat. [56r] Drágaságokkal fedezed testedet, és szived, arany lántzokon vergödik; ezüst bilintsek közt nyög. Elméd örjöngésekre vettetik, mellyet nagyságos, kegyelmes, felséges¹¹⁶ nevezetekkel füstölnek, hogy nyugodalma helyet töb töb szédülésbe essen.

De ki, 's mi vessen gátat a vágyodás ostromának? Ennek a maga meg külömböztetésre¹¹⁷ való indulatnak dühössége emészti meg a társaság béli bóldogságot. Hijában keresitek javatokat¹¹⁸ a töb töb fényességben, rangban, pompában, mert ha testeteken belöl nem lakhatik, drága készületete közzé oda nem varrathattyátok. Vagy¹¹⁹ azért¹²⁰ mutatod jövedelmed felet való pompával magadat, hogy általa szivednek szerez gyönyörüséget? de tudod e, hogy gyötrelmeden vásárlod, mely szerint szivednek kedvével való kereskedése, szüntelen álló¹²¹ veszteség, mivel az alat mig ortzád mosolyog kivül, néki, mindég sirni kel belöl. Végre, kébzelt [56v] gyönyörüségednek gyötrelme, gyermekeidre marad¹²² oly siralmas örökségül, mely alat halálokig fohászkodnak.

De azt mondod, hogy az illyen papolások filozofiai almokra tartoznak, mert eszetlenség kivánni, hogy a gazdag ne fénykeskedjen. Legyen! a mennyire jövedelmével birja, de valaki romlására dolgozik azért, hogy magát nagy embernek mutassa, bóldogságára nézve ollyan, mint az, testi egésségében, ki vizi betegségtül dagadozik. No, de vesztére.¹²³

[57r] Azomban lehet! hogy a tehettségek felet magokat pompával eröltetö¹²⁴ hazafiak ellenébe tétetve nékem¹²⁵ nints eszem, ezeket tanátsolva. Nem ellenkezem benne, mivel ki ki tudgya hogy sok bolond közt, mindég az okos láttzik eszetlennek. A házi szükség, inség erköltsödnek méltóságát lába alá tapodgya, és az uralkodó szék elöt segedelmedért esedezve el adod hazádnak minden törvénnyét, hogy nevettséges bolondságodnak további folytatására módot kaphas kezedbe.

Ti! Nagy Urak! ugy é, leg ellene álhatatlanab vágyodásotok abban áll, hogy mi, szegényebbek, benneteket tsudállyunk, ditsérjünk. Tegyetek ugy hát inkáb tsudállok egy¹²⁶ nagy birtoku Urat, ha kasos kotsin látom utazni, mint ha ezer forintos hintón megyen. Az emberi bolondság, szokásait örökké ellenkezö módokra változtattya, tsak a bujálkodásban, költségben kiván mindég [57v] egyenlö állapottal¹²⁷ maradni. Talán azért hogy ez, szerentséjére volna. Hihetö, féltek magatokat bóldogitani, mivel annyira meg szoktátok a siralmakat hogy nálla nélkül élni nem tudnátok. Én azt¹²⁸ tsudállom köztetek a ki száz ételt fözethet, és meg éri hattal: a ki együgyün öltözik magát tartván töbre, mint pénzét. Elég régen bujálkodtok, változtassátok a módot! Mitsoda gyönyörködtetö uj modi lenne ha a gazdag nagy¹²⁹ Urakat láthatnánk, fö várassainkban¹³⁰ hosszu óltsó mentében dolmányban sétálni, egy mástul környül vétetve? Mitsoda érdemedet törölné ki szivedbül? melyik ágát törné le bóldogságodnak? Nem betsülne jobban a ki reád ismérne? Az ollyan [58r] tiszteletnek örüly, mely tekintetedtűl származik, és nem annak, mely köntöshöz van varva. Mészároson is fénylik paszománt, de azért senki sem tekinti. Születésed, erköltsöd, jövedelmed határozzák meg az irántad való tiszteletet, rangoddal együt, és nem ez, hogy egy estve ezer¹³¹ aranyat el tuttz játékban veszteni. A gazdag eszetlen, erköltsi érdem nélkül, tsak ollyan magasságában, mint a leg nagyob fa tetejére akasztot váz: Pénz halmon ül, nem érdemen.¹³²

Róma, hogy a költséggel valo maga mutatásban is kivánságának utat nyithasson, el törli azon törvénnyét mely az asztalban való bujálkodást s.a.t. meg tiltotta. Ez, ugy mondotta egy Tribunus,¹³³ tsak a régi vad természetnek rosdája. Minden prédálásra, bujálkodásra ut nyittatik, a holot bolondságait¹³⁴ [58v] ki ki napfényen mutathattya.

Romára, bünei nagyon reá nehézkedvén sorsát igazitani kell¹³⁵ ha a rohanásba jöt erkölts ostromának ellent álhatot vólna valaki. Idörül idöre atták fel magokat a romlot sokaságbul oly nagy emberek kik hazájoknak hanyatlását látván régi erköltseire kivánták vissza vinni. Soha se romlik meg egy Nemzet is annyira, hogy¹³⁶ annak vérében külön külön, nagy lelkü emberek ne tanáltassanak. A Római tanáts is együt, rabló társaság, haramia gyülekezet vólt, de egyenként nagy haza fiak, 's igazak tanáltattak közötte.

Druzus Tribunus éppen azon helyre, és ugyan azon dolgok végire ál hol a Grakhusok agyon verettek. Ö is ezt kivánnya hogy a földek a gazdagoktul szedessenek el, és a semmivel birók közt osztassanak fel. Hogy az el foglalt Nemzetek tétessenek Római polgárokká mind azon szabadsággal [59r] méltósággal hogy az éhezö sokaságnak adasson buza ingyen.¹³⁷ Mitsoda rendben áll egy ollyan Nemzet,¹³⁸ azt kérded, hol az ország népét¹³⁹ tartani kel?¹⁴⁰ kenyérrel, holot, az ország kenyerét el kerülhetetlenül a föld népének kel meg tsinálni? Ezen állapot minden törvényes társaságnak nyugodalmával köz javával sinór mértékben ellenkezik, Rómában még is igy vólt. De soha sem is szünhetik meg miatta a vér ontás, sem a belsö háboru.

Druzus, a törvény birákat, fö hivatalban lévö nemeseket, szoros számadás, és itéllet alá kivánta zárni, kik már a pénz után való esdekléssel,¹⁴¹ minden ügyet áruba vetettek, és az igasságot pénzen atták. Ez az a nyerekedö bün, mellyet a Világról Istenség,¹⁴² Meny ország, sem pokol, soha el nem törölhetnek.¹⁴³ Mitsoda országban tanáltatik annyi ostrommal meg vehetetlen erköltsü Mennyei ember, mint a mennyi hivatalra szüksége van? [59v] De ha vólna is,¹⁴⁴ mitsoda Orakulum¹⁴⁵ keresi ki öket a sokaság közzül,¹⁴⁶ köz gond viselésre?¹⁴⁷ Hányszor teszik hivatalba a gonoszt, magánosságra vetvén a jót? Hány nagy Embert eresztenek el az Uralkodók magoktul, nem lévén ara elégségesek, hogy¹⁴⁸ bennek nyugovó erejeket, tekintetekbül, beszédekbül, tselekedetekbül, ki nézhessék. A hiba nélkül való választásokra valamely Istenség kellene, hogy az Embernek szívét, és lelkét testen keresztül láthatná; de hol van.¹⁴⁹

Druzus, a maga emberségével, hazafiságával, és Nemzete köz javának elömozditásával tsak ugy járt mint a többi. Meg ölettetet. Mikor egy hazának sorsa önnön vesztére rohanásba jön, ha addig hibás lépéseit meg nem elözted már most ostroma elibe nem álhatz. Mint a magas bértzekre le szakadot fellegnek zápora, oly rettentö [60r] zugással jön, diribba darabba el szaggatot kö halmokat hömpölyögetvén magával mellyeknek törése rontása, zugása itélletet mútat. Róma, minden Nemzetet jármába fog; egész Világnak kintsét tárházába horgya, mitsoda eszetlenség kivánni hogy az illyen országnak naggyai még is örökké fa tányérrul egyenek, és magok szántsanak, vessenek? A bölts Kátó egy felöl azon van, hogy Nemzetének együgyü élete módja meg¹⁵⁰ maradjon; más felöl ara törekedik hogy Kartágót pusztittsák el: kintsét vagyonát horgyák Rómába. Ugy a töb Nemzeteket is. Hogy gondolkozot? Hogy Róma, mindég gazdagodjon, 's mindég szérdék turót egyen? Asztali készülete gyetrábul¹⁵¹ legyen? Ágya szalma sákbul? Ez az a bölts, ki a királyokat, Ember hust evö állatoknak mondotta, noha soha király nem volt e Világon, ki annyi embert ett vólna meg, mint ő, hazájának tanáttsával együt. De az Ember magát nem láttya; tsak mást itél. [60v] vagy azért, hogy ösztönei által meg vakittatik, vagy büneit, gyengeséget nem kivánnya meg vallani, hogy az által kevélysége meg aláztatásra ne jusson. Romának fö birái kevéllyebbek vóltak a királyoknál. Ki hitethette vólna el Kátóval hogy nem elsö érdemü halandó a Világon? A hatalom mindenüt vakit.¹⁵²

