Adventre-valo Patrem^*

Organo

HIszek egy Atya Istenben,

Meny, és Föld Teremtöjében,

minden állatoknak Szent rendelöjében,

ki örökké él a Királyi nagy Felségben.

Hiszek áldott JESUS Christusban,

mint mi-nékünk kegyelmes Urunkban,

Istennek egyetlen-egy Szent Fiában.

Kit az Atya Isten szült, hogy mi-nékünk,

lenne mindenben mentségünk.

Igaz Szent Istent küldött-le érettünk:

hogy Menyországra lenne fényességünk.

CHORUS

Származott Atya Istentöl,

természetben véle egy vólt mind öröktöl,

ö-általa mindenek löttek jó kedvéböl.

ORGANO

Ki mi-értünk nyavalyás emberek-ért,

és a' mi idvességünk-ért,

le-szálla hozzánk a' magas Menyégböl,

és meg-testesüle Szent Lélek Istentöl.

CHORUS

Szüz MARIA-tól Szent testet fel-vön,

a' midön valóságos hogy ember lön:

és büneink-ért akkor eleget tön.

ORGANO

Vallom mindenkor a' Keresztséget

mellyel büneinknek kegyelmet készítet.

Es várom az hóltaknak elevenségeket.

Es a' jövendö bóldog életet.

Nyomtatott kiadása:

Alapszöveg: Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 516.–Cím: ADVENTRE-VALO PATREM. – Azonos szöveggel: Pálffi Márton-ék. 1676 előtt, lb.

Szövege megtalálható még Kájoni második kiadásában (1719, 436).

Credo-parafrázis adventre. – A mise-liturgiában a vasárnapokon és a fő ünnepeken előírt Niceai-Konstantinápolyi hitvallás ritmikus-rímes prózába foglalt fordítása. Latin eredetije a IV. században keletkezett. Szövege, amelyet Kájoni is közölt (1676, 508), a Missale Romanum szerint a következő:

Credo in unum Deum.

Patrem omnipotentem,   factorem caeli et terrae,   visibilium omnium et invisibilium.

Et in unum Dominum Iesum Christum,   Filium Dei unigenitum. Et ex Patre natum ante omnia saecula. Deum de Deo, lumen de lumine,   Deum verum de Deo vero. Genitum, non factum,   consubstantialem Patri:   per quem omnia facta sunt. Qui propter nos homines   et propter nostram salutem   descendit de caelis. Et incarnatus est de Spiritu Sancto   ex Maria Virgine:   Et homo factus est. Crucifixus etiam pro nobis:   sub Pontio Pilato passus,   et sepultus est. Et resurrexit tertia die,   secundum Scripturas. Et ascendit in caelum:   sedet ad dexteram Patris. Et iterum venturus est   cum gloria iudicare vivos et mortuos:   cuius regni non erit finis.

Et in Spiritum Sanctum,   Dominum et vivificantem:   qui ex Patre Filioque procedit. Qui cum Patre et Filio   simul adoratur et conglorificatur:   qui locutus est per Prophetas. Et unam sanctam catholicam et apostolicam   Ecclesiam. Confiteor unum baptisma   in resurrectionem mortuorum. Et vitam venturi saeculi. Amen.

A szöveg három fő részben a három isteni személyre vonatkozó hittani tanítást, a fő hitigazságokat foglalja könnyen megjegyezhető, felmondható formába. Kezdetben a keresztségi hitvallásként alkalmazták, a XI. század elején került bele a római miseliturgiába a tanító rész (lecke, evangélium, homilia) végére.  (Vö. Jungmann I, 591–606.) Az első sort a pap mondta vagy énekelve intonálta, majd a Patrem-től a nép közösen folytatta. Innen a Kájoninál és más régi népénekes gyűjteményekben e darabok gyakori Patrem címe; a versek élén néha még a kezdő Credo (Hiszek) szó fordítása is elmarad. A nép nyelvén német  nyelvterületen a XV. századtól már használatos volt (vö. Lipphardt, Walter: Johann Leisentrits Gesangbuch von 1567. Leipzig 1963, 111.). Magyar földön csak a XVII. században jöhetett szokásba. A Cantus catholici 1651-i kiadásában a latin Credo vagy fordítása még nem szerepelt; az 1675-i második  kiadásban is csupán a függelékben található egyetlen verses parafrázis (vö. Credo in unum deum c.). Szőlősy Benedek először az 1655-i szlovák gyűjteményébe közölt, feltehetően cseh nyelvterületen már korábban használatos, énekelt hitvallásfordításokat. Nagyrészt ezek fordítása került  bele a XVII. század végén a Turóci cantionale-ba (Credo natale., Credo quadragesimale., Credo paschale., Credo [Hiszünk egy Atya Istenben…]., Credo [Hiszünk mi egy Atya Istenben…]., 561. és 563. sz.). Ezen kívül kettő az 1674-i Pécsi énekeskönyvben ([Hiszünk mi az egy Istenben…]., Patrem [Hiszünk mi az egy Istenben…]. sz.) és négy a Cantus catholici 1674-i kiadásában (Karacsonra valo Patrem., Patrem [HIszünk mi az egy Istenben…]., Credo [HIszünk mi az egy Istenben…]. és Patrem [HIszünk egy igaz Istenben…]. sz.) található.

Kájoni a Cantionale catholicum-ban a különféle ünnepekre a Patrem –et versben (Credo in unum Deum., Credo [HIszünk igaz Istenben…] c.), négyet pedig ritmusos-rímes prózában (Adventre valo Patrem., Kájoni János: Petsi patrem., Kájoni János: Cvnctipotens. és Kájoni János: Nagy patrem. sz.) közölt. Az utóbbi négyet a nép orgona kísérettel (ORGANO) és a karzatról a kántor (CHORUS) felelgetve gregorián dallamra  énekelte. Ezeket Kájoni János saját szerzeményének vallja: „Ecce Kegyes Olvasó, ez a' Négy Patrem, a' kikkel itt mi közönségesen szoktunk élni: mellyek soha még eddig Magyar-nyelven nem vóltak: de, hogy a' Kösség inkább meg-értse, ezeket-is Magyarul forditottam. Azon igyekezetem pedig, hogy a'  Rhythmusok formáját meg-tartsam: holott a' Deák PATREM nótáját, per omnia meg-tartottam; ugy, hogy a' ki a régi Deák PATREM Nótáit jól tudgya, Magyarul ezeket szintén el-mondhattya: mert abban semmit nem külömböztettem; Contentus lévén a' mi régi eleink szerzett szép Nótájával. Légy jó egésségben; s' élly vélle.”

Az adventre való Patrem dallamát Kájoni orgonatabulatúrája nyomán közölte Domokos 1979, 910–2, 1266.

3 állatoknak – minden teremtett lénynek, létezőnek (NySz I, 76–7).

29 elevenségeket – életre kelésüket, feltámadásukat.