[EGek vigyázzatok, gyors csillagok meg-állyatok…]*

Redemptoris mater, Nótájára

EGek vigyázzatok, gyors csillagok meg-állyatok,
Szelek nyugodgyatok, mindenek álmélkodgyatok:
A' mi sok idöktöl rejtve vólt s' öröktöl,
ki-nyilt istálóból, kis jászolyból:
ide halgassatok, értelmet innét kapjatok.
Ejel nap föl-derül, à természet viszsza térül:
Elmém csudálkozik! Atya nélkül Fi ágazik.
Anya löt Fiutól, s' Fiu Szüz Annyától;
itt csak el-hül elmém, s' nem fér belém.
A' ki birsz egekkel, mi közöd az emberekkel?
Ki téged el-hagyot, nem érdemlet vólt illy nagyot:
Oh buzgó szerelem, ingyen való töredelem.
Gyermek születtetik, de Szüz nem sértetik,
kisdednek emlöcskét nyujt s' tejetskét.
Oh Isten, melly jó vagy! csudálatosságod melly nagy.
Oroszlány szelidül, örök ige bölcsöben ül:
Világ elöt ki lött, Szüz méhéböl megint ki-jöt.
Oh ki birsz elmével, à hivságot had-el,
ne légy álmos szemmel, hanem kely-fel:
ki eget meg-nyitá, szállását nem találhatá.
Tehát semmit sem lel, kitöl madár-is ki-telel,
s' igy ki-csufoltatik? kitöl minden jó adatik:
Hol az irgalmasság oh! Bethlemi vakság,
hogy nem kell ez Vendég, s' illy nagy Felség?
Istállóba megyen, barom néppel hogy jót tegyen.
Oh szentséges kö-szál, mellyben forrást lelkünk talál:
imé Szüz Fiat szül, im kösziklából viz gördül:
ide futva siess, hogy itt meg-éledhess,
ki szomjan epeszted gyarló tested:
ez csepböl áradoz, egek tengere s' dagadoz.
Oh áldot Házacska, méznél oh édesb jászlocska,
benned à mi vagyon, azt nem adnám semmi nagyon:
A' kik kereskettek, jaspist feszegettek,
itt járjon szemetek és kezetek.
Ez à csekély gyöngy-ház, kinek gyöngye Angyalt ruház.
Ez csigában hogy férsz, éppen rabot szivemböl tész;
parancsoly vizekkel utánnad usznom s' könyvekkel:
Midön öszve szorúlsz, és ugy reá borúlsz
az emberi testre, s' el veszetre:
Innét tudom vak vagy, oh szeretet, hogy illy nagy vagy.
Oh drága szép Virág, Szent elmében való világ;
Oh kis Jesus, Atyám, gondviselö királyocskám:
Kö várakot utálsz, s' inkáb szivemben szálsz,
azt neked szentelem s' nincs job helyem:
engem illy szorosban, vony hozzád ez kis jászolyban.
Bölcsödnél vigadok, vigasságos verset mondok;
haláltól sem félek, midön Jesus, veled élek:
Illy csuda tétellel, s' illy serénységeddel,
ha keresz veszet jót, s' tévet juhot;
itt vagyok juhocska, oh szép Jesus kis pásztorka.

Nyomtatott kiadása:

Cantus catholici. Kassa 1674, 49–51. – Cím: MAS. – Nótajelzés: REDEMPTORIS MATER Nótájára. fol. 37. [= Alma redemptoris mater c.] – A magyar ének után a latin eredetit is közli.

Szövege megtalálható még a következő XVIII. századi kéziratos gyűjteményekben: Vépi ék. (1725–68, 75), Szakcsi kántorkönyv (1788–9, I, 31), Császár Ferenc-ék. (XVIII. sz. 2. fele, 47).

