Romának viszontagsága közt eléb eléb irván,⁸² most, ismét ollyan törésre jövünk, hol szükség lesz valamennyire meg állapodni. Álmélkodásra hoz látván mit tselekesznek a szabadsággal azok, kik minden mozdulással azért⁸³ kivánják életeket áldozatul ki tenni. Katilina jelenik meg, ki fő familiábul Nemes vérbül születet, nagy rangu és⁸⁴ méltóságos tekintetü korhely vólt. Ez a Katilina ollyan indulattal vezettetet mely a leg mérgeseb viszontagsággal is szembe szököt; adósságainak tengerébe fenekre sijjedve, utállatos gonosságai által pokollá változva: Menyre földre fogait vitsorgatva; Isteneket embereket káromitva, zsufolva: Lelki isméretit bünébe temetve; prédájának meg nyeréséért magát minden veszedelemre el tökélli. Igasságúl választya magának a meg veszést; bátorságul a kéttségbe esést. E rémitő készületek közt [89v] hazáját teszi ki tárgyául, hogy annak öszve omlásán magát, és szerentsejét fel emelhesse. Az elpusztult familiáknak⁸⁵ mostoha sorsokkal veszekedő gyermekit magához szedi. Ezek, hogy szegények vóltak, hazájokra morgottak, nem szolgálhatván nékik a Nemzet szabadsága meg elégedésül, mivel házoknál éheztek. Első szükség a has, tudod, és az érzéseknek meg elégitése; osztán jön a többi, az az, a méltóságnak füsti, és az emberi hivalkodásnak számba vehetetlen sokféle nemü bolondsága, mellyek közt életének boldogságát mártiromságra veti. Katilina valamennyi kéttségbe eset sorsu embert tanált, a töb eszetlenekkel, meg bolondultakkal mind magához, és reménységéhez kaptsolta. Hazájoknak fel fordulásábul köztök, ki ki reménlette szerentséjét a maga módgyán. Mint az ollyan veszettek, bolondok, és hitetlenek kegyetlenek, kik Nemzeteknek vérekben ferednek⁸⁶ hogy halomba hordot testének magasságán derüllyön fel⁸⁷ szerentséjeknek mosolygo [90r] napja. Ez a pokolbéli sereg azt végezte, hogy Rómát külömb külömb féle helyeken fel gyujtsa: a rémülésben zürzavarban a tanátsbéli Urakat meg öldösse: valaki ellent ál, fel kontzollya és az Uralkodást, hatalmat kezéhez kapja. Az öszve esküvés meg vólt: a titok szorgalmatosan rejtegettetet.⁸⁸

Nézd! mit tsinálnak a szabad emberek önnön bóldogságokkal, mert boldogságok szabadságba helyheztették. Pártot ütnek hazájok ellen, hogy annak törvénnye miért nem teszen minden pólgárt gazdaggá, és uralkodó személlyé? Ezt kivánnya, hogy a préda vágyódásnak is eleget tegyen. Ha a hazának törvényes állapottya szabadsága, ezt véllünk nem tselekszi, mondgyák, pusztittsuk el; hogy romlásában boldogullyúnk mi, és rabságra kóldulásra jutot maradékaink. Itéld az embert!⁸⁹ Hogy találtatot a Római szabadság szeretetnek, nagy erköltsnek illyen salakja? De az árulás ki nyilatkozik. A pártosok közzül valamely Kurius nevezetü [90v] Fulvia nével élő asszonyt szeretet, kire minden vagyonát elvesztegette. Minek utánna szerelmét pénzel nem táplálhatta, Fulvia, bérbe adot kedvességeit tölle meg vonta. Kéttség kivül ez az asszony már azok közzül lehetet, kik pénzért szeretnek. Tudod hogy mentül kevesebbet gondol valaki azzal kitül kedveltetik, annál szomjub dühösségbe teszi maga iránt. Kurius mindent el követet hogy Fulviát karjai közt meg tarthassa, de tzéljában semmivé lévén végre titkos szándékokat fedezi fel néki. Reménységét, gazdagságát szerentséjét pompás beszédekkel terjeszti elibe mellyet hazája romlásábul kapna. Fulvia ezt nagyon kéttséges bóldogságnak vette: sőt jobnak tanálta fel fedezni, mint szerentséjét rajta épiteni. Ciceróhoz megyen: szól vélle, 's a veszedelem meg tudatik. Katilinát Cicero Rómábul ki beszélli. Konzul lesz az eset által, noha a fö Rendek, ily isméretlen születésü Prokátorbul Konzult, tellyességgel nem akarnak. A párt ütötteket el fogdossák, meg öldöstetik mely munkát Cicero vezérel mint Conzul, [91r] kinek személlyes hatalom adatot hazájának oltalmára e sijjető veszedelem ellen.

Katilina Román kivül valamely hit szeget néppel öszve állot hogy a tartományokat hozza hazája ellen párt ütésbe. Hadi sereget küldenek utánna, és ellene. Minek utánna rajta hajtanak magát veszettül védelmezi, de győzedelmének lehetetlenségét ki nézvén dühödve veti magát az ellenségnek tsoportya közzé hol agyon vagdaltatik, mely vesztét maga is ugy akarta. Ezer esetnél meg fordulhat fejedben hogy⁹⁰ a gonosz tévő némely tekintetben bolond is, mivel el tökéllet szándékkal dolgozik önnön vesztére.

Már most fordul elő Cezár, ez örökre nevezetes férfi, kiben a⁹¹ gonosság és bűn, magokat ditsősséggel érdemmel öszve szüve fonva mútattyák. Ki kegyetlenségében kegyelmet, eszében eszetlenséget mútat. Kit a szerentse a Világnak birodalmával, hatalmával, kintsével sem elégithet meg: Ki, a leg szeb tulajdonságok közt mutat világi bolondot, és határ nélkül való vágyódásai által temetteti magát sirba.

Cezár, ez a világduló, ifiuságában tzéllyát⁹² hazája kegyetlen öldöklői elöt el rejtette. [91v] Hivalkodásokra atta magát.⁹³ Puha élet, asszonyi gyönyörüség, bujaság, gyermeki tzifrálkodás, kevély eszetlenség, vendégeskedés, 's más haszontalanságok közt töltötte napjait. Ugy nézték ki,⁹⁴ hogy benne a haza,⁹⁵ nagy jót sem⁹⁶ remélhet, sem nagy rosztul nem félhet. Szylla meg ölette vólna, és ugy itélt rólla, hogy másik Marius, vagy annál is töb. De ki, verték fejébül hogy tsak valamely asszonyi gyengeségek közt hivalkodo rest tulajdonságu haszontalan ember, és életét, ezen rólla való értelem tartotta meg.

Azomban Cezár erköltsét rejtegetvén⁹⁷ magát szüntelen tzéllyához készitette. Mihent idejét, uttyát fel tanálta, ditsősségének és⁹⁸ bünének mezejére ki állot. Mély⁹⁹ gondolkozása, ékesen szóllása, ravasz okossága; természet szerint valónak mútatot embersége; mindezekhez intézet¹⁰⁰ ajánlása, hajlandósága; ezen eszközökhöz kapcsolt vitézsége, erköltse méltóságának tekintetiben let fel emelkedése, tselekedeteinek királyi nagysága; öszvetett erővel dolgoztak rajta, hogy nevét e világra [92r] ki terjesszék és hazájának felibe tegyék.

Első lépéseit is a Népen kezdi. Ezt ajándékozza, Theatrumaiban,¹⁰¹ mulattattya. Eleitül fogva látod, hogy mindég a Nép hátán kellet az Uralkodásra fel lovagolni. Ő vette fel magára a hitetőt, hogy szabadságát oltalmazza, amaz pedig zaboláját kezében tartván őtet jármához kötözze.¹⁰² Ez okozta hogy valaki Despota' kivánt lenni, mind az ostoba sokaságnak hizelkedet, mivel a fő Nemeseket, tanult embereket, és tanátsot vakitani nem lehetet. Ezeket asztán a meg bódult község által¹⁰³ tapodtatták el.

Irják hogy Cezár e Világra kiterjedet vágyodásainak jeleit atta. Mikor egy rongyos falún utazván keresztül igy szóllot: Inkáb szeretnék mond, it első, mint Romában második személy lenni. Nagy Sándornak életét olvasván sirt, hogy ő oly¹⁰⁴ idős¹⁰⁵ lévén semmi¹⁰⁶ ditsősséges dolgot még¹⁰⁷ el nem követhetet sat.

Pompeus, széllyel ki pletykázot hirétül¹⁰⁸ fel pöffedve¹⁰⁹ meg érkezik. No most? mond a hazának sorsa, sugva: [92v] három oroszlán fekütte Rómát körül, mellyek fogokat egymásra vitsorgatták; prédájokat nézvén közöttök tsendesen melyre szökéseket intézik: Cezar, Pompeus, Krassus. Lehetetlen let Pompeusnak tapasztalni, nézni, szenyvedni, hogy erejében tekintetiben valaki más hozzá hasonlittson, és¹¹⁰ közzelittsen. De 693 ban katonáit el erezgeti, és egyedül hirére nevére támaszkodik. Talán hitte, hogy hatalom nélkül szabad embereken, és beszéllő fene vadakon lehet uralkodni; mintha Romának Istenei sem mernének már ellene végezéseket tenni. Azomban e tselekedetnek más oka is lehet, melyrül nem irnak soha szem előt fekszik. Számtalan példákbul látta Pompeus hogy valaki hazájában a községhez tsatolta magát a fő Rendek ellen mind halálával fizette, akár mint tekerte eszét. Tutta, mennyin kiabáltak hatalma ellen. Mikor a méreg, tüzével ki nem ronthat, magába fojtya magát, nyilására lesvén hogy lángot okádhasson. Hát ha ő is¹¹¹ tartot, mint születéssel félelmes ember, hogy halva lélik ágyában mint Scipio Nazikát, s a t. Ki kellet a gyanút a Tanátsnak elmejébül venni, melyre leg [93r] nagyob próbául szolgált, hogy¹¹² armadáját el botsássa. Ezen kivül is ugy nézte magát mint Romának Dictátora. Sejteni lehet Pompeusban oly szelédséget mely hire akarattya nélkül vólt benne; az az nem meg fontolásbul, hanem születésének gyengeségétül költsönözte; De tzéllyában mindég uralkodni, parantsolni kivánt. Megvan Emberi sorsunknak az a mulatsága és játéka, mely szerint némely embert, kevés tetért, fárattságért véghetetlen szerentsére, kintsre hatalomra tekintetre emel fel, az alat, mig más, tiz annyi érdemmel, győzedelemmel magát is tsak alig külömböztetheti meg. Mennyi ember birt Romában Pompejusnál töb érdemmel? Mennyi tet ő előtte nállásánál nagyob szolgálatot? Még is, kiben vakult meg a község annyira?

Krassus volt ekkor egyedül ki Romában Pompeussal vetélkedésbe jöhetet. De ő, más módokra eszközökre ki nem terjeszkedhetvén rémitő gazdagságával tsak vendégelt, ajándékozot örökké minden felé. Ki ehez ki amahoz hajlot. Mindég emelgették a fontot melyben Krassus és¹¹³ Pompeus ültek hogy¹¹⁴ merül nyomúl aláb.

[93v] Cezár, magában forrot titkon, és mint vad után loposkodó puskás két nagy emberét lesbül nézte, hogy lövését rajtok honnan, merül tegye. Konzullá kel lenni ugy mond külömben, tehettség nélkül, miveimet hogy indittsam el? Ere, Krassusnak, mind Pompeusnak voksok, akarattyok meg kivántatik, mivel kettöjök közt osztotta fel magát a Nép. Igen? de e két állat egymásnak ellensége, az az gyűlölője. Egyiknek baráttságát meg¹¹⁵ nyerni, annyit üt, mint a másiknál minden segedelemre való reménységet el veszteni. Hogy hát? Cezár annak fekszik hogy Krassust, Pompeust össze békéltesse. Itt van az ut; ez a mesterség: ere kel¹¹⁶ menni. Ez az érdemes gonossággal, és ragyogó bünökkel fel ruházot ember, Cezár, miveinek¹¹⁷ remekjét Romának tsudájára meg¹¹⁸ tsinállya, és a két halálos ellenséget egymásnak baráttságára viszi¹¹⁹ kiknek azomban, maga is közzéjek áll. Már látta hogy Konzul, mert Romának két fejü sassával egy prédához nyul. [94r] Eképpen ál fel a hármas kötés, mely alat a Római vérrel buzgó szabadságnak füstöt kel vetni, hogy eddig¹²⁰ ő, kegyetlenkedvén másokon, ő rajta kegyetlenkedgyenek ezen túl. E kötésnek,¹²¹ némellyek örvendettek, némellyek tölle rettegtek.

Már, Cezár Konzul. Tudod hogy mindjárt meg kellet a községnek, szegénységnek szivét valahogy 's mint nyerni. De Cezár it is közöli az utat, és oly módot tanál hogy a szegénységnek kedvezve a gazdagoknak ellenségekké ne legyen. Kampanianak némely fölgyeibül oszt el husz ezer szegény lakosok közt valamit. De Kátó, és Konzul Bibulus a tanátsnak nagy részivel egyet értve, ezen osztállyal is ellenkeznek ki nézvén Cezárnak tzéllyát. Cezár a Népre kiált. Krassus, Pompeus vélle meg egyeznek, mely szerint a dolog oda dül, hogy Konzul Bibulust a tanátsbul is ki motskollyák. Senki szóllani nem mér 's egy két ember, a¹²² szabadságnak,¹²³ szekibül hazájának parantsol, hogy¹²⁴ körjön.

Továb¹²⁵ megyen Cezár hogy tárgyához [94v] közzelittsen. Leányát Pompeusnak adgya feleségül. Hitre veszi a tanácsot és birákat hogy távoly létében semmit az ellen fel nem vesznek amit Konzulsága alat a Nép meg-határozot. Hogy mehetet ezekre reá oly könnyen, mintha már uralkodó let vólna? Miért kellet a hazának ara meg esküdni? Cicerónak elméje nyelve szolgált még akadájul, ki ellen Cezár egy Klaudius nevü halálos ellenségét teszi Tribunussá hogy ügyében mikor ugy fordul Cicero ellen küszködgyön. Ezek után Cezár ezt kivánnya hogy tétessen Goliában uralkodó vezérré öt esztendeig egy huzomban. Meg lesz; és hadi seregeket biznak kezére.

El vólt végezve kéttség kivül hogy Cicero mivel vádoltasson,¹²⁶ kit Cezár maga elöl el kivánt háritani. Az erkölts nélkül való korhely, és szemtelen Klaudius ot kezdi: hogy a haza törvénnye szerint ki ki országos bünben esik ha a Nép határozásán [95r] kivül, polgárt, akárkit is halálra itél. Ez azt tette, hogy Cicero, a Katilina párt ütésében sok hazája ellen meg esküdöt gonoszt meg ölettetet, mellyel a törvény szoros veszedelemnek idején a tanáts által minden Conzult szabaddá hagyot; sőt parantsolta néki. De ez ellent nem véthet, mert amaz is törvény, ez is, a mint most is szokot lenni a Nemzetek közt, hol egyik tzikkely ugyan azon dolgot itt fejérnek, amot feketének mondgya, honnan következik hogy mikor az eset ide jut, az igazul meg a ki hatalmasab. Minden ország törvényeiben találtatnak ellenkezések azért, hogy a gazdagok ha¹²⁷ akarják, a szegényeken ragadozhassanak. De itt most más tzélra¹²⁸ dolgoznak.