Druzusnak halála egész hazáját tüzbe hozta. Rómának frigyessei Római polgárok kivántak lenni, állitván,¹⁵³ hogy annak gyözedelmeit véreknek ontásával pótolták: hogy a mely hazáért annyit verejtékeztek, vérzettek, annak, szabadságaira is érdemesek vólnának. A Romaiak ellenben ezeket meg hódoltatot szolga népnek¹⁵⁴ vették, kiket önnön meg aláztatások nélkül a magok méltóságáig fel nem emelhettek. Mihent egész világ Római polgárrá változik, Róma el tünik. A tanáts nem enged: a frigyesek fegyvert fognak, mely eset által a hazának nyomorusága, fejére árad. A Marsesek, Szamniták gyözedelmeskednek.¹⁵⁵ [61r] más¹⁵⁶ Romát teremtenek. Konzulokat, Pretorokat választanak. Marius, Sylla, Pompéjus vitézségeket gyözedelmeket le nem verhetik. Egy nyári verekedés el telvén, Romába küldenek, hogy hazafisággal jutalmaztassanak meg. A tanáts semmi féle értelmü feleletre ki nem botsátkozot addig mit magokat meg alázva a fegyvert le nem tennék, és bünöket meg nem ismernék. Ezek ujra meg dühöttek, mely szerint a hadakozás, sokkal véressebben folyt. A tanáts, okosságát, elmebéli¹⁵⁷ mesterségét veszi segedelemül. Ki hirdetteti, hogy a mely Nemzeti tsoport, és¹⁵⁸ váras, fegyverét le teszi, a Római polgárságot annak meg¹⁵⁹ adgya. Ennél fogva tsak a Szamniták és Lukániaiak maradnak; a töb nép el tsilapodik.

Nem lehet már itt a tanátsot igasságtalansággal annyira vádolni hogy a Római polgárságot minden Népnek Nemzetnek adni nem akarta, mivel ez, magának el vesztésére szolgált eszközül. Ujra meg ujra emlékeztetlek, hogy mihent egész világ Római polgárrá¹⁶⁰ tétetik, Róma el sijjed.

[61v] Kéntelen let a haza ezeket polgárivá tenni hogy fegyvereket magárul le rázza, mely annyival inkáb veszedelmes vólt hogy Rómának vezérlése alat tanúlván¹⁶¹ Római módon hartzoltak.

De még is végben vitte a tanáts okossága, hogy a külsö bé vet nemzeteknek az országlásban, semmi meg határozo voksok ne legyen. Nem a Római Tzehek közzé osztotta el öket, hanem nyóltz külön Nemzeti szakaszt, vagy sereget tsinált belöllök mellyeket ujjak lévén utólsoknak tet. Már, a régi harmintz öt Római polgári Tzehek mindenben elég voksolván ki nézheted hogy az utolsó nyóltz tsoport, akár hogy vélekedgyen, tsak amazok után fut.

Drúzusnak törvénnyei halála után el töröltettek, ugy mint a Grakhusoké. Valaki a nép ügyébe avatkozot hogy a nagyok ellen hartzollyon¹⁶² [62r] mind igy jutalmazták, azért mivel lehetetlenség vólt a gazdagot szegénnyé, a szegényt¹⁶³ gazdaggá tenni: vagy végbe vinni hogy minden hazafinak lakosnak egyenlö¹⁶⁴ tehettsége legyen. A birtokosok, minek utánna annyiszor meg vérzették öket e dologgal annyira dühösköttek a szegénységet oltalmazók ellen, hogy annak el vesztére minden módot el követtek, bár mely rettenetes bünnel let legyen is öszve köttetve. Pretor Azelliont ki e' tekintetben a szegénységnek vólt pártyán, áldozat tételénél, az oltára elöt, imádsága közben ölték meg, mely gonosságnak gyilkos eszközeit soha a büntetö igasság Romában világosságra nem hozhatta, és örökös titokban maradt.

Álmélkodol ha mondom, hogy Romának törvénnye; akár régi szokása meg engette söt javallotta a szorongato szükségben emberekkel áldozni. Nem láttyuk hogy gyakorlották vólna, de elég meg aláztatás részekrül még is hogy e tzikkelyt törvénnyeikbül ez idöben [62v] törölték ki. Pogány vagy keresztyén de tsak azt látod bennek, hogy idörül idöre okosottak érzés és tapasztalásnál fogva. Ugy tettzik mintha tudomány nélkül a természet maga sem ismerné magát. Nézd meg a Jaggást! élete módjával nem külömbözik az oktalan állatoktul, és valóságos ember barom. Róma, mitsoda nagy országlo értelemmel birt, még is az ember vérrel való áldozat szokásába vallásába bé tsusz. De ne is hid hogy e váras kezdetiben mindjárt mutatot vólna annyi érdemet, okosságot mint az után sok száz esztendövel irják azok, kik hazájoknak nevét¹⁶⁵ kivánták az örök emlékezetben ditsösségre emelni. Semmiben se hazudnak az emberek ollyan bátran, sem örömesteb, mint ha magokat, vagy Nemzeteket kel ditsérni. Romát Romulustul fogva [63r] annak irói a tzillagok közt horgyák, még is 664 dik esztendejében határozza meg, hogy az Isteneknek ember öléssel ne áldozzon. Nem ugy ment hát az ostoba, vad kegyetlenek közt az országlás mive sem az erköltsnek nagysága mint az okosok, böltsek ö utánnok irták, hogy Nemzeteknek hizelkedve emellyék magokat is ditsösséges emlékezetre, az az, nagy névre és hirre. Ha Romában éltél vólna Romulus idejében, és most fel támadnál, nem lenne¹⁶⁶ min tsudálkoznod, akkori hazádra gondolva, és a mai¹⁶⁷ világot látva. De mi, a rajta való álmélkodást el ragattatásunkban tsak nem a¹⁶⁸ nyavalya törésig visszük, mellyet¹⁶⁹ tudós forro hideg lelés okoz. A mi most¹⁷⁰ elöttünk történik¹⁷¹ mind semmi. Akkor ohajtozol, álmélkodol mikor a Tündérek várárul mesélnek elötted. Romának erköltsi méltósága minden idöben a leg kegyetleneb feneséggel [63v] vólt öszve köttetve melytül minden Cicerojának, Senekájának, Virgilussának,¹⁷² truttzára is¹⁷³ meg nem menekedhetet soha. Egy felöl okoskottak, más felöl gyilkoskottak. Ma kegyelmet hirdettek, hónap bolondul kegyetlenkettek. Gyere majd meg láttyuk továb miben áll nagysága, embersége érdeme, 's végre bóldogsága.

[64r] ÖTÖDIK SZAKASZ
665– Rómának kezdetitül

Régen jövendöllyük, hogy majd mikor a vérengezö Nemzet magát minden más¹ hatalomnak felibe emeli önnön magával fog hartzra ki kelni. A Róma által meg dult természetnek igassága² el kezdi magát e Világnak ki ontot véréért, rajta bosszulni, Romának kegyetlensége, kevélysége irigységes, fősvénysége, bujasága, és ditsössége nem tanálván már tárgyat szomju vágyodásának, önnön kebelébe nyul, hogy a ki rablot emberi Nemzetnek javait ot találhassa fel. Magátul kel már rabolni minek utánna mindent magába nyelt.

