[Hallyátok keresztények…]*

Ad notam Poszluhagte krestyane, co ze gest ztalo

Hallyátok keresztények
Á mi történék néha idönek elötte,
Hallyátok vygan, mert ez hir nylvan Betlehemben.
Szülletet Emanuel
Szép tiszta szüztül, Maria névö virágtól,
Csak önön maga az Isten fiá, egyedöl.
Az istaloban szüle,
Az szüz Maria az ö szent fiát le téve
Az barmok közöt, mert masult helet nem-löle.
Polálá az posztóban,
Hol ökör, szamár reá lehelvén iászólban,
Gyönge szüz annya térdére esvén imáda.
Oh fiám, kisded fiám,
Miért olly igen, csudallya minden, le-szálál
Gyárlo világra, és istaloba be szálál?
Oh fiám, kisded fiám,
Ó szép virágom és narcissusom, Jesuskam,
Menyböl le-iüvél és emberé lél, rosáczkam.
Az bünös emberekért,
Széles világnak Adam fiának valtságért
Szenvecz hideget és nagy énséget azokért.
Nincsen senki világon,
Á ki tégedet meleg szállásra fogadgyon,
Szülletésedért, szenvedésedért ki aldgyon,
Hanem ökör és szamár,
Oktalan alot az szállast adot, vygan vár,
Reád lehelnek és melegétnek, hidgyed bár.
Mert gyermeké tétetél,
Lévén nagy urrá és Isten fiá, be iüvél
Szóros méhemben, és szegénségben ott türél.
Hattad magadat tenni
Szoros iászolban, nem palotaban be-szálvan,
Mert Betlehemben te-néked szállast nem advan.
Széna és szálma ágyad,
 hideg gyötör, melegét ökör; és anyád,
Virág száll lévén, szüzen születvén, most imad.
Te mindeneket ruhasz,
Nyárát és telet, donyhat és ködment nékünk acz,
Magad hideget értünk szenvecz fergeteget.
Minden tártómaniokat
Tartas és tapláls, és nékiek adcz gabonat,
Nagy szegenséget es nagy énséget türsz magad.
Ertünk azt cselekedtél,
Hogy minket hozzád szent országodban be vinnél,
Hol angyálokkal és sok szentekkel dicsirnénk.
Kristus, értünk szüllettél,
Légyen nagy hála mi tölünk adva ö néki,
Vedd hozzád minket, sok bünösöket örökké.

44 minket <mag> 47 Adva <örökké> Az áthúzott szó fölött: ö néki

Kézirata:

Pécsi-ék. 1674, 108b–110a. – Nótajelzés: Ad notam Poszluhagte krestyane, co ze gest ztalo.

Karácsonyi ének, fordítása a nótajelzésben idézett Posluchagt'e Krestiané kezdetű cseh eredetű éneknek. Szövege és dallama Szőlősy Benedek szlovákok számára szerkesztett énekeskönyvében (Cantus catholici. Pýsně katolické. Lőcse 1655, 34–5) található. (Vö. Burlas–Fišer–Hořejš 274–5.)  Ugyanennek egy másik fordítása a Turóci cantionale hasonló kezdetű éneke ([Hallyátok keresztyének…] c.). Az eredeti szöveg a következő:


Gina.

Posluchagťe Krestiané,
Co se gest stalo,
Pred Leťj dáwno w-Bethleheme.
Nowiňy gyslé,
Pilně ge slysste, prawým wám.
Narodil se Krystus Pán,
Z-MArye Panny,
Gsa Pán nad Pánmj geden sám.
Zádne radostj,
Mnohé úzkosti, mel gest tam.
W-Chléwe ho porodila,
MArya Panna
Krasného Syna wložila.
Mezj howadky:
Neb ginde mýsta neměla.
Obwjnula w-plenky ho,
A do Gesliček, kdež Můl,
Oslyček, nahého,
Panna chudičky,
Dala Synačka milého.
O Synáčku prekrásnj,
Pročs se tak zňižil,
Welmi poňýžil, gsa mocný.
Máss wsseho dostj,
Sám gsy w-úzkosti, k-nám rowný.
Děťatkem gsy včinen;
Gsa Král preslawný,
A' neobsáhly, lbklýčen,
W-úzkem žiwoťe,
W-nuzj, a' w-psoťe, gsy wložen.
Dal se klásti w-Gezličky,
Gsa wsseho Pánem,
Wocným Wladárem, Hospodu,
Moha zwoliťi,
Prekrásnu sobe, w-tú dobu.
Seno, slama, postel twá.
Zyma ťe trápi:
Twá milá Maťi koliba.
Zehrýwa poste,
Wolek, a' Osel howada'.
A' ty wssecko odýwas,
Leto, y Zymu, Rožich,
Perinú nam dáwáss.
Sám se tak hňetess,
Plačess, a' na to nic nedbáss.
Dáwass y wssecko zbožý.
Chudičkú Markú,
Sám w-nedostacku gsy wložil,
Bohate, chude,
Sám w-nuži, w gyde, se zrodil.
Pro nás gsy to vcinil,
Aby nás k-sobě,
W-té swé' chudobě, zbohaťil,
Wsseho dobrého
Skrze swú milost pryprawil.
Sinj žádnj nemehol,
W-tom poslúžiťi,
Toho bogyťi; Což Adam,
Z-Neposlussenstwým
A' wsserečnosti straťil nám.
Za Hrýchi wssého Swěta,
Včinils dosti,
Tak swému Otcy geden sám;
Kdy by nebyl Ty,
Wečnú pokutú hrozil nám.
Poznagmež dobrodeňy,
Krestiane toto.
Wťetil gse proto Syn Božy.
Abychom geho,
Znali samého swé zbožj.
W-něho Wýru magýce,
Srdcem, y vsty,
Swatimi skutky swobodne.
Gej wyznawagme,
Y také chwálme: ržkúc wdečňe.
Kryste nám Narozeňý,
Bud tobě chwála,
Od nás wzdáwaná,
Z-wdečnostj. Až po smrti te,
Ctýme Té w-wečné radostj.
Amen.

Versforma: 7–13–13 (a–a–a); a 13-as sorok osztása 5/5/3.

Dallama: RMDT II., 207. sz.




Hátra Kezdőlap Előre