Jn funere paruulorum*

Jer elmélkedgyünk keresztyén népek.
Nagy jrgalmárúl az Vr Jstennek,
a' kit mutat hiuejnek.
Nem kiuannya senki ueszedelmét.
Sött óhajtya lelkünk üduösségét,
s Országában ualó létét.
Azért a' mi kisded magzatinkat,
Hozzá ueszi, mint szép uirágokat,
Kikkel töltse menyországot.
Azok örökösök menyországban;
Kik keresztség altal ez Világban,
Jutnak Jsten malasztyában.
Nincsen drágáb kincse a Szüléknek,
Annál hogy lelkeit gyermekinek,
Örökül adgyák Jstennek.
Kikkel ottan egybe talalkoznak;
De ugy ha ök-is szentül meg-halnak,
és örök életre jutnak.
Azért azt el-hidgyük bizonyosan,
A mit adot, azt minden órában,
El-ueheti szabadosan.
Nékünk ököt ne tulajdonitsuk;
Se sirassal Jstent ne boszontsuk,
A mit adot uiszsza adgyuk.
Gondolkoduán mjert fiakat adot,
Hogy az ö szent neue légyen áldott,
Jtt és örökké altalok.
Örökségét uélek Országának
Közlé, hogy örökke uigadgyanak
És ottan uele lakjanak.
Kiknek azért azt adgya az Jsten.
Nem uáltosztatnák Világi kincsen,
A mi gyermekink mennyegben.
Az igen kis áldás e uilágon,
Ha holtunk után örökségünkön,
Vralkodnak itt e' földön.
Mert sokszor esik nagy romlásokra,
Es jutnak a' miatt kárhozatra,
Hogy sem örök bóldogságra.
Azért jó halálokon örüllyünk,
Es nékünk-is Jstentöl kéuannyuk
Hogy bóldog légyen halálunk.
Atya Isten a' te Szent Fiadért.
A mi Meguáltó Christus Vrunkért,
Es az ö szent érdemeért
Segély minket-is a' bajuiuásban;
s Halallal ualó tusakodásban,
Hogy juthassunk Országodban.

22 Előbb: Ököt nékünk A végleges szórendre a szavak fölé írt számok utalnak.

Kézirata:

Turóci cantionale. XVII. sz. 2. fele, 77–8. – Cím: Más Enek. Jn funere paruulorum. [A lapszélen:] Vj Enek.

Halottas ének kis gyermek temetésére. Forrása, szerzője ismeretlen.

Versforma: 10–10–8 (a–a–a).

Dallama ismeretlen.




Hátra Kezdőlap Előre