Szylla, Márius állanak fel baj vivásra a játék piatzon. Két ember esik ölbe egymással, és körültök a haza, vérébe fuldoklik. Szyllát, születése, nevelése, ravasz okossága [64v] és vitézi mivel Konzulságra emelték fel. A Mitridates Pontusi király ellen való háboru tör ki³ a viszontagságok sorábul, mert Romának vérengezni kelletet, nem érezhetvén meg elégedést, ha vért nem onthatot. E' terhes és kéttséges ki menetelü háboru⁴ Szyllára bizatik. Marius ditsösségének világa, ez uj napnak fel derülésével esteli hanyatlását mutatván homályba láttatik borúlni. Egy szemérem nélkül való betstelen erköltsü vad paraszt tulajdonságu Szulpicius nevü Tribunussal öszve fog, hogy a vezérséget Szyllának kezébül⁵ ragadgya ki.⁶ E két egymással vetélkedö⁷ polgárok közt a nép magában meg hasonlik; ki ehez ki ahoz áll. Addig fujják a tüzet, hogy Róma ki gyullad. Ütközet esik a nép közt. Szylla a maga Táborához Romábul ki fut. Beszédével érdemével katonáit tzéllyának⁸ eszközivé teszi. Bé megyen anya várassába hatalommal [65r] fegyverrel. Minden ember meg hajlik elötte, semmi ellent állásra nem tanál. De Márius már ekkor,⁹ pártyára hajlot barátainak nagy részét meg öldöstette. Marius Szulpiciussal el szaladnak. Szylla a Tribunusok törvénnyét el törli: a tanátsnak nemesi Rendnek méltóságát hatalmát helyre állattya. Ezentul Mariusnak, Szulpiciusnak fejeket átok alá veti nagy summát tévén életekre ki öket attul akarmi módon meg fosztaná. A Szulpicius feje tsak hamar meg jelenik Romába teste nélkül. Márius a Minturniak közt találtatot fel a dágványos tavak és nádas rétek közt. A mely katona reá bőkkent, nem merte agyon vágni, sem ot létét ki kiáltani annyira meg kötötték kezeit e nagy vitéznek¹⁰ méltosága, és mivei.¹¹ A Minturni lakosok innen el szőktették¹² Afrikába. De az ot lévö¹³ fö vezér rólla¹⁴ hirt kapván üzenetet küld néki hogy takarodna onnan más vidékre. Marius¹⁵ [65v] le verettetésében fel emelkedést mutatván bujdosó sorsának truttzára a hir hozónak,¹⁶ következendö képpen felel: Eregy, mond meg vezérednek hogy láttad Mariust Karthágonak omlásai közt bujdokni. Méltósággal, erövel, méjséggel ékesült szavak, mellyek által a szerentsének forgandósága nap fényen mutattatik meg. A viszontagságnak is két keze van egyikkel¹⁷ magasra emel, a másikba el rejtet Meny köveit szorongattya, hogy mikor osztán fellyeb nem vihet azokkal üthessen agyon, és magát sorsoddal való veszödésétül¹⁸ meg szabadithassa. Marius ezen tul fiaival együt valamely szigetbe rejtette magát, hol hazája sorsának változására figyelmezet mely által tölle el pártolt szerentséje még egytzer, hivségére állana.

Rómának viszontagsága uj változásra jön 's töb töb veszedelmet hoz. Tzinna tétetik Konzullá, ki Mariusnak szerentséje mellet [66r] a veszetségig hartzolt. Szyllát a Mitridates ellen való hadakra Romábul ki küldi. Ekkor Tzinna Szulpiciusnak törvényit helyre hozza, de Konzul társa Oktavius magát ellene veti. Öszve vesznek, támadás lesz; fegyvert fognak egy 's más részrül, mely küszködésnek siralmas következése az uttzákat vérrel borittya bé. Tzinnát Rómábul ki üzik, 's másat tesznek Konzullá, a Jupiter papját Merulát.

De Tzinna Mariussal egyesülvén hadi sereget állítanak, és a várast meg szállyák. Bé mennek, hol Szyllának minden pártosait, akár más ellenségeknek vélt hazafiakat fel kontzoltatnak. Marius hetven esztendös korban mivelte itt a leg retteneteseb kegyetlenséget. A leg föveb hazafiaknak, derék, nemes nagy születésü embereknek el vagdalt fejeket hajigálták széllyel az uttzákon. Familiák pusztulása, jószág, foglalás, kontzolás, jajgatás, szaladás, buvás láttzatot hallatot [66v] minden felé.

Azomban Szylla gyözedelmeskedik és készül a bosszu állásra. Marius, Tzinna Konzulokká tették magokat hazájoknak öldöklése után. Marius Szyllának haza jövetelit rettegte. Tutta hogy ellene nem álhat, és fertelmes tettét undok halálával fogja fizetni. Már ö, vérében, születésében, erköltsében tudatlan, vad paraszt lévén azzal kezdi magát vigasztalni hogy igyék és ha lehet mindég részeg legyék. E szerint vénségében magát, hóltra issza, mely szerint eszén kivül lévén inkáb döglik mint hal. Ugy láttzik mintha Mariusnak lelke poklokbul jöt volna fel testét meg eleveniteni. Egytzeri 's másszori hivatalának meg nyerését alatsonysággal, hazugsággal, tökélletlenséggel, árulással, kofák sorjára való pletykákkal, és¹⁹ ezek közzé kevert bolond kegyetlenségekkel üzte fűzte. [67r] Ki hazáját sem ezért szolgálta hogy bóldogittsa, hanem hogy rajta uralkodhasson, és tetteivel e Világ elöt ditsekedhessen. Életével veszet állatot mutatván annak végén magát borba fojtotta. Mint fene állat és ostoba vad,²⁰ magához illendö halált választot. Például szolgál hogy a paraszt születést ha lehet, a fö Rendek felibe vezérlö²¹ hivatalba ne ted, mellyeknek születet ellensége. Valameddig jó Nemes vért tanálsz a kormányra addig paraszthoz ne nyulj.

Rosz vólt, hogy a vad tselekedeteknél fogva fel ment katonának a haza törvényes igazgatását is által atták melyhez semmit se tudot. A katonának dühösség, bátorság kelletet; it pedig²² tudomány mértékletesség kivántatot. Amot despoti hatalom uralkodot, itt szabadság. Ugyan²³ azért, szabad hazában törvényes szabadsággal élö emberek közt a²⁴ katona, külsö hivatalra keveset ér.²⁵ [67v] Vér ontáshoz, tellyes hatalomhoz szokot hadi vezéreit Róma, ország birájává tette, mely hivatalban tsak ugy tettek mint az Ármádánál, és hazájok fiait fel kontzoltatták.

Már, ki nézheted most hogy a Romai vitézségnek²⁶ országló okosságnak és Világ foglalásnak mi let magára²⁷ nézve a következése, és²⁸ miben bóldogitotta? Tapasztalhatod hogy nagy fel emelkedésbe a boldogság nem lakhatik. És valaki a szerentsének valóságával élni kiván legyen birodalom, ország, akár egy halandó különösön, nagy ki terjedésre²⁹ ne mennyen, mivel önnön terhe alat rogyik le. A rend kivül fel fuvódot test nehezen jár, vagy éppen nem birja magát, 's hamar veszni tér.

[68r] Mennyünk Szylla után már, mert ez is el hozza hazájának pompás szerentséjét mellyet örökké tsak fegyverben vérben kereset. Készüly Roma, ha szomjuhoztad a vért majd meg itatnak³⁰ fiaid a magadéval, tsak nyelni gyözzed.

Ne felejtsünk it el egy oly³¹ esetet mely a Római erköltsnek különös tulajdonságát mutattya. Fimbria nevezetü nagy polgár, ki Mariusnak ügyét leg mérgesebben védelmezte, néki lévén pártossa, annak temetésén a nagy születésü jámbor, és emberséges papot Szevolát orozva, halálra késeltette, de mivel sebjébül szerentsére ki gyógyult Fimbria törvény elibe idézi hogy miért van életbe. Egy hazafi ezen alkalmatossággal Fimbriatul kérdi, hogy mitsoda bünnel vádolhattya Szcevolát, e tiszteletre méltó emberséges papot. Azzal, felel amaz hogy mért nem botsátotta méjjebben [68v] a fegyvert magába mely által meg kel vala néki öletni. Már, illyen Isten és természet igasságátul el tévet dühös bolondok érdemelhetnek é job sorsot mint a millyet magok készitenek magoknak.

