AZis szép dologh, mikor adakozásod által sokackal szereteted+ magadot, czak az adakozás ne legyen sem ighen bö+, ahól nem kel, sem ighen szük ahól kel, mert mind az kettö ighen kárhozatos.
Nevezetet vöttél az földtöl mert Homo humus*+, kövessed azért az földet, ugymint, közönsęges Annyadat, az föld mindeneknek bövön adakozik, azért te-is markodat igen ne szoriczad.
Sokfęle penigh az adakozás azoknak személyek szerént, kik+ az mi adomanyunckal akarnak élni.
I. Az mellyet az szegényeknek (100) serege kéván, és az kegyessęghböl és irgalmássághból származik, mellyel ugyan tartozunk-is Istennek paranczolattya szerént, az mint Deut 15 megh vagyon irva: Nem lészen az az föld, az mellyen te lakni fogsz szegények-nélkül, annakokáért, én paranczolom te nékéd, hogy kezeidet fel nÿssad megh szükült Atyadfiának, az mely te véled vagyon.+
Bizony czak hogy mindenben érdemeket hánnyák az Romai valláson lévö szomszédink, de egyébképpen felette dicziretesek ebben, hogy ök az megh szükült Atyokfia elöt erszényeket bé nem czomozzák, hanem nagy kegyessen adakoznak, nem czak azoknak az kikkel egy földön laknak, hanem męgh szintén az idegeneknek-is, kiknek bé fogadásokra sok Országokban nagy szép Xenodochiu(101)mok+ épitettenek*, taplalásokra penig az Királyok udvarában nagy Vrak alamisna osztogatásnak tisztiben helyhesztettenek.
Mert ugyan-is, vagy egy személy vagy eghész nemzetsęgh, az ki az szegyént* gyalázza, vagy meg utállya, gyalázattal illeti az ö teremptöiét, Prov. 17.+
Az szegény és az gazdagh elö találtak egy-mást, mind az kettönek azon Vr teremptöie, Prov. 22.+
Noha penigh az szegényeknek taplalása paranczolat-keppen vagyon mi raytunk, mindazonáltal nem vesztyük el azt, az mivel öket seghittyük, hanem nagy iutalmat veszszük.
Psal. 4+ Beatus qui intelligit super egenum. Az kinek gondgya vagyon az szegyénre*, és az szükölködöre, bóldogh az.+
Matth. 5. Bóldoghok az irghal(102)masok, mert ök is irgalmassághot nyernek.+
Proverb. 21. Az ki igasságot, és irgalmasságot czelekeszik életet, igasságot és dicziretet talál.+
Iutalmat veszi Isten elött Basilius Magnus az ö alamisnálkodasának ki felöl azt iriák, hogy midön Caesareában nagy éhsęgh vólna, nagyob részét ioszágának el adá, gabonát szörze rayta, és az szükölködöknek osztogata,* Sozom[enus] lib[er] 6.
Elö hozom itt az én szentemetis: Szent Márton Püspök, kinek házáia Szombathely, déákul Sabaria, Országhunknak az Dunán tul eggÿk Városa, ez mikor męgh czak vitézlö személy vólna, és külömb külömb fęle Országokban vandorlaná, találá Boloniába* menni Ambium nevü Városban, az hól midön az kapun bé megyen vala téli idöben, im egy mezitelen koldus (103) sugorogh vala az kapuban, mellyet megh látván irgalmasságra inditaték az Szent Márton, raghadá hangyárát*, és köpönyegiének eggÿk részét el metzvén, veté az szegeny ruhátalan kóldusra, mely ruhában, az mint Severus Sulpitius iria, az iövö éÿel az Christus néki megh ielent, s-ezt mondotta: Ezzel az öltözettel fedeztél bé enghemet Márton.* Ó szént Isten, bezzegh nagy iutalma lön az Szent Márton ioszághos czelekedetinek, holot az által méltoztaték az Christusnak látasára, ellenben hát azt mondhattyuk
O Szent Isten, bezzegh nagyot vesztnek azok, az kik nem alamisnálkodnak, mert azok az ö fösvénsęgek miatt, soha az Istennek Országhát megh nem nyerhetik, az Christusnak szinét megh nem láthattyák, 1 Cor. 6.+
(104) Aristoteles, midön egy lator kóldusnak, ki ighen lator vólt, de ighen szegény vólt, alamisnát adot vólna, és ezért egy báráttyától meg feddetet+ vólna, ezt felelé: Non homini dedi, sed humanae sorti. Nem az embernek adtam, hanem az ö szegyénsęgének*, Laert[ius] lib[er] 5. cap[ut] 1:*
Tanitot minket e pogány bölcz ember, mind czelekedeti, s-mind penigh feleleti által, hogy męgh az kik az alamisnát nem érdemlenek-is, azoktól se fogiuk megh adakozó kezünket, hogy valamiképpen az szüksęghtöl kénszeritetvén magokat oly nagy latorságra ne vessęk, mellyel mind az VR Istent, s-mind penigh felebarátinkat igen meg ne bánczák.
