[IEr dicsirjük az Ur Istent hü Keresztyének…]*

Nota: Jer dicsirjük ez mái-napon etc.

IEr dicsirjük az Ur Istent hü Keresztyének,
Nagy fel-szóval minden állatok, énekellyetek,
Mennyen, földön, és Tengeren meg-zendüllyetek.
Mert az Isten nagy dolgokat lám cselekedék,
E' Világra Isten születék, Szüztöl adaték,
Hogy ez-által e' Világnak élet adatnék.
Régenten Isten az embert bölcsen teremté,
Személlyével meg-ékesité, meg-dicsöité,
Halhatatlansággal akkor ötet teremté.
De im Dávid az emberröl irását hatta,
Méltóságát meg-nem gondolta, nem óltalmazta,
Parancsolattyát Istennek hogy által-hágta.
Akkor minden nemzetségek el-kárhozának,
Rettenetes bünre jutának, meg-változának,
Ördögökkel örök kínra választatának.
Az Istennek haragjában mihelt esének,
Testben, lélekben el-veszének, mert vétkezének,
Paradicsomból mi Atyáink ki-üzetének.
Atyáinkat az Ur Isten ott meg-átkozá,
Siralmas életre választá, el-ki-bocsátá,
Keserves életet földön nékik mutata.
A' Cherubim Angyalt Isten akkor szólítá,
Ajtajára ötet állatá, ezt parancsolá,
Fegyverével az élö-fát meg-óltalmazná.
Veszedelmünkön az Isten meg-szánakodék,
Istenségéröl emlekezék, élet adaték,
Es született Jesus Christus ugy igirteték.
Hogy ez-által minden Ember idvezülhetne,
Az Istennek kedvében lenne, és el-ne veszne,
Az Istennel bóldogságban örökké élne.
Ez a' gyermek leg-elöször meg-igirteték,
Pátriárkáknak hirdetteték, hogy el-érkeznék,
Profétáktól ezen úton profétáltaték.
Dávid Király nemzetiböl Christus születék,
Izraël népének hirdeték, kiért áldozék,
A' Salamon Templomában Christust dicsirék.
A' Szent Atyák, és Proféták igen kivánták,
Sok Királyok látni akarták, Istent imádták,
A' Messiást ö éltekben hogy meg-láthassák.
Fogadásáról az Isten meg-emlekezék,
Hogy beszéde bé-tellyesednék, Christus adatnék,
Betlehemben egy szép Szüztöl nékünk születnék.
Öt-ezer, száz, és kilenczven-kilenczedikben,
Hogy irnának ennyi idöben, és Esztendöben,
El-bocsátá Fiát Isten Emberi-testben*
Paradicsomban az Adám halálban esék,
Bethlehemben Christus születék, és hirdetteték,
Hogy általa mindeneknek élet adatnék.
Ki-mondhatatlan nehéz lön Adámnak vétke,
De nagyobb Christusnak érdeme, nagy dicsössége,
Földön, Mennyen, és Tengeren vagyon kegyelme.
Minden teremtett-állatok meg-bódúlának,
Adám-miatt háborodának, sokan romlának,
De Christus születésével meg-újulának.
A' gyermeket meg-ismérék Menyben Angyalok,
Ezek-után szegény Pásztorok, Egi Csillagok,
Arabiából ajándékkal jönek Királyok.
Ezen mi-is hát minnyájan nagy hálát adgyunk,
Hogy halálból életre megyünk, örökké élünk,
Mert a' Christus idvességre adatott nékünk.
Oh irgalmas kegyes Isten ki jól töl velünk,
Szent Fiadat adád mi-nékünk, hogy el-ne veszszünk,
Szent Lelkeddel vezérly minket, benned hihessünk.
Hogy újonnan Szent Fiadban mi születtessünk,
Christus IESUS-ban dicsirhessünk, és jól élhessünk,
Hóltunk-után dicsösségben veled lehessünk.
Dicsirtess magasságban Mennybéli Isten,
A' te meg-testesült Igidben, és Szent Lélekben,
Te hatalmas és kegyelmes Istenségedben.

Nyomtatott kiadása:

Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 567–9. – Felirata és nótajelzése: MAS. Nota: Jer dicsirjük ez mái-napon etc. – Az 1719-i kiadásból kimaradt.

Verses katekézis a teremtésről, bűnbeesésről és a Megváltó megtestesüléséről. Kájoni gyűjteményében a Cantus de tempore részben a vegyes énekek között található. Szerzője, forrása ismeretlen.

Versforma: 13–14–13 (a–a–a).

Dallama: RMDT I., 66. sz.

10 Dávid az emberről irását hatta – utalás a zsoltárokra, talán a valamennyi között leghosszabb 118. zsoltárra, amelyben az Isten „parancsolattyát”, törvényét fejtegeti és engedelmességre int.

23 Ajtajára – a paradicsom „kapujához”; vö. 1 Móz 3, 23–24: És ki-kűldé őtet az Úr-Isten a' gyönyörüségnek paradichomából, hogy mivelné a földet, melyből vétetett vala. És ki-üzé Adámot: és helyheztete a' gyönyörüségnek paradichoma-eleibe Kérubint, és tüzes és két-élö kardot, az élet fája útának őrizetire.

43–44 Platina – Bartholomaeus Sacchi de Platina (1421–1481) Vitae pontificum (Nürnberg 1481, fol a2a) című könyvének elején írja: Intercessere autem a creatione mundi usque ad hunc foelicissimum natalem diem anni quinquemillia centum et nonaginta novem.

52 teremtett-állatok meg-bódúlának – megzavarodtak; perturbo, exsurdo jelentéssel (NySz III, 258–9).

K 567–69. Dallama: RMDT I., 66. sz.




Hátra Kezdőlap Előre