Hijába mondgya Cicero, hogy szokás, és törvény, veszedelemben a Konzulnak ugy büntetni, mivel az eset szorit, és az ország pusztulása nélkül, hosszas¹²⁹ visgálásba botsatkozni nem lehet,¹³⁰ nem teszen semmit. Senki sem [95v] védelmezi. A tanáts, önnön szokása, törvénye, parantsolattya mellet egyet sem szól, noha tudgya hogy Cicero tartotta meg hazáját utolsó veszedelmétül, és törvényesen tselekedet, mely tette Romátul örökös háládatosságot, és a legnagyob jutalmat érdemel. Azért¹³¹ a tanáts oly méltósága, és embersége ellen való alatsonyságra megyen hogy Cicerónak vádgyát kárhoztatását el nézze.

Cicero, oda jut hogy sirva fakadgyon. Gyászba öltözik, és porba esve¹³², hason mászva kóldulja kapurul kapura segedelmét. Pompeus, ajtaján se botsátotta bé, noha¹³³ fel emelkedésének leg főb eszköze vólt. Cicero mindég Pompeus mellet dolgozot, és¹³⁴ most láttya által kit szolgált. Akár kikkel tettél jót, szerentsétlenségednek idején egyik felé se forduly tsak usz viszontagságodban, mert ha meg¹³⁵ nem szóllit maga; hozzá folyamodván tsak házra zárod hogy ne láthasson. Ha jót tselekszel¹³⁶ vélle, érte [96r] szolgálatot ne kivány, és magára had a mit szorulásodban akar neked, mert tsak háládatlanságokat tsinálsz. Nem jó tétemény az, melynek bérit meg kivánod hanem tsak interesre ki adot tselekedet, melynek nem egyéb¹³⁷ hanem a magad nyeresége szolgál tárgyul.

De most Pompeus valósággal háládatlan, embertelen,¹³⁸ és alatson, mert Cicero, hogy segedelmére szorul, rólla nem tehet. Azomban igazsága van. Hijában! Láttya hogy meg itéllik, és büntetése elöl önként, magát számkivetésbe teszi; Görög országba bujdosik. Keserves panasszait, rendkivül való siralmát, bánattyát, le verettetését, meg alázodását, reszkető gyengeségét, asszonyi keservét nem lehet le irni. Lásd! sok iró van, és vólt már e világon kinek nagy lelke tsak a pennájában stilusában lakot, szivében pedig gyermek vólt. Cicero, viszontagságának idején, ot hol kellet vólna, Filozofiájának hasznát venni nem tutta. Sőt gyengéb vólt mint más¹³⁹ tudatlan. Minek a tudomány ha segedelmekre nem szolgál? [96v] Cicero, sirva, riva ment el Romábul esetit gyászolván mint a gyermek, vagy valamely asszony, hogy bánattyával ellenségeinek annál nagyub nevettséget és meg elégedést okozzon.

Ha szerentsétlenségben esel, ne sirj, ne lármáz, ne panaszoly. Szánnak, de nevetnek is. Ted meg a módokat a mellyekkel sorsodon segithetz: ha dolgod mehet; mennyen, ha nem, üj le ot, hol vagy. Böltsességed kivánnya hogy türj. És ha álhatatosságot,¹⁴⁰ erőt, és tetteidben beszédedben hideg vért mutatsz, rajtad, nevettséggel, s akár szánakozással senki sem győzedelmeskedhetik.¹⁴¹ Ezer eset is fordul ugy hogy ollyanná válik amillyennek veszed.

Legyen! ha szivedben szenyvedsz, és fájdalmadat ot el nem ólthatod, de ne tégy hozzá nevettséget, szanakozást, és¹⁴² tsekélységet kivülrül is. Mit segitesz magadon, ha már szivedben szenyvedsz, és¹⁴³ személlyedet¹⁴⁴ világod előt nevettségessé is¹⁴⁵ teszed? [97r] A nagy lelkü embert szerentsétlenségében szoktuk inkáb tsudálni, mint tsendes és boldog napjaiban. Nézzed Szokratest halálában Aristidest számkivettetésében, 's itély köztök Cicerórul. A szerentsétlen eset e nagy lelkeknek ditsősséget szerez. Szerentse, vagy szerentsétlenség, de Fotzionnak örökké ditsősséges, mivel mindenikkel tud bánni.

A szemtelen Klaudius, Cezárnak ganéjjos eszköze, már Cicerot el üzvén Kátónak esik. Ez is félelmes ember, had mennyen, ugy mond:¹⁴⁶ országos, az az halálos bünnel vádolni nem lehetet, hanem ezt végzi, hogy mennyen¹⁴⁷ a királyt Ptolémust szekirül le verni. El kellet Kátónak menni. Hogy hányhattya egy Tribunus igy hazáját? Ki itt szabad? ki uralkodik? E' méltóságos bolondok, a legnagyub szabadságot a leg siralmasab meg aláztatással, és néma engedelemmel tutták egybe kötni. Egy részeges korhely embertelen parázna Tribunus Rómán [97v] szabadon uralkodik, ki a Cezár feleségének is isméretes latra. Nem job, szeb lenne királytul függeni, mint ily gyalázatos vadaktul? De az ember mind szabad akar lenni, és kötés nélkül természetiben vad lévén járomba kel néki állani hogy ő se szaggasson; s őtet se tépjék.

Pompeus, tsendes álmában, szerentséjét, hire neve mellé támasztva¹⁴⁸ nyugoszik ditsősségének enyhében, mikor még érzi, hogy körülte lövések esnek. Nagy¹⁴⁹ tekinteti miat, titkon reá sokan irigykettek; de tölle féltek is. Cezárnak eszközi, tüzbe, lángba, szikrázásba, ropogásba vóltak, mint Vulkánusnak műhelye hol menykövét késziti. Cezárnak ganéjjos eszköze Klaudius, Pompeust is el kezdette már sunditani ki hogy magát erőssittse, Cicerót haza hivja. Látod, hogy egyetlen egy embertül függöt szerentséje, veszte e ki hirelt szabadságnak árnyékában.

[98r] Cicero örömében szinte oly gyermek mint keservében. Majd mint valamely győzedelmi pompával oly ditsekvő kevélységgel, magát mutató fénnyel utazot Olasz országban Rómáig. Midőn el érkezik Pompeus maga és Nemzete tisztelettel ditsőséggel boritották bé méltóságra emelvén fel tekintetit. El menetelivel le vont házát az ország költségén épitették meg ujra. E szerint állot Róma tsak¹⁵⁰ Pompeusból, addig.¹⁵¹

A hármas vitézek azomban ki nézték hogy még egymás nélkül nem lehetnek. Igy Pompeus Krasszus Konzulok maradnak. Cezár pedig ot vitézkedik a hová küldetet. E három embernek meg engedi az ország hogy birodalmaiban annyi pénzt, katonát szedjenek magoknak a mennyit szükségesnek tanálnak. Uj móddal esik Róma hatalmas királynak tettzése alá, kik a magok nevét viselvén szabadon királykottak.

Krasszus Asiába indult el némely hadi seregekkel hogy magának kintset ragadozzon, mert ő minden erejét pénzbe tette. Azt mondotta [98v] hogy szegény ember, ki a maga sólgyán mint Polgár egy Ármádát nem tarthat: tarthatot ő a ragadozásbul. Palesztina felé utazik hol a Jerusalemi templomot ki rabollya: onnan a Pártusokra indul pusztitani, hanem ez, kemény hadakozó Nemzet lévén Krasszust fiastul egyetemben meg öli, és seregeit széllyel veri. Mivel Krasszusnak még a sem lehetet elég a mivel Romában hadat fizethetet, bóldogságát, el indult töb pénzben keresni. Vágyodása oly szomjuságba eset, mellyet a Világ kintse sem elégithetet meg. A maga mérsékelésre,¹⁵² e nagy emberben¹⁵³ okosság nem tanáltatot. A vak szerentse noha bolond, el únta alkalmatlanságát; és karjairul sirjába taszitotta. Igaz az hogy a szerentse vak, de miért? tsak azért, hogy az értelmetlent vakon emelvén fel, mikor meg utállya¹⁵⁴ földhöz ütésére magának okot tanálhasson. A mi keveset érdemmel szerzesz magadnak, nyugodj meg [99r] benne, mert állandó javadra szolgál; de ha vakon viszen a szerentse hirtelen elő menetelnek ne örvendj, mert eszére térvén eszetlenül reád szórt javait meg irigyli 's porba tsap. Ez eddig Krasszusrul.

Rómának sorsa már tsak két kevély halandónak kezére birik. Még eddig e¹⁵⁵ két erőszak és¹⁵⁶ kéntelenség által tartózkodot barátságnak Krasszus vólt a laktáros kötele mint közben járo.¹⁵⁷ De halálával Pompeus, és Cézár nagy, 's világoson egymás szemébe tekintettek. Három közt az irigy kevélység is, inkáb el oszlot, 's nyughatot, de már¹⁵⁸ kettő közt jobban szembe szökik a kérdés: Ki első? Pompeus, túl magán halandót nem szenyvedhetet, sőt elsőségéért e földön Isteneivel is vetélkedet vólna: Cézár pedig e széles világon kivánt első lenni. No hát? mit itélsz a következésekrül. A nagyub embereknek egy részét Cezár vette meg: ő fizette; a más részét Pompeus. Nem lehetet tudni, kik ánti romaiak. Az igaz hazafiak harmadik szakaszt tsináltak ide sem oda nem hajolván, hogy [99v] hazájok ő bennek amazoktul¹⁵⁹ szabadullyon. Azon lettek vólna, hogy Pompeus mind Cezár hivatalokat tegyék le. Késő! Minden ki gondolható pártra hajlás, titkos, nyilván való tsalás, a törvényes itéllet tételnek, igasságnak pénzen való árulása, hamis hit, fogadás, tökélletlenség, huzás vonás, erőszak tétel, árulás, hit szegés, ragadozás boritották el Rómát.¹⁶⁰ Istennek, természetnek, sem társaságnak törvénye, igassága sehogy sem ismértettek sem gyakoroltattak. Mindezeket Cezár mivel a fertelmes Tribunus Klaudius által, hogy a mely vizet ez rómában fel kavar, benne ő halászhasson. Minek utánna láttyák hogy e pusztitó fene vadtul törvényes uton nem szabadulhatnak; egy Milon nevű római polgár reá¹⁶¹ rohan és őtet, Klaudiust¹⁶² meg öli. Lárma lesz. A Pompeus fél tanáts kiált, hogy dictator tétessen ugyan tsak Pompeusbul; A Cézár fél tanáts a maga részire dolgozik. Pompeus nem lehet dictator hanem maga választatik¹⁶³ Konzullá, mely eset még példa nélkül való volt.

[100r] MÁSODIK SZAKASZ
Cezárnak győzedelmei– belső háboru, hanyatlás
701. 704.¹

Mig a zürzavar, és versengések folynának Romában, Cezár mindent el követ hogy győzedelmét, hirét, nevét e világra széllyel el terjeszthesse. Irják hogy a Helvetusokat, Belgákat, valamely Arioviszt nevezetü német fejedelmet, 's töb más tsoport népeket hoditot meg annyira hogy tiz esztendő alat e tájon mindent római tartománnyá tet. Nyóltz száz erősséget vet meg, azt mongyák, és három száz külömb külömb féle Nemzetet hóditot². Szállittsuk egy kevéssé ezen vitézi miveknek nagyságát. Hol van, 's mikor vólt Európában három száz meg külömböztetet Nemzet oly, melynek meg győzése egy Római vezérnek és Légiónak ditsősségére szolgálhatot vólna? Vólt nagy Nemzet, de sok rongyos vajdaságokra, aprób fejedelemségekre oszolván el, Cezár őket egymás közt veszekedtette, és [100v] ugy hóditotta meg³ szegényeket⁴ egyenként. A három száz Nemzetet oly formában lehet venni nagy részivel, mint ha Magyar országban harmintz vár megyét foglalna el az ellenség és annyi országnak, Nemzettségnek irnák utánna. De Cézár illyenek közt is annyit győzöt ravasz okossággal, mint ütközettel. Meg vet nyóltz száz erősséget. Valyon ollyanok vóltak é mint az Aradi vár, vagy mint a Bihari föld bástya mely idejében erősségnek allatot?⁵ Cezár is hihető sok gödröt és dombot vehetet meg fellegvár, és erősség képiben mellyeket müvei közöt az emlékezet tsudává tett. El széledt szakaszokra oszlot, egymással hartzolván,⁶ erejébül ez által ki fogyot, tudatlan, és felére vad népeket hodoltatot jobbára. Most a Német és Frantzia Nemzettel, kik ot laknak,⁷ töb baj lenne, mint néki ekkor a három százzal vólt. Továbbá ezt is [101r] mongyák hogy⁸ a tájon tet⁹ ütközeteiben meg ölt, vagy el ejtet három millio embert. Tegyük ezt is a három száz egymástul külömböző Nemzetek közzé.¹⁰ Mitsoda ok a ditsősségre, ha igaz?¹¹

Ekképpen folytatván győzedelmeit Cezár Romárul soha szemeit le nem vette. Málhákkal küldözte oda bé az aranyat ezüstöt, hogy voksait a tanátsban meg vehesse. Tsak Konzul Emilust¹² majd nem egymilliommal vesztegette meg, hogy ügyével öszve kösse. Kitsinyt, nagyot igy ajándékozot,¹³ arany és ezüst fellegeket fujván Roma felibe honnan annak lakosira pénz zápor omlot. Ragadományaibul mellyek által¹⁴ a fegyverrel és hazugsággal meg győzöt Nemzeteket szegényitette, katonáit gazdagokká tette. Mit gondoltak ezek többet hazájokkal mely zenebonával, zűrzavarral, hamissággal erőszakoskodással vala tele. Itt a jól élés, it a haza, ugy mond.

Mindezeket igy sorjára vévén tsak meg tarthatod Cézárnak alatsonyságait is¹⁵ ditsősségének ragyogó fellegei közöt.¹⁶

[101v] Az erőszak és tsalás, tökélletlenség, titkos alatsonság nélkül ritkán, vagy soha sem¹⁷ eshetnek meg. Látod hogy Cezár nem hazáját és annak szabadságát szolgállya, hanem személlyes ditsősségének áldozik, ara törekedvén hogy Nemzetén uralkodhasson. Pompeus is¹⁸ tsak igy teszen. Ezek Polgárok, és szabadságban neveltettek, miért törekednek¹⁹ hát még is uralkodni? A királyokrul tartyák hogy mind szabad hatalomra igyekeznek. Ezek nem királyok, még is azt teszik. Nem a király vágyakozik hát, hanem az ember, kinél szelédségében kegyetleneb, és okosságában oktalanab²⁰ teremtés e földön nintsen.

