OH szeretetnek bö kúttya, |
Melly a' szivem kövét rontya, |
S' a' gonosz vért bennem óltya.
|
|
Jesus, értem ki meg-hóltál, |
Meg-rontottad csuda móddal.
|
|
Meg váltván engem rabodat, |
Soha meg-nem vetem szódat, |
Hogy vehettem illy nagy jódat.
|
|
Jesus vidd arra szivemet, |
Keresztre hajtsam fejemet. |
|
Kereszt-fáról Jesus fügvén, |
S' illy gyümölcse fának lévén; |
Nem lehet, hogy ne türjek én, |
Szeretet igy gyümölcsözvén.
|
|
Drága Jesus ött mélly sebe, |
Csak ezeken férünk Menybe, |
Ezeken fény jü Lelkünkbe.
|
|
Piruly orczám, hogy ezt látod; |
Illy nagyot türvén Jesusod! |
De néked ha nehéz sorsod, |
Lábadat menten el-vonszod.
|
|
Szent Kereszt, elmém vond hozzád; |
Meg-gyözz engem beszéllö szád: |
Mert mikor jól vigyázok rád, |
|
Jesust nem-is taglotta más, |
Sok bünöm, kit mutat rovás.
|
|
Ah meg-feszittetett Jesus, |
Szivemböl soha ki ne fuss: |
De közelebb még-hozzám juss, |
Ha keresztöl irtózik hús.
|
|
Kínt látot Jesus, légy velem; |
Rosz kévánságim hadd öllyem; |
Szent Istenségedet féllyem; |
Szent kereszt gyümölcsét éllyem.
|
|
Ki szolgait meg-nem veti; |
|
|