Fö-aszszony temetesere*

Nota: Infinitae bonitatis, etc.

PAllya-futásomnak végén,
Eletemnek végsö részén,
Szörnyü halál vetett törén.
Im meg-akadtam, sirban szállottam,
Charonhoz juttam, Lethere úsztam,
Lelkem várából jaj ki-szoríttattam.
O Egnek két égö szeme,
Csillagból álló szépsége,
Napokból füdzött szép fénye.
En esetemen, vég beszédemen,
Húlló könyvemen, siró Versemen:
Csorgó vizekben merült veszésemen.
Ti-is Menyben jádzó fáklyák,
Nap udvara sütö szikrák,
Világ tápláló sok csudák.
Rajtam sirjatok, ködben járjatok,
Könyben úszszatok, el-ájúllyatok,
Fekete gyászban értem jajgassatok.
Mérges halál im le-vágott,
Hálójában meg-akasztott,
Sebes nyilával meg-fojtott.
Lesben kerített, gödörben vetett,
Földben eresztett, vég-búcsút tétet,
Es életemnek immár véget vetett.
Mint Actéon Diánától,
Diamedes lovaitól,
Meg-ölettettem Parchától.
Alecto keze, Medusa szeme,
Mint Typhon mérge, Medea töre:
Igy az halálnak el-ronta ereje.
Nem-néz semmit Czimeremre,
Sem régi nagy Nemzetemre,
Jószágomból im ki-külde.
Mint szél Nád-szálat, talpon nem-állat,
Vagy Virág-ágat felleg meg-ronthat,
Igy tagjaimból halál ki-szakasztat.
Addig ostromlá testemet,
Füsté tévé életemet,
Meg-emészté termetemet.
Járatlan útra, a' más Világra,
Férgek Várára, gödör gyomrára,
Nyavalyáival indít más Országra.
Jaj nem ád keresményimböl,
Utra-valót kíncseimböl,
Sem egy követ gyöngyeimböl.
Meg-foszt házamtól, új palotámtól,
Kövér konyhámtól, jó Magzatimtól,
Es gyermekimnek édes szavaitól.
Nem hágy leányimmal élni,
Sem fiam örömét látni,
Edesemtöl takargatni.
Ez koporsóban, egy-öl deszkában,
Rövid hajlékban, Setét árokban,
Halál bé-tészen férgeknek házában.
Mi-haszna himes köntösnek,
Es sok-szinü lepedöknek,
Gyémántal-tölt le-függöknek?
Mert a' föld-doha, rágó bogara,
Békák soksága, kígyók tábora,
Abból mind meg-foszt halálnak hatalma.
Söt ábrázatomnak börit,
Mostan lévö orczám fényét,
Testem szemét, szemöldökét.
Szivem, szájamat, fejér tagomat,
Gyöngyös nyakamat, és homlokomat,
Porrá téteti szólló ajakimat.
Hát testem selyem-ruhái,
Nyüveknek lesznek fonali,
Friss  fodrom mohok köntösi.
Arany övemben, gyöngyös függömben,
Lágy köntösömben, száradt ingemben,
Majd sok féreg kezd öltözni testemben.
Ekességem, Nemességem,
Hires, neves nevezetem,
Egész Erdélyben jó hirem.
Most földben esik, köbe rekesztik,
Verembe teszik, porral bé-fedik,
Es nem sokkáig éppen el-enyészik.
Ti azért kedves Magzatim,
Szivemböl szakatt fiaim,
Lelkem édes szép leányim.
Nem szél-szárnyaim, söt szü falaim,
Nem hir tollaim, elmék tábláim,
Tartsatok engem lelketek részein.
Avagy jó emlekezetre,
E' készített temetésre,
Messétek-fel e' kövekre:
Itt NN. helye.
Edes Anyánknak, kedves Dajkánknak,
Méltó sirásra tetemi nyugosznak.
Hogy ki ide szemét veti,
Talám nevemet említi,
Szemét könyvekkel enyhíti.
Mondván: Nyugodgyék, Menyben lakozzék,
Ez a' Nemzetes, jó nével hires.
NN.
Itt Nemes teste feküdgyék,
Egbe lelke helyheztessék,
Isten házában vitessék.
Nagy bóldogságban, Isten Várában,
Angyali Karban, Szentek javában.
Örök-életnek lakjék tár-házában.

Nyomtatott kiadása:

Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 668–9. – Cím: FÖ-ASZSZONY TEMETESERE. – Nótajelzés: Nota: Infinitae bonitatis, etc. – Megvan a második kiadásban is (1719, 567).

Szövege megtalálható változtatással és más dallamra: Illyés István: Halottas énekek (Nagyszombat 1693, 100). – Ma élő népzenei változatát Lajtha László közölte (1956, 162–4, 589).

Halotti búcsúztató főrangú asszony temetésére, az elhunyt nevében. A mitológiai elemekkel bővelkedő hosszú versezet emlékeztet a Cantus catholici kiadásaiból ismert Pokol című, latinból fordított elmélkedő, bölcselkedő költeményre (vö. RMKT XVII./7, 216. sz.). Forrása, szerzője ismeretlen.

Versforma: 8–8–8–10–10–11 (a–a–a–b–b–b); a 4–5. sor 5/5 osztású belső rímmel.

Dallama: RMDT II., 200/I. sz. – Bukovinából származó népzenei változatát lásd Domokos 1979, 1113 és 1269.

5 Charonhoz juttam, Lethere úsztam – Charon az alvilág révésze, aki az Acheron vizén átvitte a megholtak lelkét. – Lethe a feledés folyója az alvilágban; vö. RMKT XVII./7, 216. sz. 188. sor.

25 Mint Actéon Diánától – Actaeon a fürdöző Dianát megpillantotta és ezért szarvassá változott, majd saját kutyái tépték szét.

26 Diamedes lovaitól – Diomedes, Thracia királya a foglyait emberevő lovai elé vetette, végül őt Hercules ölte meg.

27 Parchától – a sors három istennője, akik az élet fonalát szőtték és elvágták.

28 Alecto keze, Medusa szeme – Alecto, a három Furia egyike, a bosszúállás istennője. – Medusa a kígyóhajú Gorgonok egyike, akinek Perseus a fejét vette.

29 Typhon mérge, Medea töre – Typhon a gigászok egyike, veszedelmes tűzokádó szörny, százfejű sárkány, a romboló tűz és az elemi csapások megszemélyesítője, akit Zeus az Aetna alá száműzött. – Medea híres varázslónő, a colchisi király leánya, aki Kreon korinthusi királyt és annak leányát Creusát megölte.

32 Nemzetemre – lásd [O Eletünk vég-órája…] c. 31. sor jz.

69 mohok – mohák.

82–83 Szél-szárnyaim… szü falaim… hir tollaim… elmék tábláim – a kép-sor értelme: maradandó emlékem éljen tovább fiaimban és leányaimban.


Hátra Kezdőlap Előre