Azomban közzelit az idő melyben a Cezár hivatalának múlni kel. Ha esztendeje ki telvén Romába jön haza és²¹ a közönséges Polgároknak sorsára ül le; ország vezérlése birodalma, népek adója, és²² katona nélkül, mivé lesz?²³ Előre ki nézte hogy Pompeus további ot létét és vezérségét engedni nem fogja. Málha pénzt [102r] küld egy Tribunusnak Kurion nevezetünek ki sorsán segittsen. Ez elméjét azon töri hogy a vásárt ne lássák melyben magát Cezárnak el atta. A gonosz is szégyenli személlyét mások előt el adó marhává tenni. Igy ő miveit fedezve, e rendes módot tanállya hogy ha Cezár²⁴ Khvetál, kvetállyon Pompeus is, mivel a hazának és szabadságának mind ketten félelmes²⁵ és gyanús eszközei. Hihető gondolta hogy Pompeus hivatalábul hatalmábul ki nem vetkezik, mely szerint könnyen, és majd mint egy következésképpen állithattya, hogy tehát Cezár sem, ki egyedül már tsak, a Pompeus hatalmának által ellenben mérő fontya, akar tartalékja. A szin szép: a tanálmány nemes mivel az országnak valósággal menekedése láttzik benne ha e két nagy ember hatalmárul, hivatalárul le mond. De Pompeus rangjának le tételében első lenni nem akart. Cezár sem; állitván hogy ha Pompeus eléb le teszi,²⁶ ő is azonnal utánna. Ebbül tsak a lesz hogy kardra kel menni.

Romának szabadsága gyázba öltözik, el fordittya ortzáját szekitül vérrel hintvén bé ditsősségének ragyogó óltárit. Jármot [102v] függeszt a Konzulok székére: és tanáts házokat békókkal bilintsekkel rakja meg. A királyi méltósággal itéllő Népnek szája hebegni kezd: nyelve akadoz; szavai hideg ajakihoz fagynak. Ekkor keserves fohászkodásokat tévén a Kapitoliumnál ablakain ki repül ellent álhatatlan veszedelemnek hagyván Népét, kik felet már a meg szaggatot természet igasságainak bosszu álló Menykövei busulással kezdenek dörögni. A büntető igazság fegyverben öltözik: haragos ortzája oda fel a fellegekben szikrázik; lábával it e földön áll; véres palástyát pedig Romára el teriti, fegyvert szórván széllyel e világon²⁷ melynek veszedelmét halmokra tollya. Zeng az Ég, és föld. Minden élő Lélek félelem²⁸ reménység közt figyelmez e rettentő esetre. Romának Istenei védelmező Egeikbül el bujdosnak széllyel e Világra, hogy a veszedelmet ne lássák. A végezés Istene mutattya magát egyedül, kinek homlokára Romának szolgaképi van irva. Nints Istenség Mennyen sem földön, ki vélle szembe merjen állani hogy²⁹ változtassa. Bétöltek [103r] az idők; és a Római, pusztitó szabadság halálának orája, it van. Meg nyilik az örök végezésnek könyve melybül a hazának³⁰ esete ki olvastatik. Ekkor a Nemzetnek³¹ véres kebelébül fel jön a veszedelem mely³² halál fergeteget ereszt széllyel.

Róma meg hasonlik: egyik keze bal felöl, másik jobrul fegyverkezik fel hogy önnön magának testét szaggassa. Ide jöttetek hát vitézek, minek utánna testeteket az Emberi Nemzetnek vérével tele szitottátok? Ha nints öldöklő hatalom magatokon kivül mely büntessen, van önnön magatokban. Miért kellet Világra terjeszteni birodalmatokat ha szabadságban kivántatok élni? El foglalt tartományaitok, vezéreiteket hazátoktul távoly, hatalomra emeli felitekbe. Annyi hatalmat gyüjtöttetek öszve, hogy magát³³ nem birván önnön terhe alat omlik le. Az erőtök annyi, hogy magatoknak kelletik ellene küszködni. Lásd hát a szabadságnak természetit. Ollyan ő, hogy széles birodalomban³⁴ meg nem álhat!

Kérdezd, mere van it az igasság? Cezár Pompeust nevezi tellyes hatalommal élő Despotnak [103v] Pompeus őtet nézi annak. Mind ketten oly tzéllal fegyverkeznek fel hogy hazájokat szabadittsák a kegyetlen és szabad tettzés által való Uralkodástul. Nem igaz? Mindenik a maga rangját, ditsősségét, kintsét védelmezi a másik ellen, mely szerint nem ők akarnak hazájokért áldozatul lenni, hanem a haza áldozza fel magát ő értek, ezt kivánnyák. Valaki mongya hogy személlyes nyereségének rangjának vesztével, minden jutalom nélkül kiván a közjónak szolgálni maga menthetetlenül³⁵ hazudik. Nints ember ki szolgálattyával másért lévén, magáért lenni meg szünnyön. A hol a közjónak szolgálattya házi szerentséddel is meg egyezik ot szolgálod, a hol vélle ellenkezik hátat attz néki.

Hijában mongya Pompeus, meg szokot ortza pirito, és köpni kénszeritő ditsekvésével, hogy tsak a földet rugja meg, és ármádát teremt, mert kevélysége, maga meg hit reménysége meg aláztatásahoz közzelget. Jegyezd meg [104r] hogy valamennyi valósággal, és igazán nagy születésü, méj lelkű ember van a világon, miveivel töréshez készülvén soha előre nem ditsekszik; sem tsalhatatlan győzedelmével, mig még az kérdést szenyved, pofáját fel nem fujja. Valakik úgy tesznek, a ki nevettetést, vagy rajtok való szánakozást nehezen kerülik el.

Cezár meg indul. A tanáts, ki hirdeti nevében ugy, mint hazájának ellenségét. Róma oltalmát Pompeusra bizza, ki seregeivel egyetemben tölle el távozik. Most it, nem tolvajokkal van Pompeusnak ügye; nem meg gyözöt³⁶ rabokkal; nem gyáva sidókkal és Mitridatesnek le vert népével. Cezár elöl szalad, Romát, Olasz országot el hadgya. Ez oda³⁷ bé megyen,³⁸ hol a világnak rakásra gyüjtöt kintsét fel öleli. Nézzed Róma, kinek kerestél annyi vér tengeren? Ezen tul Spanyol országba szalad, hol még ellenségei voltak. Le veri, haza jön győzedelmesen. [104v] Üzőbe veszi Pompeust, ki ütközet nélkül is futot előtte. Matzedoniában Farszália mezején meg leli, hartzra kél ki ellene és rajta győzedelmeskedik.

Cezár Pompeusnak leveleit hol ellenségeit nevenként ismerhette vólna meg, nem kivánván olvasni a tűzre hányta: inkáb ne tudgyam, mond, mint büntetni legyek kéntelen. Széllyel nézvén az ütközetnek mezején szívében, mongyák, fohászkodot. Hólt testekkel vala a föld bé boritva hol háromszor is számosab néppel verekedet mint a mennyi magának vólt.

Pompeus mindenét az ütközet helyén hatta. Nem vólt lelkében annyi ereje mely által magát egy vesztése után öszve szedhette vólna. Illyen esetben, a vitéz minden mérges viszontagságnak ellenébe szökik: szemközt dül az ostromnak, és magát halálra vagy győzedelemre tökélli el. De Pompeus eddig viselt nagy nevét tzáfolva³⁹ bátorságát futásnak veszi. Most láttya Róma [105r] hogy védelmező Angyal helyet üres bálványképnek áldozot. E nagy ember? Ő– Pompeus, Romának házi Istene, hazájának ditsőssége, a szerentsének Ura, ki Nemzetének sorsát, akarattyát, oly sokáig tettzéséhez kötve birta, vezette, most semmi nélkül, meg aláztatással, félelemmel, vagyonát hatalmát, tekintetit vesztve szalad mint azon rabok kiket ő hatalmának idején üldözöt, és tettével ditsekedet. Gondolj rá hát Olvasó hogy nints a föld szinén oly erő hatalom, az a hely, honnan a viszontagság Menyköve széllyel ne szórjon, 's mélységre ne vessen.

Pompeus Egyiptomnak intézi uttyát. Annyira meg ijjedt hogy többé hazájára artzal se kivánt fordulni. Az ifiu⁴⁰ Ptolémeus királytul várta segedelmét, kinek attyát Tronusára vissza helyheztette vala ez előt, mikor az Alexandrinusok onnan le vetették. Igen! majd el éri ugy é, hogy szerentsétlenségében nyerjen háládatosságot midőn győzhetetlen hatalom által kergettetik? [105v] Ki bátorkodjon azt óltalma alá rendelni⁴¹ a kit Cezár üzőbe veszen? Az Egyiptomi ifiu Uralkodó ugy nézte ki, hogy Országára Pompeus veszedelmet hoz. Meg tarthatta vólna Cezár ellen? Verekedhetet vólna vélle, érette? Ez igaz, de el kellet vólna Pompeust fogadni és Cézárnak ki szüntelen nyomába vólt által adni. Gyönyörűséggel nézte vólna pompás vetélkedő társának meg aláztatását, vélle szembe jővén. Ptolemeus Udvarával, tanáttsával együt feneketlen tudatlanságában által nem láthattya hogy mindenkor kedveseb ajándék az ellenség elevenen a győzedelmesnek mint hólton, hanem Pompeust mikor kezeket nyujtanák el fogadására agyon vágattyák, Cezárnak kivánván fejével kedveskedni, ki ezen eset által bosszuságra és mérges keserűségre fakadot ki. Végre bánatban merült el.

Ezidőben⁴² Ptolemeus Egyiptomnak osztállyán testvérjével Cleopatrával [106r] vetélkedet, mely dologban Cezár ezt teszi, hogy Cleopatra marad királyné mindenben, Ptolemeus pedig a Világrul el tűnik, noha nem az ő tette által, hanem e miat hadakozván.

Kleopatrának fejedelmi tekintete asszonyi kellemetessége, buja termete Cezárnak szívébe szerelmet gerjesztet. Hijába vitéz! Látod? hogy ezen ösztönnek meg győzettetésére az emberi természetben erő nem tanáltatik. Had járjon ha Scipio, és Titus példát mutattak is benne, de azokat el küldvén magok elöl, vólt más ki ösztönét egyiknek 's másiknak is gyuladásba hozta.

Cezár a világot hatalma alá veszi, erejét nem birja, 's azomban Kleopátra karjai közt lankadoz, mig Farnatzes Asiában Róma ellen foglalatoskodik, és birtokait egymás után foglalja. Édes álmai közzül fel ébredvén szerelmének tárgyátul el távozik. Mitridates fia ellen megyen [106v] Asiába, hol magát meg mutatván előlle minden hadi ellent állás el tűnik. Széllyel vér öszve tör, el űz mindent maga elől. Látván győzedelmének könnyűségét, a Római tanátsnak következendő rövidséggel ir. Meg érkeztem,⁴³ láttam, győztem. Veni, vidi, vici. Lehetetlen a győzedelmes vitézi kevélységnek rövideb, és pompásab módon magát ki fejezni.

De mig Kleopatrával mulatozna Pompeusnak fiai, Kató, Scipio 's töb más széllyel szalat haza fiak mint Rómának töredéki, Afrikában öszve gyűlnek, hadat állitanak, és hazájok reménségének hamvába omlot tüzét kezdik fujni, kaparni hogy szikrájit fel tanálván ujra meg elevenittsék. Tuttára lesz e dörgő felleggel, és⁴⁴ tsattogó Menykövekkel futoso vitéznek, Cezárnak. Fergeteg közt kavar által oda a tengereken hol nyomrul nyomra egymás után nyeri az ütközeteket. Ki álhat ellent ez [107r] itélletnek, ki a természeten magán, a szerentsén és minden viszontagságon Uralkodni hallatik. Ki Romának Isteneit tekintetbe nem veszi ki ragadván végezéseiket tettzések közzül, és győzedelmeket kezekbül. Szerentsétlen és leverettetet hazáját utasittya szomoru Isteneihez hogy hazug igéretekkel, meg hólt reménységét elevenittsék midőn a világot igérik néki, 's magát adgyák egy halandónak rabul. Mely állapotban Róma is igy szólhat: El fogtuk a világot, de, minket visznek.

Kátóban haldoklot a Római szabadság ki is⁴⁵ látván hogy már menedék hely sehogy sints el tökélli magát a halálra. Estve Plátónak munkáit olvassa a Léleknek halhatatlanságárul, osztán le fekszik, alszik: reggel fel ébredvén, magát meg öli. Cezár halálát meg értvén panaszra fakad ki, és következőképpen fohászkodik: Irigylem halálodat, o, nagy ember, mivel te életed meg tartásának ditsősségét nékem irigyletted! Jól van, de e szép mondásod mellet [107v] hazádat fojtogatod, lántzra vervén a szabadságát! Valamennyi felséges haramia vólt e világon győzedelmével dörgő Egei közt, mind Mennyei szózatokkal kivánta tündöklő büneit ártatlansággá változtatni.

Kátó, erköltsének keménységét a vadságig vitte. Minek utánna látta hogy Nemzetét, az időnek ostroma régi tulajdonságaibul ki vetkeztette ahoz képpest kel vala szolgálattyát alkalmaztatni, de ő oly bölts lévén tsak abban küszködöt, hogy Rómát és a világot Fabritzius, Tzintzinnatus idejébe tollya vissza. Egész világ ugy itél hogy Kató hazája bóldogságára nézve vólt oly kemény meg átalkodot erköltsü ember, melynél fogva Nemzetének erköltseit kivánta példájával hatalmával régi, együgyüségében fen tartani. Én ezt⁴⁶ nem hiszem. [108r] Egy ember sints e Világon kinek erköltsei tzélbul volnának ollyanok a millyenek. Tsak tselekszik az ember tzélbul, de nem születik. Erköltsi tulajdonságunk az Emberi Nemzet vérében tsomózik öszve szivünkön, fogantatásunknak szempillantás idejében, mely halálunkig bennünk marad, és a mit környül állás, idő sem viszontagság soha belöllünk ki nem töröl. Katónak nem azért vólt durva, vad erköltse és parasztos élete módgya hogy az által, tzélbul hazáját boldogittsa, hanem hogy azon tulajdonságokra születet, és tsak természetit követte mint más a magáét mely ellen élni kinek kinek lehetetlen,⁴⁷ szentséggel, Filozofiával palástollya is⁴⁸ magát. Sokan mondották már⁴⁹ e világon: hogy én illyen vagy ollyan okbul vagyok igy, vagy ugy; igen bizony kegyelmed, mert szüleinek vérekben a természet, erköltseinek illyen mártást adot, hogy pislogjon, vagy lobogjon, [108v] mint életével égő gyertya. De az emberek hivalkodásbul a természet hatalma alól is ki kivánnyák magukat huzni, hogy valami tekintetre való tanáltatik bennek, mind önnön okosságoknak miveivé változtathassák.