Azt kellene már it hosszason irni, mitsoda móddal, gyözedelmekkel haladot Szylla viszontagságainak felibe; Mitridates ellen folytatván³² háboruját, de én azokkal idöt nem töltök. Száz könyvekbe is olvashatod. Tsak ezt jegyezzük meg, hogy Konzul Tzinna, Fimbriát küldötte el, hadi sergekkel, ki Szyllátul a vezérséget vegye által. Lásd!³³ a³⁴ leg alatsonyab meg veszet Tigrisektül szaggattatik a szabad Nemzetnek sorsa. Szylla már ekkor, gyözedelemmel, fizetéssel, seregeit magához tsatolta. Fimbria érkezik. De [69r] mivel a köz nép embertelen, kegyetlen, bolond és kevély vezért soha sem szerethet, seregei el haggyák, és kevestül ki válva Szyllának gyözedelmes zászlói alá állanak. Fimbriának ereje, tehettsége, tekintete utólsó vonokodásba esvén, halálokkal küszköttek, és minden féle hánykodást el követtek hogy a szövevénybül³⁵ szabadulhassanak; de mind haszontalan, mely szerint³⁶ ditsössége ot üt ki, hogy magát meg öllye, a mit el is követ. Nem halgathattam el ez utállatos bolondnak halálát, mint³⁷ a Szylla bosszu állásának is³⁸ okát. E' különös ember, Szylla,³⁹ midön seregeit fizette, Görög Országban a Templomoknak kintseit, mellyek az Isteneknek vóltak adatva, magához hordatta, katonaira költötte melyhez képpest igy szóllot. Lehetetlen hogy gyözedelmes ne legyek mivel katonáimnak zsolgyát az Istenek fizetik. Tudományul szolgál hogy Rómában [69v] a tanúlt Emberek, és⁴⁰ a tanáts, azt a sok álmodot Istenséget nem hitték, söt játéknak vették. Eleitül fogva, minden idöben, a vak buzgóság, tsak⁴¹ ostoba községnek jutot osztályba. Romának nagy emberei vallásokat tsak annyiban vették dolognak, a mennyiben kezek közt, tzéljoknak el érésére eszközül szolgálhatot. Tartarus, Plutó Elizeum mind tsak bóldog álmokra tartoztak. A tudatlanok hitték, de azért bünöket követték; a tanultak nevették, és nállánál fogva az ostobákat vezették.

Azomban 670 körül érkezik Szylla hogy Romában bosszut állyon. Két száz ezer emberrel állanak elibe; néki pedig negyven ezernél töb nints. De Tzinna, Kárbon alatson erköltsü Konzulok utállatban vóltak. Ketegus, Verres, Pompejus Szyllához állottak. Lásd! millyen kevés segedelme van a gonosságnak mikor sorsa törésre jön.

[70r] Szilla, szörnyü ütközeteket vér, ontásokat követvén el, Rómába bé ront. Alig van elme, mely e várasnak veszedelmét, és természetet borzasztó öldököltetését le rajzolhatná. Most már azokon a sor, kik eddig öldöklöttek. Egyre másra nyakazták a fö embereket, el rabolván házaknak vagyonait. E bóditó veszedelemben senki se tudhatván,⁴² ha élni kel é néki vagy veszni, Szyllát magát kérik hogy mondaná meg leg aláb kiket kiván életbe hagyni had szabadulnának meg halálos rettegésektül. Nem tudom még, felel, magam is, kinek hagyom meg az életét! Legyen! mongyák néki, tsak nevezd hát azokat kiknek halálára magadat el tőkélletted. Másod napon meg jelenik egy laistrom hol nyóltzvan fö emberek tétetnek ki halálra. A két Konzul Karbon, és az ifiu Marius attyához hasonló vad marha és⁴³ fene vad vóltak elöl ki téve. Marius Konzul is számtalan tanátsbeli Urakat öldöstetet meg, mig Szylla a várasba bé⁴⁴ mehetet. [70v] Nézd! a Római szabadság millyen vidáman jutalmazza királyi fiait? Azért dullya e Világot szüntelen való vér ontással annyi száz esztendö alat hogy illyen bóldogságra jusson általa. Kartágó, Korintus, Numantzia sat. jertek Romához, és nézzétek hogy bosszullya rajta sorsotokat a természetnek meg vérzet igassága?

Midön a ki tet hazafiak nyakaztatnának harmadik nap, ujra ki hirdettetnek két száz husz fö emberek; a következet napokon, még meg annyi. Mind addig öldököl mig valakit tanál ki⁴⁵ szerentséjével ellenkezet vólna. Szabad let a rabnak urát meg ölni: az atyafinak az atyafit: a gyermeknek az attyát. Halálos bünnek vétetet ha a testvér testvérjének is házánál rejtek hejet adot. Az országnak fele hóhérré, a más része halálra itélt rabbá változot. A ki jószágos vólt tsak azért is átok alá vettetet hogy [71r] el foglalt örökségeiben a kegyetlenek nyereségre kaphassanak. Ezen vér fergetegek közt mutatta meg elöre Katilina is hazája erköltseit, ki testvérét Ipát meg öldösse; Ki egy el vágot véres ember föt mutatot meg Szyllának az úttzán, mellyet maga vet el,⁴⁶ és annak utánna kezeit a szentelt vagy áldozó, oltári vizben mosta meg, igy gunyolván Isteneit, és vallásának hazájának szentségét.

Az ifiu paraszt Márius, mással alkudot meg hogy egytzerre szurják egymást halálra. Meg let. Kárbon, Pompejustul el fogattatva életéért lábainál esedezet, de ö, földhöz verette; fel kontzoltatta. Igy, Róma a maga büneit őnnön gonosságával bűntetvén szabadságátul el butsuzik, mely magát tüzzel vérrel táplálja, semmit sem bóldogítván azokat, kik életeket érte szüntelen való áldozattá teszik.

A szabad haza sehol sints. Egyetlen egy vévén a hatalmat kezéhez a többinek halgatást [71v] parantsol. Rómának ember vadgyai, és vér szomju fenéi, annak szabadságánál fogva hazájoknak⁴⁷ testét annyira szaggatták hogy tsak akkor nyughatot mikor valamelyik rabbá tette, oly veszedelmessé változván erköltseinek veszte által szabadsága mely szerint rabságért kellet neki fohászkodni hogy vérének omlása meg szünnyön.

Szylla a haza sebeinek bé gyógyitására azt kivánnya hogy állandó Dictator legyen mely hivatal, hatalmában, minden szó törvény, 's ellen vetés felet van. Elöre ki nézted hogy a Dictatorság annak jut kezére a ki kivánnya. E szerint tétetik Szylla örökös Dictatorrá, az az Romának szabad Urává. Mihent az emberi makatsággal kevélységgel, parantsolást szomjuhozo vágyódással senki sem ellenkezik, a Despota más felöl kivánnya magát hiresiteni, és életét érdemesiteni. Szylla az igasságnak ki szolgáltatását szoros rend alá veszi; a leg job törvényeket [72r] szerzi; sokkal nagyob igassággal emberséggel uralkodván a tanátsnál. Minek utánna mindent rendbe vet, és le tsendesitet hiszed é ha eddig nem tuttad, hogy ezen szerentsés Despota hivatalárul le mond, ki hazájának nagy embereit rakásra öldöstette, Rómát maga alá tapotta. Tellyes bátorsággal, hideg vérrel szál alá székibül, ily nevettséges módra kötödvén nemzetével hogy ha kivánnya minden el követet tselekedeteirül számol, és azoknak igasságát, ártatlanságát meg állittya. A várasnak uttzáin bátorsággal sétál fellyeb aláb. Senki se mozdul.⁴⁸ Egy ifiu tész rajta gunyolást, melyre a körülötte lévöknek igy szól. Akadályoztassátok uttyában. Az illyen dolognak következésül szolgálhat, hogy más, ha helyemre jut⁴⁹ hatalmát le nem teszi.

