Dicsöségnek szent Istene, |
|
Pétert, Andrast lelki ióra, |
|
 szent Andras igaz szólga.
|
|
Ma vágyon nágy vigasságba, |
Mind szentekkel menyországba.
|
|
Christus hogy ötet el-hiuá, |
|
Pünkösd napian el-bocsáta |
|
Az Christushoz sok sidokat,
|
|
Hogy meg feddé gonosságról, |
|
Kénszerité az Christustól |
De nem féle mind ázoktól.
|
|
Hogy áldoznék Bálvanyoknak, |
Miként pogányok áldoznak, |
|
Jnkáb keszde öt feddenni, |
|
Hogy mi urunk az embernek |
|
Hogy csák ánnak ö áldozna, |
|
Sem peniglen az tulkoknak, |
Áldozik ö az Christusnak.
|
|
És szent Andras meg fogaték, |
|
Mivel hogy ö az Christusnak |
Keresztét nézé meg valtonknak, |
Magasztallya mi urunknak, |
|
Pogany király kárhoztatta, |
De midön kere sztét látta, |
Fell sz óval kiáltvan monda:
|
|
Ô aldot kereszt, kit vártam, |
Szivem szerént ohaytottam, |
Meg készültél nékem, látom.
|
|
Végy ki engem ez világból |
|
Ez uttan meg feszétették, |
Kereszt fára függesztették, |
|
Szép iutálmat munkaiának, |
Nyugodalmat fáratságanak.
|
|
Aldgyúk azért mi urunkat, |
Válásztotta hiv szolgákat |
|
Kik minket az üdvösségnek |
Igazgattnak s vezérelnek.
|
|
Es â szent lélek ur Isten, |
Tellyes szent háromság, amen.
|
|
|