IAj mely hamar múlik e' Világ ereje, |
Mely hamar el-bomlik minden erössége, s' Változik szépsége.
|
|
Hamarébb a' füstnél minden erössége, |
Tétova el-széllyed, szél-vésztöl el-terjed, az ö dicsössége.
|
|
Mint a' szép virág-szál Tavaszkor ki-nyílik, |
A' több fü-szálak-közt ö-is meg-virágzik, és hamar el-esik.
|
|
Jaj az én életem Világnak mezején, |
Hogy zöldellik vala leg-jobbik erején, el-esék idején.
|
|
Jaj ki véletlenül történék válásom, |
Kedves barátimtól, szomszéd Uraimtól: Világból múlásom.
|
|
Imé el-kell mennem járatlan útakra, |
Meszsze Tartományban, csak eggyes-egyedül, kemény szám-adásra.
|
|
El-mentek elöttem én édes Atyáim, |
El-jötök utánnam ti-is jó barátim, és több Rokonságim.
|
|
Hivságnak hivsága vólt minden életem, |
Férgek eledele majd lészen én testem, ha földben tétetem.
|
|
A' miképpen földböl vóltam én alkotván, |
Ugyan viszont földé kelletik változnom, deszka-közt rothadnom.
|
|
Jaj ha e' Világnak mind igy kell el-múlni, |
Erös férfiúnak végre meg-rothadni, és porrá változni.
|
|
Jaj nagy kénnyén tartott Világnak élete, |
Imé miként múlik, s' mely hamar változik, minden dicsössége.
|
|
Iffiak rettegjetek, s' Vének készüllyetek, |
Mert rajtatok a' szer, utánnam eggyen-ként, el-kell költöznetek.
|
|
Nincs a' méltóságra itt semmi tekíntet, |
Sem az okosságra, sem a' gazdagságra, mindent meg-emésztet.
|
|
Nincs füle hallásra a' kemény halálnak, |
Hogy siralmát hallya, mentségét meg-várja, keserves Anyának.
|
|
Nincs szeme, hogy lássa gazdagnak aranyát, |
Sem hogy meg-válaszsza Véntöl a' szép iffiat, s' halaszsza óráját.
|
|
Fáratság bú, bánat embernek élete, |
Kétséges utólsó napjának mi-vólta, s' hol lesz koporsója.
|
|
Ki-ki életében azért el-készítse, |
Testét a' férgeknek, lelkét az Istennek, örök dicsösségbe.
|
|
Példát vegyen töllem minden ki jelen van, |
A' pohárt meg-itta, nékie-is igy kell menni föld gyomrában.
|
|
Adgyon az Ur Isten minnyájan ki-múlást, |
Bóldog fel-támadást, és jobb keze-felöl velem eggyüt állást.
|
|
|