Kátó, mint sem függés alá essen életét inkáb meg veti; következés hát hogy Uralkodó alat magát minden okos meg öllye? Ha a tselekedetnek jó vagy rosz természetirül tsalhatatlanúl kivánsz itélni, ezt ted fel hogy mi lenne a hazábul, ha⁵⁰ tselekedetit minden ember követné? Füstöt vetne. Gondolod, hogy Kátó hazájához való hivságbül ölte meg magát? De hogy! Tsupa kevélységbül hogy más rajta ne uralkodhasson, mint ő a Scipiokon, s másokon uralkodot, kinek érdemével vitézségben, mértékletességben, sem időhöz szabot okosságban nem birt! Mitsoda Filozofia az, [109r] mely magát fel akasztya ha Fejedelemtül kel néki függeni? Epictetes meg ölte magát Romában? Seneka 's más fel aggatták magokat? Rendes feltételre mutat Kátónak halála hogy uralkodók alat igazak, böltsek ne lehessenek? Mit vétet Plinius Trajanus alat? Vagy Antonius, Titus Aurelius alat nem vólt Róma bóldogab, mint vérrel buzgó bűnének idejében önnön hatalma közt?⁵¹ Ha Kató, Emberi Nemzetének szeretetibül életét hazája javára forditotta, miért vetette meg mind ezen tárgyait, mihent maga Fejedelem nem lehetet? Nem táplálhattya az Ember önnön⁵² jóságát király alat jóságos tselekedettel? Nints emberi kötelesség, haza szeretet ot, hol valaki uralkodik? Tsak fejedelmi módon lehet az ember emberi, és polgár?⁵³ Lakos módra nem? Ó, boldog Kátó, kevélységedet erköltsül sem például nem veszem! [109v] Tsak te vóltál hát érdemmel, igaz erköltsel, okossággal, jóságos tselekedetekkel élő ember e világon? Külömb vóltál te mind azon böltseknél kik Uralkodok alat éltek? Halálod oráján is Platótúl tanulsz, ki a Denysnek, a Tirannusnak udvarában lakot?

Mig Rómában hatalmad vólt, tuttad é emberséggel, igazsággal gyakorolni? Irigykettél, embertelenkettél; szomszédidnak veszedelmekre törtél, tanátsoltál. És nem azért vóltál vad, hogy tzélbul tetted vólna azzá magadat, hanem hogy ugy születtél. Azért szollot róllad Cicero is e képpen: Ugy viseli magát mintha a Plátó álmodot világában élne, és nem mint Római lakos! Okosság vólna é⁵⁴ uszásnak dűlni a Tiszán hogy folyását vissza tollyák? Ki kösse meg az időnek miveit. Az okos nem eröltet semmit.⁵⁵

[110r] HARMADIK¹ SZAKASZ.
Róma örökös hatalom alá esik
708

Minek utánna a fejedelmi haza fiak szabadságoktul most ujra meg fosztattak meg fordulván fejekbe Syllának Mariusnak vér tengere rettegésbe, irtódzásba estek. Pompeusnak pártossi kéttségen kivül magokat véres halálokra tökéllették el. Várták az átkozó laistromokat kiknek huljon fejek. De Cezár a tsapást meg tévén Uralkodásának állandoságárul gondolkodot, és minden embernek meg kegyelmezet fejenként, hogy az egész hazát fojthassa meg örökre el törülvén szabadságát. Ara törekedet hogy fegyverét hazája törvennyének szivére tolván még is azoktul szerettessen, kik ezen tselekedete által szabadságoknak méltóságábul meg aláztatot szolgai sorsra vettettek. Bűnét érdemmel palástolta, noha ő sem annyira [110v] meg gondolásbul, mint születésének természeti tulajdonságaibul Cézár valósággal Nemes vérű fel emelkedet elméjű, és nagy erköltsű halandó vólt. És hazája meg hódoltatásátul ki válva, mely már ugy is köztök prédára maradt, emberséges ember is,² jóllehet ditsősségére valo vágyódását a tsillagokig fel vitte. De ez ha bűn is az emberek közt oly közönséges, és ellene álhatatlan, hogy a miat, bűnnek sem ismértetik.

Már, mit tselekedgyen a tanáts hogy a győzedelmes Cezár bosszu állásnak vér fergetegét fejérül harittsa. Valamennyi tiszteletnek, ditsősségnek neme,³ ki gondoltatot mind űzőbe vették, nyomozták; el fogták, és fejére rakták. Mintha mondották vólna néki: Nesze, birjad hivalkodásodnak bálvány Isteneit, tsak ne öly meg bennünket! Vontzold vállaidon terhedet, mig föld alá nem temetnek. Ekkor örökös Dictátorrá [111r] teszik. Áldozattal hálálják az Isteneknek hogy néki annyi győzedelmet engettek: az az köszönik Cezárnak hogy őket ezen győzedelmek által szolgaság alá vetni méltóztatot. Személlye szentségnek mondatot ki, ugy vévén azt mint Romának megtestesült Istenét. Végre bálványképét mely személlyét mutatta a Kapitoliumban Jupiter mellé helyheztették, hogy szemlélje ot, mint pajtását, és Róma tiszteletinek magához hasonló tárgyát. Képire ezt irták: A fél Istennek Cezárnak. Töb, valamivé már nem tehetik. Minden fel tanálható ditsősségének Egeire fel emelkedet. Emberi Nemzetinek hatalmát kezébe véve mint e Világnak földi Istene ül hatalmának fellegén. Szerentsétlenségére, mindent meg győzöt magán kivül. De a természetnek testi gyengeségébül ki nem vetkezhetet, sem árnyék életének mulandóságát örök állandósággá nem tehette. A végezés itélte⁴ tetteiben, és bolondságán mosolyogva, a viszontagságnak parantsolt [111v] hogy Menykövét készittse, ellene.

Cezár a Népet vendégségekkel, játékokkal, jól tartással mulattattya hogy köteleit ne érezze. Huszon két ezer asztalon vendégel, mellyeket az uttzákon adnak széllyel mivel fedél alá nem fér. Mind ezek mellet valamit tsak tellyes hatalma hazájának, a Népnek javára szülhetet; mind, mind el követte. A törvényes igasságot helyre állatta; hazáját népesitette, a gyermekes szüléket kiknek felesen vólt jutalmazta: a pompában való bujálkodást vesztegetést zabolázta: ellenségeinek a szeretetig kegyelmezet meg. A Pretor hivatalinak tartását egy személlyen egy esztendőre, a Konzulságot kettőre határozta. Az időnek számát meg igazitotta. Egy szóval a bölts és kegyelmes, igaz Uralkodónak minden jóságos tselekedeteit gyakorlásba vette; nem tettetésbül pedig, hanem valósággal.

[112r] De Pompeusnak fiai a Spanyol vidékeken holmi öszve szedet néppel fejeket fel emelvén Cezárt magokhoz oda kiáltották. Üzőbe vette őket, öszve törve, honnan ismét győzedelemmel érkezet meg. Már most semmi mozdulás nem lévén töb ellene hatalmának és⁵ ditsősségének tsendes Egein le⁶ heveredik:⁷ magát ki fujja; nyugszik. Szüntelen abban foglalatoskodot hogy a sziveket magához hódittsa: enged, kegyelmez, annak is ki halálát forrallya szivében; ajándékoz; jutalmaz. Test őrző katonáit maga mellől el oszlattya, önnön jóságában keresvén életének bátorságát. Pompeusnak le vert oszlopait fel emelteti. Senatorokat teszen, Dictator, és Imperator nevet vévén magára, noha még ekkor az Imperátorság tsupa tisztesség béli nevezet,⁸ kitsiny, és minden következés nélkül való vólt. De naggyá let⁹ maradékin.

[112v] Ily nagy szerentséjébül Cezárnak az a szerentsétlensége származik, hogy már kivánni mit nem tud. Nintsen az emberi szivnek a földön nagyob bóldogtalansága mintha kivánsága már nintsen egy is melynek tellyesitésére törekedjen. Cezár tzéllyát minden nagy dologban, valóságban el éri, 's végre nem tudván többet, mit akarni, bolondságot, gyermekséget kiván. Véghetetlen hatalommal bir: Szentség és¹⁰ Isten nemű valamivé tétetik Jupiter mellé ül … \ mind semmi. Inkáb kivánnya hogy homlokát koronával tzifrázzak fel, mint Jupiternek mongyák, a min magába nevetet és¹¹ a tanáts is. Az illyen dolgok a Világnak ollyan Komédiái szoktak lenni; mellyeket szembé hunyva jádzik hogy leg aláb gyermekségét ne lássa. Ugy, mint mikor [113r] a gyermekek bürökbül teheneket tsinálnak, vizbe kunkorgattyák öszve és a vásárra hajtyák ültökben, hol végre széllyel szórják őket; rajtok nevetve. Cezárnak Komédiája már¹² végéhez közzelgetet. Annál nagyub gyülölség utállat forrot a szivekben, titkon mentül nagyob tiszteletet kelletet Cezárnak adni nyilván. Kiáltották az uttzán hogy Cezár, Romának Istene, de szobájába menvén ki ki dünnyögöt fujt keservében mérgében, vagy fejét vakarta. Ő maga is, Cezár annyi ésszel, tudománnyal, nemes vérrel, tapasztalással hatalmátul meg szédűlt, annyira hogy a gyermeki kényességig, és asszonyi truttzolásig botsátkozot alá. Mikor az országnak naggyai tsoporton mennek hozzája hogy uj méltósággal ajándékozzák meg üti magát és a szokás ellen, tiszteletinek el fogadásában székibül fel sem áll. Nagyon meg [113v] ütköznek Jupitereknek kevélységén bár Istenségre emelték is, hogy az Ország előt méltóságának meg aláztatásául veszi fel állani noha ő maga is az ország méltóságával nagy, mellyet még is magán kivül a kut főben honnan ered; látni nem akar, mintha Uralkodó hatalom, és királyi méltóság, Nép nélkül lehetne. Nézd! mely ostoba szinre festi Cezárnak okosságát szerentséje? Mi szükség embertelen kényességgel magát a leg felsőb magasságon nagyobra pöffeszteni hogy ditsősségének közepette fakadgyon meg? Hijába! Ember, és akár mely erőt visellyen egy felől, más oldalán mutatni kel gyengeségét mely alól eletünknek mulandó semmisége miat fejünket soha fel nem emelhettyük. A Romai Jupiter továb megyen, 's a tanátsot próbállya, [114r] ha enged é kedvének. Markus Antoniussal mint titkos baráttyával egyességre jön, melynek e lesz következése hogy a község előt igyekezzen fejér koronát helyheztetni. A sokaságnak ortzája, ezt látván mord fellegekkel borul bé mellyek közzül tekintete irtózzással villámlik ki. Cezár a Nép szivébe bé lát melynél fogva a koronát magátul el veti. Lásd! hogy üt ki az asszony gyengeség, és tul ezen lévő alávalóság nagy erköltsei közzül. Hitet, vakit, tsal; ész okosság nélkül kötődvén oly gyermekségért mely hatalmához semmit nem tehet többet, és tsak arra szolgál eszközül hogy Uralkodását életét tegye veszedelembe. Egy felöl minden módot el követ hogy hazájának szeretetit maga iránt meg nyerje, más felől azon munkálkodik hogy magát utáltassa gyülöltesse a királyi nevezetért melynél a Dictator tizszerrel is töb vólt.

Cezár kivánt a Népnek szivére látni hitető próbájával, a koronát vitetvén maga elibe előttök; és nem gondolt rá hogy majd ő belé látnak inkáb¹³ [114v] onnét fogva, mely szomoru tapasztalásnak, siralmas következése lehet részire. De a felső hatalom mindég el hitette azokat kik vélle birtak, hogy okosságokkal is mások felet vannak. Ugy hiszi a hatalmas hogy érdemével hódoltattya azokat kik előtte meg hajlanak, és nem a bottal mellyel őket üti. Valaki emberi kevélységét hatalommal, rangal táplálhattya, mind a többi felet, a Népet lábánál zsámojául veszi. Lába előt rugossa eléb odáb mint valamely tőke golyóbist. Akar mely szenyved és be hozza, veszedelme néki mulattságul szolgál mivel az emberek tsak e végre lettek teremtve hogy hatalmának és mulattságának szolgállyanak életekben eszközül.

Az öszve esküvés ezen túl forni kezd a szivekben. Ki mutatta Cezár, hogy koronás király akar lenni, a Népnek értelmét kivánván vágyódása felől meg érteni. És ha ő meg látot mást, más is ötet. Kassius Brutus főzik a veszedelmet, többeket hajtván pártyokra. Meg egyeznek [115r] ebben hogy az örökös Dictatort az ország tanáttsának közepette öllyék meg. Cezár tselekedeteinél fogva már magában kéttség által hányatot vettetet. Ki atta magát … hát ha szivébe láttak? hát ha vesztére törekednek? Fére forgás, szomoru tekintetek, mord halgatás, susogás; a változásnak előre való belső fájdalmas érzése tapasztaltattak egy felé 's más felé is a Dictator köröl. Nagy volt a gyülés azon nap, mellyen kéttségeskettek,¹⁴ ha Cezár el mennyen é vagy ne. Sokan el vóltak hitetve arul, hogy a Dictatornak életére hazájának valósággal szüksége van, mivel ki ki láttya hogy halálával¹⁵ uj meg uj vér tengerekbe kellene alá sijjedni. Ez ugyan igaz feltétel vólt Rómának sorsára nézve, de a hazafiaknak elméjeket hibázta, kik mindent el szenyvedhettek a koronáztatás és királyi nevezeten kivül, noha Római királynak soha oly hatalma nem vólt mint a Dictatornak. Cezár érdeméhez szerentséjéhez bizván el indul, kit a gyülésben által meg vernek.¹⁶ [115v] Életének végső óráján¹⁷ magát nem védelmezi; palástyával ortzáját bé fedezvén esik a földre, vérének omlásai közt.¹⁸ Ötvenöt esztendős vólt. Pihennyünk. Hadgyuk el kevés korig az eseteknek sorát. Nézzük e nagy Embert, halálában is ha életében láttuk.

Ehol fekszik Romának földi Istene 's majdnem az egész Emberi Nemzetnek Dictátora. Személlyét, hazája szentségnek mondotta ki ugy é? Jupiterrel tették egy karba. Áldották az Istenek kik győzedelmeit meg engették. Nézd! hogy öldöklik meg! Ved észbe hát, hogy a parantsoló és erőszakos hatalom,¹⁹ iránt való tisztelet mútatás, mely kéttséges valósággal bir. Hogy valamikor valamely hatalmasnak rend kivül való módon hizelkettek rend kivül való módon utálták. Miért nem látta Cezár hogy az a sok szörnyü tisztelet, tsak titkos irigységet nevel hazájában ellene. Miért nem látta hogy mint fene állatnak [116r] tsak mérgét hatalmát simogattyák,²⁰ mivel rettegnek hogy ha tüze ellenek fel lobban, életeket meg emészti. Mi haszonra vólt a²¹ sok bálvány kép, a véghetetlen győzedelmi pompa, Isteni nevezet s a t, oly Embernek, ki hatalmában mindenen tul van? Nem nagyub okosság és érdem let vólna mind azon haszontalanságokat meg vetni, már, valóságokkal birván? Mikor már kints, hatalom kezében vólt miért kellet magát semmiért, az az szóért nevezetért meg öletni? Nézd más felől miben veszik ezt az Embert, kit tiszteletekkel az Istenekig láttattak fel emelni? Mondom ugy é, hogy szembe húnyva komédiáz a Világ magával, hol sundára²² hazudnak a halandók egymásnak, mellyet²³ mind két fél el fogad,²⁴ ugy mint szentséget.

