[AZ vèghetetlen kegyelmü…]*

Nótája, Aaron veszeje virágzik

AZ vèghetetlen kegyelmü,
s' meg-mérhetetlen szerelmü,
Christus ebèdet Híveknek készitett:
Itt az Nap fénye, Szivünk reménye,
Homályban látszik, Nyilván nem tetszik;
De jelen lètét ö hivei érzik.
Mennyei drága vendégség;
Velünk tött erös szövetség;
Lelki éhségben fogyhatatlan bövség.
Mi gyarlóságink, Lègy szent óltalma;
Mi kis munkáink, Légy nagy jutalma:
Oh áldott Szentség, Lelkünk nyugodalma.
Kegyelem kutai folynak,
Szent Oltárrúl ránk csorognak;
Ez nagy Szentségböl Kegyelmek omolnak;
Kikkel a' lelkek bünböl tisztúlván,
Es fonnyatt szivek, Itt meg-ujúlván,
Isten hajléki lèsznek ezzel nyilván.
Aldott Jesus rosát híncsed,
Es éppen fel-ékesitsed
Szivünk hajlékát, Nagyon föl èpitsed.
Eghj harmatnak bö-termésével,
Jò akaratnak Szent növésèvel,
Lelkünk bé-tölcsed, S' el-foglald szerèvel.
Vedd Jesus Szentség pennájàt,
S' ird-bé szivemnek czélláját;
Sok szenvedésid ird belém sommáját:
Igy a' gonoszsàg szivem nem fojtya;
Sem rosz kévánság meg-nem rutittya:
Szent Test, elmémet èg felé mozdittya.
Oh szerelmes szép Jesusom,
Téged ohajt köny-húllásom;
Csak tölled fügjön minden-némü sorsom:
Indúly lelkemben, im belé veszlek;
Jöj kebelemben, im bé rekesztlek:
Eölemböl Jesus soha nem eresztlek.
Már hozzád vontad szivemet;
Vezérellyed lépésimet,
Bünböl tisztítsad én gazos elmémet:
Téged szüntelen, s' felejthetetlen,
elmémben tartlak, El sem bocsátlak,
Valamig örök életben nem látlak.
Lelkünk üdvösséges ètke,
Midön nincsen semmi vétke;
Angyali Karok leg nagyob értéke:
Kenyér szinében meg-vagy itt éppen;
Itten imádlak, hozzám-is várlak;
Földön és Mennyen vég nélkül urallak.
A' ki Jesus testét eszi,
Magához tisztán bé-vészi,
Halálnak mérgèt soha meg nem érzi:
Mivel hozzája örök Attyával,
Bè száll szép Jesus minden sok jóval,
Es Szent Léleknek drága malasztyával.

Nyomtatott kiadása:

Cantus catholici. Kassa 1674, 399–400. – Cím és nótajelzés: MAS: Melynek Nótája, fol. 18. [ = Aaron veszeje virágzik].

Szövege megtalálható még a következő gyűjteményekben: Vépi ék. (1725–68, 189), Maracskó Anzelm-ék. (XVIII. sz. 1. fele, 121), Jászfényszarui-ék. (1788, 51).

Oltáriszentségi ének, az erdélyi kéziratos hagyományból ismert azonos kezdetű éneknek ([Oh véghetetlen kegyelmü…] c.) átalakított és bővített változata. A névtelen szerkesztő az eredetiből átvette az 1–2. és az 5–7. versszakot, elhagyta a közbeeső 3–4. strófát és négy új strófával kiegészítette.

Versforma: 8–8–11–10–10–11 (a–a–b–c–d–d, vagy a–a–b–c–c–c); a tízes sorok 5/5 osztásúak belső vagy keresztrímmel.

Dallama: RMDT II., 200/I. sz.




Hátra Kezdőlap Előre