AZ kissebbik Scipio felöl* olvasom hogy soha az tanáczházrul haza nem+ ment addigh, valameddigh azok közül az kiket elöl vagy utol talált barátot magának nem szerzet, mellyel ieléntette hogy ez életben embernek nem lehet iob ioszága az igaz barátsághnál.
Minden tehetsęgeddel azért raita kel lenned hogy ez nevezetes ioban te-is részesülhes, mert az mint hogy ninczen soha oly állat ez világon, az ki ha mindentöl megh foztatik, eghtöl, tüztöl, viztöl, földtöl, el elhessen, vgy nem hiszem hogy nagyra mehessen az kinek az igaz barátságban ninczen része. Azon penigh igen igyekézzel hogy senkinek barátságat meg (164) ne vessed, de mind azon altal czak azokat válaszszad az kiknek az ö erkölcsöket látod az te elméddel és erkölcsöddel eggyezni, mert bizony ha szineskepen ideigh* az külömbözö erkölczü magát barátságodban tüntetÿs, örökös mind azon által semmiképen nem lehet. Ha tölem kérded+ /edes Tanitom,/ kit kel barátomnak választanom? Erettem megh felel az bölcz Aristoteles*, kitöl egykor hogy ezent megh kérdettek volna, azt felele: Qui plurimas iniurias ferre potest. Az ki vgy mond, sok boszuságokat el szenvedhet. Bizony nagy igazán, mert vgyan-is az kik semmit nem szenvedhetnek, midön tenéked háboruságod avagy nyaualyad érkezik mingyárt eléb allonak, és az mint az bölcz Naso hasonlitotta, az mikepen az füstös házat az Galambok el hagyák, és az vyonnan sin(165)delezetre felette örömest répüllnek, vgy azok kiknek az haborusághnak füsti egy kiczinnye orrok izit megh keserüti, el futnak és téged egyedül hadnak.* Az görögheknek egy Demeter nevü királyok* máskepen felelt megh az kérdésre: kit kellessen tudni illik barátoddá választanod? azt mondotta: Azt válaszszad. Qui in rebus secundis vocatus adest in aduersis non vocatus sed sponte sua. Azt az ki ió szerénczednek ideien hivatalt vár hozzad menésére, nyavalyadnak+ és gonosz szerenczednek ideien hivásnelkül ielen van+
Ielen lön Nisus az ö szerelmes báratyanak Eurialusnak, az ki midön látta+ volna hogy az ellensęgh kezében akadot volna, ezt kezde kialtani: Me me adsum qui feci in me convertite ferrum. Engemet, engemet, ihón vagyok az ki czelekettem, öllyetek megh engemet. Lát(166)ván ezért, hogy az ö Eurialussa az fegyveres vitézektöl megh öletetet semmiképpen nem mene bé az tábórban, hanem az ö szerelmes baráttya mellet Eurialus mellet magát megh ölete, kiknek az ö barátságos eggyessęgeket, és eggyessęghes bárátságokat+ oly keservessen iria le Virgilius*, hogy kö vólna az szü az ki siralomnélkül historiáiokat el olvashatná, Aeneid[os] lib[er] 9.
Ielen lön hiuásnelkül az szerelmetes Pylades az ö barátyanak Orestesnek szerenczetlenségében kit mikor Tauricaba megh akarnanak az áldozatra ölni, Pylades arra kéri vala az raiok dühöt embereket hogy Orestest boczatanak el, s-ötet ölnek megh, Orestes viszontagh magát öleti vala megh, Pyladesnek penigh eletet kivánnya vala.* Igaz barátságat mutata Ionathas Dauidnak, kinek sok háboruságban gya(167)korta ielen lön és ötet mégh szabadita. 1 Reg. 18++
Az barátsághnak szine alat sokan megh czalatattanak, szükséges azert felette igen az vigyazás, ne tarcz mingyárt mindent barátodnak az ki szép szot ád és távolrol-is reád mosolyogh. O mely bodogh ember az az kinek igaz baráti vadnak. Mert az igaz barátságh ember életének oszlopa, gyönyörüséges ideienek izi, gondgyanak könyebséghe, io szerenczeienek ékeséghe, háborusághának czendesitöie. Bizony nagynak alittom mostani egésséges életemet, de semminek tartanám ha az igaz baratsághnak savaval nem elegÿtetet volna életem.+