Nagy-csötörtöki missére*

EZ szín alatt az kívánt jó,
Vagyon, ki csak egyedül jó,
Mennyen Földön valami jó,
Az csak ettül adatott jó.
Itt Jesusunk fejér színben,
Mint a' melegség Napfényben,
Es mint a' tüz meleg szénben,
S' mint nagy erö Magnes köben.
Az ki az Eg szélességét,
Terempté s' föld ékességét,
Itt rejtette bölcseségét,
Mutatta kegyelmességét.
Itt az Oltári Szentsége,
Tökélettes embersége,
Teste, vére, s' tehetsége,
Jelen vagyon s' Istensége.
Mert vacsorán mellyen vévé,
Az kenyeret testé tévé,
Az bort szentelé vérévé,
A'mi váltságunk bérévé.
Ezeket, ugy mond, vegyétek;
Ez az én testem, s' egyétek;
Tiis ezt cselekedgyétek,
S' jó tétem emlegessétek.
Vacsora után Pohárt vön,
Es papoknak hagyománt tön;
Hogy, szent halála miként lén,
Papok által maradgyon fenn.
Ez igékkel két nagy dolgot
Cselekedék, s' igasságot;
Apostoloknak Papságot,
s' Nékünk adván orvosságot.
Kik viszontag új Papokat,
Szentelvén és Tanítókat;
Kézrül kézre hatalmókat,
Adák és tudományokat.
Azért most-is azon szókkal,
Christustól vött hatalmokkal,
Elünk s' az áldozatokkal,
Mint Christus Apostolokkal.
Innét vagyon indúlattya,
Hogy az kenyérnek állattya,
Itt helyét nem találhattya,
Mihelt a' Pap meg-áldhattya.
Ez Isteni szent igasság,
Lelkünkben égö buzgóság,
Hitbéli szép világosság,
Ki nélkül nincs állandóság.
De hogy itt láthatóságát,
El-rejti nagy méltóságát,
Azzal jelenti jóságát,
Edesgetö buzgóságát.
Mert ha csak egy szolgájára,
Nem nézhetnénk s' Angyalára;
Miként néznénk ö magára,
A' fényességnek Urára.
Igy bár ember itt ne lássad
A' testet, se ne szagollyad,
Se ízelícsd s' tapasztallyad;
Csak Christus igéjét hallyad.
Hidd-el szavát Istenednek,
Hagyományát Teremptödnek:
Igy hasznára élsz lelkednek;
Igy kedvére Istenednek.

Nyomtatott kiadása:

Cantus catholici. Kassa 1674, 326–8. – Cím: NAGY-CSÜTÖRTÖKI MISSÉRE. – Dallamát is közli. – Az énekeskönyv 428. lapján, az Ur Jesus Christus meg-hadta kezdetű kottás oltáriszentségi ének ( [Ur Jesus Christus meg-hadta…] sz.) után ez olvasható: Ezen Enek Nótájára mondhatni mind azokat-is, Mellyek Nótáját jedzettük fel, fol. […] 327. – Az énekeskönyv szerkesztője ugyanezt az éneket Szent Mise alatt gyakorta mondható énekként is ajánlja; erre vonatkozó megjegyzését ld. ugyancsak az énekeskönyv 327. lapján [idézve a [Oltári nagy Szentség, lelkünk gyógyitója…] c. éneknél].

Nagycsütörtöki miseének. A nagyhét három utolsó napjából a csütörtök (Feria quinta in Coena Domini) az utolsó vacsorának, az Oltáriszentség alapításának és a mise mondására való papi küldetésnek emléknapja. Az ének a nap liturgiájában latinul elhangzó részeket idézi. Az első versszaka azonos Kájoni  János Cantionale catholicum–ának egyik oltáriszentségi énekével (1676, 328; [E' Szín-alatt a' kivánt jó…] c.). Feltehető, hogy ezt a kassai Cantus catholici szerkesztője korábbi kéziratos hagyományból vette.

Versforma: 8–8–8–8 (a–a–a–a).

Dallama: RMDT II., 90/I. sz.; a cserélhető dallam: uo. 72. sz.




Hátra Kezdőlap Előre