[AH Jesus szenvedése…]^*

AH Jesus szenvedése,

Mi vétkünkért való

Síralmunk nevelése,

Sok türésböl álló:

Méltán, méltán gyötrödöm szivemben,

Jesust értem látván, a' nagy gyötrelemben.

Hogy Jesust Kereszt ága,

Magához foglalta;

Két szememnek világa,

Magát jaj meg-adta.

Meg-setétült az Egek súgára;

Mert a' Kereszt-fán függ e' Világnak Ura.

Egek, hogy szenvedtétek,

Jesusnak kénnyait?

Hogy hogy viselhettétek

Szent Urunk súllyait!

Tekintsétek, kit kívántok nézni;

Sebtül szent orczáját, ah nehéz ismérni.

Minden kegyetlenséggel

Jesuson az Sidók;

Hol vadtok segítséggel

Cherubim Angyalok?

Miért fel-nem költetek mellette,

Mikor Sidó Jesust kínzotta, és verte.

Nem vólt Világ éltében

Olly kín, s' olly gyötrelem,

Mint Jesusnak testében

Vétkünkért sérelem:

Szakadoznak az erös kö-sziklák-is;

A' kemény sziv még-is nem ejt egy könyvet is.

A' koporsóm zártáig

Könyvem meg-nem apad,

Hogy értem haláláig

Jesus annyit fárad.

Oh jaj! tovább immár nem szólhatok;

De Jesus testétöl meszsze nem álhatok.

Nyomtatott kiadása:

Cantus catholici. Kassa 1674, 321–2. – Címe és nótajelzése: MAS: Melynek Nótája, fol. 318. ([OH Mennyei szerelmünk, Felséges Istenünk…] c.).

Sirató, bűnbánati ének Jézus keresztjénél. Vö. [OH egeknek fényessége…] c. Forrása, szerzője ismeretlen.

Versforma: 13–13–10–12; vagy a nagybetűs kezdések és a rímek szerint: 7–6–7–6–10–12 (a–b–a–b–c–c).

Dallama: RMDT II., 221. sz.

[AH Jesus szenvedése…]*