Nyomtatott kiadása:
Cantus catholici. Kassa 1674, 466–7.
– Cím: GYERTYA SZENTELÖ
BÓLDOG ASZSZONYRÓL. – Nótajelzés: NÓTAJA, fol. 24. [ = Üdvöz légy
Mennyei Bánya]. – Az énekeskönyv szerkesztője
az éneket a Boldog Aszszonyrol valo enekek
közé sorolta, az 504. lapon pedig A' dicsöült
szentekröl közönséges
énekek című részben a naptár
rendjének megfelelő helyen ezt a megjegyzést tette: II. FEBR. Gyertya Szentelö B. Aszszonyról: lásd
oda föl, fol. 466. et 167. [vö.
Gyertya szentelö Bóldog Aszszony napjára c. jz.]
Szövege megvan még a következő XVIII. századi
kéziratos gyűjteményekben: Magyar
Cantionale (XVIII. sz. eleje, 133),
Szoszna Demeter-ék. (1714–5, 339), Zirci-ék. (1751–66, 37b), Vöcsey János-ék. (1752, 181), Paksi Márton György-ék. (1760–1,
327), Dőri-ék. (1763–74,
263).
Ének Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepére.
Lásd De pvrificatione Beatae Mariae Virginis die II febrvarij c. jz. Tarnóczy
István Titkos értelmü Rosa
című elmélkedő könyvéből (1676,
287) az azonos kezdetű verses imádság (
Dicseret gyertya szentelö Boldog Aszszonyrul c.) 1., 2., 4., 5., 7., 20. és 21. versszakának
átalakított változata. Az énekeskönyv szerkesztője
az átvett strófákat a dallammintához átformálta;
a szövegek összefüggéséből kitűnik,
hogy ismernie kellett az ének teljes változatát, amely
azonban nyomtatásban csak két évvel később
jelent meg.
Versforma: 8–8–12 (a–a–a).
Dallama: RMDT II., 24/a. sz.