Miben kereste Cezár bóldogságát? Abban hogy Rómának birtokára törekedgyen, és a holot ezt meg leli, halála is²⁵ ot legyen? De, a ditsősség szomju emberek közt [116v] a tsendes élet vétetik boldogtalanságnak. Nem az a tárgya hogy boldog legyen, hanem hogy hires ugyan ha azonnal meg hal is. Életed vesztében mi hát az a hir, mellynek édességét szived nem érzi? Mit tútz nevedrül a sirban? Semmi? Szerezzünk hirt, mond, 's vesszünk. Ugy is minden élet veszendő, múllyon leg aláb ditsősséggel! Legyen.

Valahogy ugy tettzik, hogy Cezár eszétül vezéreltetvén nagyságra, nagy eszetlenséggel élt. Miért vágyot hazája szabadságának le verettetésében ditsősséget keresni? Mitsoda ditsősség a gyermeknek szülő anyát lántzra tenni? Cezár atya gyilkosságba eset hazájára fogván fegyvert. Miért botsátkozot ily utállatos bűnre?

Talán nem hazája, tsak Pompeus ellen fogot fegyvert, ki törvényes szin alat Nemzetén uralkodot. De minek utánna Pompeus többé nem vólt, és a bátorság meg let lehet vala a hatalmat vetkezni, mint [117r] Szylla tselekedet. Ez hogy ujra más rablotta vólna el töb vér ontással, hazafiuságának mentségül nem szolgál. Sőt mivel koronáztatni kivánt gyanitható hogy első lépéseit is tzélra kezdette el melynek meg nyerésével hazájának fejére ülhessen. Talán meg vólt arul győzettetve hogy Róma már Uralkodóját el nem kerülheti. Job hát ha ő kapja,²⁶ mint más. Mindenhogy bűn, hanem győzedelmekkel van ki fényessitve.

Cézár, tzéllyát el érvén minden esetben, alkalmatosságban, a leg felségeseb királyi tulajdonságokat mutattya; Kegyelmes, engedelmes, bölts, igaz, adakozó, serény, a köz jónak ki szolgáltatásában, baráttságos, nyájjas, emberséges, sat. Miért nem győzhette hát meg a koronára király nevezetre való gyermeki vágyódását? Nem tudod? Tsak! mert²⁷ illyenek szoktak lenni az emberek.

A Romaiak orozva ölik meg!.. Szabad vólt é? Minek gondolod a tselekedetet? gyilkosságnak? Nem? A hazának törvénnye, minden hazafinak szabaddá hatta azt meg ölni ki magát fegyverrel [117v] vagy akár hogy, a törvény és szabadság felibe teszi. Cezár ugy vólt, tehát a haza törvénnye parantsollya hogy ölettessen. De mivel a győzedelemtül, hatalomtul minden ember fél, titkos munkálódás, vakmerőség, és szerentséltetés által kel a dolognak meg esni. Ugy lett.

Azomban, kár vólt Brutusnak és másoknak is már hazája boldogságát Cezárnak ki ontot vérében keresni. Mihent lehetetlen let a szabadságot annak fiai miat továb ugy, mint addig vólt fen tartani el kel vala a törvény háta mellet láb uj hegyen menni, és Cezárnak életét meg hagyni, hogy a Romaiak szolgai sorsoknak meg szerzését töb vérrel ne fizessék ha már ennyivel fizették. A Szylla, Marius, öldöklésével, és Pompeus Cezár vér ontásával bé lehetet vólna érni. Azon kellet vólna igyekezni hogy Tirannus [118r] ne lehessen; nem azon hogy akar mennyi lesz, öldössük meg, mert mindég más lesz helyében, kik közzül egyik vagy másik, székin meg állapodik. Nem minden időben tanáltatnak Brutusok, Kassiusok, kik magokat oly véres halállal fenyegető vakmerőségre tökélhessék el. Nem minden Dictator setál a tanátsba, hogy meg ölettetésére módot, maga szolgáltasson, hanem szobáibul parantsol, mellyeket hiv szolgáival vétet körül; kiknek a Népnek verejtékébül préda kezekkel adakozik hogy azt ez által hatalma alat meg tarthassa. Következés hogy Brutus hazája törvénnyét követvén az²⁸ ellen, eszetlenül tselekedet, a mit akkor nem tudot, mivel az esetek magokat mindég utóljára szokták károkban hasznokban fel fedezni. Brutus ugy hitte hogy ha Cezárt meg öli Róma²⁹ szabad lesz. De tsalatkozot. Azomban Cezár mint gyermekét szerette [118v] jó téteményeivel életét mindenre fel segéllette. Brutus Római dühösségbül meg öli hogy hazájának helyette kegyetlen Tirannusokat adgyon. Cezár a koronára királyi nevezetre való vágyódással gyermeki gyengeséget mutat, Brutus dühös bolondot.³⁰

Ciceró az öszve esküvést nem tudhatta mivel gyermeki félelmessége miat vélle mint oly emberrel ki illyen dologra alkalmatlan, nem közlötték. Meg értvén az esetet neheztelt, hogy mind azokat is meg nem öldösték, kik Cezárhoz hajlandók vóltak: Mennyi vér ontást huzot vólna maga után. Illyen vólt³¹ a Romai filozófia Ciceróban is. A fát le vágták ugy mond; a gyökerét ot hatták. De ha azokat mind meg ölték vólna kik Uralkodásra vágyakottak Romának ki kel vala embereibül pusztulni.

Azomban, Cézárnak gyilkossai [119r] mezitelen fegyverrel jönnek mennek széllyel az uttzákon, hol a sokaságnak³² szabadulását hirdetik mellyet most fojtottak meg örökre. De a Nép, mord tekintetiben tsak bánatot, és bosszus keserüséget mútatot. A gyilkosok ezt látván a Kapitoliumba zárkoznak. Továbbá Antonius Lepidus készülnek Cezárnak halálát bosszulni. Antonius mint Konzul, Lepidus mint Lovasság fő vezére. A tanáts egyben gyül hogy Cezárt halála után Tirannusnak mongya ki, és Emlékezetit gyalázatba borittsa. De nagy akadályba esnek. Markus Antonius eleikbe terjeszti, hogy majd nem minden felső hivatalra Cezár választván ki a fő embereket kinek kinek költözni kellene hivatalábul. Minden rendelés, törvény füstöt vetne mely zürzavar a hazát fenekkel forditaná fel. A lesz hogy a Diktator tselekedeteit is meg hadgyák; gyilkosait sem büntetik. Igy szoktak az emberek magokkal ellenkezni.

[119v] Azomban Markus Antonius eszközeire törekedik³³ mellyek által magát Cezárnak helyére fel nyomhatná e sok tolongásban, mert tsak ki nézték már, hogy szabadságátul Romának butsuzni kel. Öszve gyüjti a Népet, papollya. Testamentomot olvas előttök melyben Cezár³⁴ halála után javaiban maradékúl hadgya. Gyilkosairul is némellyekrül emlékezet Cezár kikre nagy birtokot hagyot. Ezen kivül Antonius, mikor már a sokaságnak elméje vére a szánakozás által tüzbe jöt Cezárnak testét elő hozattya. Véres palástyábul ki takartattya; sebeit meg mútattya. Vitézi tselekedeteit³⁵ számlálja, mellyekkel³⁶ Romának is e világon hirt, nevet adot. Mindezek által a Nép e nagy Embernek gyilkossai ellen dühösségre ragattatván házaikat indulnak³⁷ fel gyujtogatni. A gyilkosok, a támadás elől Rómábul ki szalattak. Most fordul már elő ujra hogy melyiknek kezére mennyen által a hatalom.[120r] Oktávius jelenik meg el hagyván oskoláját hol még mint tizen hét esztendős gyermek ifiu³⁸ vala. Görög országon tanult Apolloniában. Cezár hugának Juliának³⁹ vólt onokája, kire e nagy ember báttya vagyonának nagyob részét hatta, ugy mint fogadot⁴⁰ fiára. A gyermek ember el érkezik Romába a fegyver zivatarok⁴¹ közzé: hogy tsinálhat magának reménséget elő menetelire? Cezárnak mint attyai báttyának reá maradt pénzét kéri: a Konzul nem fizeti. Oktavius örökségeit adgya el, és a Népnek, mind azt, valamit Cezár nekik hagyot a magáébul meg adgya. Ez által a sokaságot meg nyeri, és Cezárnak⁴² valójában gyermekévé lesz.^*

[120v] Antonius Oktavius addig hányattatnak, bekélnek, veszekednek, hogy tsak ugyan kéntelenségbül egymással szoros kötést tesznek. Oktaviust a tanáts meg vetette. Ciceró pártyát fel fogván mellette tajtékozó beszédig papolt. Fel atta hogy az ifiat tegyék Conzullá, melyre nevettek. Antonius meg verettetet vólt. Meg aláztatással, gyázba öltözve, sirva kódulta a katonáknak személlye iránt való szánakozásokat. Meg nyerte. Ő, Oktavius Lepidus öszve állanak, Romának mennek: bé szállanak. Oktavius magát Conzullá téteti, és azon okoskodik ezen tul, ügyét hogy oltalmazza 's dolgát mi formába öntse.

De Brutus és Kasszius egyik Asiában másik Görög országban hová el távoztak az alat ármádát gyüjtöttek. Modéna mellet tartották tanátsokat a hármas vitézek. El osztották magok közt a szabadon Uralkodó hatalmat. Lepidus maradgyon Rómában: Antonius, Oktávius fognak hadakban ki szállani a pártosok ellen. De eléb [121r] meg határozzák hogy egymásnak rosz akaroit költsönben mind meg ölettessék: hogy Oktavius, attyafiát baráttyát ha valamely társának rosz akarója, áldozatra annak engedgye által, ugy élvén amazok is ővélle részekrül, rokonaik, és baráttyaikra nézve. Meg lesz. Hozzá fognak az el átkozot neveknek ki hirdetéséhez. Leg elősször is attyok fiait és barátaikat áldozzák fel egymásnak költsönben. Cicero meg szorul. Oktavius mellet dolgozot, de Antoniust gyalázta.⁴⁵ Most már⁴⁶ bosszu állásának hagyatik Oktavius által. Mikor látta Antonius hogy Cicerónak el ütöt fejét viszik rá szemközt tsak nem szökdösöt örömébe. Római kegyetlen vad erkölts, mellyet a halál sem hoz húnyászkodásra, és ellenségét hólton is gunyolni⁴⁷ kivánnya.

[121v] NEGYEDIK SZAKASZ.
A Római szabadságnak vége
711

Ha lehetne ezen¹ a természetet gyalázó; szivet irtóztató, és Egeket tsufolo kegyetlenséget Romának viselt dolgai közzül ki hagyni nem irnám azokat az emberi karnak gyalázattyára nézve, had ne hozatna az olvasó ortza pirulásra általa, és ne szégyenlené magát hogy ember, de tsak ki kel tennem mivel a historia, derekán vágattana ketté. Három száz Senator, és majd három ezer kavallérok egy 's más fő emberek ölettek meg kiknek fejeket az uttzákon hányták vetették fellyeb aláb, testeket vontzolván ide tova. A tsupa vagyon, jószágnak birtoka is el átkozta annak örökössét ha külömben semmi gyanú hozzá nem férhetet is. Hijába volt a bün, rá kenhetetlen; de² meg ölették hogy el foglalt jószágával a katonákat vagy hohér inasokat fizessék, kik tsak azért öldöklöttek, hogy gyilkosságokat napszámmal fizessék. Különös élet módja, és szép hivatal, ugy é?

[122r] Mindezeknél fogva is a haramiák fizetése elég nem lévén, a meg öletet ártatlanoknak rokonaikra, szüleikre adót vetettek, hogy fizessék ők gyermekeiknek gyilkossait. Tsak nem fel lábbadt Róma a maga vérin;³ bé lévén hintve döggel. Meg kel vallani hogy ezek a világ vérit szopo Római ditsősséges hires emberek most it is ez esetben, magokat, magokhoz illendő emberséggel fogadgyák. De kire panaszollyanak hát, Olvasdó? Mond meg? Isteneikre, kiknek szentségeket nevették, és igasságokat lábbal tapották! A Világra mellyet tűzzel vérrel boritottak el? Torkig sziván magokat az Emberi Nemzetnek vérével testekben⁴ már nem fér: ki kel okádni. Azt hitték, hogy e világot hatalmak alat meg tarthattyák. Mitsoda siralmas boldogságra jutottak Romának győzedelmes lakosi értelmek mellet?

Brutus, Kasszius sat. világ duló szabadságotoknak⁵ dühödt bolongyai mit szereztetek Cezárnak meg öldöklésével. [122v] Nem lehetet ki nézni, hogy halálával a haza, uj vér tengerbe merül. Ti tsak erőltettétek a sorsot hogy Uralkodó szabadságban maradhassatok szüntelen szabadságotok ellen dolgozván. Eléb véghetetlen Népet országokat foglaltok, annak utánna egy, és más haza fiunak Uralkodása alá botsáttyátok ármádát adván néki által, mely tettzésének szolgállyon eszközül. Hol ezt hol azt magatok felet, mindenható erőre emelitek fel. Egész ország erejét, kintsét, népét által eresztitek szabad akarattyának⁶ minden azokrul való számadás⁷ meg kivánása nélkül, mely kötelessége alól még előre fel szabadittyátok. Már, illyen módok közt a közönséges szabadságnak állandóságát tsak a kivánhattya ki Világot nem ismér, 's hogy az ember mi, nem tudgya.

