Tavaszi felhők közt hirtelenül |
Megvillant valami – cikázó harangnyelv |
S a fekete ég vészharangja megkondult félperccel utána. |
És egyet dobbant rá válaszul lélekharangom: |
Vészharang, köszönöm, hogy észrevettél! |
Égi szikratávíró, köszönöm, hogy szerte küldted süllyedő hajómról a S.O.S.-t! |
Dörgő menny, köszönöm, hogy elordítottad magad helyettem, |
Talán meghallja mégis az Isten vagy más valaki: |
Én csak ember vagyok, én hiába ordítanék. |
|
|