A' régi ditsősségrűl le-omlott Róma ismét kezdette hatalmát Európán ki-terjeszteni; de nem Scipiókban, Pompéjusokban, hanem Pápákban. A' fegyver és penna Romában akarták e' világnak meg-mutatni, hogy emberi nemünkön mitsoda tsudát követhetnek-el. Césár vállára tette e' világnak győzedelmes fegyverét, meljet Gregorius Pápának Bulláji lábaihoz hajtottak. Nem tudnád meljik vólna nagyob' hatalom, az-é, melj fegyverrel a' Fejedelmeket Római vitézek szekeréhez kötözve hurtzolta, vagy az, melj annak következett Tsászárjait pennával lábaihoz térdepeltette. Ha semmi egyéb' történeteink nem vólnának-is e' földön, Róma egyedűl meg-tanithatna bennünket ember nemünk sorsát tsudálni és siratni.
Láttuk már a' fényes hóldat ragyogó tsillagai közt gyakran némelj minútákig homáljba borúlni: látjuk a' Római fényes Szent Széket-is egyházi tagjai s' halgatói közt, kik már keresztyénséggel súgároztak, éjtszakába borúlni. VIdik Gregorius, IIIdik Silvester, IXdik Benedek vetélkedtek a' Sz. Széknek hatalmán. E' három Pápa [54v] egymás ellen háborogván, az Anya szentegyházat, melj tsak egy Mester által egy kősziklán épűlt, töb' mesterekre szaggatta, hol ki ki a' másikat pénzel, hatalommal viván, üldözte, rettegte, átkozta. IIIdik Henrik Tsászár kéntelenittetett Rómának indúlni, hogy a' keresztyén világnak ilj sebét gyógyithassa. Jelen léti azt szülte Rómában, hogy a' töb' fő-papi tanátsnak közönséges meg-edjezéséből IIdik Clemens név alatt negyedik Pápa választatott, ki választása után mindjárt papi gyűlést tartván, újjra meg-erősitette azon törvényt, melj már vólt, hogy a' <Tsászár választás> Pápa választás a' Tsászár tetszése nélkűl ne lehessen. Nem soká tartott e' végezés. VIIdik <Gyor> Gergely a' Sz. Széknek ezen siralmas szél veszei között osztán, mint tudjuk, Pápává választatott, ki uralkodásának idejében tzélúl vette magának hatalmát minden egyéb' világi hatalmak felibe emelni. IVdik Henrik Tsászárral kelletett néki hadakozni, ki Koronájának törvényeit hasonlóúl védelmezni kivánta, és kéntelenittetett VIIdik Gergeljel tsatába jőni. Ekkor támadt osztán a' Tsászárság és Pápaság közt olj nagy vetélkedés, meljnek attól fogva, hol szikrait, hol lángjait idő s' alkalmatosság szerint fel-vetődni láttuk. Kétség kivűl egész Német és Olasz országoknak háborúba kelletett e' két Koronának vetélkedése miatt jőni. A' Pápa azt kivánta, hogy az ő választása a' Tsászártól ne fügjön, és semminémű belső ember<nek> elő-menetelét, hivatalbéli javait, tekintetit Fejedelmétől ne vehesse; [55r] mert annakelőtte a' Tsászárok adhatták a' püspökséget, pásztori bottal, s' ahoz tartozandó gyűrűvel. El-ronthatta a' Tsászár az egyházi hatalomnak választását, s' tehetett más Püspököt. Gregorius ezeket semmivé kivánta tenni; ezenkivűl azt-is végezte, hogy a' papok hivatalok vesztése alatt többé házasodni ne merjenek; ha pedig a' Tsászártól belső tekintetet, elő-menetelt, az az püspökséget el-vesznek, tehát átok alá jőjjenek; (excommunicáltassanak). A' tűz mind egy, mind más részrűl nagyra gerjedett. Gregorius parantsolatot adott, hogy a' Tsászár maga mentségére Romában előtte meg-jelennyen, mit ha végbe nem viszen, el-átkoztatik. Goszlárban az ország gyűlésében vólt Henrik, mikor ez izenetet néki a' Pápa követei meg-vitték. A' Tsászár hallatlan bosszúságra gerjedvén, a' követeket előlle ki-hajtotta; annakutánna papi gyűlést hirdettetett, hol töb' papi rendekkel edjütt a' Pápát varáslónak, eretneknek mondván, felső hivatalából le-tette. A' Lombárdiai papság s' püspökségek ezt meg-értvén, ők-is gyűlést tettek Páviában, s' a' Tsászár rendelését Gregorius ellen helyben hagyták.
