De Sancto Stephano rege Vngariae XXI avgvsti*

Nota Hálá adásunkban

Irgalmas ur Isten, szerelmes kyráliunk,
Aldot Jesus Christus, menyei szent urunk,
Fiayd, te hozzád minnyaian folyamunk,
Es szivböl te néked azért mi könyörgünk.
Bátoricsád, kérünk, mi gyarló szivünket,
Te szent malasztoddal testi félelmünket,
Szent akáratodhoz szábiuk életünket,
Azért zábolaszd meg feslet erkülczünket.
Sött mindenek fölöt adgyad, örömedben
Hogy részesülhessünk gyöniörüségedben,
Szent Istuan kyrallal te dicsöségedben
Dicsiriük és aldgyuk az magas menyekben.
Az kinek ma vágyon szent ünepe napia,
Ezt á kereszténség nagy örömmel aldgya,
Az magyar nemzetnek kj elsö kyralia
Vala az Christusnak szentséges szolgaia.
Szent Istuan kyralinak össi Texuss vála,
Az atya peniglen néki Geizá vala,
Szülö édes annya az Sárolta vala,
Christus urunk hitit az kik vették vála.
Midön Geizá herczeg azon gondolkodnék,
Sárlotta aszszonnyal ezt meg nyerhetnéik,
Hogy meg térhetnének bálvany imadások
Az Christus hitére; hogy ök alonnának,
Egy eyel nekiek boldog szüz Maria
Ottan meg ielenék, és imigyen szola:
Rövid napon néked az ur Isten, Geizá,
Hidgyed, egy szép fiat ad, kire ö ezt bizta.
Az ki Eztergamot világra szülleték,
Szent Albert püspöktöl meg köröszteltetik,
Es Istuannak azért ottan nevezteték,
Kiben az Istennek malásztya lakozzék.
Mert vén emberek-is minden iámborságnak
Peldaiat vehetik alazátosságnak,
Azért elöször-is nevét mi urunknak
Hallaték ö töle az Jesus Christusnak.
Midön az ö atya meg vénhedet vála,
Halálához penig készülni ákara,
Alazátos szivet Istennek mutata,
És halákat néki tizta sz ivböl ada.
Inté magyárokat azért, hogy mágoknak,
Még él, feiedelmet ök választannanak,
Szorgalmatos gondgyat az ki országoknak
Visellye mindenben az Magyar országnak.
Minnyaian magyarok szent Istuánt, urokát,
Mind edgy ákarátból ottan ö mágoknak,
Az kit nem herczegnek, hánem kyralioknak,
Örömöst valasztak elöttök iároknak.
Atya holta utan szent Istuan mely szentöl
Viselte mindenben magat Istene sül,
Fárada Christus nevéirt szüntelenül,
Hogy az hivátatnék hiven mindenektöl.
Oly irgalmas vála penig mindenekhez,
Gyakran szot mindenkor az szükölködökhöz,
Kegyes és kegyelmes vála mindenekhez,
El hágyot árvakhoz és sok öszvegiekhez.
Maga kezeivel hogy az koldusoknak
Sokszor osztogátot az nyomorultáknak
Szivböl álamisnat gyámoltálanoknak,
Szegény és nyomorult özvegyek, árvaknak.
Utólsó oráian az ö hálálának
Aianla és hágya â szüz Marianak
Ö testamentomban boldog aszszoniunknak
Ez Mágyar országot oltalmazoianak,
Kéruén, hogy elötte az ö szent fianak
Szoszoloia lenne â Mágyar országnak,
Az mi nemzetünknek, szegény mágyaroknak,
Hogy ök ne iussának kezébe poganynak.
Vallamég peniglen szent Istuan kyralynak
 testamentomat meg tartak uroknak,
Es â szüz Mariat lenni patronanak
Az mi nemzetünknek oltalmazoianak,
Mindenben addiglan iol essék ö sorsok,
Boldog és szerenczés lön bizonnyal dolgok,
Eppen meg marada azért io országok,
Es nem következék semminémö károk.
De mihelt ök hátra veték aszszonyunknak
Kegyes szép oltalmat â szüz Marianak,
Söt meg-is utalak szent annyat Christusnak,
Es ugyan káromlák szüleit urunknak,
El kezdék vesztenni ottan az országot,
Uroktol maradot â sok szép ioszágot,
Káromkodván pusztétak â szent oltarokat,
Mellyekért vallottak számtalan károkat.
Ugyan-is nem mélto az ollyan fiunak,
Ky testamentomat fell bontya attyanak,
Hogy örökös legyen atya ioszáganak,
Soha-is birhassá iávayt azoknak.
Ezeknek utána sok szent püspököket
Ö hozzá hiváta egyeb fö nepeket,
Attyai beszéddel inte ottan öket,
Christusban lennye azért mindeneket.
Ez boldog szent Istuan lelkit az Jesusnak
Szép nyereségessen meg ada urunknak,
Nagy boldog aszszonnak napian meg valtonknak
Nagy örömmel nyuitya kezébe Christusnak.
Es el temetteték Székes feyervárban,
Az boldog aszszonynak ö szent egyhazában,
Nyukszik mind örökkén az Jesus Christusban,
Dicsöült szentekkel ö társoságokban.
Ki koporsoianal sok csudak láttattak,
Könyörgések altal betegek gyogyultak,
Sok nyávaliaiokból szépen meg tiztultak,
Kiröl az Istennek halákat ök adtak.