Azt nézzük már hogy Szylla mi okon tette le a Dictatorságot, mert az Irók tsak addig mennek hogy le tette, mely tselekedetén álmélkodni lehet. De én, az álmélkodásnak [72v] okait szeretem inkáb fel fedezni, hogy ne álmélkodgyon annyira, mivel a tsudálkozás mindég tudatlanságra mutat ha tárgyaidat nem az Isten és természet miveiben visgálod, hol bámulásnál egyebet nem tutz.⁵⁰

Szylla, a tellyes hatalomrul le mond. Miért? Vagy azért hogy rokonin, barátin, végre hazáján ugy mint Despot, uralkodni átallotta: vagy a véres haláltul félt; el hitetvén kéttség kivül magával hogy soha az eröszakos halált akár orozva meg ölettetését el nem kerülheti. Mig a kegyetlen Mariusnak pártyát le nem verte, addig szolgálták, de minek utánna a tzél bé tellyesedet kérdés, ha Krasszus, Pompejus s a t. kivánták vólna é despot uralkodását rabi módon szolgálni? Azért segitettünk gyözedelmeidre, mondhatták vólna néki; hogy örökös szolgáid, rabjaid legyünk? Szylla, nem ellenségeitűl félt az örökös Dictátorságban meg maradni; hanem a maga vezéritűl kik tsak addig tűrték vólna mig meg nem láttyák hogy rajtok [73r] valojában ugy kiván uralkodni mint Despot; és állandoul valaki uralkodásra hatalomra, elsőségre törekedik, és meg nyeri, ha baj nints, székit, el nem hadgya. Szylla mint láthattad, nem vólt Filozofus. De hogy nem félt Dictátorságának le tételével a bosszu állástul? Talán nem vólt Romának annyi esze hogy az ollyat ne bántsa, ki szabadságát meg kötvén önként ereszti el. Mitsoda példa let vólna másoknak ha Szyllát törvényes itéllettel ölték vólna meg? Már Róma maga is ki nézte hogy ismét más valaki fog hatalomra kapni. Le teszi, ha az elötte valót halálra itélték? Hát ha Szyllát baráti is kényszeritették titkon, hogy hazáján Despot ne legyen? Mind ezek szerint hogy hatalmárul le mondot tsudáúl nem vétethetik. Nyügös élet az ollyan melynek folytában éjjel nappal rettegni, 's várni kel, mely felől tojják szivedre a fegyvert. Kéntelen az ember vélle sokszor, hogy szükségébül, ha más móddal nem lehet, érdemet tsinállyon.

[73v] Szylla magános emberré változván az országlásnak minden foglalatosságai nélkül testi gyönyörüségeknek, és a leg nagyub asszonyi bujálkodásoknak adgya által életét. Ugy é nem vólt Filozofus? Más okbul tette hát le hatalmát. Az igaz bölts ki az uralkodást meg veti, nem adgya magát ily bordélyházas életre. Végre tsak ugyan bujasága ölte meg. Szylla magát szerentsésnek nevezte, állitván önnön személlyérül hogy soha senki barátinak töb jóval, és ellenségeinek nagyub rosszal nem fizetet.

Talán Szylla, más környül állások közt jó ember, jó hazafi let vólna, de Mariuson kivánt bosszut állani, kin nem gyözedelmeskedhetet már ugy, hogy hazáját is el ne nyomja. Legyen! ha magának szerentsés nevet adot is. Gyözedelmeire nézve meg engedem– , de szivében nem hiszem. Az eröszak, öldöklés, hazájának, nemzetének pusztitása, egy szivnek sem ád belsö gyönyörüséget hanem mardosást, rettegést, a mi nem öröm.

[74r] Szyllának siralmas példája után a kevély hazafiakban hazájoknak el nyomattatására való törekedések soha meg nem szünik többé, mind addig, mig egynek szerentséje lesz Rómát örökre, hatalom alá zárni. Még a gyávák, élhetetlenek is múnkához fognak, idöre alkalmatosságra, sem eszközökre nem tekintvén; és homlokokat verik a kö falba hogy engedgyen. Egy Lapidus nevü, hasonlóul hazájára támad, és Rómára fegyveres néppel megyen, de mivel midön alkalmatosságon kivül: ész,⁵¹ érdem nélkül fog dolgához tselekedetiben is bolond képet mútat. Katulusz Pompejusz el üzik. Ö, pedig Szárdinia szigetébe szalad, hová hirül viszik néki hogy Romában hagyot kedves felesége életét idegen szerelmekkel gyönyörkötteti, mely meg aláztatása, és gyalázatos esete miat,⁵² bánattyában meg hal.

Róma, ezek után zűrzavarátul meg menekedik, de a szivek forrottak titokban, és a távoly lévö tartományok háborogtak.

[74v] Spanyol Országban tanáltatot egy, akkori idöhöz képpest minden tekintetre nézve nagy ember, Szertorius. Ez Mariusnak ügyét oltalmazta. Hadi seregeket gyüjtöt. Népet hóditot pártyára, és szerentsésen vitézkedet. Róma ellene küldötte ki Metellust, és Pompejust, de Népeknek sokaságával és minden erölködésekkel sem tehettek Szertorius ellen semmit. Tehát, a Római nagy lelkü, 's ugy mondot vitéz erköltsü vezérek ara a gyalázatos gonosságra, és meg aláztatásra, utállatra vetö tselekedetre fakadtak hogy Szertoriusnak fejére az orozva maró gyilkosoknak száz talentumot huszon öt ezer darab földet tegyenek jutalomúl. E' szerint lehetetlen let magát meg oltalmazni oly világban hol az adomány, szerentse Meny országot Poklot ki tsufol. Lásd! hogy uralkodtattyák a pénzt, idvességen, kárhozaton, mellyet egy felöl szentségnek más felöl nevettségnek vesznek. [75r] Igy báloztak hajdan e tévelygö halandók néma Isteneikkel.

Perpenna vólt Szertoriusnak veszte, ki midön le verettetne, azzal kivánt Pompejusnál kegyelmet nyerni hogy Szertoriusnak leveleibül fedezze fel azon Római nagy embereket kik vélle titkos egyet értésben vóltak. Pompeius tartván, ne hogy rokonai, barátai is azon levelekben fel tanáltassanak, öket meg égette, és Perpennát meg ölette. Hogy árulás által hazájára uj veszedelmet nem kivánt vinni, ara ugyan nem igen nagy lélek kivántatot meg. Pompeius, orozva gyilkosul vesztetvén el Szertoriust, kivel más módon nem birhatot azon gyalázatos, 's egyszersmind nevettséges hivalkodásra fakad ki, hogy ot helyben, ditsösségének, gyözedelmének oszlopot emellyen tsak ugyan maga, melyre fel irja, hogy nyoltz száz városnál is többet hódoltatot meg. Miért nem tette oda a lakosok, és apró⁵³ faluk számát is? Vagy tsak ugyan [75v] faluk vóltak jobbára. Romának, nagy erköltsei közöt is,⁵⁴ különös bolongyai vóltak. Ez a Pompejus minden szemérem nélkül örökké magát ditsérte, magasztalta, ki valóságos érdemmel kevéssé birván, erötelenségét, sokszor hazug ditsekedéssel pótolta, mások érdemét teritvén magára mely által az ostoba népet meg vakitotta. Nállánál százszor nagyub érdemü férfi sem mehetet oly véghetetlen hatalomra, hitelre, a Nép elöt mint ö. Igy teszen a szerentsének vaksága, és a viszontagságnak meg átalkodot⁵⁵ makatsága!

Szylla, még ez esetekben Dictator vólt. Pompejusnak gyözedelmi pompát ajánlot a tanáts, mely iránt a Dictator kedvetlenséget mutatot. A dolog fel függesztetet. De Pompéjus Szyllának fordulván igy szóllyittya meg. Gondoly rá hát, hogy a fel derült nap kedveseb, mint a hanyatlot? Szylla reá hatta, 's pompáját meg engette.

Rómának kegyetlensége és kevélysége [76r] soha se szünt meg hogy azoknak kik velek élnek⁵⁶ gyötrelmeket ne szűllyék. A Szitziliai rabok iga baromi sorsoknak terhét⁵⁷ továb már nem birhatván, inkáb el tökéllették magokat minden halálos veszedelemre, mint szabadulások reménysége nélkül jármokat huzzák. Érzették látták szivekbül formájukrul, hogy ök is emberek, annak sorjábul ki taszittatva és okos lélekkel, szabad akarattal oktalan állatok közzé vettetve. Igy, a Romaiak az alattok való emberekbül barmokat, magokbul prédájok után orditó oroszlánokat tsinálván, e Világot, öldökléseknek⁵⁸ tették játék néző⁵⁹ plattzává hol ditsösség helyet dűhősséget, emberség helyet kegyetlenséget gyakorlottak, mely mivet valoságbul együgyüségbül máig is erköltsi méltóságnak érdemnek állitanak sokan.

