AMAZ Görögh Országhnak fö Hadnagya, soha nem kévánta azt, hogy az ö hadában tiz ollyan erös férfiu legyen mint Aiax, hanem tiz oly tanáczos mint Nestor, mellyet azt mongya vala, hogy ha megh nyerhet, iól tudgya vala, hogy rövid nap Troiát /az az: akar mely erös várost megh vehetne, és ellensęgét megh gyözhetne. Mert keveset tészen az fegyver az mezöben, ha az tanácz nincz othón, Cicero.*
Igen igen szüksęghes tehát hogy ha valamire igyekezel, tanácznélkül ahoz ne kezdgy, ha szinten ne(80)vezetes szólgaid, és vitézid legyenek-is, mert az vitéz egyben szólgálhat és egyszer, az tanácz penigh mindenkor használhat.
De erre figyelmezzél, hogy az személy az kitöl tanáczot kérdesz, eszes, bölcz, és okos legyen: mert ugyan is miczoda bolond ember az, az ki tanáczot kérd attól, az kinek ö maga azon dologban tanáczot adhat? Vgy vagyon Cato azt hadgya*:
|
Te VR lévén az te szólgádnak hasznos tanáczát megh ne utállyad.
De azt azért nem paranczollya, hogy az te köz szolgád teneked tanáczosod legyen, hanem czak azt ha valahá az te szólgád talál valami elömeneteles iót mondani, az mely tenéked iódra és hasznodra leszen, meg ne vessed, hanem inkáb meg (81) fogadgyad. Szüksęgh azért kivályképpen, hogy az tanácz adó valami részéböl értelmesb legyen annál, az kinek tanáczot ád.
Ha kérded: Qualis consiliarius eligendus? Minémü Tanáczost kel választanod, im megh mondom; Az kinek látod külsöképenis méltosághát, elméiének gyorsasághát, sok dolgokban experientiáiát+, az ki kész mindenkor az ielen való gonoszt el haritani, az iövendöt el tavoztatni, és okossan tud minden dolgokról beszélgetni.
Az vén Tobias mikor megh akar vala halni, sok szép intési közöt az ö szerelmes gyermekét az iffiu Tobiast+ arra-is kénszeriti vala, hogy mindenkor bölcz és eszes embertöl kérdene tanáczot, Tob. 4.+
Okossan kénszeriti arra, hogy bölcz embertöl kérdgyen tanáczot mert az tunyak, az tudatlanok, az (82) esztelenek, akar iffiak, s-akar vének legyenek, az mint elméiekben röstek, ugy tánáczokban-is késedelmesek, és ritkán szokot tánáczoknak ió ki menetele lenni.
Az ió tanáczosoknak példáia Ioseph az Iacobnak fia, ki az tömlötzben sem hivalkodot, midön az rabok az ö álmokról tölle tanáczot és titkos magyarázatot kévántanak: az után penigh az Királynak oly tanáczot adá, mely által az eghész Aegyptus hét esztendeiglen való éhsęghtöl óltalmaztaték meg.+
Mosesnek az ö tanáczát az egész Izrael népe varia vala, mert eszes gondviselését minden ember láttya vala.
Danielt az tömlötzböl tanácsossághra emele fel az Király, mert láttya vala az ö bölczesęghet, és Isten elöt való kedvessęget.+
Hát az Tanáczos legyen oly ki(83)nek szava nem ketsęghes, elmeie világos+, indulattya iosághos, élete tisztaságos, maga viselése méltosághos, erkölcze iámborsághos. De bóldogh Isten föképpen az Királyok és az Vrak udvarában mely ritkak effęlek.
Az Catalonusok, midön Alphonsus az Aragoniai Királyságra emeltetet vólna, és męgh czak inas számba gyermek számba vólna, azt adák néki tanáczul, hogy választaná hét férfiakat, az kik az Istent fęlnék, az igasságot szeretnek, kévánsághokat, és indulattyokat megh zabolaznak, aiándékokkal megh ne gyözetetnének.* Erre az Király meg köszönvén az tanáczot, azt felele: Si horum non dico septem sed unum tantum dederitis, continuo illi & regimen, & regnum facile concessero. Ha, ugymond, illyetén embert attok bár ne hetet czak (84) eggyet, ihon ezt fogadom, hogy mind Királyságomat, s-mind Országomat néki adom, Panorm[ital lib[er] 3 de rebus gestis Alphonsi.
Vgyan ezen Alphonsust kérdették megh egykor minémü Tánáczosi vólnának? Azt felele, hogy, én-nékem tanáczosim az könyvek*, az kik sem féltekben, sem kedvért, sem bárátsághért hazudnak, hanem az igazat igazán megh mondgyák. Dicziretes dologh vólt benne, hogy az hizelkedöknek füleit megh nem nÿtotta, hanem az igassághot mindenben követte.
Marius Maximus sokkal bóldogabnak mondotta az Országot, az melyben rosz Király vagyon, de ió tanáczosok*, hogy sem mint az melyben ió, és igasságh szeretö Király, dé rosz tanáczosok, mert ugymond az sok roszszat az egy ió meg (85) nem gyözheti, de az egy iót s igazat, az sok rosz és hamis könnyen megh gyözi, Cuspinianus in consul[ibus]. Lampridius in Alexandro.
Vigyáz azért hogy meg ne czalattassal, alá való embereknek tanáczát ne fogadgyad, mert az sárból vallyonos ihatolé tiszta vizet? az méreg egyedül leheté orvosságod? az mely emberben annakokaért az tisztátalanságh vagyon, attól ne kérdgy tanáczot az szüzessęghnek, és szemérmetessęghnek megh tartása felöl: az kiben az mértékletlensęgh és az torkosságh vagyon, ne tudakozzál attól, miczoda haszna légyen az mértékletessęghnek? Az ki kevély, ne váriad attól mit szóll az alazátosságh felöl, mert vallyons mit használhat az az te életednek, az ki az magha életével nem gondol. En nem itélem ugyan iónak azt, az ki ennékem oly taná(86)czot ád, mely magánakis ártalmas.