Henrikus igy végezvén dolgait, levelet irt Gergelynek, hogy nem Pápa többet. Gergelj Sinodust hirdet, honnan a' Tsászár fejére átokkal menydörög, s' hivatalá[55v]ról le-veri. Ez a' reménytelen és rettenetes történet annyira el-rémitette Henrikustól a' Fejedelmeket, hogy segedelem nélkűl hagyatván, kéntelenittetett Gregoriustól a' Kanossai kastélynak ajtajában harmad napig éhen, szomjan, mezit'láb', egy köpönyeggel takarózva, koplalva, dideregve kegyelmet kérni. E' még eddig esméretlen dolog a' Tsászárnak barátit ellene zúgolódásba hozza, ki ezen okbúl meg-békéllése után a' Pápával újjra háborúba jőtt. A' Pápa meg-halja ez újságot, s' újjra el-átkozza Henriket minden barátival edjütt. Azomban Német ország Reinfeld Rudolfus Sváb Hertzeget Tsászárrá választja. Ezen alkalmatossággal mondta osztán a' Pápa e' nevezetes verset: Petra dedit Petro, Petrus diadema Rudolpho. A' Tsászár kéntelenittetett ezen túl Rudólfus ellen erejét öszve szedni, kit végre véres ütközetei után el-ölt. Itt fel szabadúlván Brixelbe1 újj gyűlést hirdet, hol német és olasz püspökökkel edjütt Grégoriust a' Pápaságbúl újjra le-tészi, azzal vádolván őtet, hogy az egész keresztyén világot háborúba, vérontásba keveri, békességét el-űzi. A' Ravennai Érseket Gibertust nevezték heljébe Pápának. Meg-indúlt ennekutánna a' Tsászár, hogy Gregoriuson bosszúját álhassa, [56r] Romára ment, meljet meg-szállott s' meg-vett. Nem tzélom már ezen háborúkat továb' festeni, meljek Német, Olasz országokat, azoknak Fejedelmeit, papjait, a' Tsászári és Római székeket szaggatták; tsak azt jegyzem-meg végre Henrikus Tsászárról, hogy a' Pápai hatalommal vetélkedvén, s' e' sokáig győzedelmes s' rettenetes Tsászár végre az egész világtól el-hagyattatván, bújdosásai között olj nyomorúságra s' alatsony sorsra vettetett, meljben ételét kóldúlni kéntelenittetvén, meg-hólt nyomorúságai között.
Láthatni ezen történetekből, mitsoda háborúk s' veszéljek közt hányattatott Róma körűl a' Keresztyénségnek ügye. A' külső dolgokra való nézve sem vólt nagyob' nyúgodalom.
A' Magyar nemzet történeteiben sok háború támadt azon okbúl, hogy némelj Fejedelmei az ország kedve ellen való idegen tanátsosokat tartván magoknál, jobágyaikat azzal szomoritották, kik nem akartak olj tanátsot, melj természetek szokásával s' köz javokkal ellenkezett. Az iljen tselekedetet sokan bennek különös párt ütésnek magyarázták, mintha ez más nemzeteknél nem vólt vólna szokásban.
