[Atya Vr Isten…]*

Atya Vr Isten,
Az ö eggyetlen egy Fiát.
Hogy bünös szolgát meg-uáltana,
El-küldé ez Világra.
Fölötte igen,
uétkezett uala Emberj nemzet.
Vgy hogy nem lenne reménsége:
az örök üduösségre.
Nagy jrgalma lön,
A mi Meg-uáltó Vrunknak.
Hogy testét adta nagy kjnokra.
Emberek uáltságára.
Mennyej Király,
A kit Angyali kar csudal;
Bününk terhét uallára uéue;
Mellyért sok bajt fel uéue.
Az ö szent Feje:
Az Angyalok ékessége,
Töuéssel uala koronázua.
O keserues korona!
Ékes Orczája,
Mjnden szépségnek csudája,
Nyallal, s torháual, a' Zsidoktúl
pökdöstetett undokúl.
Szépséges Szemej,
Szebbek nap fényességénél.
Be-buritattak mint homallyal,
kötöztetuén ruháual.
Mennyej Oszlop.
Kitöl mindenek függenek.
Oszlopnál ostoroztatik,
csudájára a Népnek.
Tetétöl fogua,
talpiglan a Vérben úszot,
Vgy hogy az ö egész Szent Testén,
egésség nem adatott.
Az ö dicsössége,
A kiuel mindent be töltött.
Igen haluány szinben öltözöt
Midön minket gyogyitot.
Azok a kezek,
mellyek mindent teremtettek.
Magas keresztre terjesztettek
s szegekkel szegeztettek.
Könyhullatassal,
jmádkozot az Atyához
Hogy mutatna jrgalmasságát,
kegyetlen Hohárihoz.
Szentséges Fülej:
Kik menyben Angyali szollást,
Szoktak hallani, és szép áldást,
Most hallanak káromlást.
Bölcsességes Szája,
A kj mindent jóra jntött.
Epés eczettel szomjúságában,
s méreggel itattatott.
A nagy jrgalmú,
És nagy felségü Vr Jsten.
Halált szenyuedett mi érettünk:
Honnan azt érdemlettük.
Tulajdoni közze jött,
Es öuéjé be nem fogattak;
Djcsösségnek Vrat Latrokkal,
Keresztre kárhoztatták.
Proféta szauáual,
Hozzájok szollott kegyessen.
Miert támadsz reám. O én Nepem?
Ellened mit uétettem?
En ki hosztalak,
Egyiptomnak fogsagabol,
Negyuen esztendejg Mannaual,
tartottalak mennyegböl.
Minden Nemzetek
közzül, magamnak uálasztottalak
Éjjel, és nappal esetektöl,
Vtban oltalmaztalak.
Ekes Szölömnek,
En tegedet plantaltalak.
Te pedig keserö italt szerzél,
Szeretö szent Vradnak.
Nehéz keresztet,
Meg-uáltodnak készétettél.
Latrokkal Várasból ki uéuél:
Oldalbanis sertettél.
Jmé az Igaz:
Bait-ui Halallal érettünk;
keresuén el-ueszet juhait:
fajdalmin keseregjünk.
Minden csudák fölött,
Az leg csudálatosb dolog.
Fiu, Attya elött kinoztatik,
S-tölle meg segéttetik.
Kesergö Annyának,
Hegyestör sértette szjuét:
Bánatban el-merült a lelke,
Látuán Fia fajdalmit.
Környüle alló,
Az ö mennyej Angyali.
Könyhullatassal szánakodtak,
Halálán Szent Vroknak.
Sött még a' Föld-js,
keserge e' boszúságon;
Meg-indult s-reszketet magába,
Jrtozuán e' csapáson.
Kemény Kösziklák,
Az ö természetek ellen.
Bánattyokban repedeztenek:
fajdalmin Jsteneknek.
Nap, és az Hóld,
szépségböl ki öltöztenek.
Hoharsagokat hogy ne látnák,
kegyetlen Zsido népnek.
Meg-hólt Testek-is,
Föld gyomrában azt érzették.
Es azt látuán fel-támadanak:
s jelenéssel hirdették.
O melly nagy uala,
bánattyok ö Hiuejnek.
Látuán Vroknak illy halálát,
Rajta keseregének.
Az ö Tanituányi-is
öltöztek szomorúságban.
Mint juhok Pasztortul el-szillettek,
s sziuekben epedeztek.
Minden teremtet
allat, Teremtöjt gyaszollya.
Jaj annak, a ki ötet nem szannya,
Mert szivében köszikla.
O Jerusalem,
Vgy mint, te Emberi Nemzet,
Tér-meg Vradhoz Jstenedhez,
kj uért ontot éretted.

Cím Masik. Lapszélen: Vj Ének. 49 Szentséges <Szeme> 64 A sor után: <Tulajdoni közzé jött> 108 A sor után: <Meg-holt Teste> 128 <Annak szive> Az áthúzott szavak alatt: Mert szivében

Kézirata:

Turóci cantionale. XVII. sz. 2. fele, II, 114–16. – Dallamát is közli. – Kiad. Bartalus 1869, 152–55; Bogisich 1882, 45.

Nagypénteki passiós ének. Papp Géza megállapítása szerint (RMDT II, 446) az Ociec niebieski iedynego máiác Syná kezdetű lengyel ének fordítása. Eredetije megtalálható a Pjsne chval bozskych. Pisne duchovnj evangelistské című lengyel nyomtatott énekeskönyvben (Samotul 1561, fol. E XVIb, mikrofilmje az OSzK Zeneműtárában, FM 4, 1040).

Dallama: RMDT II., 32. sz.




Hátra Kezdőlap Előre