Jer elmélkedgyünk keresztyén népek. |
Nagy jrgalmárúl az Vr Jstennek, |
|
Nem kiuannya senki ueszedelmét. |
Sött óhajtya lelkünk üduösségét, |
|
Azért a' mi kisded magzatinkat, |
Hozzá ueszi, mint szép uirágokat, |
Kikkel töltse menyországot.
|
|
Azok örökösök menyországban; |
Kik keresztség altal ez Világban, |
Jutnak Jsten malasztyában.
|
|
Nincsen drágáb kincse a Szüléknek, |
Annál hogy lelkeit gyermekinek, |
|
Kikkel ottan egybe talalkoznak; |
De ugy ha ök-is szentül meg-halnak, |
|
Azért azt el-hidgyük bizonyosan, |
A mit adot, azt minden órában, |
|
Nékünk ököt ne tulajdonitsuk; |
Se sirassal Jstent ne boszontsuk, |
A mit adot uiszsza adgyuk.
|
|
Gondolkoduán mjert fiakat adot, |
Hogy az ö szent neue légyen áldott, |
|
Örökségét uélek Országának |
Közlé, hogy örökke uigadgyanak |
|
Kiknek azért azt adgya az Jsten. |
Nem uáltosztatnák Világi kincsen, |
A mi gyermekink mennyegben.
|
|
Az igen kis áldás e uilágon, |
Ha holtunk után örökségünkön, |
Vralkodnak itt e' földön.
|
|
Mert sokszor esik nagy romlásokra, |
Es jutnak a' miatt kárhozatra, |
Hogy sem örök bóldogságra.
|
|
Azért jó halálokon örüllyünk, |
Es nékünk-is Jstentöl kéuannyuk |
Hogy bóldog légyen halálunk.
|
|
Atya Isten a' te Szent Fiadért. |
A mi Meguáltó Christus Vrunkért, |
|
Segély minket-is a' bajuiuásban; |
s Halallal ualó tusakodásban, |
Hogy juthassunk Országodban.
|
|
|