(93)

XI. INTES.

Vgyan Cato mindgyárt az ö irásának kezdetiben arra inti az ió indulatu iffiakat, hogy az iókkal iarianak, mely mondása eggyez az mi intésünckel⁺.

Intésünknek penigh oka ez: Mert mindennek használ az iókkal való tarsolkodás, de kiváltképpen fölötte szüksęghes az iffiaknak hogy az bölcz es nevezetes embereknek társaságokban szerezzék bé magokat, mert az ki az bölczekkel tarsolkodik, bölczé lészen, az (94) ki az bolondokkal bolondá, és az mint az Magyarok mondgyák Ha szamárral tarsolkodol, szamárrá lészez.

Az Iudának Királlyát az Iosaphatot dicziri az szent irás, hogy az Isten elöt ighazán iárt vala, de hogy az Ochoziassal, ki Izraelnek legh roszszabbik Királlya vala, tarsolkodék, az Elisaeus Propheta által megh feddeteték, és az közös haio-is, melylyet Tharsisban küldöttenek vólt az vizbe vesze.⁺

Hasonlatos-képpen migh Iudas Machabaeus hadat viselne az ö népe mellet, iól lön dolga, de mihelt az Romáiakkal kezdé tarsolkodni, nagy hamár megh gyözeteték, 2 Machab: 9.⁺

Mód nélkül azért akar kinek társasághát ne kévánnyad, s-ne-is vegyed, az kit penigh iónak ismérsz lenni, annak az ö barátságát (95) inkáb ohayczad, mint az száraz föld ohaytya az alkolmatos idöben való szép meleg essöt^*.

Két Istenes hasznod következik az iókkal való társaságodból:

I. Napról napra ö áltálok éppülsz. II. Az emberek elött iámborságodról tánubizonsághot tész.

Mert az iffiak megh mutattyák, hogy azokat követik, az kikkel nyaiaskodnak, és igy az velekedés az emberek közöt napról napra ki teried, s-ezt mondgyák: Am bizony, ugy mond, ezzel, s-ezzel sétál, iar, kél, mulat, eszik, iszik, azért annak tiszta életet s-erkölczet fogia követni.

Honnan hiresedék el az Istennek népe közöt az Iosua az Nunnak fia, hanem az Mosesnek barátságából? Onnan hiue⁺ él az Izraelnek népe, hogy bölcz hadakozó, ió vezér, ió tanácz adó, és ked(96)ves szólga lenne az Iosua.⁺

Szép dolog az iffiaknak az öregekkel való társasága, mert az iffiaknal az öregek közzül némellyek bizonsági, némellyek vigasztaloi, némellyek tanitó Mesteri, némellyek penigh szép tréfákkal kiket kiczinsęgektöl foghván tanultanak, gyönyörköttetöi lehetnek.

Elisaeus Illeshez ragazkodék,⁺ Barnabas Marcust fogadá maghához,⁺ Szent Pál Silast vévé bé bárátságában,⁺ az szent Pál után örökké való hirt nevet kapá Titus Philemon és Timotheus.⁺

Bizony dologh az, hogy az egyenlö az egyenlövel tarsolkodik sokkal kedvesb és gyönyörüsęgesb mint Eurialus Nisussal^*, Orestes Pyladessel, de hogy ha az iffiak az öregekkel tarsolkodnah, noha nem oly nyaias, de ezerszer bátorságosb és az vének szintén ugy megh éke(97)sitik az iffiaknak éltét, mint szintén az szép feiér Atlatzot megh ékesiti amaz Tyriai szép tegla szin festék^*.

Ez példábólis veheted eszedben kikhez kel ez világhban magadot adnod: Az iffiu Saskeselyü az Anyanak repülésén tanul repülleni, az mely budosó az utat nem tudgya örömest azzal indul utra, az ki annak elötte azon iárt: igy és nem külömben az iffiaknakis az vénekkel kel tarsolkodni, hogy az minémü uttyára ez világhnak ki indultanak, azon szép modgyával ezeknek igazgatások altal, kik immár nagyob rész szerént rayta által mentenek, iárhassanak.

Azok közöt penigh ugy visellye magát mint iffiu, nem mint azok közzül egy, hogy valamiképpen amaz tiszteletlen proverbium⁺ raytad meg ne száradgyon: Et Saul inter Prophetas, az az: Am Saul Ki(98)rályis Prophetává lött, 1 Regum 11. Mely mondás löt innen: Egykor az Prophéták eggyüt lévén prophetáltanak, Saul hamár ment közikbe, ö is prophetálni kezdet valahová eset, azért az ki ollyan emberek közöt vagyon, kiknek társásagokhoz nem illenék, avagy azok közöt szóll, kik közöt nem kéllene szóllani, azokról szokták czuf-képpen mondani: Ecce & Saul inter Prophetas.^*