|
|
Nyomtatott kiadása: Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 64. – Cím: MAS. – Megvan a második kiadásban is (1719, 41). Karácsonyi válaszos ének. Forrása, szerzője ismeretlen. Versforma: 6–6–7–12 (a–a–b–b); a 3–4. sor refrén. Az utolsó versszakban a refrén első sora változik; lehetséges, hogy a kétféle záradékot strófánként váltakozva énekelték. Dallamát a Szentes Mózes toldaléka (Deák–Szentes kézirat; 1774, 20) nyomán Papp Géza közölte: RMDT II., 325. sz. – Népi változata betlehemes ének, pásztortánc és karácsonyi köszöntő formájában Erdélyből ismeretes: MNT II., 456–8. sz., 615. sz. – Bukovinából származó népi változatát közölte: Domokos 1979, 273. és 1256. 20 Limbus – az Ószövetség tanítása szerint a holtak lelke a feltámadásig az alvilágban tartózkodik. Ennek egy része a pokol tornáca vagy a limbus az igazak helye, amit Ábrahám kebelének is neveztek; az ószövetségi pátriárkák, próféták és más istenfélő emberek holtuk után itt várták a feltámadt Krisztust, aki a megváltás örömhírét először nekik vitte meg. A gonoszak helye az alvilágban a gyehenna. Ezek a fogalmak az Újszövetségben, Jézus tanításában is szerepelnek (Lk 16, 22). Vö. RMKT XVII/7, 91. sz. 96. sor jz.
|