[OH keserves jaj-szó! Minnyájan meg-halunk…]*

Nota: Mit bízik e' Világ, etc.

OH keserves jaj-szó! Minnyájan meg-halunk.
Vagy Ur, vagy Nemtelen, szám-adásra állunk.
O fájdalom, el-jött az halálom,
Halál-ellen nincsen prókátorom.
Barátságát senki ne-vesse halállal,
Mert kaszás, igen gyors, s' nem gondol Urakkal.
Ne-vedd siketségre, kérlek intésemet,
A' mig idöd vagyon, jobbítsd életedet.
Abban bizonyos légy, hogy meg-kellyen halnod,
De idejét, s' helyét annak nem tudhatod.
Jól meg-gondold azért utólsó napodat,
Hoszszú életeddel ne-bíztasd magadat.
El-megyünk, el-megyünk, hólnap, vagy ma lészen,
Bóldog a' ki várja az óráját készen.
Vigyázzatok, büntöl írtózzatok,
mert a' halál nyomoz utánnatok.

Nyomtatott kiadása:

Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 713. – Cím: MAS. – Nótajelzés: Nota: Mit bízik e' Világ, etc. – Megvan a második kiadásban is (1719, 602).

Szövege megtalálható még a következő XVIII. századi kéziratos gyűjteményekben: Bocskor-kódex (1716–39, 39b), Kovács Ferenc-ék. (1777–1800, 70a), Szkárosi-Járdánházi-melodiárium (1787–1792, 7), Kolligátum (1788 k., 29b–30a), Novák Lajos-melodiárium (1791–2, 8–9), Szarka János-melodiárium (1798, 14).

Válaszos ének a váratlan halálról. Forrása, szerzője ismeretlen.

Versforma: 12–12–10–10 (a–a–b–b); a 3–4. sor refrén, amely az utolsó strófában változik.

Dallamát a Szentes Mózes toldaléka (Deák–Szentes kézirat; 1774, 85) nyomán Papp Géza azonosította: RMDT II., 302/III. sz.; vö. uo. 125/a. sz.


Hátra Kezdőlap Előre