IVdik Henrikus bizonysága lehet annak, hogy régen minden uralkodók szerentséltették magokat olj tanátsosokkal, kiket az alattok való rendek és nemzetek nem szenyvedhettek. Adalbertus Érseket ő-is kéntelenittetett maga mellől el-ereszteni; mert a' fő rendek ország gyűlésében fel-adták néki, hogy ha [56v] Adalberten ki nem ád, tehát hozzá való hivségekről ők-is le-mondanak. Iljen vólt akkor a' szokás azok közt-is, kik Európában leg-keresztyéneb' s' leg ki-pallérozottab' nemzeteknek tartattathattak. Nem vólt ez időben közönségeseb' dolog, mint a' nemzetek háborúját és az uralkodóknak le-verettetését hallani. Egész Imperium pártot üthetett Tsászárja ellen, ki kéntelen vólt lakásábúl ki-indúlni, s' erdőn, hegyen harmad napig éhen szomjan bújdosni. Ne mondjuk hát, az iljen történeteket látván, hogy tsak mi háborogtunk Fejedelmeinkel a' XIdik százban; mindenütt vóltak iljen tsaták. Képzelheted e' meg-irt dolgokból magadnak, mitsoda habokon úszkáltak ekkor a Római Koronák-is.
A' Muszkák kegyetlenségben, vakságban, mélj tudatlanságban vóltak süjjedve. Nem neveztetett még birodalmok Tsászárságnak; Hertzegnek hivattatott uralkodójok. Kezdették már a' Keresztyénséget ők-is; Volodimér nevű Hertzegek keresztelkedett-meg a' XIdik száznak elein, ki el-fogadott hitit népének által adta. Úgy mondatik, hogy Basil és Konstántinus Tsászároknak leány testvérjek, ki Volodimérhez ment férjhez, sugarlotta férjének a' Keresztyénséget, annak Istenének segedelme által.
Lengyel ország hasonlóúl, mint a' többi nép, Mitzisdás2 nevű Hertzege idejében kezdette a' Keresztyén[57r]séget esmérni, meljet feleségétől a' Tseh országi Hertzegnek testvérjétől vett által. Ezen nemzet mindazonáltal régi Sarmata szokásait annak-utánna-is sok időkre meg-tartotta, melj régen abból állott, hogy nyomorékon született, vagy azzá lett gyermekeiket, és az igen el-esett öregeket meg-ölték.
E' hasonlóúl akkor pogány népnek Keresztyénségünk már a' IXdik százban hirdettetett, meljet elsőben el-fogadni láttatott, de tévelygésére ismét vissza rohant. Ugyan ezt tselekedte Tseh ország, s' ezen veszedelembe esett a' magyar nemzet-is András Királj alatt, mit ő utánna-is meg-újjitott. Külömben a' Svékusokból, midőn még pogányságokban vóltak temetve, sok népek bújdostak-ki; ezek háború és kereskedések nélkűl nem mutattak Europának nagy történeteket.
Ez a' Tsászárság, mint tudjuk, szűntelen való vérengezésben és háborúban vólt. Nap-nyúgotra a' Bulgarusok ellen kellett magát védelmezni; keletre, délre pedig a' Törököktől és Arabsoktól szorittatott. Rettegésbe jőtt ezenkivűl a' keresztes vitézeknek serege által, kik akkor Ásiára mentek, hogy Jérusálemet a' pogányoktól meg-vehessék. Alig lehet ki-mondani, mitsoda veszedelemben forgott már ekkor ez a' birodalom. Három száz ezer keresztyén, sok vezér Fejedelmek [57v] alatt verte magát fegyveres seregekre, és úgy indúlt Jérusálemnek. A' fő rendek oda haza javaikat vagy el-adták, vagy el-zálogositották, s' úgy ültek-fel, tsak nem minden jószágaikat magokkal vivén. Ez a' temérdek nép, rend, engedelmesség nélkűl, a' merre ment rettenetes pusztitást vitt végbe. Minekelőtte Jérusálembe ért vólna, el-seprette tsak nem a' Keresztyén világot.