1 K HAtalmas Ur Isten, 4 K te-néked Szent Atyánk kiáltunk. 12 K Dicsirjünk, és áldgyunk az magas Menyégben. 14 K Es a' 15 K Magyar Nemzetségnek 17–24 K Hiányzik. 17 P Az össi szót kivakart betűk helyére későbbi kéz írta. 19 P A Sárolta szó o és ta betűi későbbi kézzel. 20 P A vették szó első t betűje utólag az e fölé írva. 23 P Hogy meg <nyerhetnének> A térhetnének szó az áthúzott szó fölé írva. 25 K Egy éjel Gejzának, 26–28 K Szent István Mártyrral meg-jelenvén, monda: Rövid-nap ö-néki Isten fiat adna, Ki a' Magyarokat igaz Hitre hozza. 29 K Esztergom Várában Világra születik, 31 K Szent István nevére leg-ottan nevezik, 32 P A lakozzék első z betűje utólag a sor fölé írva. K lakozik. 33–48 K Hiányzik. 40 P sivböl 50 P Istensül, K Viselé [… ] Istenesül: 51–52 K Fárada Christus-ért igen szüntelenül, Szentnek hivattatnék méltán mindenektöl. 53–54 K Olly szelid, irgalmas vólt a' szegényekhez, Gyámoltalanokhoz, és szükölködökhöz: 57–60 K Hiányzik. 58 P osztogátogatot 62 K Ajánlá Országát 63–64 K Viselné gondgyokot meg-tért Magyaroknak, Esedezzék értek áldott Szent Fiának. 65–68 K Hiányzik. 70 P A mat betűk a kézirat rongáltsága miatt nem látszanak. K Jó testamentomát 72 K Mi szép nemzetünknek 73 K a' sorsok, 74 K lön mindenben 75 K meg-marada szép gazdag Országok, 77 K De mihelyen hátra 78 K óltalmát szép 79–80 K El-kezdék veszteni fényét Országoknak, Kit már könyves szemmel minnyájan láthatnak. 81–84 K Hiányzik. 89–92 K Hiányzik. 90 P Az Ö utólag beszúrva. 94 K Nagy szép nyereséggel 96 K nyújtá 99 K a' Christus Jesusban, 100 K fényes Menyországban. 101 K látszottak, 102 K Könyörgése-által 103 K Nagy sok nyavalyákból 104 K Dicsiret, dicsösség a' Szent Háromságnak.