Artalmas penigh minden gonosznak az ö maga tanácza, amaz Romai versnek* értelme szerént:
|
Az gonosz tanácz, az tanáczolonak legh gonoszab.
Példa az Aman az Ahasverusnak fö tanáczossa, ez azt tanáczollya vala az Ahasverusnak, hogy megh fogatna az Mardochaeus Sidót, akasztatná fel, az töb Sidókat penigh mind eggÿgh az kik Országában valának mind megh öletne. Változék az Királynak elméie, az Sidokat Mardochaeussal egyetemben megh tartá, az gonosz tanácz adó Amánt penigh kémélésnélkül fel akasztatá.+
Az szemérmes és tiszta Susanna ellen azt tanáczollyák vala az két gonosz vén tanáczos emberek hog meg öletessęk*, az VR Isten ma(87)gok feiére forditá tánaczokat, ök megh öletetének, imez penig meg szabadulá.+
Az iffiaknak tánáczától, nem tiltlak tellyessęggel, mert nem mindenkor gonosz, de mivel hogy indulattyok męgh tellyessęggel megh nem ért, és megh nem zaboláztatot, ne kövessed, én azt mondom mindenkor.
Mindenkor szömeid elöt legyen az Rehabeamnak példáia, ki Salamon fia vala, mint iárá? Midön az Salomonnak halála után az Izrael népe könyörghene Rehabeamnak ezen, hogy azoktól az szertelen nagy munkáktól, az mellyekkel az ö Attya öket megh terhelte vala, szabaditaná fel öket. Rehabeam megh vetvén az véneknek tanáczát, az iffiaknak akarattyából, s-tanáczából oly választ adá, hogy az ö igáiokat megh kettöz(88)tetne, és az ö büntetéseket megh öreghbitene. Mi következék belölle, az nép maghát megh tökélle, s-ezt kezdé kiáltani: Mi közünk minékünk az David házához nem vagyunk örökössi az Iesse fiának, kiki mennyen az maga sátoraban sem Feidelmünk, sem Hadnagyunk ne legyen ez ember mi nékünk. Igy az hitván tanácz miatt el hagyatatván az tiz nemzetsęghtöl, czak két nemzetsęghnek lehete Királlya.+
Megh tetzik innen, hogy az ió tanácz embernek birodalmát öregbiti, az hamis penigh és gonosz embernek ioszágát pusztittya.
Vtolszor itt arra intelek, ha az VR Isten udvarodat, ió tanácz adó személyekkel megh probáltakkal megh látogattya, azoknak hirek nélkül nagy dologhban ne induly, mert igen veszedelmes.
(89) Hald megh Syrachnak mondasát: Syrach. 32 Fili, sine consilio nihil facias, & post factum non poenitebis+. Fiam, tanácz nélkül semmit ne czelekedgyél, és az után megh nem bánod.+
Ierem.+ 37. Ante omnem actum consilium stabili. Minden czelekedeted eleibe tanáczot állas.+
Proverb 2. Consilium custodiet te. Az tanácz tart, és öriz megh téghedet.+
Ibidem cap[ut] 12: Az kinek esze vagyon tanáczal él.+
Emlekezetre méltó amaz Antoninus Piusnak czelekedete*, ki felöl Iulius Capitolinus iria, hogy sem házában, sem mezöben barátinak tanácza nélkül semmi oly nagy dolgot nem inditot, hanem ezt szokta vólt mondani: Sokkal illendöb dologh hogy én egy+ személy lévén tinéktek bárátimnak tanácz(90)tokot kövessem, hogy sem mint ti sokan nékem egyedül akaratomnak engedgyetek.
Kárhozatos vólt annak az Magyar Vrnak mondása, ki midön az Erdelÿ ló husra keszülne*, s-az szólghai kérdenék, miért mennének Erdelyre, az felelte vala:
Ha tudnám, hogy maghamon kivül czak az inghem is tudná*, męgh azt-is le vetném, s-megh egetném, el végheztem immár azt én az én süvegemmel, tudgya ö s-tudom én.
Bezzegh szép mondás vólt de ezt az szép feleletet az Erdelÿ Atyafiak megh magyaraztak, s-meg mondották:
Miért mennének Erdelyre, ezért tudni illik, hogy ló hust ehetnének, és sok szep zaszlokat, kopiakat, fegyvereket, sok vitéz embereket (91) ott hadnának, mellyet könnyen el kerülhettek vólna az iámborok ha süvegeken kivül más embersęghes embereknekis éltenek vólna tanáczockal.
Szüksęghes ez-is, hogy az te tanaczosidat nagy tisztessęghben és böczületben tarczad.
Octavius Augustus Czászár oly nagyra böczülette az ö tanáczosit*, hogy mikor közikbe ment, mindenkor mindeneket külömb köszöntésęben nevén nevezte, és mikor ki ment közzülök czak egynek sem engette megh, hogy elötte fel kelne, Alexander ab Alex[andro] lib[er] 4 cap[ut] 11,
Tyberius penigh oly tisztessęget tött nékiek*, hogy ha elötte el ment az tanáczossá fel állot elötte es ha az uton elö találta, ki tért elötte.
(92) Alexander Severus azért diczirtetet*, hogy soha semmit az tanácz hire nélkül nem czelekedet. Mellyet ha te is czelekeszszel, magadnak hasznos, nékem penigh kedves dolgot czelekeszel.