Karácsonyi ének, a Caeli attendite, cursum stellae compescite kezdetű cantio fordítása. A latin vers csak a kassai Cantus catholiciből ismert. Szerzője ismeretlen. – Szövege a következő:


Coeli attendite, cursum stellae compescite,
Venti quiescite, res omnes obstupescite.
Ab orbe condito clausum in abdito,
Apertum patulo fit stabulo.
Aures erigite, mortales intelligite.
Nocte sol oritur, ardor rerum convertitur;
Quid mirabilius, quam sine patre filius?
Puella mater est, infans creator est;
Hoc satis audio, nec capio.
Coelorum domine, quid tibi, quid cum homine?
Qui te deseruit, horum nil homo meruit:
O magna charitas, quae tanta gratis factitas.
Puer dum nascitur, nil virgo patitur,
Quae Deo tenera dat ubera:
Deus amabilis et nimis admirabilis.
En leo mansuescit, Deus aeternus puer fit;
Ante luciferum natus, en prodit iterum.
Ah mentes inclytae, vana relinquite,
Somnum excutite, et surgite:
Qui coelos aperit, hospitium non reperit.
Ergo nil reperit per quem nec ales esurit?
Floras extruditur, per quem hic mundus conditur?
Pessimam agis rem i grata Bethlehem
Dum non vis sospitem hunc hospitem.
Vadit ad stabulum, homini bruto pabulum.
Hic virgo parturit, hic fons e petra scaturit;
Petra fortissima, guttā stillans purissimā.
Huc adsis propere, quisquis in opere
Te siti conficis, ac deficis:
Hac unā stillulā, turget coelorum situla.
Dulce praesepium coeleste tu conchilium;
Tua substantia, gemmarum quinta essentia.
Quaestum qui facitis, qui gemmas capitis,
Huc rete tendite, hanc prendite:
In vili conchula, Deus est ipse gemmula.
Cor meum alligas, in hac deum concha navigas:
Jube me maximis post te natare lachrymis.
Dum sic te complicas, teque dum applicas
Humano corpori et operi;
Nunc vere coecus es, dum sic, o amor, meus es.
O sancta coecitas, quae sanctas mentes excitas;
O Deus parvule, herus tu meus grandule.
Magna cum despicis, cor meum respicis,
Tibi quod consecro et obsecro;
Me tuis cunulis astringe nunc fasciolis.
Vinctus ad cunulas, laetus dabo naeniolas;
Hic libens moriar, dum Jesule te potiar.
Tanto miraculo nascens in stabulo,
Quaeris oviculam? en voculam:
Hic sum, pastorcule: o Jesu! mi fratercule.

Versforma: 14–14–12–10–14; az 1–3. és az 5. sor osztása 6/8, a 4. soré 6/4, valamennyi belső rímmel.

Dallama: RMDT II., 250/I. sz.

3 sok időtől rejtve vólt – a Megváltó eljöveteléről az Ószövetség népének hosszú ideig csak homályos sejtései voltak.

16 oroszlány szelidül – Izaiás jellemzi így a Messiás korát: A' farkas a' bárány lakik: és a' párducz a gödölyével eggyütt fekszik: a' borjú és az oroszlány és a' juh eggyütt-laknak, és egy kis gyermechke hajtya azokat (Iz 11, 6); A' farkas és a' bárány eggyütt legeltetnek, az oroszlány és az ökör  polyvát észnek: és a' kigyónak az ö kenyere por: nem ártanak, se nem ölnek az én egész szent hegyemen, úgy-mond az Ur (Iz 65, 25).

27 kösziklából viz gördül – Izaiás hasonlata a messiási időről: Nem szomjúhoztak a' pusztában, midőn ki-hozná őket: vizet hozott-ki nékik a kö-sziklából, és meg-hasította a' kő-sziklát, és vizek folytak (Iz 48, 21). Vö. [FRiss harmattal, szent illattal, minket egek hizlalnak…] c. 8. sor jz.

33 jaspist feszegettek – A latinban: qui gemmas capitis (kincs után kapokodtok).

35 gyöngy-ház – conchula (kagylócska); a költői kép a bethlehemi kisded jászolát, barlangját ábrázolja, és ezt a következő strófában tovább szövi.

37 könyvekkel – könnyekkel, a latinban: iube me maximis post te natare lachrymis.

46 vigasságos verset – a latinban: naeniolas; a nenia eredeti jelentése gyászdal, későbbi értelme: népdal, nóta.

49 veszet – elveszett; tévet – eltévedt.


Hátra Kezdőlap Előre