A rabok Spartakus nevezetüt vezérekké tévén pártot ütnek. Gyenge számokat, erölködéseket Róma nevetvén nézvén eléb tsak valamely futoso [76v] népet, szalábolo katonaságot küld⁶⁰ oda, kik értésére adgyák Spartakusznak hogy ne eszetlenkedgyen. De ezeket, a rabok őszve törik. Ujra három ezerbül álló sereg megyen, azt is széllyel verik. Tudod hogy a szerentse, gyözedelem magához huz. Nagy számmal szaladnak a rabok seregéhez melynek sokasága, bátorsága, maga el tökéllése a Világ kegyetleneit figyelmetességre hozza. Két Konzul egy Prétor megyen Romának erejével a rabok ellen. Spartakhus mind a hármat őszve töri, és gyözedelme után Rómát rémülésbe hozza, kit hatalmával fenyeget. Ekkor az ország Krasszusra veti szemét. Oda küldik: Ö mennyen a raboknak meg hoditására. Meg hodoltattya a rabokat kik negyven ezeret vesztenek magokbul. Őt ezer el futottak őszve huzták magokat egy helyen, minek utánna [77r] már széllyel verettettek; Ezek⁶¹ szerentsétlenségek alat el alélva rettegtek a tsoportban. Pompejus érkezik a meg let tökélletes gyözedelem után; ez öt ezer futásban, bujdoklásban lévö meg verettetet rabokra rá tanál; odéb üzi, kergeti öket onnan; tsoportyokat széllyel szalasztya, mely vitézi mivérül a Római tanátsnak e következendö tudósitást teszi: Krasszus ugyan a rabokon gyözedelmeskedet, de én vágtam ki gyökerébül a párt ütést. Ostobák elöt a szemtelenség, ha valami kis szerentse üt hozzá, nagyra emel. A Nép Pompejuson tsudálkozot, hogy magát nagynak kiáltotta. Paraszti sokaság elöt az emberséges, szemérmes, és mértékletes embernek ritkán van keleti. Ö annak tapsol, a ki vakitani,⁶² tudgya.

Pompeius, vállait, a haza tudatlan, és ostoba részének veti. Szyllának rendeléseit törli, mint Konzul. A Tribunusoknak régi hatalmát vissza adgya. A község szavát [77v] fel emeli, melynek sokasága el ragattatásba jön hogy Pompejus bóldogságra emeli, noha tsak helyén éhezik most is. De Pompejus titkos ravasságának hasznát veszi, mert el bolondúlásába, a Nép,⁶³ néki, hazájának minden kintsét, erejét által adgya, hogy éllyen vélle a mint magának tettzik. E' szerint teszi Dictatorrá. Krasszus Konzul társa ötet hitelével elözni kivánván, tiz ezer asztalra is⁶⁴ vendégeli a Római Népet, három hólnapra való gabonát is ki osztván a szegénységnek, de azért⁶⁵ a nagy száju Pompejus mellet a Nép, tekintetben sem veszi. Mig a nagy Uraknak, fel emelkedésekért, az⁶⁶ ország népe elöt kel hizelkedni, tselekedetekben emberség, nagyság, nemes indulat, jó tétemény láttzik. Akkor lesz az ember alatsonnyá mikor világi méltóságát, szerentséjét egyetlen egy uralkodónak kezébül kel ki hazudni; az az vagy másokat árul, vagy a népet sartzoltattya, hogy [78r] annak pénzét verejtékét vegye magának érdemül, mellyért királlya ötet jutalmazza, mivel ö javallotta hogy vegyék többet a magáébul.⁶⁷ Én ugyan egy Miniszternek érdemét se látom más dologban, erköltsben és tselekedetben, hanem a keze alat lévö népnek boldogitásában. Krasszus tiz ezer asztallal, gabona ki osztással hizelkedik. Nemesség jó tétemény van tettében. Pompéjus a tudatlan népnek szabadságát, itélletit, végezését emeli királyságra, maga polgár lévén. Legyen, ez is az is. De én egy vagy sok ember elöt a vakitást, tsalást, tökélletlenséget, tsak alatsonyságnak veszem. Söt egy ország népét vinni veszedelemre vér ontásra azért, hogy valaki magát felibe tehesse töb a királyok elöt való titkos hizelkedésnél. A hitetés tsak hitetés mindenüt, mint a hizelkedés és mind kettö alatsonyság.

[78v] Szegény tudatlan kőzség! Valamikor szabadnak kiabálják mindég azoknak szolgál eszközül vakon, kik felséges orába alázatossággal akasztyák a horgot, hogy⁶⁸ ditsösségét tsak ujjal mutatván valósággal, erejével éljenek,⁶⁹ és verejtékét szopják. Pompejus Cezárnak fel emelkedését nem szenyvedhetvén vélle űstök vonásra jön, és a Népet melynek hizelkedet hogy személlyét bálványozza, rabságba ejti. A haza szeretet mindenüt tsak palást: sziv béli bűszkeség, hirre való vágyódás, kints keresés az ösztön alatta. Mihent két három ember vetélkedésbe jön⁷⁰ a haza boldogságára nézve egy⁷¹ sem enged. Had pusztullyon, égjen inkáb, mint ez, felettem lehessen. De ne költsönözzük elöre magunkat. Lássuk eléb Pompejust Mitridatesnek és, a⁷² hazájára támadot tengeri tolvajoknak ellenébe.⁷³

[79r] HATODIK SZAKASZ
686
A vadak tsatája

A viszontagságoknak fergeteget Szicilia felöl temérdek sokasággal tolvaj népet hajtot a Római vidékekre mint Tengeri háborut a szél vész. Vad, kegyetlen emberek irgalmasság szánakozás emberség nélkül valók. Öltek, vágtak, rablottak, égettek; minden szent helyeket, oltárokat fel dultak. A tartományokat magok után, mint füstölgö űszköket ugy hatták, el sepervén mindent mint az emésztö tüz. Kereskedést jövés menést meg gátoltak; veszedelmes¹ romlást, éhel halást teritvén el széllyel az országokra. E fene vadak tengeren szárazon egyenlöül rablottak öldöklöttek. Kérdésre jön hogy Rómábul ki mennyen ellenek. A Nép Pompéust választya. Szabaddá hagyatik hadakozó seregeket gyüjteni² [79v] a mennyi magának tettzik. Által adatnak néki az országnak minden³ kintsei, és adói, akár mely más jövedelmei, oly mód alat hogy azokrul számolni sehogy, sehol, soha, senkinek se tartozzon. Igy teszen az ostoba község ha az országos dolgokat forgathattya. A szabad Monarhiát kerülvén maga⁴ teremt magának Despotát. A tanáts mindent el követet hogy Pompeiussal, ez a tsuf mód meg ne álhasson, de a tudatlan voksnak sokasága felibe helyheztette a bolondságot az okosságnak, mint sok izben nállunk is meg szokot esni az aprólékokban. Által adnak Pompeiusnak őt száz hajót, száz huszon öt ezer katonát, 's véghetetlen pénzt. Ennyi erönek, tanúlt fegyveres Római katonáknak ez a zagyva rendetlen haramia sokaság ellent nem álhatot bár ki vezérlette vólna is⁵ a Római ármádát. [80r] Pompeus kevés idö alat e kóborló, és pusztitó sokaságot széllyel veri. A tudatlan község mely semmi féle dolgot nem betsül mig tsudává nem teszi, eszközökre okokra, lehetöségekre nem tekintvén Pompeust Istenségre emeli, és száját ki tátva, szemét ki meresztve, ösztve kaptsolt kezeit Egekre fel nyujtva álmélkodik vezérén, ki gyözedelmének könnyü módját látván el ragattatásán⁶ magába, nevet.

Pompeust, mint már hazájának minden hatóságát, uj Theatrumra teszik.

Mitridates a Romaiakat halálos utállatban gyülölségben vévén, szivében ellenek örökös háborut esküdöt. Ha békélt szorulásbul tselekette, de mihent rést kapot, háboruját ujra kezdette. Bátorsággal, okossággal, vitézséggel, kegyetlenséggel dolgozot.⁷ Minden tzéllya ellen rohanó akadályokat lába alá tört: viszontagságait tzruttzolta; magát a lehetetlenséget is eröltette, kényszeritette. [80v] Dolgai közt széllyel látot, elöre messze ki nézet; minden fel tanálható és⁸ fel⁹ gondolható eszközökre¹⁰ terjeszkedvén ki nyughatatlan vágyodásaival.

A háborunak okát olvasd másut, Én tsak it kezdem hogy Róma két nevezetes Konzult küld Mitridates ellen, honnan még most Pompeius ki marad. Nem akarta a vezérlö tanátsnak okossága hogy hazája tsak Pompeiusbul állyon; töb nagy embereket is kivánt ismértetni a tudatlan községgel mely már minden ditsösségét szerentséjét tsak abban helyheztette hogy Pompeiusnak áldozzon. El indulnak 678 Kotta, és Lukullus Mitridates ellen. Ütközetekhez fognak. Kottát erössen meg verik a maga seregével, ki veszedelmébül Lukullus Konzul társa által, menekedik.¹¹ Mitridates Tzizik várassát ostromlotta kit Lukullus ütközettel üz, a várast¹² fel szabaditván.