Oljan lett Európa, mint a' bujdosó fellegekkel s' menydörgő villámásokkal el-borúlt nap, hol a' tűz és setétség a' rettenetességek közt egymást váltják. Az Ásiai pogányok magokat védelmezni hasonloúl fel-zúdúltak. Igy világunknak két része Jérusálemen egy másba ütközött, hogy annak meg-nyeréséért magát vérezze s' pusztittsa. Meg-vette a sok fáradt keresztyén had Jérusálemet száz ezerszeri árrán Juliusnak 5dik napján 1099ben. Ved'-fel már, hogy mitsoda sorsba helyheztettek akkor az Európai keresztyén birodalmok. E' külső világi hadakkal s' belső háborúval addig vesztegette magát Európa, mig a' pogányoknak időt nem adott, hogy szivére hassanak. Jérusálem után a' bútsús hadak Konstántzinápolt-is meg-vévén, ki-pusztitották; de ez a' szerentsétlenség nem a' XIdik százban esett. Igy nyitott Európa útat magába a' Töröknek.
Ezen országban már a' tsászári hatalom szunnyadozott, hol különös Hertzegek uralkodtak, és nemeseb' részeit magok közt fel-osztották. Florentzia, Majlánd, Pávia rendelt tanáts biráival magában uralkodott, meljnek feje Hertzegnek neveztetett. Bolonia szabad vólt. A Vénétziai köz birodalom magában emelte erejét; külömben ezen heljeken szűntelen szenyvedni kellett. IXdik Leo Pápa Robert Giskárd, a' Normannus Hertzeg ellen ki-szállitotta népét, meljhez a' németektűl segitséget vett; de meg-verettetett. Lásd, hogy ekkor a' Szent Széknek hatalma mind pennával, mind fegyverrel hartzolt. Robert el-vólt már ekkor átkozva Leo pápátúl, ki kéntelen lett őtet az átok alól fel-szabaditani.
Ez az ország el-vólt osztva keresztyén, pogány közt. Törököknek, Szeretseneknek birodalmok támadt benne; keresztyén, pogány hit, szokás, erkölts, természet, uralkodás keveregtek tartományaiban. Rodrig, kit Szidnek-is neveztek, lett oljan vitéz, ki a' török birodalmat Spanyol országban le-verte. E' vitéznek halála után-is, mint szintén életében, a' Spanyol [58v] Királjok háborúba és vérontásban vóltak a' köztök el-terjedt pogányokkal. Igy vérzett Spanyol ország szűntelen, hol semmi rend nem folyhatott.
Neápolist, Sitziliát, meljek rész szerint a' Mahumedánusok hatalma alatt nyögtek, rész szerint pedig Keresztyén főktűl függöttek, a' Normannusok meg-vették, kik, mint feljeb' mondám, Róbert alatt a' pápával-is hadba mentek.
Már most ez az ország mondatik sokaktól a' tudományt, mesteréget leg-felsőb' pontra emelni, meljnek nemzete a' XIdik Százban a' leg-méljségeseb' tudatlanságban, nyomorúságban s' háborúban szenyvedett. A' régi Saxok, kik Angliát először hódoltatták, és a' Dánusok, kik annak utánna törtek reá, e' szerentsétlen nép felett egymással, mint prédájok felett, veszekedtek. A' Dánus tolvajoktól, vagy tengeri ragadozóktól (mert egyébnek nem lehetett akkor őket mondani) annyira sanyargattatott ez a' nép, hogy a' Xdik Százban pénzen kellett magát tőllök meg-váltani. Tsak ugyan meg-veretett a' Dániai királj Kanút által, ki őtet rabságába húzta. [59r] Ebben az egész Százban soha továbbá e' nemzet a' vér ontástól, háborútól nem szűnhetett, melj Királját mindenkor változtatta, magát pedig szegényitette s' pusztitotta. Nem hogy nagy tudomány lett vólna benne; de reá sem gondolhatott a' keserves rabságban, meljben győzedelmes fejei szorongatták, és az inségben, hol szomszéd ellenségeitől szaggattatott.
