[IAj mely hamar múlik e' Világ ereje…]*

IAj mely hamar múlik e' Világ ereje,
Mely hamar el-bomlik minden erössége, s' Változik szépsége.
Hamarébb a' füstnél minden erössége,
Tétova el-széllyed, szél-vésztöl el-terjed, az ö dicsössége.
Mint a' szép virág-szál Tavaszkor ki-nyílik,
A' több fü-szálak-közt ö-is meg-virágzik, és hamar el-esik.
Jaj az én életem Világnak mezején,
Hogy zöldellik vala leg-jobbik erején, el-esék idején.
Jaj ki véletlenül történék válásom,
Kedves barátimtól, szomszéd Uraimtól: Világból múlásom.
Imé el-kell mennem járatlan útakra,
Meszsze Tartományban, csak eggyes-egyedül, kemény szám-adásra.
El-mentek elöttem én édes Atyáim,
El-jötök utánnam ti-is jó barátim, és több Rokonságim.
Hivságnak hivsága vólt minden életem,
Férgek eledele majd lészen én testem, ha földben tétetem.
A' miképpen földböl vóltam én alkotván,
Ugyan viszont földé kelletik változnom, deszka-közt rothadnom.
Jaj ha e' Világnak mind igy kell el-múlni,
Erös férfiúnak végre meg-rothadni, és porrá változni.
Jaj nagy kénnyén tartott Világnak élete,
Imé miként múlik, s' mely hamar változik, minden dicsössége.
Iffiak rettegjetek, s' Vének készüllyetek,
Mert rajtatok a' szer, utánnam eggyen-ként, el-kell költöznetek.
Nincs a' méltóságra itt semmi tekíntet,
Sem az okosságra, sem a' gazdagságra, mindent meg-emésztet.
Nincs füle hallásra a' kemény halálnak,
Hogy siralmát hallya, mentségét meg-várja, keserves Anyának.
Nincs szeme, hogy lássa gazdagnak aranyát,
Sem hogy meg-válaszsza Véntöl a' szép iffiat, s' halaszsza óráját.
Fáratság bú, bánat embernek élete,
Kétséges utólsó napjának mi-vólta, s' hol lesz koporsója.
Ki-ki életében azért el-készítse,
Testét a' férgeknek, lelkét az Istennek, örök dicsösségbe.
Példát vegyen töllem minden ki jelen van,
A' pohárt meg-itta, nékie-is igy kell menni föld gyomrában.
Adgyon az Ur Isten minnyájan ki-múlást,
Bóldog fel-támadást, és jobb keze-felöl velem eggyüt állást.

Nyomtatott kiadása:

Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 652–3. – Cím: MAS SZEP ENEK. – Megvan a második kiadásban is (1719, 553).

Szövege megtalálható még a következő gyűjteményekben: Illyés István: Halottas énekek (Nagyszombat 1693, 96; Még-is az Iffiak temetésére), Szoszna Demeter-ék. (1714–5, 603), Bocskor-kódex (1716–39, 60b–63a), Kottás kálvinista-ék. (1766, 44b–45a, csak a dallama). – Ma élő népzenei változatát Lajtha László közölte (1956, 268–71, 584).

Temetési ének, a halott nevében előadott búcsúztató. Forrása, szerzője ismeretlen.

Versforma: 12–12–6 (a–a–a); a rímelés nem következetes.

Dallamát a Szentes Mózes toldaléka (Deák–Szentes kézirat; 1774, 82) nyomán Papp Géza közölte: RMDT II., 333. sz. Lásd még: RMDT II., 125/b–c. sz., 334–336. sz. – Bukovinából származó népi változatát közölte: Domokos 1979, 1091 és 1269.




Hátra Kezdőlap Előre