[Alhatatlansagat ez vilagi joknak…]*

Alhatatlansagat ez vilagi joknak,
Sok helyen elönkben adgia irasoknak,
Minden ikesseget nevezven alomnak,
Auagi sebesseghuel repülö madarnak.
Mi okert hat, ember, hosszu remenseget
Igir öh maganak, ua gi hoszszu eletet?
Valtozatban lenni kel hat mindeneknek,
Maganak eörömet mikeppen igerhet?
Olli alhata tosson ez vilaghoz bizik,
Romlando dolgokhoz bizvast ragazkodik,
Holot talam megh ma vilaghbol ki mulik,
Porra és hammuva holnapra valtozik.
Nem gondolvan aszt megh, mikepen az halal,
Vigazvan mindennek hogi feie felet al,
Erös kaszaiaval czak inaban kaszal,
Kemeletlen le vagi, az kit elöl talal.
Arra pedigh, hidged, minden hogi ra megen,
Bar akar mi fele rendi ember legen,
Akar keves, akar sok üdöket erjen,
Ugan lesesködik halal minden helyen.
Az minek kezdeti vagion ez eletben,
Vege leszen annak, ne legy hat ketseghben,
Semmi allandosagh ninczen mind ezekben,
Noha olly erössen bizol szepsegiben.
Semmi rend az halalt el nem kerulheti,
Semmi hatalmassagh aszt megh nem gözheti,
Vatsagval is magat senki megh nem menti,
Az halallnak nilat minden el szenvedi.
Mindennek alaia vettetek halalnak,
Szolgaia alat vadnak ez kemeni iganak,
Nem kerulheti el senki utat annak,
Valaki eösvenit niomia ez vilagnak.
Ninczen batorsagos semmi ez eletben,
Alandosagh ninczien ez földön semmiben,
Halal ellen senki ne bizzek az kinczben,
Sem pedigh eröben vagi szep termeteben.
Lasd megh hogy mi legön elete embernek,
Gondold megh foiasat egesz eletinek,
Sok fogiatkozasat ha neszned mindennek,
Nem tudom, mit hihecz ez veszendöseghnek.
Valtozo idönek czak ragadomannia
Szomoru halalnak eletünk predaia,
Minden niavaliaknak ez vilagon rabia,
Sok nio morusagnak, banatnak halléka.
Mihelt ez vilagi eletbe be lepünk,
Siras ez vilagon elsö keszönetünk,
Azzal megh ielentiük, mire születtettünk,
Romlandosagunkrol biszoniosagot teszünk.
Ez vilaghban pedigh vala meddigh elünk,
Szantalan szelvesztöl testova vettettünk,
Minden fele bunak eviebul tetünk,
Syrassal vizontagh vilaghbol ki mulunk.
Azert az embernek elete az füsthöz,
Kit az eszaki szel idestova el üsz,
Hasonlo, vagi penigh giengen fogiot iegh esz,
Az vagi az tengeri fel indult szelekhez.
Vilagh diczösege abban mint az para,
Mert minden eöröme talam nincz egi ora,
Lattiuk, az vigasagh hogi hamar sirasra,
Eörömünk valtozik keserues iai szora.
Biszoniossagh vetelre bar nehosz töb peldat,
Ki elötted fekszik, gondold annak dolgat,
Ki volt, s mire iutot, visgald annak sorsat,
Neszszed, mindeneknek mikeppen ad peldat.
Halliad, mikent veszen biszon ez vilaghtol,
Ved eszedbe, mint hagi neked tanosagot,
Ha igazat nem mond, lasd megh peldaiabol,
Mint bizzal vilaghhoz, taniol mondasabol.
El kel azert imar ez vilaghbol mennem,
Földi allatoktol buczumot kel vennem,
Szokatlan utakon egedül kel mennem,
Ninczen kalauzul kit uelem el vinnem.
Koporsomhoz azert en imar jarultam,
Azzal egetemben az földbe tetettem,
Honnet iteletkor viszon t eleö allok,
Az fel tamadasra trombitat hog hallok.
De minek elötte az földbe bemennek,
Illik, hogi mindentöl veghsö buczut vennek,
Hogi megh boczassanak ennekem mindenek,
Enis el feleitve nalatok ne lennek.
Elsöben buczuzom az napnak fennitöl,
Holdnak s czillagoknak szep ikessegitöl,
Azok alat levö levegö egektöl,
Vegeszetre pedigh földön mindenektöl.
Tölledis buczumot veszem, kedues tarsam,
Kivel ez vilagon volt edgiüt lakasom,
Az halal altal löt most tölled valasom,
Hozzad azert niutom veghsö buczuzasom.
Ez okaert hogiha teged valamiert
En megh bantottalak teveled letemben,
Kiert nehesseget tartanal szivedben,
Megh bocas ennekem Istenert mindenben.
Veghre buczuzom en edes germökimtöl,
Es azzokkal edgüt kedves nemszetimtöl,
Jo akaroimtol, kedves baratimtol,
Falus földimtöl egi szoval buczumot veszem mindenektöl.
Imar az selljeben megek czak egedül,
Be szallok az földben immar erötlenül,
Holot az fergeknek leszek eledelül,
Azert boczanatot kerek mindenektöl.

6 ugi 9 alhatosson 11 mama 12 A sor után: <Tehat jol megh gondold> 23 ninczen <ez> 24 olly <igen> 26 E sor utólag beszúrva. 30 A sor alatt: <nilat minden el szenvedi> 44 niumorusagnak, 51 Az eviebul tetünk szavak olvasata bizonytalan. 55 iegesz 68 taniol <pel> A sor után: enber [?] elöttetök fekszem 75 viszot 77 bemenniek 94 edgüt <kedves> kedves 97 megek <immar> 99 leszek <eledelek>

Kézirata:

Mihál Farkas-kódex. 1677–87, 42a–46a.

A halálról, elmúlásról szóló, temetésre való búcsúztató ének. Szerzője, forrása ismeretlen.

Versforma: 12–12–12–12 (a–a–a–a).

Dallama ismeretlen.

14 vigazván – vigasztalván.

16 le vagi – levág.

26 Vatsagval – váltsággal.

39 neszned – néznéd.

44 halleka – hajléka.

50 testova – tés-tova, té-tova, ide-oda (NySz III, 722).

51 Minden fele bunak eviebul tetünk – értelme: sok bánattól senyvedünk; eviebul = év, evedtség, gennyedtség (NySz I, 720–1); tetünk = látszunk, tetszünk (NySz III, 642).

55 giengen fogiot ieghesz – lassan megolvadt jéghez.

61 nehosz – ne hozz.

62 Ki elötted fekszik – utalás a ravatalra.

65 biszon – bizony, valóban, biztosan (certe); vö. NySz I, 244–5.

96 Szabálytalan szótagszámú sor, amelyet a kántor az ismeretlen dallam módosításával vagy egy részének ismétlésével énekelhetett.

97 selljeben – lásd [A' Christus JESUS-nak vérével nyert Népek…] c. 45. sor jz.




Hátra Kezdőlap Előre