Kanut3 után egy kevéssé Eduárdus alatt pihentek az Anglusok, ki mag nélkűl meg-halván, az ország Guillon4 normándiai Hertzegnek ismét prédájává lett. E' Fejedelem, öszve szedvén erejét, Angliát a' leg-véreseb' ütközetek közt meg-vette, ki annakutánna uralkodásában a' meg-győzetteknek nyelveket-is el-akarta fojtani, és a' maga születettnyelvén parantsolt az mindent az ország dolgaiban. Törvényt tett ezentúl, hogy nyóltz orakor estve harangot vonatván, a' tűzet mindenütt el-oltsák, azon okbúl, hogy a' fából épitett házak meg-ne gyúljanak. Nevettség; mintha nappal tűzből tűz nem támadhatna.5 Ne felejtsük-el, hogy VIIdik Gregorius Pápa Angliából már ekkor adót húzott vólt, melj adót az újj Királjban meg-kellett erősiteni. Kéntelenittetett azombaGuillon újj hadba szállani, mert a' Frantzia Királj, félvén hatalmától, mig ő Londonban az Anglusokon lántzait tsörgette, Normándiának neki ment. Igy midőn Frantzia országgal vérben vólna, kénszeritést tészen Gregorius Guillonon, hogy néki, mint Angliának Királja Homagiumot tégyen. Guillon meg-felelt, hogy a' husz krajtzárt Angliában minden háztól húzhatja; de a' Homagium, vagy jobágyi hivség eránt azt izente, hogy Angliában azt fogják Pápának ismérni, [59v] kit ő heljben hágy. Ezentúl hartzát Philipussal továb' fojtatván, győzedelmével őtet békességre kénszeritette.
Ennek a' szélesen ki-terjedett országnak vólt ugyan Királja, de majd tsak nem olj formán, mint most a' Római Tsászár feje Német országnak, meljnek előtte ül ugyan, de hatalommal nem parantsolhat, tsak ügyét itéli. Alig vólt ország e' világon rútab' háborúban mint ez; számtalan szabad Hertzegekből, urakbúl állott, kik jószágaikban királji módon parantsoltak; mindenik egy egy kis Fejedelem vólt, s' ha tetszett néki, akármelj sérelemért népet gyűjtött s' fegyvert fogott Királja ellen. Pénzt verettek a' magok képekre, s' egymás ellen az ország kebelében, mint ellenségek, hartzoltak. Nem vóltak szabad királji városok; az urak vóltak mindenek, kik tsak fegyverkezvén, kevéljkedvén, gazdaságot, kereskedést el-nyomtak, és hazájokat szegénységben, tudatlanságban, pusztúlásban szenyvedtették. A' Királj keveset tehetett, ki egyfelől hatalmas jobágyaitól, más felől a' Római Széktől szorongattatott. Tudjuk, hogy ez időben Első Philippus, mint nagy attya Robert, el-átkoztatott. Iratik ezekről, hogy minekutánna a' Pápák átkokat ellenek ki-mondották, jobágyaik tőlök el-réműlvén, nem akarták őket szolgálni, s' még az ételből-is irtóztak enni, melj asztalokról le-jőtt. Iljen homáljban [60r] és háborúban forgott e tájjon egész Európa, hol a' keresztyénség és pogányság hitben, külső törvényekben, szokásokban világunkban két egymással ellenkező emberi nemet szült, meljek tudatlan és kegyetlen vadságokban egymást szaggatták. Tsudálkozni kel rajta, hogy akkor a' belső embereknek rettenetes hatalmok s' felette nagy tekéntetek vólt, még-is olj erőszakokat követhettek-el ellenek némelj külső rendek, meljeknek ma meg-történni tsak nem lehetetlen.