Minek utánna a hármas vitézek hazájokat öszve kontzollyák,⁸ tépik, szaggattyák, és testét diribba darabba széllyel szórják ragadozó állatoknak [123r] hagyván azokat prédául, el indulnak Brutus, és Kasszius ellen, kik Matzedoniában magoknak nagy sereget gyüjtöttek. Egy, mind más részrül, vólt száz ezerbül álló armada: A Filippi ütközet vetette el Róma sorsának kotzkáját. Az ütközet napján jó előre a félelmes, alatsony galád tirannus Oktávius el buvik, azzal mentvén haszontalanságát, hogy gyengélkedő állapottal van. Öszve rohan a két ellenséges sereg. Brutus azon szárnyát hol a magát el dugot alatsony Oktáviusnak kel vala⁹ vitézkedni, bé töri, meg szaggattya 's győzedelmeskedik. De más felől Antonius Kassziusnak Népét meg veri; ki Brutus társának győzedelmérül még hirt nem kapván egy szolgája által¹⁰ magát meg öleti. Az ütközet végbe megyen, és nem tudatik mely felől áll a győzedelem. Uj verekedéshez készülnek. Brutus vezérel már egyedül. A tsata el kezdetik. Brutus, Oktáviust a bal szárnyán előre mindjárt meg veri, de a dolog tsak [123v] oda dül hogy végre ütközetit el veszti, mely hanyatlását látván hazáját továbbá azzal kivánnya szolgálni hogy magát által üti. Ezek a ditsősséges haramiák szabadságtul meg veszet Római fene vadak, tudományoktul el részegedve viszontagságoknak idején minden nagyságot¹¹ hazafiui, emberi kötelességet¹² egyedül abban tartották, hogy magokat meg öldössék. Mitsoda tudománnyal éltek? Stoikusok vóltak. De a Filozofia, uralkodo indulatok közt nem lakhatik. Mitsoda Filozofiai értelem az, mely viszontagságának idején türni nem tud, és emberi okosság helyet soha veszetségnél egyebet nem mutat? Mi¹³ az¹⁴ ollyan bölts, ki másnak, magának is¹⁵ gyilkossa? Ollyan Filozofus, ki ha nem uralkodhatik magát fel akasztya, vagy hóltra szurja? Róma magának készitet különös törvényt, tudományt, melynek értelme az vólt hogy neki minden tselekedetében igassága legyen mások ellen; másoknak pedig semmiben se soha ő ellene.¹⁶

[124r] Brutus, a maga gyilkosságot, szivében meg határozza. De minden vakmerő¹⁷ el tökéllése mellet is ki mútattya, hogy vitézi tettét, keserves fájdalom előzi.¹⁸ Halálában is bosszuságra,¹⁹ panaszra fakad ki. Ez pedig szomoru meg aláztatást, és gyengeséget mutat, vagy leg aláb tévedést. Igy fohászkodik: Ó! Virtus! téged tiszteltelek követtelek; 's végre látom, hogy tsak füst;²⁰ haszontalan nevezet vagy. Más módon esnek szavai,²¹ de értelme tsak²² ez. Lássuk!

Miért legyen az érdem, igaz erkölts jóság üres hang? azért é, hogy egy Római lakos magát²³ hazájával együt, a duló időnek és rontó viszontagságnak felibe nem emelheti²⁴? Hazádnak, vagy magadnak virtusa okozza é Brutus hogy fegyveredet szivedbe tollyad? Virtus vólt é²⁵, Cezárt orozva, tolvajul meg ölni? Mihent a Nemzet szája személlyét szentségnek mondotta ki; Diktátorrá tette, ha addig ellenség vólt is, már törvényes vezérré változot. [124v] De néked oly²⁶ vólt, mint atyád. Életedet a hartzban halálátul²⁷ mentette meg.²⁸ Szeretet mindenek felet. Háládatosság fejében fegyveredet jól tévőd szivére toltad. Miért nem biztad másokra, kik nem tartoztak neki, mint te, annyi háládatossággal? Mostani el veszted, Cezárban meg tet gyilkosságodnak nyilván való következése. Ha Cezár életben vólna, mi, 's ki kényszeritene most a²⁹ maga gyilkosságra? Eléb jól tévődet ölöd meg orozva, aztán magadat meg veszve; és az emberi érdemre támadsz, mintha a virtus volna a bűn magában, vagy semmi? Miért fohászkodol ha³⁰ nagy lelkü bölts, és vitéz vagy oly halál ellen, mellyet magad készitesz magadnak. Hogy mútattz fel emelkedésedben meg aláztatást, keserűséget, és életedben magad által meg különböztetet erköltsöd ellen panaszt? Hogy nem tuttál az érdem semmiségére élvén³¹ rá ismérni, hogy magad helyet Katilina lettél vólna³² [125r] az ő szerentséjével, betsülletivel együt? De, tévelygésednek, makattságodnak truttzára, erköltsödet érdemedet még mind ez ideig betsben tartya az emlékezet.

Vagy talán ugy tet vólna az érdem valóság ha Róma, itéllet napig rabolhatta volna e világot, rabokat verve³³, várasokat égetve, falukat pusztitva, emberi Nemzetét lántzon tartva? Ugy let vólna jó, hogy egyik Római polgár éhel halásával küszködgyön más, a maga zsóldgyán ármádát tartson. Illyenek az Emberek.

Brutus is dühösségbül kevélységbül ölte meg magát, a mit ugyan magán minden Ember el követhet, tsak azt lássuk, hogy mennyiben lehessen ezt³⁴ helyes tselekedetnek állitani.

Valaki magát meg öli, vagy vérében vagy sorsában van³⁵ meg veszve. Ki hal meg önként ha dolga kedvére szolgál? De ha viszontagsága vélle küszködésbe jön is, meg kel magát ölni inkáb, mint sorsának súllyát erköltsel elmével el tökélléssel viselni?³⁶ Különös érdem,? vagy kezemre [125v] jádzák a végezések szüntelen szerentsémet, vagy ha nem, meg ölöm magamat. Helyes tselekedet életedet mint maga gyilkos tsak azért veszteni, hogy nem uralkodhatol? Ha Filozofus vólt³⁷ Brutus, nem élhetet tsendes magánosságban távoly Romátul, napjait el rejtve. Őtet ugyan Oktavius bizonyosan meg ölette vólna. Már ezek most nem kegyelmeznek, mert Cézár kegyelmezet, és azért meg öldököltetet. Job hát mond a Hármas Vitézség mind meg ölni akik gyanithatók hogy ha rést kaphatnak reá, ölni fognak. Ha Brutus jól tévőit meg ölte, hibázot, vólna Oktávius ő felette, attyának gyilkosát ő benne meg öletve? Brutus szabadságért ölt, azt feleled. Igen! a mi már a hazának állapottyában füstöt vetet. Világ birtoka,³⁸ Respublika, az az³⁹ tűz és⁴⁰ viz együt. Hogy lehessen itt állandó szabadság hol minden vezér király?

[126r] A maga gyilkosság eleitül fogva gyakoroltatot minden hitben Nemzetben, de nem annyira inség, és testi nyavalya okozta, mint a meg átalkodás, kevélység, vagy az Egeknek truttzolása, mellyeknek sérelmet, vagy szomoruságot okozni nem lehet. A kéttségbe eset, és meg aláztatot kevélységü Ember, ugy tettzik mintha meg elégedést tanálna benne, ha Istenének ki hirdetet tettzését törvénnyét tettével truttzolhattya, mely eset benne nevettséget, és egyszersmind szánakozásra méltó bolondot mútat.

Emlékez meg hát erűl hogy az inségben testi nyavalyában fetrengő szegény, azért hogy egész élete szenyvedés,⁴¹ magát meg nem öli. Gazdag kereskedőknél, ha vesztettek, Uraknál, ha meg aláztattak; és⁴² asszonyok felet való vetélkedésekben szokot a maga gyilkosság meg esni.

Már a ki oly sorsra jut, melyben fájdalmát keservét, inségét betegségét érzi minden [126v] időben:⁴³ az ollyan élet, mondom, meg foszthattya magát magátul,⁴⁴ Valósággal, az ollyan elevenségben melynek már⁴⁵ minden érzése tsak gyötrelemül szolgál a halál felet, nyereség, semmi sints.

Az alatsony Oktávius ki vitézség helyet mindég gyalázatos félelmet mútatot, katona galádsággal egy felől, más felől veszet kegyetlenséggel emeli fel magát a leg felsőb hatalomra, és leg nagyob szerentsére, mellyeknek királyi székin mint ki magyarázhatatlan sok⁴⁶ gonosságának⁴⁷ jutalmán, állandóul meg marad, életének fogytáig. Eddig még igen ugy láttuk hogy a bűn bűntettetet, bár mely titkos utakon érkeztek is tsapásai,⁴⁸ de itt⁴⁹ most, sem a meg vérzet természet, sem Romának Istenei [127r] Oktavius ellen ki nem kelnek, vagy azért hogy a szabadsággal való vissza élést Romában már nem szenyvedhették, vagy hogy Oktáviust a Nép gonosságának bűntető eszközéül rendelték. De Antonius, ki helyette, és néki az ütközetben győzedelmeskedik, el vész, érdemének jutalmát pedig az alatsony Oktávius gyüjti fejére, mellyel⁵⁰ erköltseinek rémitő kegyetlenségét koronázza. Meny, mind Föld, szerentséjének békét hágy. Mitsoda Isteni igasság által vezéreltetet a halandoknak ügye. Vagy még akkor tsak a vak eseteknek tolongása szülte a dolgokat⁵¹, mivel a Jehova isméretlen vólt? Ellenben! Lehetet é⁵² az emberi Nemzet Isteni itéllet nélkül világi állapottyában is valaha? Le mondot biróságárul ot, hol áldozatait nem zsidó nyelven tették? Igazittsad magadban.

A rettegései, és gyengeségei közt kegyetlen Oktavius még sem szűnt meg hazája érdemes fiait öldököltetni. Nem hatta Rómát Cézárrul el felejtkezni, kit most ujjaival asna ki temetőjébül. [127v] A Rómaiak vóltak, ugy mondgyák a régiség tsudállok e földön leg okosab Uralkodók, nézd mire juttattyák magokat? Szánakoznál rajtok, de nem tudod miért. Eddig a világot prédálták, most magokat pusztittyák. Kesereghetne é a juhoknak serege mikor látná hogy a farkasok egymást ölik szaggattyák? Mitsoda bóldogságára szolgált az emberi Nemzetnek hogy Róma vérének ki ontásával magát a világon el hirelte eléb, tsak azért, hogy végre sorsán szánakozzanak? Az igaz, hogy Oktávius mintha a pokolnak dühössége okátta volna ki, mérge közt, ugy teszen, de az is igaz hogy a Romaiak jobbat nálla nem igen érdemlettek.

A hármas vitézek a hazának majd nem minden szegénységét meg vették pénzen annak öldöklésére. Nem juttattak nékik földeket a mibül éljenek: már most a gazdag birtokosoknak vagyonábul fizettetik magokat hogy azoknak földes Urait egymás [128r] után ölhessék. Valaki hazájában semmivel sem bir, annak köz bóldogságával is keveset gondol, és ha nyereségét láttya benne,⁵³ java ellen másnak hivségére meg esküszik, hólnapi zsólgyát, élelmét vévén világi bóldogságának. Ki gyönyörködik a köz jóban ha annak közepette, maga éhel haló? Nagy erköltsi erő kivántatik⁵⁴ ara, hogy magad örökké szenyvedvén, szerentsédet azzal pótold ha tőlled ki válva, mások bóldogok.

Az aprób környül állásoknak elő hordásával időt nem tölthetek; Tsak it kezdem ismét hogy Antonius Kleopátrával öszve jövén szerelmétül személlyétül le verettetet. Vitézi miveirül, tárgyárul el felejtkezve e buja asszonynak⁵⁵ karjain zsibbasztotta el puhult testét, gyönyörűségei közt feredvén szivével, melynek gőze által elméjének világa meg setétült. Tsak nints ember, kinek erköltseiben a buja indulat egyszer, vagy másszor [128v] el alélást, eszetlenséget, akár gyengeséget ne okozzon. Akár mely magasra emelkedgyen valaki szent vagy vitézi miveivel, de a természet hatalmát magárul le nem vetkezi, sem fejét rekesszei közzül ki nem dugja.

Antonius, szerelmével mulatozva⁵⁶ idejét el veszti. Pompeusnak fia szédelget még Asiában de el fogják és meg ölik. Lepidust Oktavius meg veti. Látván eszetlenségét, gyámoltalanságát, hivatalátul, hatalmátul el butsuztattya és tehetetlen életét a magános⁵⁷ lételnek setét országába dugja bé szűntelen való halgatásra, és ásitásra. Keserves élet módgya ez annak kiben gondolkozás, és tudomány nem lakoznak. Az üres elme ha magánosságra jut az embert meg fojtya, únalmának sirjába temetvén érzékenységét. Ó, tudomány, böltsesség! Menybül alá szállot tűz! te vigasztalod a magánosságra rejtezet lelkeket? te gerjesztesz bennek tüzet, melynek világát [129r] együgyü halandó társaikra ki terjesztik! Élteted az elmét: kergeted az únalmat; és gyönyörűséget hintesz a minden más világi mulattságokat meg únt szivekre! Elmélkedés! olvasás! ti, lelkemnek nyájjas gyermekei! áldot legyen véllem, 's⁵⁸ bennem élő gyönyörűségetek! kebelemhez szoritottalak benneteket, ti pedig karjaitokon rengetitek el fárat életemet. Gyönyörűségetek szűntelen való; mely mindent meg halad abban, hogy únalmat, tsömört soha sem okoz, mint az étel, ital, és szerelmes bujaságokban való heverés!

Az életnek minden⁵⁹ más kedve keserűvel buzog fel. Ó, szeléd böltsesség, világi megelégedésünknek, belső nyugodalmunknak Istene! tsak te vagy fojtában való boldogság, idő töltés, és gyönyörűség! Javaidat osztogatva, éretem, mástul semmit el nem vonsz mint a világi nyereség mely mindenkor pusztit valakit mikor magát valakinek aggya. Mindennek nyujtod kezedet a ki kiván [129v] és sehol meg nem fogyatkozol az hol vagy.⁶⁰ Olvasás! tsendes, ártatlan, bóldog idő töltés! Ó, ti hóltainknak nagy lelkeik, lebegjetek körülöttem, susogjatok fülembe! Sugárollyátok lelkemet az éjjelnek tsendességében mikor az életnek nappali lármája nem hallik, és a nagy természet álmába dül,⁶¹ hogy fiaiban, a haldokló életet hozza édes álma által ujulásra! Nem elég a nap gyönyörűségekre, olvasó lélek! hozzá kötöd éjjelét melynek tsendességén a meg hóltakat hivod ki halálokbul; ugy susogsz lopvást Homerussal, Sokratessel, s a t. Meg únod az élőket⁶² kiknek társaságok kötelesség, rabság, szél vész, tsalattatás, hányattatás; és hóltakhoz ragaszkodol kik tsak mulattatnak oktatnak, tőlled semmit nem kivánva! hajoly hozzájok! ki terjesztették már karjaikat hogy majd ölelhessenek!

[130r] Már a Világ Antonius és Oktavius közt marad osztályra veszkedések bekéllések után fel osztyák. Antonius Athenásba megyen egy téli időre. A görögök eleitül fogva való gyermekeskedések, és nevettséges hivalkodások szerint, fogadgyák mint Istenséget, mély értelmeknek⁶³ hitelére feleségül adgyák néki Minerva Isten asszonyt. Antal ki nézvén hogy kőből faragot asszonnyal a gyönyörűség⁶⁴ paplan alat is nagyon hideg, annak enyhitésére,⁶⁵ pótoléknak moringban, két ezer talentumot kiván Olimpusrul alá szállot bálvány feleségéhez. Lehetetlen a rajta való szánakozás miat nevetve nem fakadni, mikor a tudományoknak fészkében illyen nevettséges bolondokat tanálsz. Tsak meg kell vallanod ugy é, hogy más most a világ! Ha⁶⁶ Bonaparténak egy kő⁶⁷ Vénust⁶⁸ küldenék feleségül, hogy esne: mai világodban?