Demosthenes, az mint Stobaeus mondgya felölle*, azt szokta vólt mondani: Aequum est, ut pauperes pie foveantur. Igen illendö dolog (105) hogy a szegenyek kegyessen tapláltassanak.
Hát ha ighen illendö vólt az pogányoknak, ezerszer inkáb tenéked Keresztyéni gyükérböl származot szent ághnak illendöb, hogy ió téteménÿddel az szükölködöket környekezd megh.
II. Adakozás az, mellyel az ember magha külsö hasznát keresheti, mint mikor idegheneket, az kik nem szükölködnek, seghit, ezért, hogy ideghen helyében ö néki ió hirét, nevét hordozzák.
Sokan sokakat czelekettenek illyen okon.
Példa ama Athénásbéli Cimon kiröl Plutarchus, Lactantiussal eggyüt+ azt iria, az mint Fulgos[ius] lib[er] 4 cap[ut] 8. elö hozza: hogy midön Cimon az Barbarusokat megh gyözte vólna, és taborukat+ fel vervén, nagy sok kénczet gyütöt* vól(106)na, haza menvén, mingyárt minden kerteinek, minden szántó földeinek keritésęt el hanyatta, hogy szabadságossan minden az ö gyümölczével, es mezeinek hasznaival élhetne. Valamikor házában bé ment, étel ital adatatot nékie. Ha magha Cimon valahová ki lépet házából, drágha szep öltözetekben sok szólgak mentek utánna, és ahól elöl utól talált bölcz iámbor férfiakat szakadozot öltözetben, mindgyárt szólgaival el czeréltette, öt hat erszény teli pénzel mindenkor nála, és mindeneknek, az kik megh érdemlették az alamisnát ugy osztogattatta, mellyet hogy megh értet vólna Leontinus Gorgias ily itéletet tön felöle:
Cimon azért szerzet kénczet, hogy éllyen véle, azért él véle hogy onnan magának tisztesseget szerezhessen.
(107) Scipio Africanus oly adakozó férfiu vólt*, hogy soha ö házában ugy bé nem ment, hogy valakivel elöszször valami iót nem tött vólna, el ann@ra, hogy midön egy nap sok dolghai közöt szokását el feleytette vólna, estve kezdé panaszolkodni és mondani, hogy azt az napot el vesztette vólna, Pontan[us] Zib[er] 1. de Magnanimitate.
Iulius Czászár az ö sok pénzét, mellyet iól viselt hadai alatt gyütöt vala, nem buiásághra, nem vadazásra, nem módnelkül való maga czifrazására, hanem az iámbor ferfiakra költe*, Pontanus de Ziberalitate.
Az Nagy Gergely Papa, oly adakozó ember vólt mindenekhez, hogy az Romai Ecclesiának* hallatlan nagy kénczet-is mind el osztogatta vólt, mely dologhért az mint Sigebertus Papista Historicus iria*, (108) az ö halála után az Pápák Catalogusából nevét-is ki akarták törleni, de egy Petrus Diaconus fogta mellette az dolgot, s-az mentette meg ez nagy gyalázattól.
