De redamando Deo^*

Nyomtatott kiadása:

Cantus catholici. Kassa 1674, 248–9. – Felirata és dallamutalása: Magyarúl, Azon Nótára. Utalás az előtte lévő latin eredetire, amelynek felirata és alternatív nótajelzése: De Redamendo DEO. Ad Melodiam; fol. 230. [ = Gyakorta mongyuk, örökké] 73. [ = Adsint huc omnes angeli] 245. [ = Jaj én szegény gyarló féreg].

Halotti ének a világ hívságáról, az Ardent in antro flammeo kezdetű cantio parafrázisa. A latin szövege csak a kassai Cantus catholiciből ismert (i.m. 247.1.). Szövege a következő:

De Redamando Deo

Ardent in antro flammeo Heu mille! mille! mille! Cur sic ego non ardeo, Ut ardet hic, et ille?

Quis fecit, ut ne traderer Ergastulo reorum? Quis fecit, ut ne truderer In clibanum dolorum?

Tu, mi Deus, me maximo Amore sic amasti: Et tartari dirissimo Ab igne liberasti.

Inferne, quantis ignibus Alis tuos dolores; Inferne, tantis ignibus Alas meos amores.

Amoris iste sic reos Extinguet ignis ignes: Aeternus ille, sic meos Accendet ignis ignes.

Timendus est, amandus est, Qui nos ad hoc creavit: Amandus est, timendus est, Qui tot modis amavit.

Mirabiles, amabiles DEI mei favores! O vos inexplicabiles, O nobiles amores!

Vos cor meum perfundite; Vos pectus occupate: Quae non placent, evellite, Deoque me dicate.

Quod ignis ultor ureret, Vos illud expiate: Quod ignis ille plecteret, Hoc vos prius crema

Deus, manum tu porrige, Amare Te patenti: Mentem benignus erige, Amare non valenti.

Volo, volo jam surgere: Fac me magis volentem. Ut plus amem, cor suggere: Juva parum valentem.

Venite cuncti Coelites, In cor meum, venite: Tam pauperi, tam divites Venite, subvenite.

In pectus hoc descendite; Ut ardeam, iuvate: Cor frigidum succendite, Et illud innovate.

MARIA, tu sis optimi Ignis mihi ministra; Quae cordibus Castissimi Amoris es magistra.

Fac, mi DEUS, me crescere Aestu tui caloris; Novasque semper discere Industriae amoris.

In me, Deus, fac ardeat Aeternitas amoris! Ne me perennis torqueat Aeternitas doloris!

A névtelen fordító az eredetinek tizenhat versszakából az 1–8., a 14. és 12. strófát az első tíz versszakban követte; a két utolsó versszak a maradék strófák kivonatos összefoglalása. Tartalma az énekeskönyv 230. lapján található és itt nótajelzésben is idézett Gyakorta mondjuk örökké kezdetű énekre emlékeztet (vö. Az örökké-valóságról c.).

A kassai Cantus catholici szerkesztője az énekeskönyv 216–249. lapján tizennyolc latin és magyar éneket válogatott össze ezzel a címmel: FARSANGOS NAPOKRA VALO ENEKEK, AZ VILAGI HIVSAGRÓL, ES AZ ÖRÖKKE-VALÓKNAK KEVANASARÓL, S AZ HALALRÓL. Ezek az énekek tehát a farsangi időszak végére, a Hamvazószerdát  megelőző három napra valók. Ötvened vagy húshagyó vasárnap és az azt követő két napon az Egyház a farsangi kicsapongások ellensúlyozására a híveket az elmúlásra emlékezteti, bűnbánati ájtatosságot és szentségimádást hirdet (ld. a Nagyböjtre való énekek bevezetését). Az énekeskönyv 546. lapján, a  tartalommutató Lajstrom–ban azonban A' meg-holtak-ról-valo enekek végén még ez a megjegyzés is olvasható: A' Világi hivságról, Farsangos napokra jedzet énekeket, halott fölöttis elmondhatni. Lass, fol. 216. etc. etc. Az itt közölt ének is ezek közül való; további nyolc darabot ld. még: Az örökké-valóságról, A' halalhoz való keszületröl, Mundana vana: divina sunt plena, A' haláltól való rettegésben, [OH emberi gyarló Nemzetség…], Keresztyén gyermek haláláról, [Szükség uégsö dolgajnkról…] c.

Versforma: 8–7–8–7 (a–b–a–b).

Dallama: RMDT II., 55., 58. és 62/a. sz.