[IDvez-légy Szent Kenyér, életünk kút-feje…]*

Nota: Itt jelen vagyon etc.

IDvez-légy Szent Kenyér, életünk kút-feje,
E' setét Világnak tündöklö szép fénye,
Minden lelki kíncsünk, szép arany szekrénye.
Christus Szent Teste.
Idvez-légy Egeknek, hatalmas nagy Ura,
Angyali Seregnek, koronás Királlya,
Lelkünk váltságának drágalátos árra.
Menyböl alá-jövén, szállál Szüz méhében,
minden nyavalyáknak úszál tengerében,
Gazdag lévén, éltél velünk szegénységben.
A' Szent Kereszt-fán löl, mi-nékünk váltságunk,
Szarándokságunkban löl mi úti-társunk,
Hogy meg-ne éheznénk löl mi eledelünk.
Ki ne-csudálkoznék illy nagy hatalmadon,
Hogy nagyobb áldásod népedre szálhasson,
Magad nékünk adod illyen csuda-módon.
Atyád jobján már ülsz, Királyi-székedben,
De még-is e' széles föld-kerékségében,
Mindenütt jelen vagy, e' Szent eledelben.
O szép IESUS, lelkünk nagy gyönyörüsége,
Ehezö lelkünknek te vagy édes méze,
O szeretöidnek véghetetlen kíncse.
Adgyad hogy te-néked méltó dicsirettel,
Szolgálhasson néped méltó tisztelettel,
Enekellyen vigan buzgó szeretettel.
Aldott légy Szent asztal, lelkünk vendégsége,
Aldott légy Emberi-szivnek eledele,
Aldott légy Angyalok Szent gyönyörüsége.

2 PA Az setet 5 M hatalmas kiralia 9 PA niauaianknak 11 PA A szent szó hiányzik. M A löl szó hiányzik. 19 M az szent 22 PA Eö szeretojnek 23 PA A te szó utólag a sor fölé írva. 24 PA tjztelettet 26 M Aldot szent szent asztal 27 PM szivnek edessége, 28 M angiali szünek eledele.

Nyomtatott kiadása és kéziratai:

Főszöveg: Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 314–5. – Cím: MAS. – Nótajelzés: Nota: Itt jelen vagyon etc. – Megvan a második kiadásban is (1719, 253).

Petri András-ék. 1663–8 (a Réti János által másolt részben), 94a–b. – Cím: Cantio in Eleuatione Dicenda.

Pálffi Márton-ék. 1676 előtt, 36a. – A kézirat csonkasága miatt csak az utolsó két versszak van meg.

Mihál Farkas-kódex. 1677–87, 97b–99a. – Cím: De eadem.

Csíkcsobotfalvi kézirat. 1675 k., 147–8. – Cím és nótajelzés: Más Nota. Itt jelen vagion.

Szövege megvan még: Vépi ék. (1725–68, 193).

Válaszos oltáriszentségi (úrfelmutatási) ének. Forrása, szerzője ismeretlen.

Az éneknek két változata ismeretes; mindkettő korábbi szöveghagyományra vezethető vissza. Az elsőt legépebben Kájoni János nyomtatott énekeskönyvének változata képviseli, ez az alapszöveg, és ez azonos Kájoni saját kéziratos  változatával. A Kájoni által másolt mintaszöveget követhette a Petri András-ék. korábbi, és a Mihál Farkas-kódex valamivel későbben keletkezett másolata, amelyekben néhány egyéni másolási hiba található.

A másik változat szövegét az 1674-i Cantus catholici szerkesztője ugyancsak egy korábbi kéziratból vehette át, de azt lényegesen átalakította, megtoldotta. ([IDvöz légy szent Kenyér, életünk kút feje…] c.)

A Pálffi Márton-énekeskönyv szövege töredék, a kézirat csonkasága miatt csupán a 8. és 9. strófa maradt meg; ezzel a másoló be is fejezte énekét, közvetlen utána már más ének következik ugyanazon a lapon. A 25. sorban az enekelyen szó Kájoni szövegével egyezik (a kassai Cantus catholici–ben itt Enekelvén   van). Ugyanakkor a 27. sorban a szivnek edessége egyezik a Cantus catholici szövegével, amelynek toldalék záró strófája azonban a Pálffi Márton-énekeskönyv verziójából hiányzik. A töredék alapján tehát az összefüggést egyértelműen nehéz megállapítani. Megválaszolatlanul marad a kérdés, hogy ha a  Pálffi Márton-énekeskönyv írója a kassai Cantus catholici szövegét másolta volna, miért tért vissza a 8. strófában a korábbi erdélyi szöveghagyományhoz és miért hagyta el a Cantus catholici utolsó versszakát? Sokkal inkább  lehetséges, hogy ez a szövegvariáció az előtte lévő mintapéldányban már adva volt.

Ezek nyomán a szöveghagyományozás sztemmája így állítható fel:

Versforma: 12–12–12–5 (a–a–a–b); a 4. sor refrén.

Dallama: RMDT I., 138. sz.




Hátra Kezdőlap Előre