[130v] Markus Antonius minden érdemét, eszét, szerentséjét, emberségét el veszti. Kleopatrát Egyiptomi, Afrikai Siriai sat királynénak kiáltya ki. A római Tartományokat, vélle űződő bujaságának fattyaira vesztegeti. Korhelység, szerelmeskedés, mulattság állanak a vitézi tulajdonságoknak helyére. Egy szóval e' római vitéz szibaritává, Kapuai korhellé lesz.

A félelmes Oktaviusban, amannak ezen maga viselete, ujulást okozot, és titkos örömöt szült. Vádat teszen ellen a tanátsban, mintha attól kérne engedelmet hogy vele öszve veszhessen. Meg itéllik, és ellene hadat rendelnek. Ezt akarta Oktavius hogy a világ birodalma egyedül valósága alá essen. Antonius is készül győzedelméhez⁶⁹ vendégségek tántz musika zengések és komédiásoktul környül vétetve.⁷⁰ De fő tisztei esze, becsüllete embersége vesztése miat töbnyire meg utállyák Kleopátrának gunyoló [131r] kevélységét, mellyet asszonyi hivalkodásába Antonius⁷¹ szerelme ültetet, nem szenyvedhetik. Utállattyoknak keservében bosszuságra fakadnak ki, mely fájdalomra igaz okok van. Hogy mehettek Romában ily semmire kellő erköltsök oly nagy fel emelkedésre? Tanálnál most oly keresztyén ármada fő kapitánnyát, ki egy asszonyért győzedelmét, betsülletit, szerentséjét fel áldozná, kivel külömben is szabad gyönyörűségek közt élt, és élhet? Tsak az, hogy a római erköltsnek három szeglete vólt egyik vitézség, másik veszetség, harmadik okoskodásbul termet oktalanság, mely utólsó tulajdonsággal mind e mái napig osztozik az Emberi Nemzet minden esetben, időben és hirben.

Antonius, Oktavius magok⁷² ellen indulatra ragattatván egymást minden fel⁷³ tanálható motsokkal rágalmazással kissebbitették, gyalázták, szinte ugy, mint a piatzi kofák. Lásd! hogy az erköltsi alatsonyságtul, a [131v] méltóság, Uralkodás sem hatalom meg nem mentenek, hanem a tudomány, böltsesség, és uttyára tett emberség. Innen van, hogy a böltsek, és valósággal Filozófusok tsak, első emberek a világon. Egy hadi vezér sem ért semmit ha böltsessége, az az, filozofiája, és ennél fogva Embersége nem vólt. Antonius Oktavius, mind ketten tudatlanok. Az első ostoba módra vétkezik, a másik gonosz ravaszsággal dolgozik. Bűnökkel vetélkednek egymásnak bűne ellen, és gonosság győzedelmeskedik a gonosságon, hogy róma legyen kegyetlenségeknek⁷⁴ fertelmességeknek⁷⁵ jutalma, mely esetet az Egek el néznek.

Antoniusnak elméjét Kleopatra oda hajtya hogy tengeren ütközzön, noha a száraz ereje ellenségét felül mullya.⁷⁶ Midőn Antal ütközetiben foglalatoskodna, Kleopátra⁷⁷ hajoival együtt tőlle el szökik. Meg tudgya, ájulásba esik. Mindent ot hagyván veszni [132r] és sirva tsak nem szalad Kleopátra után. Az alatsony Oktávius helyet fő vezére a derék Agrippa ütközetit meg nyeri. Tizen kilentz legio haszontalan várja Antalt a szárazon: nem jön: szeretője után bujdosik. Reá köpnek és Oktaviusnak zászlói alá állanak. Agrippa győzedelmeskedik;⁷⁸ a gyáva⁷⁹ Oktavius uralkodik; Antal magát meg öli, Kleopátra mérget iszik vagy testét⁸⁰ viperával marattya.⁸¹ Lásd, a bolond tselekedeteknek siralmas, és egyszersmind nevettséges következéseit. Tenne ugy ma egy Strasa Mester, vagy káplár ha Marsallá választanák. Én a rómaiakat erejekben tsudállom; Emberségekben kevésre tartom, és sok izben utállom.

Igy lesz Oktavius külömb külömb fele tsalárdságával, kegyetlenségével, félelmességével romának Urává, mely haza, szabadságátul örökre, és állandóul meg fosztatik.

[132v] ÖTÖDIK SZAKASZ.
Augustus Tsászár
725

Már Róma oda jutot hogy a maga terhét vállain ne birhassa. A szabadság fiainak sorsok annyira el távozot magátul mint a világnak északi és déli határa egymástul. A fő Rendek addig gazdagottak; a község addig szegényedet, hogy az utolsó hazájának bóldogságát többé meg nem ismerhette; az első pedig a Világnak kintseitül el temettetve Uralkodásra vágyot. Tudod, hogy ha magasságra igyekezel menni¹ mindenkor a második graditsrul kel a leg felsőbre lépni. A római fő embereknek minden más vágyódások bé telvén, az Uralkodó hatalmon innen már tárgyok semmi sem marat. Az Embernek kivánságaibul annyira kivetkezni, hogy kedvet ditsősséget semmiben se keressen, nem lehet. Valamivel bir, a már vágyódásának határt vetet, honnan odéb kel menni. Mihent Romának országló értelme meg engette hogy némely Polgárjai vágyodásokat éppen az Uralkodó hatalomnak határáig mind meg segittsék [133r] látni kellet, hogy nem lvén előttök egyéb ennél semmi, ere fognak törekedni. Már minden gazdagrul ezt² fel tenni, hogy tehetném, de nem teszem, gyengeség. Ha teheti teszi, és³ hazája szabadságának fényes Egein állit magának királyi széket. Lehetetlen annyi közt, hogy fejedelemségre vágyakodó ne legyen; ha pedig tsak kettő három tanáltatnak időrül időre, ily széles ki terjedésben, eléb, utob ekkor, vagy akkor, a köz Uralkodásnak veszni kél.

A községet, insége közzelrül szorongatta; a szabadságrul való elmélkedés pedig szükségének semmiben eleget nem tet. Meg únta a Nép éhen szomjan rongyoson, adósságaiért nyaggattatva [mellyeket el nem kerülhetet] tsak e kiáltással magát táplálni, hogy király Nép vagy! Szabad Nemzet! Uralkodol! sat. Jól van, felel a szükség. De ehetném, 's nints mit. A lész, hogy Rómának éhező⁴ fejedelmei, a hazájokat pusztitó farkasoknak aggyák el magokat bérbe. A hópénzt választyák szabadsággá, és Oktaviusnak szolgálattyát, köz bóldogsággá. Mi okozza e részeg értelmet, és [133v] ezen országnak fel dulását? Ez, hogy a falu tsordássának is tsak ollyan szabadsága vólt mint a leg föveb polgárnak. A Nemesi szabadság, uttyábul ki térhetetlenül, egyenesen a Nemességre tartozik. Bár mint hánnyák vessék a Filozofusok, törvénytudók, és⁵ az országlás okainak tengerében fenekre bugdosó okosok elméjeket, de én tsak igy szóllok röviden, hogy valamely Nemesi szabadság, az országnak minden élő lelkére egyenlőül ki terjed, soha állandoul ot meg nem marad. Könnyű a Filozofusnak, és az⁶ emberséget határán kivül hirdető böltsnek, közönséges bóldogságot, szabadságot álmodni magában, de én tsak azon boldogságban kivánok meg állapodni, mellyet érzésem, tapasztalásom által tudok, hogy az Emberi természet el viselhet. Én tsak akkor szeretek álmodni mikor alszom, de ébren lévén, okoskodni kivánok. Hogy az ország bóldogsága, minden Embert Nemesi szabadságba tenni nem kiván, azt az olvasók [134r] annyira láttyák már, hogy ha előttök meg állitására továb is okokkal akarnék élni, magokra nézve, bennem tsufságnak vehetnék. Valakinek a nap világát hosszas okokkal kivánod próbálni, tsufot űzöl belőlle mert szembe szökve állitod eszetlennek,⁷ érzéketlennek, vagy vaknak.

Álmélkodol rajta, hogy oly sok vitézi tulajdonságu emberek közt, a tsekély Oktavius marad Romának Ura, ki mellet mások verekettek hogy ő maga, az ütközetek elől bujkálván mellyeket rendelni sem tudot, jutalmaztasson meg azok hejet kik érte fárattak. Alig lehet valahol a sorsnak nagyub meg átalkodását, és a szerentsének tévelygőb vakságát tapasztalni, mint Oktavius szerentséjében. Azomban tzéllyát el érvén minden erőszakrul kegyetlenségrül le mond. Cezárnak szomoru esete és siralmas példája, mint ő vólt, nállánál okosabbá tette. Ez látod, koronát, sem királyi nevezetet nem kiván, hanem Imperator szózat alat gyakorollya a leg szélesebben ki terjedet királyi hatalmat.

Európának irói, Oktaviusnak szerentséjét önnön okosságának tulajdonittyák. Had járjon némely tekintetben. De én Uralkodásának [134v] állandóságát, és életének meg maradását más fundamentomon is állitom. A rómaiak⁸ ki nézték hogy már a szabadságokkal birni tellyes lehetetlen. Cézárt meg őlték, de drágán is fizették. Mihent ezt meg ölik, uj öldöklő támad, ki azokat el veszittse, kiket ez, életben meg hagyot. A haza ennél fogva oda⁹ jutot, hogy nyugodalmát szolgai sorsán kivül többé, szabadságban fel ne tanálhassa. A meg részegedet szabadságnak pusztitásaira, öldökléseire nézve Róma, bóldognak érezte magát hogy meg hódoltatot és szolgálhatot. Nevét, Oktavius Augustusra változtattya. Belső háboru, vetélkedés, erőszak, igazságtalanság, öldöklés, megszűnnek. Rend állatik fel mindenben. A törvénynek folyása árkába botsattatik. Egy szóval, Róma szolgál de nyugszik, és talán bóldog is, elébbi¹⁰ sorsához képpest. Következik, hogy Augustusnak érdemét a romaiaknak bűne emelte fel inkáb, mint maga magát. Rómának [135r] részegedet sorsa, maga ellen vet dühössége, kegyetlensége sat okozták hogy Ura, ezek felet tsekélységében is nagynak láttasson. Már, nem öldöklöt mert földre borultak előtte. Nem is akart hogy valamely el veszet Atyának gyermeke halálára let maga el tökéllésében tanáttsának közepette keresztül ne szegezze. Lehetetlen oly kegyetlen gyilkos erköltsrül, ravasz emberrül mint Augustus vólt tenni hogy születet jóságbúl¹¹, igaz szivbűl kivánt volna Emberségesen Uralkodni, hanem hatalmát kivánván állandóvá tenni országló okossága kényszerítette, hogy tselekedeteit igazaknak mutassa, ha szive gonosz vólt is. E szerint, az érdemet nem magáért gyakorlotta, hanem hogy tellyes hatalmának állandóságára szolgállyon eszközül. Az igasságnak el törölhetetlen szentsége tselekszi, hogy a leg nagyub gonosz is, mikor tsalni kiván, tettét, a jóságos tselekedeteknek szinével fedezi. De az is igaz hogy Róma többet Augustusnál semmi tekintetben [135v] sem érdemlet. Sőt siratni kellet idővel halálát, minek utánna fene vadak állottak hejére.

De akár mely kegyetlenséggel élt is Oktávius, ugy lehet ki nézni hogy hazájának el veszet sorsa, és környül állása kényszeritette reá inkáb, mint¹² természeti hajlandósága. Róma olyanná let már akkor, hogy alig lehetet néki másként tsinálni. Nem annyira a vitézek, mint az ország hibázot az egész isméretes világot kivánván el foglalni. Ki látta, hogy véghetetlen birodalomban, Respublika álhasson fel? Nem lehet Augustust mint születet kegyetlent ugy nézni, mert szeléden uralkodot. Részeg értelme nem vólt, mert okossággal élt. A születéstül megveszet erköltsnek, bódult értelemnek, szomoru példa, sem veszedelem nem teszen semmit. Nem szünik meg kegyetlenségét bolondságát vakon, mind addig üzni, mig magát az ellene ki fakadt bosszu állásnak Menykővével agyon nem ütteti. Tehát Augustust érdem nélkül hagyni, nem lehet, bár eléb rémitő kegyetlenséggel élt is.

[136r] Azomban, Augustus Szyllának példájára tekint, hogy rangját, hatalmát, hivatalát le tegye. Két férfit huz tanátsra. Agrippa helyben hadgya szándékát. Sőt tanátsollya hogy a halhatatlan érdemű tselekedetit tellyesittse. Agya vissza szabadságát Nemzetének. De Metzenás a dolgot más oldalárul veszi: hogy a¹³ Rómaiak¹⁴ nyugodalmának, és bóldogságának Augustusra¹⁵ mindenek felet való szüksége van. Ugy itélnek némellyek hogy ezen javallásával, Metzenás mint el rejtet ravasságu Udvari ember, tsak hizelkedni kivánt, ki nézvén Urának titkos tzéllyát. Hogy Agrippa ellenben mint igaz hazafi ugy tanátsolt. Legyen! De az is igaz, hogy már Rómának parantsoló nélkül tsendességben élni nem lehetet mely szerint, nem kel¹⁶ a Metzenás tanáttsát éppen hizelkedésnek venni.

Még is Augustus az előtte ki ütöt rettenetes esetektül félvén már vér szomju kegyetlensége után kegyelemre hajlik. A hármas vitézeknek minden rendeléseket el törli: igaz, és okos uralkodásba botsátkozik: [136v] és a felső tanátsnak hirül adattya, hogy dictátori,¹⁷ tellyes hatalmábul ki kiván vetkezni. Állittyák hogy ezen tselekedet tzéllya ingyen se let vólna, hanem tsak a tanátsnak elméjét kivánta fel fedezni általa hogy¹⁸ ennél fogva tudhassa bűntető hatalmát a kivánságával ellenkező eszközökre ki terjeszteni. A tanáts, azért is hogy uj meg uj veszedelmeknek ne legyen ki tétetve, azért is, hogy ha tettetés találna lenni fejenként ne vesszen, August kéri hogy hején és hatalmában maradni méltóztasson. Kevés aggatódzással a tanáts kérésében meg nyugszik, noha ily ki fogással, hogy mihent az ország terhének viselése unalmát okozná, hivatalát le tenni szabadsága lehessen: akár ha oda dül a dolog hogy hazájának hivatalára szüksége ne legyen. Ollyan ember mongya ezeket, ki az emberségbül is ki vetkezik, és rettentő kegyetlenségeket követ el hogy uralkodhasson. Az ország terhének [137r] viselését aprób hivatalokban szokták meg únni, de valaki királyi módon viselheti, nehezen únatkozik meg tölle,¹⁹ mivel magán, mások által könnyithet, mely szerint a tereh viselés, ha ugy akarja, igen tsak it üt ki, hogy parantsollyunk.

