Kornis Zsigmond

[SOkat irtak Bölcsek, Világi dolgokról…]*

Nota: Mit bízik e' Világ etc.

SOkat irtak Bölcsek, Világi dolgokról,
A' nagy Monárchiák sok változásokról:
Országok, Varosok szörnyü romlásokról,
Benne levö gyarló Emberek sorsáról.
Igen nagy hatalmas Ur vala régenten,
Bölcs Salamon Király szép Jerusálemben:
Istennek áldása rajta vólt mindenben,
Ö-is e' Világtól csalaték hirtelen.
Gondold-meg Julius Császár állapattyát,
Maga Nemzetitöl illetlen halálát:
Világ-bíró Sándor nagy hatalmasságát,
Csak egy kicsiny ital ére vég-óráját.
Intlek most többeknek, nézd-meg változását,
Régi Romaiak csudálatos dolgát:
Crésus, és Cyrusnak nagy szörnyü halálát,
Bizontalan minden rendnek állapattyát.
Sámson csudálatos vala hatalmában,
Hires vólt Cicero ékes szóllásában:
Bölcs Aristoteles Philosophiában,
Kedves vólt Jónatás szép ábrázattyában.
Mindenek csudállyák Absolon szépségét,
Krónikák dicsirik Hector vitézségét:
Rettegik Achilles nagy kegyetlenségét;
Még-is mind ezeknek halál érte végét.
Vallyon mit veszödik tehát ö-magában,
E' változó Világ ö sok hivságában:
Mit örvendez annyit ö rosz pompájában?
Mindenek el-múlnak, ha csak egy órában.
Nagy hamar változnak ö sok keresményi,
Mint a' fazakasnak romlandó edényi:
Es mind el-oszolnak, mint Vizek örvényi,
Vagy jégre iratott bötüknek ösvenyi.
Dicsössége néki csak ollyan mint pára,
Avagy változandó Napnak szép súgára:
Mint Vizi-búborék gyenge a' romlásra,
Olly hamar változik e' Világ hatalma.
Vallyon hová löttek ennyi sok Fö-rendek,
E' Világi pompás, gazdag Fejedelmek?
Használt-é valamit ö nagy bölcseségek?
Halál-elött nem vólt kellemetes kíncsek.
Sokkal többet hittem a' hazug embernek,
Hogy sem e' Világnak friss igiretinek:
Semmit ne-hidgy bátor hizelkedésinek,
Mert álmodozási mind tökélletlenek.
Kevés ideig élsz ember e' Világon,
Határt vetett Isten élted meddig follyon:
Iffiúság Vénséggel, hogy halált kóstollyon,
Altal nem hághatod te azt semmi-módon.
Oráít, napjait a' te életednek,
Számláld-meg ô ember, lásd hová löttenek:
Haszontalan tölled mind el-törlettenek,
Eggyütt mint az árnyék tölled el-mentenek.
Rothadást kell látni a' te friss testednek,
Mellyet gyengén tartasz, s' hizlalsz a' férgeknek:
Semmit ne-hidgy bátor szép természetednek,
Ejjel, nappal inkább könyörögj Istennek.
Nem tudod micsodás lészesz hóltod-után,
Senki látni többé tégedet nem kíván:
Iszszonyú vóltodtúl annyira írtózván,
Mert meg-bomlott tested, már csak földet kíván.
Illy rövid innepit ládd-é e' Világnak,
Hamar változását minden állatoknak:
Kit te ember tartasz olly drága dolognak,
Szemeid bé-húnyván, ök tölled el-múlnak.
Soha tiédnek azt ne-tarts, mit el-veszthetsz,
Annak mit Világ ád, nem sokat örülhetsz:
Erette testestöl, lelkestöl el-veszhetsz,
Kit, ha Világnak hiszsz, könyves-szemmel nézhetsz.
Fel-vitt a' nagy Isten téged méltóságra,
Fel-vitt természetnek szép Iffiúságára:
Mind ezek lehetnek néked romlásodra,
Kéncsed, gazdagságod lehet nyavalyádra.
Ebben bizonyos légy, hogy mihelyt születtél,
Ottan az halálnak sóldossa te lettél:
Bünnek, kárhozatnak birtokában estél,
Ha Isten jó-vólta téged ki-nem segél.
Csak abban sem lehetsz bizonyos magadban,
Virrattig maradhatsz mint meg te házadban:
Ha mái nap voltál nagy jo-állapatban,
Az éjjel eshetel a' halál torkában.
Jövésed Világra jaj-szón kezdettetett,
Közepi sok betegséggel terheltetett:
Vensége inséggel, s' bünnel tellyesedett,
Jó véged hogy légyen, imádd Istenedet.
Temetésedet-is nem tudod hol lészen,
Tisztességes-é, vagy gyalázatos lészen:
Tudod a' halálod hogy bizony meg-lészen,
De helyét, s' óráját nem tudod mely lészen.
O te halandó test, férgek eledele,
O te rothadásnak büdös genyetsége!
Hát mit kevélykedel mosadékunk szennye?
Minden ocsmányságnak rút undok fekéllye.
Hogy nem tekíntesz-fel az Istenhez Menyben?
Töredelmes szivel kérj kegyelmet ebben:
El-hidd hozzá vészen, ne-essél kétségben,
Ki él, uralkodik, örök dicsösségben.