Philippus Maria Mediolanomi Hertzegh*, nem czak az idegenekkel, és budosockal tészen vala iol, hanem valahól valami hires embert hallot, ki vagy vitézsęghével, vagy bölczesęghével, válami oly nagy dolghot czelekedet, szintén házához-is aiándékit küldözi vala.
Ezeknek példáia indiczon téged-is az tisztessęghes embereknek való adakozásra, vagy szükölködnek annélkül vagy nem, mert ez ió eszköz az te hirednek nevednek ki teriedésęre.
III. Adakozásnak neme az, midön az ember szólghainak* és mind azoknak, kik ö hozza tartoznak, (109) kedveskedik adakozásával, hogy mind hüebben, s-mind penigh szorghalmatosban és kedvesben ö nékie szólghalattyokat megh mutassák.
Effęle adakozással sok-képpen használhatz magadnak.
I. Mert az mint amaz mongya: Prodigium servus grande fidelis erit. Az az: Ritkán találsz hü szólgat.
De ha fizetése felet bátor* czak kiczint adz-is, męgh az hitetlent-is hü szólgáddá teheted, ezért mert el vévén az ió tétemént az természetnek törvénye naponként ötet kárhoztattya, ha mi ellened valót akarná czelekedni, ingerli penigh az te hozzád való ióra.
II. Mert emlekezetet, és hóltod után-is dicziretet szerez.
Az Istenben bóldoghul ki mult idvözült Bathori Istvánról mikor feletkeznék el az ö iámbor szólgai, (110) kiket életében némellÿket pénzel, némellÿket faluval, némellÿket szép drágha öltözettel, némellÿket szép tisztel latogatot vólt megh? soha nem lészen el feleytésben adakozása miatt.
III. Használhatz magadnak ez ily adakozásod által, mert az mit mások nagy sok fizetéssel visznek véghben, te, ha ió akaratodból való adakozó lészesz, könnyen meg szerezheted.
Az réghi Királyok, Vrak, és Feiedelmek közzül nagy sokan vóltanak ollyak, kik látván, hogy semminémű fizetéssel, semminémü haraggal, sem penigh fenyegetéssel valamely oly nagy dologhnak véghben vételére embert nem találtanak, mindgyárt ió akaratból származot aiándékokkal ostromlották megh, és késedelem nélkül találtanak.
(111) Az Goliatnak meg ölésęre nem találtatik vala ember, Saul ighére annak az ö léányát, az ki szömben menne az Goliathal, /az mely léány ugyan másé vólt, nem övé, mert az Isten, s-az természet azért atta vólt ez világhra, hogy Saul fel tartván, másnak adgya/ ió akarattya tetzék ebben az Királynak, mindgyárt lön ember az ki megh probálná az ellensęghnek erössęgét élö állá David, kévána az ighiretnek megh erösitésęt, szömben szálla az Goliattal és meg öle ötet.+
Megareus az Megarensek Királlya, midön Atticának hatarába egy Oroszlány réáiok találván Evrippös+ nevü fiat megh ötte vólna, sok fizetet szólgai valának, kiknek könyörögh vala, hogy az Oroszlányon boszszut állanának, senki semmit nem czelekedék, ighére léányát nékiek, az vólt iob az ki az ki+ (112) az Oroszlány után siethetet, közzülök egy Alcathous nevü megh ölte, az Király léányát néki adván, holta után Országában örökösnek hadta.*
Veheted eszedben czak ez két példából, miképpen neha az Vrak az ö allattok valók közzül némellÿknek ezer, némellÿknek három, négy ezer forintot-is ád, iö egy erös vitéz, ki bayt kéván, fizetet legény közzül eggyet sem talál, ki ki menne néki, ighęr két vagy három ház iobbágyot, mindgyárt tizen-is aiánlyák maghokat, hogy készek néki ki menni.
Nagyot hasznal hát az ió akarattyából származot aiándékockal bár czak aprok legyenekis azok, mind VR, mind Király, de ha fösvénysęghnek veti maghát, bizony sok fęle kára következik belöle, mert személye is megh utáltatik, s-az vi(113)tézeknek szivék is töle el ideghenedik.
