Gloria*

DIcsöitsük magas Egben,
Az Istent, örök felségben;
A' kik vadnak szelidségben,
Tarcsa Isten békességben.
Néked Mennyei szent Urunk,
Hiven füstöl szent Oltárunk:
Téged szent Atyánknak vallunk;
Hálá-adással udvarlunk.
Atya Isten szent Magzattya,
Veszszönk enyhitö malasztya
Meg-aszott szivünk harmattya,
Ki harag tüzét meg-óltya.
Halált, bünt, sátánt meg-rontád,
Jobra ültetvén szent Atyád;
Magadhoz bünöst szólitád;
Szegény árvák bizattunk rád.
Tiéd Jesus a' magasság,
Tiéd szentséges Uraság:
Te vagy mennyei bóldogság,
Szent Lélekkel egy méltóság.

Nyomtatott kiadása:

Cantus catholici. Kassa 1674, 250–1. – Cím: GLORIA. – Dallamát is közli.

Szövege megtalálható még a következő XVIII. századi gyűjteményekben: Magyar Cantionale (XVIII. sz. eleje, 90), Paksi Márton György-ék. (1760, 142).

Glória-parafrázis nagyböjtre. Lásd Adventre valo Gloriac. ének jegyzete. Szerzője ismeretlen. Mindkét idézett forrás a nagyböjti énekek elején közölte. A nagyböjti vasárnapok miséjét a bűnbánati idő jeléül lila öltözetben mondják és a liturgikus előírások szerint az örömet kifejező Gloria is elmarad. Kivétel ez alól a  szenteknek erre az időszakra eső ünnepe (pl. Szent József, Gyümölcsoltó Boldogasszony). A „nagyböjti” Gloria tehát nem ellentmondás.

Versforma: 8–8–8–8 (a–a–a–a).

Dallama: RMDT II., 89. sz.


Hátra Kezdőlap Előre