Kézirata és nyomtatott kiadása:

Alapszöveg: Pécsi-ék. 1674, 34a–36b. – Cím: DE SANCTO STEPHANO REGE VNGARIAE XXI AVGVSTI. – Nótajelzés: Nota folio 63. [Későbbi kézzel:] Hálá adásunkban.

Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 474–5. – Cím: MAS AZONROL. – Nótajelzés: Nota: Hálá-adásunkban, etc. – Kiad. Dankó 403. – Szövege megvan még Kájoni második kiadásában is (1719, 408); kiad.: Alszeghy Zsolt: Szent István a magyar egyházi költészetben (Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján. Bp. 1938. III, 331).

Ének Szent István királyról; krónikás elbeszélő modorban versbe foglalt prédikáció. A bevezető könyörgés (1–3. vsz.) tizenegyedik sora utal először Szent Istvánra. Származásának bemutatása, jellemrajza után (4–15. vsz.) a névtelen szerző az országalapító testamentumáról szól (16–17. vsz.): Szent  István felajánlotta országát Szűz Máriának. Ebből levonja a kornak szóló tanulságot: a magyaroknak „addiglan jól esék ő sorsok”, amíg Szent István felajánlásához, az ország patrónájához hűségesek maradtak (18–22. vsz.). A  befejezés halálának, temetésének és a sírjánál történt csodáknak rövid foglalata (23–26. vsz.). Az ének közvetlen forrása ismeretlen.

Ünnep: aug. 20. Tiszteletéről: Bálint 1977, II, 196–224.

A Pécsi-ék. a címben rendhagyó módon a szent ünnepnapját augusztus 21-re teszi. Ez a dátum hazai liturgikus kalendáriumban egyetlen esetben fordul elő, egy XV. század utolsó harmadából való felsőmagyarországi breviárium-kódexben (OSzK, Cod. Lat. 132.). Külföldön általában augusztus 19-én van az ünnepe.  Augusztus 21-e ismereteink szerint az Odera melletti Lebus (a középkorban a Gniezno-i érsekség suffraganeusa) és a morvaországi Olomouc egyházmegyéjének liturgikus naptárában szerepel (Hermann Grotefend: Zeitrechnung des deutschen Mittelalters und der Neuzeit. Hannover 1891–1898. II/2, 172). Lehetséges,  hogy a Pécsi-ék. szerkesztője idegen forrásra támaszkodott vagy olyan környezetben írták az éneket, ahol Szent István király patrociniumát nem az általánosan elterjedt magyar szokás szerint ünnepelték. (Vö. De Sancta Margareta 20 julii c. jz.)

A két szövegváltozat közül egyébként a Pécsi-ék. egy feltételezhető mintát archaikusabb formában és teljesebben őrzött meg. Kájoni a korábbi kéziratos hagyományt tükröző szöveget átjavította és kilenc versszakot (5–6., 9–12., 15., 17. és 23.) elhagyott.

Versforma: 12–12–12–12 (a–a–a–a).

Dallama a nótajelzés alapján: RMDT I., 15/II. sz. – A Pécsi-ék. eredeti, lapszámot idéző dallamutalása nem azonosítható.

17 Texuss – Taksony, Géza fejedelem apja, Szent István nagyapja, akit a honfoglalás koráról szóló latin krónikák Taxon, Toxon, Thoxon formában is említenek (Szentpétery, Scriptores II, 328–9). A Pécsi-ék.  változatában szereplő szokatlan névalak közvetlen forrása ismeretlen. Ez a rész Kájoninál hiányzik.

20 Christus urunk hitit… vették – keresztény hitre tértek.

24 alonnának – aludnának.

25 Szüz Maria – a legenda elbeszélése szerint egy ifjú vagy angyal jelentette Gézának álmában, hogy fia születik.




Hátra Kezdőlap Előre