[81r] Azt mondgyák hogy Mitridates itt három száz ezer embert vesztet. Igy hazudnak a Római irók is,¹³ nemzeteknek ditsösségéért,. Még is jó, hogy a lehetöségnek sorábul¹⁴ mindég ki tettzik, annyira, hogy már tsak tudatlanoknak lehet hazudni, de tudósoknak nem. Akár mint, 's hogy, Mitridates sokat veszt, annyira melynél fogva országábul is kéntelen ki futni. Ekkor dühös bolondsága oly kegyetlenségre fakasztya ki, hogy testvéreit, feleségét s.a.t.¹⁵ meg méreggel éteti;¹⁶ ne hogy az ellenségnek kezébe essenek.

Tigranes, az Arméniai király, Mitridatesnek rokona vólt. Hozzá szalad bujdosva. Kényszeriti, kéri, hogy el veszet sorsát, ügyét vegye fel kezére, ha hatalmával helyre állathatná. Tigrán enged.. készül– , népét öszve gyüjti fel fegyverkezik,¹⁷– megyen. Véghetetlen sokasággal indul. De Tigránnak leg kisseb gyözedelemre való vitézi tulajdonsága sem¹⁸ lévén népének számtalanságával is¹⁹ ügyén nem segithetet. [81v] Tudod hogy a gyözedelmet jó vezér szerzi.²⁰ Mit tesz a sok ember, ha nem igazgattatik? Tsak nagy tévedés, és veszedelem. Bár óriás termettel legyen is a test, de ha lélek nints benne mely által elevenittessen, annyit nem tsinál, mint²¹ egy gyermek. Tigranes husszor is többed magával lévén mint Lukullus, tölle meg gyözettetik.

Más esztendöre jöt táborozásoknak idejére Tigranes Mitridates minden erejeket öszve szedve ellent álláshoz, gyözedelemhez készülnek. De a kár hogy, már ezeket a Római szerentsés haramiákat, és ditsösséges pusztitókat²² meg gyözni nem lehetet; vagy azért hogy a hadakozás, kézi mesterségekké let; vagy hogy dühösségeket, vakmeröségeket le verni nem lehetet, mivel magokkal, el hitették hogy a világ nékik, Isteneiktül által van adva.

Lukullus mindenüt gyözedelmeskedik: és minden ellent állást felül halad. De kedvetlenséget okozot seregeinek [82r] az által, hogy azokat nagyon szoros fenyiték alá zárta. Nem vólt már a Romaiakban az a nagy hazafiui buzgoság, melynél fogva együgyü erköltsöknek idején, annak gyözedelméért minden szenyvedésbe kedvet tanáltak. A katonák is enni, és innya, vigadni kivántak a hazafiuság mellet. A reájok való büntetés, kedvetlenséget okozot, mert nem éltek Fabritzius idejében. Azomban, mivel²³ a²⁴ halál, és minden veszedelmek közt forgo katonai élet, magában is²⁵ kéttségben eset²⁶ sors, örökké mulattságot, jól lakást kiván, mert nem tudja meddig ehetik, 's melyik ütközettel²⁷ marad ot.²⁸ Lukullusnek ellenben a fenyitékre, katona mértékletes erköltsre szüksége vólt, hogy gyözedelmeskedhessen általok. Nagy érdemeire tsak ugyan még eddig²⁹ szembe el nem mordulnak,³⁰ mivel ditsösséget szerzet, de abban mesterkettek [82v] hogy vezérlö hatalma alól menekedhessenek. Az idö tsak telik. Romába Lukullus ellen szűnek fonnak. Végre uj hadi vezér érkezik Rómábul, ki a maga kezére Mitridatessel meg ütközik, 's öszve töretik. A zenebona alat a két meg verettetet király hazájába vissza tért, 's eröt gyüjtöt. Lukullusz ütközethez készül hogy amannak veszte ért bosszut állyon; de szivének egész le verettetésével kel hogy dolgát másra bizzák, és katonái ahoz állanak.³¹ Elöre látod hát már hogy ez³² is Pompeus³³ a³⁴ tellyes hatalommal.

A környül állásokat, gyanúságokat, Cicerónak, Cézárnak, titkos tzéllyát elö hordani nem tartom szükségesnek. Hogy miért igyekeztek ök is Pompeusnak tellyes hatalmára ök tudgyák. Nehéz a régi nagy embereknek minden környül állások közt, tzélt adni, és szándékot tsinálni innen, ahol vagyunk, oda hol ök voltak. A dolog tsak oda dült, [83r] hogy Pompeust³⁵ tellyes hatalomra emelik, mely esetet Cicero, és Cezár, elö segélleni minden módon igyekeztek. Ciceró? Ő! oly nagy tudományu ember? Cezár? ki maga kivánt hazájának felibe emelkedni? Hijában kiáltottak a szabadságot értö hazafiak ez oktalan végezés ellen, mert az ostoba sokaság, és némely nagy embereknek önnön nyereségekre el rejtet ravasz szándékok Pompeust ujra meg ujra minden hatóvá tették. A szerentsés, és hatalmas emberhez, tudod, hogy majd nem minden lakos tapad, ragaszkodik; ki vévén azon³⁶ titkos erköltsi méltósággal³⁷ biró férfiakat kik világi szerentséjekért alatsony hizelkedésre nem fakadnak, inkáb meg elégedvén belsö érdemekkel, mint annak gyalázattyára hitetöknek, dölyfösöknek hizelkedgyenek, kiknek rut lelkeket az arany függöknek ragyogo sugárin keresztül meg láttyák.

Tuttára lesz Pompeusnak ki még [83v] ekkor Asiában vólt, hogy Lukullus hejébe választatot Mitridates ellen, ollyan hatalommal, melynek határa tsak az ö szabad tettzésében áll. Pompeus ki a függö háta mellet mindent el követet sugva, hogy Lukullus helyére küldessem, a Római tanáts üzenetinek meg értésével ily panaszra fakad ki. „Hát! soha sem élhetek é már nyugodalmammal! Nem juthatok tsendes magánosságra, kedves feleségemmel? Ó bóldog az oly ember ki el felejtet magánosságban töltheti tsendes napjait?” E' tőkélletlen hipokritaság, minden ismeröit barátit botránkozásba ejtette. Ezen szavait önnön maga kezdette³⁸ meg hazuttolni az eset után: Tele torokkal kiabált Lukullus ellen, minden módokon kivánván érdemét alatsonyitani. Hogy Lukullus semmit se tet, mond, mintha Tigranes Mitridates a tolvajoknál, kiket ö meg vert, nem [84r] nagyub eröt viseltek vólna. De ö nem szünhetet meg Lukullust kissebbiteni, gyalázni, semmivé kivánván tenni szembe tünö érdemeit, mellyekkel Pompeust sokkal felül halatta. A szemérmes tudósnak, mértékletes, és nemes vérü vitéznek, ki szerentséjét alatsony modokon nem keresi, az ostoba község elöt kevés keleti van. Szemtelenek, hitetök, hizelkedök, ditsekvök, és lármás száju zenebonás, préda vezéreket kiván a tudatlan község magának³⁹ de a halgató, és mértékletes, szemérmes böltseket meg veti, mivel tsekélysége miat nem tudhattya a valóságos nagy emberek hogy mutatnak. A paraszt azt betsülli ki goromba szemtelenségével, nagy szájával a nemes születésü szemérmes okosokat némákká kiabállya, kik nem azért mennek fére hogy felelni ne tudnának hanem fertelmességét utálva nem akarnak vélle motskolódni.