Negyedik neme az adakozásnak ez, midön az kegyetleneknek foghsághából az szegeny rabokat fö-képpen, az kikkel egy valláson vagy, ki szabaditod, az kik oknélkül számkivettetenek házáiokban bé hozod, az özvegyeknek, árváknak gondgyat viseled.
Szorgalmatos vólt az Xenocrates Chalcedonius az raboknak ki szabaditásában*, kit mikor az Antipater nevü Király Vaczorára hivot és kedvesen gazdalkodnék néki, tudván azt, hogy mennÿ rabia vólna az Antipaternek az ö nemzetsęghe közzül való, az asztalnál+ midön enni kel vala, hoza elö Homerusnak az Vlysses budosásáról irt tizedik könyvböl harom verset mely déákul igy vagyon: (114)
|
O Circe, vallyons kiczoda vólna az az ember, ki iámbor és igaz lévén addigh ennék vagy innék, migh az ö tarsai megh nem szabadulnak és szömével nem látatának+. Az Királÿ kegyessęghen és könyörületessęghén az Xenocratesnek e1 czudálkozván, az ö kedveiért az görögh rabokat mind el boczátatá, Laertius lib[er] 4.
Az Aegynetusok foghták vólt megh az bölcz Platot, és egy Városban az töb rabok közöt mikor arulnak*, megh ismere egy Aniceris nevü fö ember, és megh vévé s-tisztessęghesen Athenásban haza külde.+
(115) Ek-képpen kel nekünk-is igyekeznünk sok szegény rabságban eset Atyánkfiainak szabadulásokra mert ez nevezetes ió tétemény, nevezetes adakozás.
Hol mindazonáltal ezeket tanóld megh.
Ha iavaidból adakozó akarsz lenni, az te adakozásod io kut föböl, az az, tökélletes szüvböl, és tiszta ió akaratból származzon, ne legyen szömfényvesztö, mely czak embereknek szömének vaÿa ki fényét, azonközben penigh belsö szanakozásból legyen, ne, mert hilarem datorem diligit Deus, azt szereti az VR Isten, az ki örömest és vighan adakozik+, mert hogy ha kénszeritve adz valakinek valamit, miczoda iutalmod lészen onnan? Vgy adakozzál, hogy annak, az kinek valamit adz iavára nem gonoszára fordullyón, mert hogy ha (116) az faytalannak azert, hogy faytalanságában eléb mehessen, az gÿlkosnak azért hogy öldökelhessen, az szegénnek azert, hogy Vasárnap az korczmán ihasson, valamit adz nem segitsęgh, hanem vesztesęg lészen az te adakozásod, mert erszényedet üresited, amannak penigh kárt tészesz.
3.+ Meg ne czallyad adományodat, töbnek ne mondgyad, az mit+ valakinek attál, mint vólt.
4. Magad mutogatásábol se agy semmit, hanem irgalmassagodnak kénszeritesęböl, mert bizony az mint adod, ugy böczültetik Istentöl. Vay ki szorgalmatos gondot visel az Vr Isten az te adományodra, nézi mit kéván töled: Ne tudgya á te bal kezed mit adgyon iob kezed+, bizony nem szóll az testi kézröl, hanem azt paranczollya, hogy oly halgatók legyünk ió téte(117)ményünknek ideién, hogy męg leg közeleb való Attyánkfiai elöt-is ne hirdessük alamisnálkodásunkat.
Hiszem elég az, ha tudgya és láttya az VR Isten, és alkolmas idöben iutalmat az mint megh igérte megh adgya.
Ved eszedben azért it midön az+ adakozásról tanitalak, hogy nem akaria az Vr Isten hogy minden ioszághodat ió akaratodból el vesztegessed, hanem czak sáfárságodat* kévánnya.
Az Ennius pogány bölcznek nevezetes mondásával* zárlom bé ez Caputról+ való tanitásomat: Benefacta male locata malefacta non benefacta sunt. Az ió tétemény, kit gonosz helyre ád az ember, nem ió tétemény hanem vesztemény.+