Nyomtatott kiadása:

Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 654–6. – Cím: MAS REGI ENEK. – Nótajelzés: Nota: Mit bízik e' Világ etc. – A versfőkben: SIGISMVNDVS KORNIS FECIT OH. – Megvan a második kiadásban is (1719, 554).

Szövege megtalálható a következő gyűjteményekben: Illyés István: Halottas énekek (Nagyszombat 1693, 41), Szoszna Demeter-ék. (1714–5, 550). – Ma élő népzenei változatát Lajtha László közölte (Bp. 1956, 313–4, 590).

Ének az elmúlásról. Szerzője a versfők tanúsága szerint Kornis Zsigmond (1578 k.–1648) katolikus erdélyi főúr volt. Bátyja, Boldizsár résztvett a Báthori Gábor (1589–1613) ellen szőtt Kendi-féle összeesküvésben, amiért a fejedelem 1610. július 11-én a kolozsvári főtéren lefejeztette, és Zsigmondnak is ekkor  menekülnie kellett (Conspiratio Kendiana, vö. RMKT XVII./1, 96. sz.; ItK 1963, 360–368, Keserű Bálint ; RMNy 990. sz.). 1611–től Forgácz Zsigmond császári hadában szolgált. 1615-ben tért vissza Erdélybe, ahol Bethlen Gábor (1613–1629) és I. Rákóczi György (1630–1648) idejében bihari és zarándi  főispán, az erdélyi hadak főkapitánya volt. Feleségét, Pállfy Ilonát 1637. június 10-én vesztette el; lehetséges, hogy ez indíthatta filozófiai hangvételű, elmélkedő énekének megírására. ( Nagy Iván: Magyarország családai.  V. kötet. Pest 1859, 365–6; Veress Endre: A göncz-ruszkai gróf Kornis-család anyakönyve 1446–1917. Bp. 1917, 133.1., mellékletben családfa táblázat.)

Versforma: 12–12–12–12 (a–a–a–a).

A nótajelzésben idézett Mit bízik e világ ő álnokságában kezdetű XVI. századi Cur mundus militat –fordításnak Szőlősy Benedek Cantus catholicijében (1651, 248; 1675, 76) megtalálható a szövege és dallama: RMDT I., 189. sz.; a szövege megvan Kájoni Cantionale catholicumában (1676, 687) is.

6 Salamon – lásd Alia Funabralis  c. 25. sor jz.

8 csalaték – kicsalaték.

9 Julius Császar – lásd [MInnyájan kik jelen vattok…] c. 47. sor jz.

11 Világ-bíró Sándor – Nagy Sándor; lásd Regi enek c. 52. sor jz.

15 Crésus – Croesus, Kroisos; lásd Regi enek c. 53. sor jz.

Cyrus – uo. 52. sor jz.

17 Sámson – lásd Conceptio immaculata Beatae Virginis Mariae c. 24. sor jz.

20 Jónatás – lásd [Nyilnak az egek, gyülnek seregek…] c. 7. sor jz.

21 Absolon – Dávid király fia, aki fellázadt apja ellen és sereggel támadt reá (2 Sám 15); vö. RMKT XVII./7, 166. sz. 15. sor.

22 Hector – a trójaiak legbátrabb hőse, akit Achilles ölt meg.

23 Achilles – Homeros Iliasának főhőse (Achilleus), a lelki nemesség és testi tökéletesség görög ideálja.


Hátra Kezdőlap Előre