[84v] Pompeus öt ezer⁴⁰ meg vert rabot széllyel üz, és tettét Egekig emeli, Lukullusz mitsoda gyözedelmeket nyér a ki tanult fegyveres királyi seregek ellen, még sem szól.⁴¹ A nemes vér, és igaz bölts soha magával mások felet nem ditsekszik. Az illyen ortzát piritó alatsonyság kontrás Tzigányokra tartozik, nem elöl járókra, kik helyet, ha szemtelenül ditsekszenek más betsülletes baráti, szolgái szégyenlik magokat. Pompeus,⁴² Lukullust gyalázván mindenek elöt meg mutatta hogy helyére vágyot, és a nyugodalom után való sohajtás benne hitetö⁴³ lelket mutatot. Itélhetz a két férfinak vérérül, születésérül azon esetben⁴⁴, mikor⁴⁵ a háboru helyén öszve jönnek. Midön láttya Lukullusz hogy Pompeusz el érkezet vezérségét tölle által venni [85r] következendö szavakkal fogadgya. „Hogy másoknak fárattsággal szerzet ditsösségeket kivánnya róllok hitetlenül le huzni⁴⁶ és⁴⁷ érdemtelenségére ruházni:⁴⁸ hogy az el végezet gyözedelmek után tollya magát más emberséges hazafi vezéreknek nyakokra: hogy ö szedhesse az oly múnkának bérit annak végén mellyet már elötte más tellyesitet; hogy⁴⁹ mindég kész nyereségre megyen,⁵⁰ mint az ollyan ragadozó⁵¹ galád⁵² madár, mely örökké hólt testre szál, nem lévén ara ereje tehettsége, hogy eleven prédáját el foghassa.” Tsepkodó vagdaló mérges beszédekkel fogatták egymást. Ugy é nagy ember beszél Lukullusbul? De tsak haza kellet⁵³ menni; hanem lehetetlen lévén az Országnak, szemeit érdemére bé hunyni,⁵⁴ a gyözedelemnek pompáját néki meg⁵⁵ atta.

Lukullusz ditsösségével vagyonával meg elégedvén, töb töb Pompeussal 's mással való küszködésnek magát ki tenni nem kivánta. Valaki hirre névre⁵⁶ megyen fel, annak árát meg is⁵⁷ fizeti. Nem vágyakodot [85v] az irigységnek vetélkedésnek zivatarában⁵⁸ élet halál közt, fellyeb aláb toloskodni. Igy, e nemes születésü vitéz tsendes életre vitte magát által, annak elébbi tsatája közzül. Barátai közt múlatot, és a töb óráit tudományokban foglalta. De még is a Római emberek, mint ez is, nevezetes bolondság, vagy gyengeség nélkül nem lehettek. Lukullusz nagy pompával és vesztegetéssel kivánt magánosságában is élni. Véghetetlen kőltségeket gyüjtöt, honnan ki tettzik hogy már ez idöben, a Romai Generálisok, hazájokért vitézkedvén magokrul el nem felejtkeztek. Lukullusz⁵⁹ mindég nagy asztalra fözetet ha nem vólt is kinek enni. Egyedül magára maradván⁶⁰ egy napon, asztalnokja nem oly temérdekséggel tálaltatot,⁶¹ mint vendégléseknek idején, ezzel mentvén magát, hogy senki sints.⁶² De Lukullusz nehezen vette, és ily feleletet adot: Hát [86r] nem tuttad hogy ma Lukullusz fog Lukullusznál vendég lenni? Még is az illyen nevettséges eszetlenség inkáb el mehet a Nagy ember tselekedetei közt is mint más káros bolondság, mivel semmi veszedelmet, zenebonát, háborut nem huz maga után. Tsak a siralmas hogy az ember akár mely nagynak, nemes születésü halandónak láttasson is valamelyik óldalárul mindég bolondságot⁶³ nevettséget visel.⁶⁴ Akár mely nagynak láttasson az ember egy felöl más részén soha sem szünik meg gyengeséget⁶⁵ mútatni.

El maradt Pompeus ki Mitridatest már le verettetésében⁶⁶ Rómának minden erejével üldözi. Még is a háboru ot végzödik hogy Mitridatesnek⁶⁷ fiát Farnatzest indittyák attya ellen párt ütésre. A király önnön embereitül ostromoltatva egy kastélyba szorult, hol magát által űtötte. Hiszed e, hogy Róma Mitridatesnek birodalmát⁶⁸ atya gyilkosságnak jutalmául [86v] Farnatzesnek atta. Gyilkos vólt mert párt ütéssel ö kényszeritette attyát életének el vesztésére. A Rómaiak pedig már⁶⁹ emberséggel, sem igassággal; természettel, sem Istenekkel leg kissebbet se gondoltak. Tsak gyözni ragadozni kivántak, nevettségnek vévén a töb emberi kötelességeket. Valósággal nem lehet rajta siránkozni hogy a Római nagyság Európában el enyészet. Örizze meg emberi Nemzetünket az Isteni gondviselés attul, hogy most illyen Nemzet emelkedjen fel közöttünk. Ragadozó, kegyetlen, hitetlen, telhetetlen, hazug fogadás tételü; Menynek gunyolója, Földnek pusztitója vólt.⁷⁰ És ha szabad kivánt lenni, nem más job tzélbul tselekette, hanem hogy az egész Világ legyen rab alatta, szüntelen való áldozatul szolgálván bolond vágyódásának.

Pompeus Syriát, örökössét méltatlanul el üzvén Római tartománnyá tette, osztán [87r] el⁷¹ ment Sidó országban. Ott e'⁷² nyomorult Nemzet közt mutatta nagyságát honnan Olasz Ország felé Romába meg tért. Azt jedzik meg rólla hogy seregei⁷³ közt végtelen el ragadozot pénzt osztogatot ki naponként; ugy vásárolta meg a Nép verejtékén katonáinak hivségét, hogy a Népen uralkodhasson. Ö,⁷⁴ Maga, vesztegetö, pompával nem élt, de éltek katonái és baráti, ö helyette kiknek minden prédálásra, dulásra, bujálkodásra való szabadságot nem engedet, hogy voksokkal élhessen: ellenben Lukullus a népnek hizelkedését inkáb meg vetette, söt általa szerezhetö hatalmát is, mint kedvéért az emberséggel igassággal ellenkezzen.

Mitridates, harmintz esztendeig hányta vetette magárul Romának minden erejét de jobbágy néppek kűszködvén szabad emberek ellen, tsak veszni kellet életének. Háza népe, belsö tselédje, hihetö kegyetlen indulatai miat, mind ellensége vólt [87v] és titkon halálára tört. Ezektül életét, a Romaiaktul koronáját annyi ideig meg óltalmazni, töb okosságot kivánt mint Pompeusnak vólt.

A midön a Romaiak Mitridatesnek halálát meg értették, kedvektül el ragattatva kiábálták, tapsoltak, örvendettek, mely alatsony tselekedet, a méltóságos, tsendes vitézi tulajdonságnak ellenébe, galád vad erköltsöt mutat. Azért örültek talán, hogy gyözedelmeket ellene, más uton nem reméllették. Lehet? Fiát kellet meg venni ellene párt ütésre.⁷⁵

Ezek után Pompeus mindenhatóvá lévén, magán a szegény nép kedvéért együgyü élet módját viselt,⁷⁶ de fel szabadult rabjának Demetriusnak is⁷⁷ meg engette⁷⁸ hogy királyi pompával, vesztegetéssel éllyen. Igy ö,⁷⁹ amiben érdemet⁸⁰ mutatot, ot is alatsonykodot.

VÉGE

Az ötödik kötésnek

ROMÁNAK VISELT DOLGAI.
ÖTÖDIK KÖTÉS.
1802.

Irta
Bessenyey György⁹⁵

[1r] ELSŐ SZAKASZ.
582–85–

[10v] MÁSODIK SZAKASZ
Harmadik siralmas háboru, Kárthágo ellen 604

[21v] HARMADIK SZAKASZ
613.

[42v] NEGYEDIK SZAKASZ
Az erköltsnek hanyatlása

[64r] ÖTÖDIK SZAKASZ
665– Rómának kezdetitül

[79r] HATODIK SZAKASZ
686
A vadak tsatája

ROMÁNAK VISELT DOLGAI. ÖTÖDIK KÖTÉS. 1802. Irta Bessenyey György95

[1r] ELSŐ SZAKASZ.582–85–

[10v] MÁSODIK SZAKASZHarmadik siralmas háboru, Kárthágo ellen 604

[21v] HARMADIK SZAKASZ613.

[42v] NEGYEDIK SZAKASZAz erköltsnek hanyatlása

[64r] ÖTÖDIK SZAKASZ665– Rómának kezdetitül

[79r] HATODIK SZAKASZ686A vadak tsatája

ROMÁNAK VISELT DOLGAI.
ÖTÖDIK KÖTÉS.
1802.

Irta
Bessenyey György⁹⁵

[1r] ELSŐ SZAKASZ.
582–85–

[10v] MÁSODIK SZAKASZ
Harmadik siralmas háboru, Kárthágo ellen 604

[21v] HARMADIK SZAKASZ
613.

[42v] NEGYEDIK SZAKASZ
Az erköltsnek hanyatlása

[64r] ÖTÖDIK SZAKASZ
665– Rómának kezdetitül

[79r] HATODIK SZAKASZ
686
A vadak tsatája