|
|
Nyomtatott kiadása: Cantus catholici. Kassa 1674, 524. – Cím: XIV. SEPTEMB. Sz. KERESZT FEL-MAGASZTALÁSÁRÓL. – Nótajelzés: Nótája, fol. 457. [ = Szüz Mária Jesus Annya]. – Az ének végén a következő megjegyzés olvasható: Mind itt, s-mind pedig Sz. Kereszt találása napján, mondhatni [!] más énekeketis, Sz. Keresztröl valókat: fol. 322. [ = Királyi zászlók lobognak; vö. RMKT XVII./7, 199. sz.] 275. [ = Jézus világ megváltója; vö. RMKT XVII./7, 198/II. sz.]. Szövege megtalálható még: Magyar Cantionale (XVIII. sz. eleje, 182), Pécsi-ék. (143b–144a, az 1710 után másolt részben), Szoszna Demeter-ék. (1714–5, 439), Vöcsey János-ék. (1752, 189), Dőri Ferenc-ék. (1763–74, 347). Ének a Szent Kereszt felmagasztalásáról (Exaltatio S. Crucis; szept. 14). Az ünnep történeti hagyományát a Tridenti zsinat által megújított Breviarium Romanum olvasmánya napjainkig megőrizte. Ezt a Cantus catholici énekszerzője is ismerte. Eszerint a Szent Kereszt ereklyét, amelyet 326-tól Jeruzsálemben őriztek, a VII. században elrabolta Chosroes (II. Khoszrau, 590–628) perzsa uralkodó, aki Szíriát, Palesztinát és Egyiptomot meghódította. Herakleiosz (610–641) bizánci császár azonban legyőzte a perzsákat, és a keresztereklyét is visszaszerezte. Katonai diadalmenetben vitték azt vissza Jeruzsálembe. A városnak a Kálvária hegyére vezető kapujától azonban a császár Zakariás jeruzsálemi püspök intésére levetve a császári ruhát és Krisztus példáját követve mezítláb és gyalog vitte a keresztet, amelynek ilyen felmagasztalását ettől kezdve minden évben megünnepelték. E történetre utal a két strófás rövid ének. – A szept. 14-i ünnep hazai hagyományáról: Bálint 1977, II, 276–277. Lásd még a III. maji. Szent Kereszt meg-találásáròl c. ének jegyzetét (máj. 3: Szent kereszt megtalálása). Versforma: 8–8–12–8–8 (a–a–b–c–c); a 3. sor 6/6 osztású belső rímmel. Dallama a nótajelzés alapján: RMDT II., 189/I. sz.
|