Frantzia országban történt oljan dolog, hogy egy Grófot valamelj Püspök el-átkozott, amaz meg-haragudván, ellene ment fegyveresen s' tömlötzre verette. E' dolog Rómában meg-itéltetvén, az erőszak tévő Gróf halálra vettetett.
A' belső emberek le-tették hivatalokbúl a' külsőket, el-átkozták őket birodalmaikban; ezek pedig hasonlóúl ellenkezvén, sokakat a' belső emberek közzűl szent hivataloktúl meg-fosztottak, le-vertek, s' ellenek tsak nem szűntelen fegyverkeztek. Látod, hogy a' törvény' s' igazság' ki-szolgáltatása egy országban sem lehetett helyesen; mert mikor háború vólt, a föld népének kelletett hadba menni. Ha kérded, hogy kik vóltak eleitől fogva a' törvénynek szerzői és ki-szolgáltatói, azt felelem, Királjok, fő rendek, és nemesek; már pedig a' fő rendek [60v] minden országban szűntelen fegyverben lévén, vagy tuljdon földjökön szomszédjaikkal hartzoltak, vagy Királjoknak zászlója alatt az ország szélein idegen ellenségek előtt ontották véreket; ki maradt hát othon a' törvénynek tsinálására, vagy ki-szolgáltatására? Azonkivűl,<…>6 az iljen dolgoknak szerzése értelmet, tudományt-is kivánt, meljek oljan emberekben, kik szűntelen tsak hadakoztak, és soha tanúlni nem érkeztek, (de ha érkeztek vólna-is, nem vólt kitűl) nehezen találtatnak-fel. A' papok által szereztetett törvények nem terjeszkedhettek-ki a' külső uralkodásnak módjaira, és nem is lehetett ki-terjeszkedniek, mert látod, hogy a' külső rend a' belső rendel, meljet rettegett s' tisztelt-is, szűntelen hartzban vólt.
A' nemzeteknek szokásai s' erköltsei mindenütt szer felett való evésből, ivásból, ragadozásból, vakmerő viadalból és kegyetlenségből állottak. Egész Europa katona vólt, s' ilj erköltsöket-is kellett magába venni. Ha valameljik a' másikat bosszús szóval illette, fegyvert fogtak, s' élet halál közt igazitották-el ügyöket egymás közt; a' ki osztán győzedelmeseb' vólt, igazabnak-is találtatott. Ezen törvény tétel okozta, hogy az akkori nép perelni nem akart, s' törvényekhez-is folyamodni nem kivánt, mert mig egy perinek végét érte, addig újjra tizre-is adott okot. A' ré[61r]szegségében tántorgó emberi természet nem szokta magát sebes indúlataiban hosszú tanátsaival vezetni.
Már ekképpen külső, belső rendet fegyverben, háborúban, hartzban, vándorlásban gondolván, képzelheted magadnak, hogy oskoláikban a' tisztességes tudományok mitsoda erőben lehettek, hol a' tanúlók Plátonak álmain veszekedtek egy felől, más felől pedig magokat a' Szent Irásnak magyarázásában foglalták; a' dolgoknak valósága szemek elől töbnyire el-tűnt; böltsességeket osztán abban heljheztették, hogy mentűl töb' szavakat találjanak, meljeket könyv nélkűl meg-tanúlván, a' valóságos tudományt annak szinével el-takarhassák, s' heljette tsak oljan szókat beszéljenek, meljekkel néki számtalan részeit nevezni s' egyszersmind homáljositani szokták. Ezen vadsága régi oskoláinknak még sem töröltethetett-el egészlen, és soha sem-is fog el töröltetni tökélletesen; meljnek oka talám a' lész, hogy oskolában mindenkor gyermek ifjaknak kel tanúlni, kik mélj dolgoknak itéletire elégtelenek lévén, habos szineken tsak buborékjokkal jádzanak, mind addig mig elméjek meg-erőssödik, s' osztán játékjokat meg-esmérvén, azon mélységbe alá botsátkoznak, meljnek szinén gyermekségekben jádzodoztak. Minden dolognak meg-vagyon a' maga módja, manérja, aprólékos pompája, vagy haszontalan tzifrasága, meljet magától el-nem hágy. Nintsen oljan mesterség e' világon, meljnek nagy tekintetiben nevettséges kitsinységek-is ne találtatnának. Nints nagy állat kitsiny tag nélkűl. Ez okozza, hogy a' nagy oskolák, hol gyermekek7 tanúlnak, mélj tudományaikat a' gyermeki [61v] módtól soha meg-nem fogják szabadithatni, melj gyermekség szűkség azért, hogy ő belőlle lehet méljségre menni. Nagy-Sándor, Césár, Nefton, Plátó kisded korokban porban jádzodoztak. Iljen az emberi sors, hol alátsonyságbol kel magasságra emelkednünk, honnan ismét semmiségre esünk.
