De Sancto Lavrentio X avgvsti*

Ad notam Cur mundus millitat, vel Ebredgyel fell uilag

Eörök mindenhato irgalmasság attya,
És minden szenteknek dicsö koronaia,
Te benned bizoknak vagy igaz gyámola,
Néked könyörgöknek légy meg hálgatoia.
Könyorül mi raytunk, Dávidnak szent fia,
Te hozzád kialtunk, erösségnek tornia,
Könyörül mi raytunk, irgalmasság attya,
Gyarlo bünösökön, kiralyok kiralya.
Engedgyed szent atyank, gyarlo fiaidnak,
Hogy az üdvosségnek uttyan iarhassának,
Az miként szent Lörincz, néked szolgallyanak,
Nagy bátorsagossán hozzád iuthassanak.
Ki diaconusá vála â Sixtusnak,
Ez may szent Lörincz martira urunknak,
Mert szorgalmatossán az Christus nevéirt
Edes meg váltonknak szolgala Christusnak.
Midön â szent Sixtust halálra vinniék,
Látvan ezt szent Lörincz, igen szomorkodék,
Keservessen raita azért esedeszék,
Kialtvan uttana szivböl sziránkoszék.
Mondván: Hová mégy már â te fiad nélkül,
Szerelmetes atyam, â te szolgad nélkül?
Ne hadgyad fiadat itten már arváiul!
Megyek már immaron azért nalad nélkül?
Kit kegyessen Sixtus ottan uigaztaluan,
Hogy ne keseregiek, ö nekie monduan:
Mert te is uttanam iüsz harmad nap muluan,
Kitt többet nalamnal te itt tusakoduan.
Az egyháznak kincsét, kérlek, szegénieknek
Osztogassád addig az ur népeinek,
Azokát ki adgyad az szükölködöknek,
Igy azért szent Lörincz ada szegényeknek.
Csák hamar ez utan ötet-is meg fogak,
Kegyetlen poganyok ártátlant hurczolak,
És az Hippolit us tömlöczibe vonyak,
 kit egy hitetlen emberrel ott tártak.
Ki sirása miat ott meg vákult vála,
Szent Lörincz peniglen igen inté vala,
Hidgyen az Jesusbán, kinszerité vála,
Kiért meg adatik szemének világa.
Hive az Jesusban, és ott meg gyogiula,
Kit meg keresztele szent Lörin cz, és láta,
Mert meg adaték szemének világa,
Hippolitus-is ezt mihelen meg láta,
Meg keresztelkedvén hive az Christusban,
Es meg erösödék Istennek fiaban,
 szent Lörincz penig örvendez az urban,
Hogy illien gyümölczöt szörzöt az Christusban.
Kin Válerianus igen meg háragvék,
Kegyetlenül reá igen dühösködék,
Tüle vas rostélra szent Lörincz téteték,
Christusért eleven ottan meg szütöték.
Akkoron nagy halát ada az Istennek
 szent Lörincz martir, édes mesterének,
Hogy be veszi ötet fénlö dicsöségben,
Az örök élétnek szép nyugodalmaban.
Dicsiret, dicsösség az atya Istennek
Légyen nagy tiztesség az fiu Istennek,
Es az vigaztalo szent lélek Istennek,
A szent háromságnak, egy bizony Istennek.

4 K és meg-halgatója. 7 P raytunk <my rayt> 12 K futhassanak. 13–16 K Hiányzik. 17 K Midön Xistus Pápa halálra vitetnék, 18 P A szomorkodék első k betűje utólag a sor fölé írva. 19 P Az esedeszék második s betűje utólag a sor fölé írva.  K Mondván: Atyám, néked én-is társod lennék, 20 P A sziránkoszék szék szótagjának s betűje utólag a sor fölé írva. K Es Christus Hiti-ért örömest meg-halnék. 21–24 K Hiányzik. 25 K vigasztala, 26 K Ne keseregj fiam, nékie igy monda: 28 K Erös, és bátor légy a' Christus IESUS-ba. 29–32 K Hiányzik. 33 K az-után, 34 K ártatlan 35 P Hippolipus K Hyppolitus 36 K Szent Lörinczet: fogva más emberrel tarták. 37 K Ki sok sirás-miatt 38 K arra ínti 39 K Hinne a' Christusban, kénszeriti vala, 40 K meg-adatnék 41 K a' Christusban, 42 P Löricz 43–44 K Hyppolitus pedig hogy ezt látta vólna, A' Christus Hitire szerelme gyúlada. 49 K igen haraguvék, 52 P <Christus ellen ottan> Christusért K meg-sütteték. 55 P A dicsöségben szót későbbi kéz áthúzta, és fölé írta: boldogságban K dicsösségnek, 56 K Szép nyugodalmában: az örök-életnek. 58 K Légyen mind örökké

Kézirata és nyomtatott kiadása:

Alapszöveg: Pécsi-ék. 1674, 29b–31a. – Cím: DE SANCTO LAVRENTIO X AVGVSTI. – Nótajelzés: Nota in folio 63. [más egykorú kéz:] Eandem.

Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 450–1. – Cím: SZENT LÖRINCZ NAPJARA. – Nótajelzés: Nota: Hálá-adásunkban, etc.

Szövege megtalálható még: Dőri-ék. (1763–74, 336).

Ének Szent Lőrinc vértanúról. Spanyol földön, Aragóniában született. A toledói zsinaton Hispániában járó II. Sixtus pápa szentelte diákonussá. Amikor Valerianus császár követelte tőlük az egyház vagyonát, Szent Lőrinc azt szétosztotta a szegényeknek. A pápa 258. augusztus 6-án, Lőrinc három nappal  később szenvedett vértanúságot. Ünnepe: aug. 10. Lásd: LexChrIkon 7, 374; Bálint 1977, II, 168–171.

Az ének 1–3. versszaka bevezető könyörgés, ahol a 12. sor idézi először Szent Lőrinc példáját. A 4–14. versszak históriás-epikus modorban a vértanúság történetét mondja el. Az utolsó versszak a szokásos doxológia. A névtelen szerző forrása az ismert legendagyűjteményeken kívül (Legenda Aurea) a hazai zsolozsma szövegének egy-egy részlete lehetett.

A két szövegváltozat közül a Pécsi-ék.–é a régebbi. Mindkettő azonban egy korábbi kéziratos hagyományt tükröz. Kájoni ezt átjavította és a 4., 6. és 8. versszakot elhagyta.

Versforma: 12–12–12–12 (a–a–a–a).

Dallama a nótajelzések alapján: RMDT I., 190. sz. és I, 15/II. sz. – A Pécsi-ék.  eredeti, lapszámot idéző dallamutalása nem azonosítható. Az egykorú utólagos beírás „eandem” jelzése a kézirat 26a lapján lévő, ugyanettől a kéztől származó dallamutalást idézi: Vel Cur mundus militat vel Ebredgyel fell világ. E nótajelzések összefüggéséről lásd a De Sancto Matthia XXIV februarij c. ének jegyzetét. Vö. De transfigvratione Domini 6 augusti c. dallamával.

5–8 Dávidnak szent fia…erösségnek tornia…irgalmasság attya…királyok királya – A strófa az invokáció-szerű sorvégződésekkel litánia-részletre emlékeztet. Vö. a Szent Bernát sermojából összeállított Az üdvösséges Jesus nevérül litánia a barokk imádságoskönyvekben.

14 Ez may – akinek ma van az ünnepe.

21 Mondván: Hová mégy – a zsolozsma 1. nocturnus 1. antiphonája: Quo progrederis sine filio pater? quo sacerdos sine ministro properas?

23 Ne hadgyad fiadat – a Legenda Aurea és a zsolozsma 1. nocturnus 2. antiphonája azonos szöveggel: Noli me derelinquere pater sancte: quia thesauros tuos iam expendi quos tradidisti mihi.

28 többet nalamnal – a zsolozsma 1. nocturnus 3. antiphonája: Non ego te desero fili neque derelinquos: sed maiora tibi debentur pro fide Christi certamina.

32 Ada szegényeknek – vö. 23. sor jegyz.

35–37 Hippolitus tömlöczibe… hitetlen emberrel… ki sírása miatt – Legenda Aurea: Valerianus autem cuidam prefecto nomine Hyppolito in custodiam tradidit: qui illum cum multis aliis in carcerem reclusit. Erat autem in custodia quidam gentilis nomine Lucillus: qui plorando lumen oculorum amiserat.

42 Kit meg keresztele – Legenda Aurea: aquam super eius caput effudit et ipsum in Christi nomine baptizavit: statimque qui caecus fuerat lumen accepit.

51 vas rostélra – a legenda elbeszélése szerint vasrostélyon megsütötték.


Hátra Kezdőlap Előre