Kézirata:
Turóci cantionale. XVII. sz.
2. fele, 52–3. – Cím: Jdem Vngaricè. [A lapszélen:] Vj forditas. – Nótajelzés: Nota eadem. [A cím és a nótajelzés
az előtte levő latin eredeti címére és
nótajelzésére utal: Cantus De Sanctissima
Eucharistia. Nota O gloriosa virginum].
Oltáriszentségi ének, az
O salutaris hostia kezdetű cantio fordítása.
A névtelen fordító a latin ének szövegét
a szlovákok számára szerkesztett
Cantus catholiciből (Lőcse 1655, 174) másolta
be kéziratába. A cantio ebben a formában csak ebből
a kiadásból ismeretes. Az első strófával
némelyik úrnapi officium kis hóráinak himnusza
kezdődik (AH 12, 34; 43, 33; 50, 588), ezeknek folytatása azonban
eltér a fordítás mintájától, amelynek
második és harmadik versszaka is csak részben vagy egészben
található meg több, főként úrfelmutatási
énekben (Mone I, 271, 283; vö. Chevalier 13681, 2169, 1710). A fordítás
mintájául szolgáló latin eredeti szövege
az 1655-i Cantus catholici nyomán a következő:
Alius. Nota. O gloriosa Virginum. |
Quae caeli pandis ostium. |
|
|
Salus et spes infirmorum, |
|
|
Salve sanguis Iesu Christi, |
Qui in cruce fusus fuisti |
Nobis quoque spem dedisti. |
|
|
In sempiterna gloria. Amen. |
|
|
Versforma: 8–8–8–8 (a–a–a–a
és a–a–b–b).
Dallama a latin minta nótajelzése alapján: RMDT
II, 75/I. sz.