Régen nem tsak gyermekség vaditotta oskoláinkat, hanem tele vóltak mélj tudatlansággal és babonával; nem lehetett osztán várni, hogy belőllök nagy emberek származzanak. Akkor, látod, tanúlni kellett az edjügyűséget és tévelygést; de tsudálkozni fogsz, ha meg-gondolod, hogy azt a' tanúlt tudatlanságot sem lehetett sok ezereknek meg-tanúlni, mert nem tsak a' férjfiakat nyelték-el a' hadak, hanem még az asszonyoknak nagy részét-is magokkal hurtzolták. Azonkivűl, olj világban, hol tsak vitézeket betsűltek, kevés ember kivánt tanúlni. Tsak a klastromokban dünnyögtek; de másutt mindenütt hartzoltak.
Minekutánna Európán szemedet ekképpen keresztűl vitted, térj vissza Magyar országra, fogadom, nem fogsz belső háborúin tsudálkozni. Ha e' nemzetet tsak magát nézed a' XIdik Százban, úgy itélhetsz, hogy heljtelen változásokat tett Királjaival; de mit nem követtek-el más nemzetek, noha már régen Keresztyének vóltak? osztán, hunnan van, hogy ha a' nemzetnek győzedelmes Királja vólt, ki őtet törvényes szokása és erköltse szerint igaz[62r]gatta, hozzá haláláig mindenkor a' leg-nagyob' és állandób' hűséget mutatta? Ha vóltak királji vérbűl származott fijai közt oljanok, kik a' Koronáért fegyvert fogtak, s' benne katonákat gyűjtöttek, azért egész nemzetet nem lehet hitetlenséggel vádolni. Az, a' ki fegyvert fogott, azt mondotta: engem illet a' Királjság, jertek zászlóm alá, fizetlek benneteket. A' köz nép azt szolgálja, a' ki kenyeret ád néki, s' nyereségre viszi. Igy a' nagyok egymással háborogván, prédájokká tették nemzeteket, meljnek nevével osztán különös bűnöket fedezték.
A' Magyar, ha nagy szivű, nemes természetű vitéz Királja volt magábúl, azt mindenkor hiven szolgálta. Igaz, hogy meg-háborithatta, mig érdemeit nem láthatta, ha hibákat tett, hol ok nélkűl meg-sem mozdúlt; de ha egyszer Királjának érdemeit tapasztalta, osztán hibájit-is szenyvedte, s' vélle élni, halni kivánt. A' ki nagy dolgoknak és nemes munkáknak végbe vitelére elégséges, annak lehet hibáját szenyvedni, tudván azt, hogy nagy erköltsök nélkűl-is kell egymásnak erőtlenségét tűrnünk. De a' világ oljan, [62v] hogy azoknak, kik leg-kevesebbet vétenek, ha tsak nem hatalmasok, leg-kevesebbet enged<nek>, ha vétni találnak.
Vége az Európa' formájának a' XIdik Százban.