Augustus kéttség kivül tutta, és érzette mely szoros szüksége van reá, hogy erőszak tételét valahogy ugy, törvényessé tegye a mit külömben a Népnek helybe hagyásán kivül más módokban fel nem tanálhatot, mert²⁰ érzi az Ember, mikor másokon erőszakot űz, hogy igasságtalanul tselekszik, és élete bátorságban nints. Ez a ravasz okos,²¹ és jóságnak szinével el fedezet kegyetlen, időrűl időre tartotta függőbe a Népet, hogy hivatalárul majd le mond, az alat pedig mindent el követet hogy szépen uralkodjon, és Népét, magához szoktassa. Egy felöl hatalma, más felöl okossága azt tették érette, hogy uralkodását haláláig szerentsésen vigye. Nem fordult meg Augustusnak fejében hogy király nevet, koronát [137v] kivánnyon. Cezárnak véres halála remitette el azoktul mely még előtte forgot. Tudot magán segiteni a siralmas tapasztalással, mely érdem, az Uralkodóknál ujság szokot lenni. Ő azt sem szenyvette hogy diktátornak hivattasson. Imperator nevet kivánt tsak, mely hivatal kitsiny tekintetben vólt. De a kistiny Imperator nevezet, minek utánna a tellyes hatalom magára vette, loposkodva mászván eléb eléb, a diktatorság mellé emelkedet fel; annyira hogy ő let minden; a többi semmi.

Továbbá minden egyéb hazájában meg szokot hivatalokat nyakába szedet, hogy tellyes hatalmát annál inkáb ne lássák, és szenyvedjék. Konzul, Prokonzul, Tribunus, Pretor, Fő pap sat. mindenné let. Végre haza attyának is neveztetik. Ezen atyaságnak érdemét hihető, jobbágyai tsak abban keresték, hogy ne öllyön, ne santzollyon. Mintha mondaná: Tsak hóhér ne légy, atyának mondunk, annyira távoly estünk az irgalomtúl.

[138r] Augustus, minden féle rendes, szokást törvényt meg hágy a hivatalokkal egyetemben, ugy, a mint vóltak. De azon igyekezik hogy tsak bálvány képek maradjon lélek nélkül. Ezer tanáts béli embert is teszen azért, hogy egyenetlen sokaságok közt a szabadságra való igyekezet, annál inkáb el tévedjen. Akarattyának eszközeivel ültette bé a tanátsot kik szerentséjeket tőlle várván gazdálkodásokat abba helyhezették hogy Uroknak tettzését mozdithassák elő; Nem ő érette, hanem azért, hogy különös hasznokat nézték ki benne. Tudatlanokat, szegényeket, gyanus erköltsűeket vet fel, kik hazájoknak köz javát nem tekintvén tettzésének lettek önként való rabjai, hogy az ország hanyatlásában hason mászva lophassák meg nyereségeket. A bölts tanúlt és tehetős haza fiakat, tzéllyának el érésére egy despot se választya ki eszközül.

Ez az Uralkodó a szegény Népet vendégeli: Játék helyeken mulattattya: [138v] a hivatalok választására régi szokása szerint egyben gyüjti, mely tselekedeténél fogva dolgát ugy módollya mint ha felső hatalmában a Nép, meg maradt volna. Azomban a választásnak titkos eszközeit ugy rendeli hogy mindég oda üssön ki mindenben, a hová ő akarja. Kivánságait örökké jelentette, mintha azoknak tellyesedését a Néptül lehetne 's kellene várni, mely nélkül nem. De mindég azt kellet végezni a mi néki tettzet. Ebben állot hát az ország gyűlésének tellyes hatalma és nevettséges szabadsága hogy maga adgyon mindent a mit Ura tölle kivánt, nem lehetvén többé reá tehettsége hogy ha nem akarja, ne adgya. Igy tartotta Augustus szóval Romának szabadságát bálványképében melybül lelkét alattomban ki²² űzte.

Augustus ezentul tsak abban foglalatoskodik hogy életét hatalmát töb töb bátorságba tehesse; ugyan azért a külső háborut, ellenségeket el kivánván [139r] távoztatni tsak Romában heverész. Nem vólt vágyódása reá hogy ditsősségét uj győzedelmekben keresse. Érzette hogy benne; hadakozásra való érdem nem tanáltatik. Töb vólt néki Romát meg hódoltatni mint Román kivül az attól el maradot világot. Értelmét a haza értelméhez alkalmaztatta. Az ellene hadakozot szabadságnak fiait szóval se kissebbitette sőt itélletét oly formán módolta, mintha tetteket helyben hagyná. Kátórul e tzélra nézve nyilván mondotta, hogy valaki hazájának fel állitot törvénnyét, Uralkodását védelmezi, igaz pólgár és emberséges hazafi. Nézd hogy beszél már minek utánna hazája törvénye ellen ő, magának Uralkodást állitot fel, és törvényt szabot; Kátó is betsülletes ember let előtte hólton, de életében, feje átok alat let vólna hohér kezére birván azon érdeme miat, mellyet most ditsér. Titus Livius [139v] Pompeusnak emlékezetit nyilván magasztalta, és amaz²³ el nézte.

Augustus az Asiai tartományoknak meg tekintésére, Romábul el távozik, és annak igazgatását Agrippa fő vezérre bizza, kit Marcellus meg halván, maga után kivánt hatalmába helyheztetni. E végre azt akarja²⁴ Augustus hogy²⁵ meg halálozot öttsét Marcellust, személlye által mint Imperatori maradékát néki, adgya meg, mely okon Agrippa ara kényszeritetet hogy akkori feleségétül, ki Augustusnak onoka huga vólt, vállyon el, és leányát vegye magának társul. E'nem vólt baj a tsászárságért.

Mecenás javallotta Augustusnak hogy Agrippát válassza maradékúl magának. Oly méltóságra hatalomra emelted Agrippát, mond, hogy vagy meg ölesd, vagy²⁶ válasszad.

Minek utánna meg tért Augustus [140r] Asiábul vissza Romába, nagy ditséretet nyert hogy a Partusi királytul a Krassus ot el hullot, széledet seregeinek hadi készüléseit zászlóit haza hozta, mellyeket a király önként adot néki által. Ez, semmi győzedelmet nem mútatot, de már az illyen halandónak ditséretet ditsősséget kel kiáltani, ha köhent is, mivel egyik kezében méltóságot kenyeret, a másikban meg aláztatást, és²⁷ Menykövet tart. E tekintetben a Római tanáts a leg gyalázatosab alatsonyságra botsátkozot alá.²⁸ Ajánlást tesznek előtte, hogy minden ez után lejendő törvényeinek meg állására a hitet előre²⁹ le teszik. Augustus magát el szégyenlette, és igy felelt. Nem szükség! ha törvényeim hasznosok igazak lesznek, meg tartyák az emberek; ha rosszak lennének, azoknak meg tartása rosznál egyebet nem szülne. Lehetetlen a dologra nagyob értelemmel, és emberséggel felelni. Ezen tul törvényeket [140v] szerez, parantsolatokat hirdettet ki. A nételenség, házasság törés, el válás ellen törvényt hoz: az asztalban való vesztegetést az az, étellel itallal való pusztulást tilalmazza.

Ezen rendelésekbül ki tetzik hogy Rómában a férfiu és asszonyi nem közt való szabad fajtalan élet mely veszedelmes ki terjedésben állot. Nem házasottak hogy bujaságoknak változo kedve általa ne gátoltasson. A ki házas vólt, annak apró nyügét is az el válással magárul le vetette. Azért rendeli Augustus, hogy törvényes ok nélkül a házasoknak egymástul, válni nem szabad.

De, ha minden más dolgokon uralkodhatik is a despot, a szokásokon, bűnön soha sem. Nem oly könnyen lehetet Romának el romlot erköltseit elméjébe vérébe vissza állatni mint haza fiainak fejeket le vagdaltatni. Mitsoda világi hatalom teremthet jó erköltsöt parantsolattal a romlotságnak közepette? A Nép kedvétül el tiltva meg zudult, mortzongó panaszra fakadot ki. Kéntelen let Augustus szemeit [141r] más felé forditani, és ugy tenni mintha nem látná hogy a Romai fő Rendek törvényei mellet járnak el oda sem³⁰ nézve. A tellyes hatalmú Uralkodó el veheti erőszakkal jövedelmembül azt, a mit kiván de azt nem parantsolhattya hogy a mi magamnak marad, belölle mi képpen éllyek és naponként mennyit költsek. Parantsolni az Embernek, minek utánna adóját rajta meg veszik hogy a többit költeni az elibe szabot renden tul ne merje, nem törvénynek, hanem tsak garázdálkodásnak láttzik lenni. Kintsekbe, pompába, szabadságba bujálkodásba sijjeszteni a Nemzetet eléb, és azután parantsolni, hogy az asszonyok férjeken kivül mást ne szeressenek, sem a szegényeknél tzifrábbak ne legyenek gyengeség. Házasodgy meg kéntelen ha nem akarod is? Mit teszen? Az illyen dolgokban való erőltetés oly formának tettzik mint a vallás béli üldözés. Mindezekkel Augustus kevésre, vagy semmire sem mehetet.

[141v] Nints rosszab az Uralkodásban, mint mikor a fő vezérlés ollyanokat parantsol a mellyeknek tellyesitésére elégtelen. De az ollyan korona jövedelmétül távolyab lévő dolgokkal, keveset is gondolnak. Az adóztatásban, katona állitásban egy Uralkodó hatalom sem erőtelen, hanem hogy a Nép mitsoda szokásokkal, erköltsökkel bóldogullyon sorsában, azt,³¹ lássa ő.

Mentül töb parantsolatot adnak mellyek nem tellyesittetnek, annál inkáb hozzá azoknak az emberek hogy engedelmesek ne legyenek. De miólta a Népnek bóldogsága egy átallyában Istenre hagyatot, és az Uralkodás módja közt nevettséggé let, nem az a kérdés hogy millyen a szokásod, és erköltsöd, hanem hogy mid van, a mibül agy. Parantsolnak osztán némely rendetlenségek ellen tsak azért, hogy bennek meg egyezni ne láttassanak. Az erőszakos hatalom [142r] a köz igasságnak, és virtusnak papjait álomlátó bolondoknak veszi, mely betsülletes nevezetbül talán reám is háramlik valami idővel.

Erköltstelenségen a törvény nem uralkodhatik. Augustus is hazája erköltsének romlásával küszködni meg³² únnya, sőt azt tanállya helyesnek, hogy népét, sorsában el altassa. Játék néző helyeket enged; osztya nékik az élelmet, mellyet másoktul veszen el: mulattya a sokaságot egy 's más játékoknak nemeivel. Ezeknél fogva a köznép kedvébe belé részegedik, 's kötelei közt el alszik. A tudatlan ember a jól lakást veszi jó Uralkodásnak. Helyes de ugy, ha a törvény adgya, és nem egy halandónak kezei által jön annak tettzésébül; A törvénynek mindég ugyan az, az akarattya, de az emberé változik: azomban hozzá járul e szomoru meg aláztatás hogy a jól lakás, tsak alamizsna és nem ollyan kenyér, mely hatalmadban van, mikor mennyi tettzik belölle ugy 's annyit egyél. Semmi! akár hogy [142v] mond a Nép, tsak ehessünk, és mulathassunk.

A mulattság és komédiázás alkalmatosságával a két hires játékos közzül Pilades nevezetű a Theatrumon valamely fajtalanságra tartozó sundaságot mutatván Romábul ki üzetet. Batild, a másik ot maradt. De a Római népnek régi vitézsége és együgyü erköltse oly alatsonyságra szállot alá hogy³³ morio nélkül nem élhetet. Piladest vissza hivják ki a Tsászárhoz menvén,³⁴ ily módon beszél. Tartsad nyereségednek tehát Cezár, hogy a Római Nép Piladessel, Batildal tölti idejét. Mintha mondaná: ved jó néven, hogy inkáb bolondságainkat nézi, mint el vesztet szabadságárul gondolkozzon. E' szerint Romának eseteibül is ki nézheted hogy az Emberi Nemzetnek elméje, erköltse, időrül időre szinte ugy változások alá van vettetve mint öltözete [143r] és élete módgya. A hit, vallás, nagy erő, még is értelmében szokásában százrul százra változik örökké.

Nem tudnád mitsoda okbul, Augustus a tanátsnak nagy számát meg unnya, és változtatni kivánnya. Hat százra szorittya a római tábla birákat, és négy százat közzülök ki hány. Igy fordittya fel tettével a maga tettét. Lásd hogy az uralkodók tettei időtül környül állásoktul függenek, mellyek közt magok tsak mint szem bé hunyt eszközök, ugy láttzanak lenni. Itéld már, hogy e változás mennyi zenebonát, kedvetlenséget, mérges indulatot szült az el hányattak közt. Augustus retteget. Ha menni kellet néki a tanátsba, a palástya, 's ruhája alat pántzéllal fedezte testét; e mellet katonái³⁵ körös körül ugy őrzötték, mint didergő emberek a köztök rakot tüzet. A tanátsbeli hivataloknak meg fogyatkozásán oly békételenség szidalmazás eset, hogy a Tsászár némellyeket halállal is büntetet. Valóságos párt ütés nem vólt [143v] és azoknak ügyök, kiket a Császár el vesztetet tsak sugva folyt. Hihető hogy bűnök, holmi békételen szóbul állot. Mikor bizonyos a párt ütésnek vétke³⁶ nap fényre teszik ki; de a sugva tet halálos büntetés mindenkor gyilkosságra és bosszu állásra mutat.

[88r] ROMÁNAK
VISELT DOLGAI.⁸¹
HATODIK KÖTÉS
1802

[89r] Első SZAKASZ.
690.

[100r] MÁSODIK SZAKASZ
Cezárnak győzedelmei– belső háboru, hanyatlás
701. 704.¹

[110r] HARMADIK¹ SZAKASZ.
Róma örökös hatalom alá esik
708

[121v] NEGYEDIK SZAKASZ.
A Római szabadságnak vége
711

[132v] ÖTÖDIK SZAKASZ.
Augustus Tsászár
725

[88r] ROMÁNAK VISELT DOLGAI.81 HATODIK KÖTÉS 1802

[89r] Első SZAKASZ. 690.

[100r] MÁSODIK SZAKASZCezárnak győzedelmei– belső háboru, hanyatlás 701. 704.1

[110r] HARMADIK1 SZAKASZ. Róma örökös hatalom alá esik 708

[121v] NEGYEDIK SZAKASZ.A Római szabadságnak vége 711

[132v] ÖTÖDIK SZAKASZ.Augustus Tsászár 725

[88r] ROMÁNAK
VISELT DOLGAI.⁸¹
HATODIK KÖTÉS
1802

[89r] Első SZAKASZ.
690.

[100r] MÁSODIK SZAKASZ
Cezárnak győzedelmei– belső háboru, hanyatlás
701. 704.¹

[110r] HARMADIK¹ SZAKASZ.
Róma örökös hatalom alá esik
708

[121v] NEGYEDIK SZAKASZ.
A Római szabadságnak vége
711

[132v] ÖTÖDIK SZAKASZ.
Augustus Tsászár
725