De Sancta Maria Magdalena 22 julii*

Dicsöséges Isten, életnek kutt feie,
Az örök életnek ky vágy szép gyümöcse,
És az mi lelkünknek buzgo szeretöie,
Tekincz reánk menyböl, angyalok öröme.
Te benned bizoknak mert igáz gyamola,
Es mi nyávalanknak szép vigásztaloia,
Eozvegyek, árvaknak kegyes taplaloia,
Te vágy mindeneknek gondviselö atya.
Nekünk bünösöknek, betegek orvossá,
Es el-esseteknek nagy erös gyamola,
Légy kegyelmes nékünk, tévelettek uttya,
Minden nemzeteknek ki vágy kiván sága.
Mellért szent nevedet örökké aldhassuk
 szent angyalokkal és magaztalhasuk,
Dicsö mártirokkal téged imádhassuk,
Miként szent Magdolna, téged szerethessük.
Ki oly rettenetes, számtalan bünökben
Förtöztetet vála halálos vétkekben,
Nem volt foglalatos az élö Istenben,
Hánem álhátatos undok sok vétkekben.
De mikoron hallá, Christus el-iütt volna,
Es poeniten ciat bünösöknek hádna,
Meg tére mágaban Maria Magdolna,
Mert bünökkel Istent meg bántotta volna.
Késedelem nélkül Christushoz hogy méne,
Büneinek â hol bocsánatot niere,
Urunk labáihoz hollot midön terne,
Ottan méltatlannak magát hogy itélne,
Lábait urunknak keszde ápolgatni,
Köny hullátasival keszde ott öntözni,
Feienek haiával azért törlegetni,
És drága kenettel kenni s csokolgátni.
Es mind attul fogva mely igen szerete,
Mi Christus urunkát dicsirvin tiztelte,
Büneit sirátvan holtáig követte,
Szüntelen mindenkor magásztalvan félte.
Ennek és Martanak azért kérésekre,
Mi edes meg váltonk, sok könyörgésekre,
Fell támaszta Lazárt esedezésekre,
Ott hálotaiból ezek kérésekre.
Kit szent Maximinus püspökkel s Lazárral,
Es annak fötte ö az Marcillával,
Az Marta aszszonynak ö szolgaloiaval,
Mind Martaual edgyütt, attyafiayual
Az kegyetlen pogány sidok egy háioban
Evezök s vitorlyak nélkül viz hábokban
Tévék, de vezérlé Isten Marsiliaban,
Minniaian igazák mert voltak Christusban.
Maria Magdolna hol Christus hitére
Ö az feiedelmet Isten igéire
Mind feleségestöl az kereszténységre
Meg tiréte öket ott az üdvösségre.
Balvány imadasbol az uttan sokákat,
Hásomlatos képpen ugyan pogániokat
Plantala Christusban illyen sok vád fákat,
Kikkel ö dicsirvén edes megváltonkat.
Es annak uttana méne egy bárlángban,
Hármicz eztendeig nagy szányaruságban
Hol poenitentiat tarta nagy bánatban,
Büneit siratvan kegyetlen bárlangban.
Eletének vége hollot el-iütt vála,
Az Maximinushoz ö vitettet vála,
Urunknak szent testét s vérét vette vala,
Az uttán urunkban ottan el-nyugoda.
Szent emlékezetet annya szent egyházban,
Igy hágya bizonnial az Ecclesiaban,
Elete vigeig hivén az Christusban,
Kiért most örvendez dicsö boldogságban.
Dicsirtesség attya és fiu ur Isten,
Örökkön örökke szent lélek ur Isten,
Tellyes szent háromság, egy igaz ur Isten,
Magas menyországban, örok dicsoségben.

2 K te vagy 5 K bizóknak te vagy biztatója, 6 K Es sok 8 K Emberi Nemzetnek 9 K Gyarló bünösöknek te vagy orvossága, 10 K Es az el-esteknek 11 K Légy kegyelmes kérünk Menynek földnek Ura, 12 P kivásága. K Az egész Világnak hatalmas Királlya. 13 K Mellyért mind örökké dicsirjünk, s' áldhassunk, 14 K fel-magasztalhassunk:

15 K imádhassunk, 16 K néked szolgálhassunk. 18 K Fertezödött [… ] sebekben: 20 K Hanem el-merült vólt Világ tengerében. 22 P poeniteciat K penitentziát 24 K Mert sok bünnel Istent meg-bántotta vala. 25 K a' Christushoz méne,

26 K Büneiröl hogy ott bocsánatot nyerne: 27 K ottan esék térdre, 28 K Hogy bünös lelkének orvosságot lelne. 29 K csókolgatni, 31 K viszont törölgetni, 32 K kenettel Szent lábait kenni. 33–36 K Irgalmas szemével az Ur hogy meg-nézte, Maria Magdolnát bünét meg-engette: Magdolna-is vétkét mindenkor könyvezte, Ur IESUS-t szerette, s' mind hóltig követte.

37 K az ö kérésekre, 38 K Az Ur Christus IESUS szép könyörgésekre: 39 K és hozá életre, 40 K Noha senyvedve vólt koporsóban teste. 41–56 K Hiányzik; helyette a következő versszak: Ki Maximinussal, Lázárral, Martával, Tengeren eveze eggyütt Marcellával: Es Massiliában Isten hatalmával, Menének: s' Christusnak több Tanitványival. 42 P fötte

60 K siratván, élt csak a' Christusban. 61 K Elete határa mikor el-jött vala, 62 P vitette K Szent Maximinushoz el-vitetett vala: 64 K ott el-nyugott vala. 66 K az egész Világban: 67 K Elete-fottáig maradt a' 68 K fényes bóldogságban. 69–72 K Hiányzik.

Kézirata és nyomtatott kiadása:

Alapszöveg: Pécsi-ék. 1674, 23a–25a. – Cím: DE SANCTA MARIA MAGDALENA 22 JULII. – Nótajelzés: Ad Notam ut in folio 44.

Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 496–7. – Cím: MAS AZONROL. – Nótajelzés: Nota: Hálá-adásunkban, etc. – Szövege megvan a második kiadásban is (1719, 428).

Ének Mária Magdolnáról. Vö. De Sancta Maria Magdalena c. ének jz. Az ismeretlen szerző históriás-epikus jellegű versének bevezetése a „Dicsöséges Isten” megszólításával kezdődő, oltalmat kérő könyörgés (1–4. vsz.), amelynek az utolsó sora utal először Mária Magdolna példájára. Ezt követi az újszövetségi (5–10. vsz.), majd a legendás történet (11–16. vsz.) elbeszélése. Az utolsó két versszak a befejezés és doxológia.

A két változat közül a Pécsi-ék. szövege a korábbi kéziratos hagyományt őrizte meg. Ezt Kájoni átjavította, részben pedig a 11–14. versszaknak összevonásával megrövidítette.

Versforma: 12–12–12–12 (a–a–a–a).

A Pécsi-ék. lapszámra utaló nótajelzése nem azonosítható. Dallama Kájoni nótajelzése alapján: RMDT I., 15/II. sz.

29 ápolgatni – apolgatni, csókolgatni (Jn 12,3).

39 Lazárt – Lk 10, 39–40.

41 Maximinus – vö. RMKT XVII./7, 130. sz. 29. sor jz.

57 méne egy bárlángban – vö. uo. 33–36. sor jz.

62 Maximinushoz ö vitettet vala – Petri András énekeskönyvének változata szerint Magdolna, mikor közeledni érezte halálát, egy remetét küldött Maximinusért (vö. uo. 50–56. sor jz.).




Hátra Kezdőlap Előre